Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-09-17 / 75. szám

172 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 szept. 13. ját, még akkor is elismeréssel keli adóznunk. A kezdet nehézségei nem szabad, hogy a lángra gyújtott lelkesedést kioltsák, mert csak a kitartó és szivós munkásság folyhat igazi jótékonysággal be minden nagy ügy jövendő kialakulására. Vármegyénk közművelődési bizottsága, hogy jövő kulturális munkálkodását termékenynyé tegye, központbizottságát vidéki tagokkal egészítette ki. Az igy kibővített bizottság mult szombaton Gyulán tartotta meg első nagygyűlését. Békésvármegye összes járásaiból a bizottsági tagok igen szép számmal jelentek meg, kiket az elnöklő alispán őszinte melegséggel üdvözölt, figyelmükbe ajánlva az egyesület nagy kulturális törekvését. Egyesületi titkárnak P á 1 Ernő orosházai áll. polg. iskolai tanárt ajánlotta, kit a bizottság a közművelődés terén kifejtett eddigi törekvéseire való tekintettel egyhangúlag választott meg. P á 1 Ernő titkár elnök felhívására részletesen ismertette a megye egész területére kiterjedő közművelődési munka tervezetét, melynek keresztülvitele a tél folyamán a bizottság feladata fog lenni. A tervezet részletes ismertetése alapján a bizottság határozatilag annak sokszorosítását mondta ki, hogy igy az egyes járások bizottságai behatóbb tanulmány tárgyává tehessék; vidékünk lelkiszükségleteivel egybevetve módjukban álljon annak módosítását a szükséghez képest eszközölhetni. Közművelődési egyesületünk munkaprogrammja — a vidéki bizottságok javaslatainak figyelembe vételével — fog véglegesen megállapittatni. Végül elnök bemutatta az elkészített költségelőirányzatot, melyet a bizottság egyhangúlag magáévá tett. Közigazgatási bizottsági ülés— Följelentés egy árvaszéki ülnök ellen. — Egy városi tisztviselő fegyelmije. — A kétegyházai szenteltviz. — Körösladány és a vadászati jövedelmek. — Átirat az üzletvezetőséghez. — Vármegyénk törvényhatósági bizottságának közigazgatási bizottsága ülést tartott hétfőn. A hosszú tárgysorozatnak azonban csak egy-két lényegesebb pontja volt. Ezúttal is konstatálni lehetett, hogy köztisztviselőinkkel szemben milyen ildomtalanul igazságtalan a lakosság egy része: a gyanusitó, rágalmazó turbulens elem. Kocziszky Iván dr. csabai árvaszéki ülnököt minden elképzelhető rágalommal illette egy, az alispánhoz érkezett följelentés. Az alispán elrendelte Kocziszky ellen a vizsgálatot, de a följelentés adatai beigazolást nem nyertek. A bizottság most kiadni rendelte a névtelen vádaskodást Kocziszkynek. Megírtuk, hogy H e i 1 i n g e r Károly gyulai katonaügyi nyilvántartót, akit j katonaszabaditással vádoltak és akit a [ törvényszék el is ítélt — a nagyváradi kir. tábla nem találta bűnösnek. A felmentő ítéletre vonatkozó iratok megérkeztek a megye alispánjához is, aki áttette azokat a közigazgatási bizottsághoz. A közigazgatási bizottság az határozta, hogy továbbat is fentartja a felfüggesztést, mert Heilinger ellen még mindig tart a fegyelmi s mert „Őfelsége a király nevében!" hozott elsőfokú marasztaló ítélet oly sok beigazolt vádpontot tartalmaz, hogy Heilinger fegyelmi uton való megbüntetése máris nyilvánvalónak látszik. Ezután megint a kétegyházai szenteltviz foglalkoztatta a hatóságot. Beles Vazul kétegyházai román lelkész ugyanis föl akarta szentelni mult év vízkeresztjén a községházát, de ezt az első jegyző ! nem engedte meg s állítólag gorombás- ] kodott volna Belessel. A lelkész főije- I lentette az első jegyzőt, ki ellen az alispán semmi terhelő bizonyítékot nemtalált s ezért beszüntette az eljárást. Ezt a határozatot megfelebbezte Beles a közigazgatási bizottsághoz, de a bizottság a följelentést elutasította, mert alaptalannak találta azt. Körösladány község képviselőtesi tülete nemrég oly értelmű határozatot • hozott, hogy a vadászterületek jövedel| mét a polgárok között felosztja s ezen határozatot jóváhagyás végett beterjesztette a törvényhatósághoz. Megyebizottságunk megsemmisítette a képviselőtestület határozatát. Ez ellen a község panaszszal élt a közigazgatási bírósághoz, mely viszont a törvényhatóság határozatát semmisítette meg, mondván, hogy az elsőfokú határozat felülbírálására a közigazgatási bizottság illetékes. Igy került az ügy a bizottság elé. Itt aztán konstatálva lett, hogy a vitás képviselőtestületi határozat ellen senki nem élt felebbezéssel s igy a felülbírálásnak sincs helye. Régi panasza az utazóközönségnek az, hogy a gyulai Máv. állomáson nem lehet leadni a csomagokat. Akinek például csak rövid ideig tartó dolga van Gyulán, annak is be kell vinnie esetleges csomagjait, mert az állomáson nem hagyhatja azokat. A közigazgatási bizottság elhatározta megkeresni az üzletvezetőséget, engedné meg, hogy a hordárok elfogadhassák és megőrizhessék jövőben az ilyen csomagokat. Egy csokor kultura. Át nem vett községi iskolák. Elhalasztott építés. Békésvármegyével szemben feltűnő módon elfogult a közoktatásügyi kormány. Iskola-ügytsinket még a tanfelügyelő erélyes és indokolt sürgetéseire is csak nagy nehezen intézik el s ha elintézik is, nem ugy történik az, mint ahogy a közhangulat és a kulturális érdek kívánná. Példa erre a békési iskolának kérdése, melynek huzásáthalasztását a közoktatásügyi kormány látszott elősegíteni. Most megint két ilyen kérdést hozhatunk a megbeszélés szőnyegére. Gyula város egyik küldöttségének még 1906. évben megígérte a közoktatásügyi miniszter, hogy 6 tanyai iskoláját állami kezelésbe veszi, ha az 1906. évi állami költségvetés elkészül. Ezt az ígéretet Lukács György dr. közoktatásügyi miniszter tette, akit fölöttébb sürün látogattak a gyulai deputációk. Azóta elkészült már a költségvetés is, sőt a darabontok korszakát alkotmányos élet váltotta fel, de a közoktatásügyi kormány még mindig nem vette át a gyulai iskolákat. Hiába sürgette és sürgeti ezt a város. Hiába tesz hivatkozást, hogy 120%-os pótadóval kell adminisztrálniok: a kormány mégse mutat hajlandóságot az átvételre. Pedig az iskolák mind jó karban vannak. Különös ez a késedelmes intézkedés, amikor tudjuk, hogy más városoknak hasonló kérelmeit nyomban ós kedvezően intézi el a miniszter. A másik ügy tótkomlósi vonatkozású. Tudott dolog, hogy a tótkomlósi iskolák mindegyike túlzsúfolt. Ezért, de főleg a magyarosodás érdekeinek szempontjából is egy uj iskola felépítésének szüksége merült föl. A község azonban — érthetetlen okokból — mindig kitért az építés elől s hacsak tehette, mindig kimutatta ellenszenvét ez uj iskola iránt. A közigazgatási bizottság fölterjesztésére Apponyi Albert kultuszminiszter záros határidőre rendelte fölépíttetni az iskolát. Erre a község közvetlen a miniszterhez fordult s haladékot kért az építésre. Ugyanekkor kifejezte azon szándékát is, hogy az esetben, ha a haladékot meg nem kapná — még ez évben fölépiti az iskolát. A közoktatásügyi miniszter mindazonáltal megadta a haladékot. Ez az indokolatlan rendelkezés nagy konsternációt okozott a hétfői közigazgatási bizottsági ülésen, mely| nek tudomásul kellett vennie azt. A bizottság azonban utasította a | számvevőséget, hogy kisérje figyelemi mel, vájjon a jövő évi költségvetésbe | felveszi-e a község ezt az iskolaépítést s ha nem, állítsa be a számvevőség hivatalból a tételt. Uj csendőrörs a megyében. Az orosházai főbiró előterjesztése. Züllött közbiztonság. Aki figyelemmel kiséri a havonként vármegyénk alispánjához érkező csendőrségi kimutatásokat — tudja, hogy a bűnesetek száma Békésmegyében emelkedik. Egyik hónapról a másikra nagyobbodnak a numerusok s csalódásban van részük mindazoknak, akik e tekinkintetben a viszonyok javulását várják. Pedig nem a közbiztonság zartalanságára felügyelő közegek lelkiismeretes buzgólkodásán múlik az, hogy a vármegye közerkölcsiségére oly sötét hátterű bűnesetek száma csökkenjen. Ezek a közegek emberfölötti erővel sokkal nagyobb buzgalmat fejtenek ki, mint aminőt hivatásuk megkívánna s mégse j képesek a közbiztonságra való ideális őrködést megfelelően teljesíteni. Ennek oka az, hogy a gondjaira bízott terület sokkal nagyobb, semhogy azt alaposan bejárni tudnák. Békésmegye járásai között az orosházai az, mely a közbiztonság precizitása szempontjából a legtöbb kifogás alá esik. Ennek a nagy járásnak aránytalanul kevés csendőrsége van, ami azt eredményezi, hogy itt történik a legtöbb ] bűneset is. Különösen a tanyavilág az, amely nincs s nem is lehet kellőképpen ellenőrizve. Régi már ez a panasz. A csendőrség, mely ezidőszerint felügyel e járás közbiztonságára, állandóan szolgálatban van. Régebben a sok sürgetésre kilátásba helyeztetett, hogy az orosházai örsöt szaporítani fogják, de ez nem történt meg. Később a lovasitást helyezték kilátásba, de ez is késik s csupán 1 Gádoros községet akarják lovasörssel 1 ellátni. Most ugy találja a főszolgabíró, j hogy a legtöbb biztató kilátás nyilik ennek a helyzetnek szanálására s egy uj csendőrörs létesítését sürgeti. Az uj csendőrörs székhelye Nagyszénás volna. poharukkal Jean — örülök, hogy önök az elsők, akikkel egy örvendetes hirt közölhetek. Megnősülök! Gilberte csak lassankint értette meg a mondatot. Mikor megértette, ugy érezte, hogy megfullad. Azután összeszedte magát. Hirtelen gratulált a fiatal ügyvédnek. Vájjon szép-e a jegyese ? Vájjon gazdag-e? — Gyönyörű! A hozománya kétszázezer frank. Majd befogom önöknek mutatni . . . Önöket már ismeri. Gilbertről már tudja, nogy esze és szive van ... Gilberte hangosan felkacagott. — Főleg esze! A sziv nálam mellékes . . . — Igen, hisz te félben maradt fiu vagy . . . Es különös tekintetet vetett reá. Jean táskájában ott volt a jegyesének arcképe. Gilberte lázasan utánakapott. Csakugyan szépnek találta. Szeretni fogja, mintha nővére volna . . . Azután tapsolni kezdett. — Anyám! — szólt vidáman — igyunk meg egy üveg pezsgőta fiatal pár egészségére. És féktelenül jó kedvii volt egész este. Mikor Jean elbúcsúzott, Gilberte megint az ablakhoz futott, mint valamikor régen, hogy Jean távozását lássa. A fiatalember gyorsan ment, mint azok szoktak, akikre a boldogság vár. Az utca-saroknál befordult ós eltűnt — anélkül, hogy visszatekintett volna. Gilberte ott állt az ablaknál ós sokáig nézte a néptelen utcát. Azután édesanyja lábaihoz borult ós fuldokló zokogásba tört ki. Auguste Villeroy. Élet a romokon. Irta: Berkes Imre. Mindig arra gondolt, hogy az aszszony el fog pusztulni abban az utálatos kis városban. Es ennek örült. Titkos, ostoba káröröm fogta el, amikor eszébe jutott, hogy a pletyka, a sok hazugság, a változatlan, üres élet egy napon megöli azt a gyönyörű nőt, aki másé lett, hogy,, előbb legyen része a gyögyörökben. Ő akarta, ő követelte a másikat, hiúságból, leányos korlátoltságból. Hát vesszen el a külvárosban! A férfi mindezt igy elhatározta magában ós hitte, hogy másképp nem is történhetik a dolog. Akarta, hogy igy történjók. Nem volt fantaszta, a regónyhősködést is megvetette, igy akarta gondolatban, lelkében megfogalmazott sejtésekkel megrontani annak az életót, akihez valamikor annyi sok köze volt... Valamikor . . . Élettelen fakó álmaikba egyszer belerajzolódott egy kicsiny, üde fejecske, ráragyogott két bús-meleg szem, aztán minden eltűnt, a fej is, a szemek is . . . Csak az álmok maradtak meg, az élet avult rongyai. El fog pusztulni. Elhervad, megsavanyodik számító, kellemetlen környezetében. A férje rideg, esetlen ember, az még csak sietteti a pusztulást. És amikor tisztán látta hosszú, kinos töprengései után, hogy logikája nem csalhat, hirtelen megijedt. Megdöbbent a saját gonoszságától. Ások keserüsóg, az élet egyforma, lomha vagy meggyorsuló kalapácsütései megtompitották lelke érzékenységét. Kegyetlenül, vigyor- | gón, ravaszul eszelte ki a másik romlását, aki most valahol messze hevesen, | vagy szokásból csókol egy utálatos, borotvált férfiarcot És most mégis megdöbbent. Kár volna érte, — tette hozzá lázas gondolataihoz. — Mi történnék, ha megmenteném, kiragadnám a korai hervadásból s idehoznám magam mellé a nagy, lázas mámorok kellő közepébe Eljönne velem .. . Rúgna egyet durván a másikon s futna, futna az oldalamon... A másik meg utána. És izgalmas, pokoli versenyfutás keletkeznék ... Mi repülnénk . . . S a borotvás férj hörögve rogyna öszsze a lehetetlen versenyben . . . Ennek a gondolatnak nagyon megörült. Nem látta az asszonyt, amióta a másikhoz kötötte magát, csak azt tudla róla, hogy gyermeke nincs . . . Most meg fogja látogatni. Mintha mi sem törtónt volna, fiatalosan, bátran toppan eléje és magával csalja . . . Jönni fog, mert ő igy akarja. * A Szalónban ültek s a férfi nézte j az asszonyt. Kicsiny, Ízléstelen szobát kereszteltek el szabimnak, néhány rossz képutánzat, halványuló kis puffok, találomra összehordot fali ós asztali diszitmények, ez volt a szalón, ahol a férfi merően bámulta a nőt, az avult álmok legszebb álomképét. A férfi nem sokat tétovázott: — Látja, nem zavartam soha. Évekig alig hallott rólam valamit De most el kellett ide jönnöm, mert látni akartam magát. Az asszony kínosnak találta ezt a bevezetést, de azért tiltakozott ellene. Nem akarom azt kérdezni, hogy miért tette ezt, hogy lehetett ilyen . . . Nem jutott eszébe hirtelen a helyes szó. ' — Igen, kissé elfogult vagyok. Ne csodálja ezt, hisz én elszoktam már az udvarlók léhaságaitól. — Még mindig a régi, — mondta az asszony s lehorgasztotta gyönyörű fejét. A férfi ebben némi biztatást látott. — Az vagyok, nem tagadom. Érzéseim se változtak meg. Azért jöttem, hogy megmentsem magát. Az asszony elcsodálkozott. — Engem? — Ugy van . . . Hallgasson meg, ón ismerem a maga lelkét. A test megfonnyad, a szemek tüze kiég, de a lólek nem változik ... A nagyratörő érzések láza tán megszikkad egy kissé' de a lélek dobogása örök. Legalább egy emberi életet betöltő. Az asszony most már kíváncsi szemekkel csüngött a beszélőn. — Látja, itt nincs semmi. Ez a kis szoba ízléstelen s ugyanilyen az egész város. Mindenütt szürkeség, por, köd ... I Lehet, hogy ezt maga most még nem látja. De egyszer észre fogja venni és akkor jusson eszébe, amit a lelkéről mondtam . . . Maga itt fog elpusztulni észrevétlen, nyomorult közönyben, fákon, mint a kóró az árok szélén. És én nem akarom, hogy magából kóró legyen. A virágból kóró . . . — Ne beszéljen ostobaságokat. A férfi villámló szemekkel nézett szerelmére. — Hallgass, — mondta vakmerően. Igy lesz, ahogy mondtam. Nem erre születtél. Ragyogni, élni, uralkodni kell. Nem akarom, hogy elpusztulj egy ostoba férj oldalán. Hallod? Ne rázd tagadóan a fejed . . . Meglásd, elérkezik az idő ... .