Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám
1908-10-18 / 84. szám
2 Ám ez még nem jelenti a mostani parlament halálát. Politikai körökben sokat foglalkoznak most Fábry Károly országgyűlési képviselőnek lapunkban is fölvetett eszméjével, a szavazási jognak kötelezővé tételével. Az a nézet uralkodik általában véve, hogy ha szavazási kényszert nem is mond ki az uj választási törvény, olyatén módosítására mégis szükség van, hogy legalább az u r n áhozvaló járu.ást kell kötelességükké tenni a választóknak. Ha valakinek egyik jelölt sem tetszik, menjen el a választási helyiségbe és ott nyilvánítsa ki személyesen, hogy nem szavaz. Aki nem jelenik meg, azzal minimális 5 koronát kell fizettetni. E véleménynek már eddig is nagyon sok hive van. A belügyminiszter a törvény alapján csak ezután rendeli el a választók névjegyzékének összeírását, annál is inkább, mert Andrássy nem ragaszkodik a Házhoz benyújtott törvénytervezet betűihez, hanem módosításoknak enged helyet. Az elvek tisztázása után természetszerűen a kerületi beosztásokat fogja érinteni a a legfőbb módosítás s igy a törvény meghozatala előtt a névjegyzékek egybeállításához hozzáfogni sem lehet. Körülbelül négymillió szavazót összeírni, a legkülönbözőbb jogcímek alapján, ez maga is horribilis munka. Andrássy másfél óv alatt gondolja teljesíthetőnek. Vagyis 1911 tavaszára lehetnének készen a választási lajstromok, igy tehát a parlamenti ciklusnak mesterséges halála összeesik a természetes kimúlással: az 1906 májusában összeült parlament 1911 májusában oszlik föl. Bonyolítja még a törvényhozás munkáját, hogy a választási javaslat letárgyalása után meg kell csinálni az általános házszabályreviziót, mert a legutóbbi részleges házszabályszigoritás alkalmával erre a pártok elvi kötelezettséget vállaltak. Megnehezítheti még a reform elintézését az is, hogy a mandátumok mostani tulajdonosai a saját jövőjük érdekében junktimot óhajtanak létesíteni a választójogra vonatkozó törvényjavaslat és a kerületek beosztása között. Az uj alkotmány életbelépésének ez a programmja nem puszta jóslás, hanem a törvényalkotással járó technikai szükség. Amig az uj választás előkészületei folynak, a Ház természetesen együtt marad ós sorra letárgyalja az adójavaslatokat, az ipartörvónyt, a vasárnapi munkaszünetről szóló javaslatot, a kon gruát és a katholikus autonómia előkészített ügyét, valamint természetesen a budgetjavaslatokat. — Második nap. — — Az építkezési szabályrendelet mődositása. — Kisebb ügyek. — Nagyon megcsappant a törvényhatósági bizottsági tagok érdeklődése a közgyűlés második napján. A nagy teremben 15—20 bizottsági tag ült csak unatkozásra készen, mikor D ő r y főispán megnyitotta az ülést. A tárgysosorozat pontjai egymásután peregtek le villámgyorsasággal, ugy hogy fél 12 órára már végzett is a közgyűlés a 152 pontból még hátralevő 117-tel. Az előadó jegyzők röviden elreferálták a jelentéktelen ügyeket s felhangzott minduntalan a monoton „elfogadjuk". Egy kis élénkséget csak Tótkomlós község temperamentumos birája, L e h ó c z k i János hozott a nagy egyhangúságba. A szervezési szabályrendelet szerdai tárgyalásán ugylátszik kivitatkozta magát mindenki, akibe az úristen egy kis szónoki vénát adott, ugy hogy csütörtökön beszédek már nem is igen hangzottak el. Az építkezési szabályrendelet módosítására vonatkozó állandó választmányi javaslatot is csak a rendes „elfogadjuk" morgás kisórte. Igy a Gazdasági Egyesület összes erre vonatkozó kívánságai teljesültek. Kiss László tb. jegyző olvasta fel az állandó választmány javaslatát az építkezési szabályrendeletre vonatkozólag, melynek értelmében a hivatalos lapban közzétett tervezet 12, 24, 26, 44, 67, 70, 72. és 73. paragrafusai lényeges változáson mentek keresztül, mind a Gazdasági Egyesület lapunkban is ismertetett módosításainak megfelelően. A közgyűlés a módosított szabályrendeletet egyhangúlag, vita nélkül elfogadta. A vármegye háztartási pénztárának 1908. évi költségvetési előirányzatában 4200 korona túllépés mutatkozik, melyj nek kiküszöbölésére a belügyminiszter í utasította az alispánt. Az alispán a lak| bérleteknél történt 5000 ltoronányi megtakarított összegből gondolja a túllépés fedezését eszközölni hitelátruházás utján. A közgyűlés erre a felhatalmazást megadta. Ezután vagy 115 kisebb fontosságú s csak az egyes községeket érdeklő ügy következett, melyekre vonatkozólag az állandó választmány javaslatai mind elfogadtattak. A hosszú sorozatból csak a következő, érdekesebb ügyeket emeljük ki: Keles András és társai tótkomlósi lakosok kérték a törvényhatóságot, hogy a körutak fütermését engedje át az utmenti birtokosoknak. Az állandó választmány nem javasolta a kérelem teljesítését, mert a megyei költségvetésben 800 korona bevétel szerepel állandóan, mint a közutak fütermósóből eredő jövedelem s ettől az összegtől elesne a kérelem teljesítése által. Lehóczky János tótkomlósi biró elfogadásra ajánlja Meles és társai kérelmét, mert a közutak fütermését az utkaparók ugy is saját szakállukra értókesitik és árával sohasem számolnak be. Tudomása van például arról, hogy a három tótkomlósi utkaparó az idén is mintegy 35 koronányi füvet adott al az utbiztos egyenes utasítására. Szeretné látni, hogy vájjon az a 35 korona be van-e szolgáltatva ? Mivel tehát a megyének ugy sincs ilyképen jövedelme a közutakból, kéri móg egyszer, hogy a fütermés engedtessék át a szomszédos birtokosoknak. Ambrus Sándor alispán nem javasolja Meles és társai kérelmének teljesítését Arról csak most, Lehóczky utján értesül, hogy az utkaparók milyen visszaéléseket követtek el. Indítványozza tehát, hogy ugy az utbiztos, mint az utkaparók ellen indittassók vizsgálat Lehóczky adataira való világos hivatkozással. A közgyűlés ugy az alispán indítványához, mint az állandó választmány javaslatához hozzájárult. A „Békés-Csabai takarékpénztár egyesület"-nek azon kérelmét, hogy a kézizálog kölcsöndij kamatlába a jelenlegi 8 százalékról 10 százalékra emeltessék, teljesíthetőnek találta a közgyűlés. Ellenben azt a kérelmet, hogy a 20—40 koronás kölcsönöknél a bólyegdij a kölcsönvevőt terhelje, elutasította azzal az indokolással, hogy ily kölcsönöket rendesen szegény emberek szoktak igénybe venni, akiknél móg a bólyegdij megfizetése is érzékeny megterhelést jelent. t Majd ismét Tótkomlós következett. A községi képviselőtestület ugyanis a községi írnokoknak 100 korona drágasági pótlékot szavazott meg a tavaszszal. Egy másik képviselőtestületi gyűlés pedig ezt az összeget 50 koronára szállította j le. Balázs György és társai felebbezéssel éltek ez ellen az eljárás ellen. Az állandó választmány javasolta, hogy a községi képviselőtestület ujabb határozathozatalra utasittassék. Figyelmébe ajánlotta egyszersmind a községnek, hogy egy komoly testülethoz nem illik az előző határozat visszavonása, külö nősen ilyen kérdésekben. Lehóczky biró restelli községének ez eljárását, de nem tehetett ellene. 0 a maga részéről egész erejéből azon volt, hogy a községi Írnokok necsak 100, hanem 200 korona pótlékot kapjanak. Ezt azonban nem tudta keresztül vinni. Hiába volt minden igyekezete, kapacitálása. Ráadásul móg azt érte el, hogy izgatással vádolták. Pedig ő csak jót akart. Elfogadja különben az állandó választmány javaslatát, melyhez ezután a közgyűlés is hozzájárult. Zeinplónvármegyónek az alispánok vasúti bérletjegyére vonatkozó átiratát a közgyűlés egyszerűen tudomásul vette. Teljesítette a közgyűlés a Békósvármegyei Gazdasági Egyesület azon kérelmét is, hogy a törvényhatóság által neki ajándékozott egyleti ház fenmaradt tulajdonjoga fejében az uj házra készpénzben kifizetett zálogjogot bekebelezhesse. Békéscsaba község a Csaba—gerendási ut készítésére 250.000 korona 4%-os kölcsönt előlegezett a vármegyének. Mivel e kölcsönért ma Csaba község 6V.%-ot fizet ós igy az nagy teher rajta, kéri a törvényhatóságot, hogy a kölcsönt fizesse vissza, vagy legalább 5% kamatot fizessen. A közgyűlés addig is, mig a megye tranzverzális útjainak az állam által történendő megváltása árából a kölcsönt visszafizetheti, a kórt 5%-ot megadta Békéscsabának. Kútba esett a tótkomlósiaknak abbeli kórelme is, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak utikötségót fizesse meg a megye. A régi stereot.yp választ kapta Tótkomlós: Nincs rá fedezet! Igy a megyeatyák továbbra is a saját zsebükre gyakorolhatják alkotmányos jogaikat, hacsak véletlenül a községi képviselőtestületek meg nem könyörülnek rajtuk. Békéscsaba által a Rosenthal Testvéreknek adott v á m d i j-k e d v e zmóny ellen Szeberényi Zs. Lajos és társai által benyújtott felebbezést a közgyűlés elutasította azzal az indokolással, hogy Csaba mint vámdijtulajdonos annak adhat vámkedvezményt, akinek akar. Ugyancsak elutasításra talállak a körösladányi főjegyzőválasztás ellen S z a t m á r y János s társainak és a kótegyházai helyettes jegyző eskütétele ellen Ködmön Sándornak ós társainak benyújtott felebbezései. A brekai (Bosznia) Magyar Egyesületnek 50 korona, a szarvasi evang. főgimnázium közétkezőjének pedig 400 kor. segélyt szavazott meg a kö gyűlés. S a 1 a c z Ferenc szarvasi szolgabírónak a kért 8 hónapi szabadság helyett csak 3 hónap adatott meg. A rendkívül hosszú tárgysorozat letárgyalása után elnöklő főispán köszönetet mondva a megjelent bizottsági tagoknak a részvételért, az őszi közgyűlést berekesztette. — Kipi-kop . . . kip-kop. Most kopogtatja a szobában a halálos ítéletet az irógép . . . Megrögzött, vérbeli kényúr volt és inkább megőrült, semhogy rá tudta volna magát szánni, hogy a népnek alkotmányt adjon. Ilyen az igazi cár. Pacsov is megborzadva látta, hogy őrülttel van dolga és sokért nem adta volna, ha akárhol másutt, csak ne a cár szobájában érezte volna magát. Hirtelen mentő eszméje támadt. Mielőtt előbbi szavaira a cár megtalálta volna a választ, szaporán, mintha csak valamire felelne, folytatta a mondókáját: — Különben pedig, felséged parancsára, tüstént értesítem a testőrség parancsnokát, hogy tiltott irógép kopog a szobában. — Az én parancsomra ? — csodálkozott Vladimír, mert első percben nem emlékezett vissza a parancsra, amit nem is mondott. A következő pillanatban azonban, befolyásolható állapota révén, már maga is azt hitte, hogy ezt a parancsot adta a tisztnek és visszahúzódva íróasztala mögé a karosszékbe, kegyesen intett: — Helyes, Pacsov, eredj! Csakhamar futótűzként terjedt el először az udvarnál, azután pedig egész Pótervárott, hogy Vladimír cár megőrült. Az udvarnál, ahol bizonyosak voltak a dologban, csakhamar suttogtak felőle; a városban, ahol minden hivatalos felvilágosítást megtagadtak ós mindent makacsul cáfoltak, hangosan tárgyalták a szenzációs politikai eseményt. A forradalmi bizottság titkos ülésező helyén, egy eldugott hónapos szobában, hidegvérrel fogadták a nagy újságot. — Ha Vladimír megőrült, akkor nem Vladimír, hanem Péter ur fog meghalni a zsarnoki széken. Aztán mintha misem törtónt volna, csöndben hozzáfogtak egy uj kiáltvány megfogalmazásához, amelyben figyelmeztetik a népet, hogy az uj cárral szemben legyen mindaddig tartózkodó, amig az- alkotmány kérdésében szint nem vall. Ha megadja az alkotmányt, akkor éljen az atyuska, ha továbbra is abszolutizmust akar, vesszen el. Egyszerre csak távoli robbanás zaja rázta meg a szoba ablakát. A bizottság tagjai felugrottak a helyükről. — Merénylet 1 Hogyan ? Mára senki ellen sem adtunk ki halálos Ítéletet! — Valami műkedvelő lehetett, — jegyezte meg fagyos mosolylyal az asztalvógen Merinoff, a forradalmi bizottság feje és vezére, akinek nagy felsőbbsége első tekintetre meglátszott a többiek fölött. — Mindig belekontárkodnak a dolgunkba. Nemsokára ismerős léptek kopogtak a folyosóról. — Itthon van a szakácsné ? — kérdezte kívülről egy női hang. — Ez volt a jelszó a bebocsájtásra. Kinyitották az ajtót ós Olga lépett be, a bizottság legkülönb vizslája. Kissé izgatottan dobta le magáról gyapotkendőjét, amelybe i be volt burkolódzva : — Sándor levegőbe röpítette a cárt. Most. Öt perccel előbb. Az emberek mintha villamos ütést éreztek volna a testükön: — Vladimírt? — Nem, az ujat, Pétert. A pályaudvar előtt. Most érkezett Moszkvából, hogy proklamálja magát. Cafatokban röpült. Őrült pánik. Sándort elfogták. A bizottság tagjai, csupa halálra szánt arc, összenéztek. — Ügyes dilletáns, — dünnyögte magában valaki. Egy őszbecsavarodott ur, aki az imént még az uj proklamációt szövegezte, ceruzájávál huzigálni kezdett valamit a fogalmazványában: — Vladimír cár megőrült: Zsarnoki hajlamaival ösmert utódját, Pétert utóiérte a népszabadság boszúálló angyala, tehát az uj cár . . . Az öreg ur a körülállókra tekintett: — Ki is most az uj cár ? — Cirill, — mondta valamelyikük. — Tehát Cirill ... ós papirosa fölé hajolva, folytatta a szövegezést. Merinoff, aki fagyos mosolyával még mindig ott áll az asztal végén, cinikusan szólott: — Reggel Vladimír, délben Péter, este Cirill. Ez oly gyors torlódása az eseményeknek, hogy ezt ez alkalmat meg kell ragadnunk Szólt és oda lépvén az öreghez, elvette előle az asztalról a már kész kiáltványt és ketté hasította. — Az éjjel — mondta felvillanó szemmel — proklamáljuk a kaszárnyákban a forradalmat. Aztán, mialatt a többiek a meglepetés lelkesedő tüzével pillantottak reá, egy gondolatnyi ideig sötéten, a mérhetetlen nagyravágyás rideg számításával tekintett maga elé. — Itt az ideje, — beszélte hangtalanul ez a tekintet — itt az ideje, hogy magamhoz ragadjam a fő hatalmat. Odalent, valahol a szomszéd utcában sortűz hallatszott. A nép — ez a bolond ágyutöltelók — lövette rakásra magát a szabadságért. A halál angyala pedig, amely ott suhogott a tűzkeresztségben, kavargó tömeg között, gúnyos szánalommal sziszegett a sebekből vérző halottak ós sebesültek fölé hajolva. Azért a népszabadságért estetek el ugy-?, mámoros fajankók, hogy a Vladimirek, Póterek és Cirillek helyett holnap Merinoff, vagy holnap után egy másik mindenható demagóg lába előtt heverjetek a porban? Szólt ós puskaropogás, halálorditás között vijjogó kacagással suhant tova, hogy más elesetteknek a fülébe súgja a silány históriai igazságot, amelyet a szabadság fantomát kergető eleven ágyútöltelék évezredeken át nem volt és talán nem is lesz képes megérteni soha. A nagy bérpalota. Sohasem tudtam rászánni magamat, hogy egy nagy bérházban lakjam, ha egy ilyen bérkaszárnyába lépek, furcsa érzés fog el, azt hiszem abroncsok fonódnak mellem körül, melyek összeszorítják bordáim, megfosztanak a levegőtől. Majdnem félek, igenis hogy félek, oly elhagyatottnak, egyedülállónak érzem magam ily bérházban, mintha nagy társ-aságban lennék, ahol senkit sem ösmerek. Egyáltalán mindig ily magyarázhatatlan érzés fog el ott, ahol sok ember van; még a színházban is. Sokszor se nem látom, se nem hallom, mi történik a színpadon, mert mielőtt a függöny felemelkednék, a felcicomázott víg tömeg közepette oly egyedül érzem magam, hogy közel vagyok a síráshoz. Magamat siratnám. Mikor pedig ez érzés hatása alól szabadulhatok, akkor . . . akkor álmodozni kezdek nyitott szemekkel és ez ébren-álmodáskor érzem boldognak magamat. Azt hiszem, idegeim nincsenek egészen rendben. Ebrenalvásnak nevezi a mindent osztályozó orvosi tudomány e betegségemet, mely, mint orvosom mondja, szokatlan az ilyen huszonkét éves fiatal embernél, mint jó magam. Belátom, hogy nem is vagyok olyan, mint más ember s képtelen vagyok saját énemet definiálni. Tulajdonképpen nem vagyok félénk. Ellenkezőleg, határozott ós elfogulatlan vagyok rendes körülmények között. Nos, igaz, hisz a lakásomról akartam beszélni. Ugy féltem a nagy bérkaszárnyáktól, hogy egy régi, előkelő házban vettem lakás, a harmadik emeleten lakó hivatalnok-családnál. Ez a lakás aránylag drága az ón szűkös anyagi viszonyaimhoz képest. Sok mást nélkülöznöm kell e miatt, de szivesen teszem. Ez a régi ház jó hatással van reám, oly csendes ott minden. Csupán három lakó van. Fenn az én