Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-09-13 / 74. szám

3 sitásokat és direktívákat is nyújthat a további teendőkre vonatkozólag. Hisszük, hogy e részben a hétfői tárgyalások alkalmával sikerülni is fog olyan megállapodásokra jutni, melyeknek alapján reményünk lehet ahhoz, hogy a tervezett vasút ügye kiemeltetik abból a kátyúból, amelybe váratlanul jutott s amelynek következtében már igen nagy lehangoltság támadott azoknak a körében, akik a legnagyobb érdeklődéssel viseltettek a vasútépítés ügye iránt. Nem lehet és nem szabad engedni, hogy a tervezett mezőgazdasági vasút építésének kérdése tengeri kígyójává válljon. A Tótkomlós-Vásárhely—tiszaparti vasutat ki kell építeni ezer akadály dacára is, mert ehhez Békésmegyének és Vásárhelynek olyan messzire menő érdekei fűződnek, melyeket mellőzni és figyelmen kivül hagyni bűn és vétek volna önmagunk ellen. A Közművelődési Egyesületből Októberben közgyűlés lesz A Dmke. és a megyei egyesület. Békésmegye Közművelődési Egyesülete — mint annak idején lapunkban is közölve ' volt — még mult óvi február hó 10-én dr. F á b r y Sándor főispán elnöklete alatt tartott közgyűlésében K ó h n Dávid alelnök által készített terjedelmes emlékiratban felhozott indokok figyelembe vételével egyhangúlag elhatározta, hogy az egyesület működésében az irodalmi célt (vándorgyűlések, évkönyv stb.) további intézkedésig mellőzi s működését egyelőre a muzeum fenntartása, annak etnográfiai osztálylyal való kibővítése s a főgimnáziumban az egyesület részére épült két szobában közkönyvtár felállítása és nyilvános olvasószoba berendezése fogja képezni. A közgyűlés a közkönyvtár létesítésére s a nyilvános olvasószoba berendezésére 5000 koronát szavazott meg. A muzeumi könyvtár az iskolai szünidő alatt elszállíttatott a főgimnáziumi épület közkönyvtári helyiségébe. Előzőleg a csonka példányok kiegészíttettek és az összes könyveket bekötötték Az Oláh György-féle könyvgyüjteménynyel közel 7Ó00 kötetre terjedő könyvtárt Németi József áldozár, a gyulai főgimnázium történet-tanára, a szünidő alatt kezdte rendezni és a rendezési munkálattal pár hét alatt elkészül ugy, hogy a közkönyvtár és nyilvános olvasószoba a tél folyamán nagyfontosságú kulturális fel kerékpárjukra, sapkájukat nem felejtve el fejükre tenni. Tényleg nagyon mulatságos látványt kölcsönzött, a minden emberi ruházatot nélkülöző csoport, amint vig hahota közben kerékpározott végig az országúton. A szembe jövők mind hihettleen félelemtől elkapatva, riadtan tértek ki a furcsa csapatnak, az asszonyok pedig éktelen sikongatásokk-il szemlélték a színházba való jelenetet. A tizennégy rettenhetetlen kerékpáros ezalatt vígan közeledett céljuk felé. De minő nagy volt meglepetésük, midőn a korcsma előtt, a már útközben az ijjedt járókelődtől megszaporodott s felfegyverkezett csapattal találták magukat szemben. A fenyegető magatartást tanúsító emberek viselkedése egy perc alatt elvette kedvüket a hahotától. Belátták, hogy csúnya kelepcébe kerültek. Még szóhoz sem engedték jutni őket, már rájuk rohant a harcias vendéglős, hogy ártalmatlanná tegye őket. Barátaim sem voltak gyávák s elszántan védték magukat a túlerő ellen, persze kevés kilátással a győzelemre, már hiányos öltözékük miatt is. Csakhamar legyőzetve s megkötözve ott hevertek a porondon. A már értesített városi pollicemannok nemsokára megérkeztek és az egész társaságot kocsikra rakva, nagy hurrázások közben, mint egy legyőzött ellenséget vitték vissza kiindulásuk pontjára, SaintLouisba. Otthon azután minden kiderült. De ünnep lévén, egy teljes napot töltöttek ott barátaim gúzsba kötve, étlen, szomjan, mert senki sem mert közeledni a dühtől tajtékzó ifjakhoz. Másnap szabadon bocsátották őket, kik engem halálra kerestek. De én jónak láttam e kedves kis tréfa után biztosabb helyre cipelni irhámat, melyért ott a helyszínen még fél dollárt sem mert volna ajánlani Sam, a vörös Sam, a rongyszedő. Battyán Radó. hivatásuknak meg fog felelhetni. A könyvtár kiköltöztetésével a muzeumban egy helyiség fölszabadult, amely ethnográfiai célra lesz felhasználható. A közkönyvtár ós olvasószoba megnyitása s az ethnográfiai gyűjtemény miként leendő megszerzése céljából az egyesület október hóban és pedig a vármegye őszi közgyűlése első napjának délutánján a vármegyeház termében közgyűlésre lesz összetiiva. Ez a közgyűlés lesz hivatva a Fábry Sándor és Jeszenszky István távozásával üresedésbe jött állásokat betölteni, egyszersmind az egyesület további működése felett intézkedni. Ez a közgyűlés lesz hivatva eldönteni azt is, hogy esetleg a D. M. K. E. kötelékébe lép-e, mely esetben annak egyik alkatrészévé válik. (E határozatra aligha lesz szükség, mert Palatínus, a D. M. K. E. csabai fiókjának titkára oly nyilatkozatot tett lapunk munkatársa előtt, hogy a szegedi központnak előterjesztést tesz a fiók megszüntetésére. Vagy pedig a közkönyvtár létesítésének megoldása után irodalmi missziójának elejtett fonalát ismét fölveszi-e s mint közművelődési egyesület rekonstruáltanftovább is működni fog-e? 1 101 esek golyói. A hadtestparancsnok életveszedelemben. Eltévesztett tüzelés. A csabai 101-es háziezred e héten végezte a hadgyakorlat utolsó teendőit az aradmegyei L i p p a környékén. Ezeknek a hadgyakorlatoknak kinos szenzációjak volt. Komoly veszedelemben forgott Frank Libóriusz, a hetedik hadtest parancsnoka, aki részt vett egy kombinált zászlóalj harcászati lőgyakorlatán. Frank Libóriusz egyszerre csak észrevette, hogy körülötte sivítanak a golyók. A szenzációs esetről ezeket irják : Kedden délelőtt Lippa mellett a nagyváradi 37-ik gyalogezred, továbbá a csabai 101. és az aradi 33 ik gyalogezred legénységéből kombinált zászlóalj tartott harcászati lőgyakorlatot. Két kombinált század a kimért távolságban fejlődött harcvonalba. A két század között meglehetős üres térség volt. Ide kellett volna felvonulnia a háttérben elhelyezett póttartalékos századnak, mely körülbelül 250 legényből állott. A tartalókszázadnak akkor kellett volna a tüzelést megkezdenie, amikor már felvonult a két század vonalába és harcvonalba fejlődött. Frank Libóriusz hadtestparancsnok és kísérete a két század harcvonala közölt, az úgynevezett holt területen állott fel, ahol nem érhetik a két század lövegei. A két század legénysége annak rendje és módja szerint megkezdte a tüzelést az éles töltésekkel a tőle 6-700 méternyire felállított céltáblákra. Egyszerre messziről hatalmas dördülés reszkettette meg a levegőt A hadtestparancsnok meglepődve vette észre, hogy tőle jobbra és balra éles töltések sivítanak el és egy-kettő a földbe fúródik. A hadtestparancsnok tisztában volt azzal, hogy ezek a lövések csak a tartalékszázadtól erednek. Azonnal szünetet rendelt el és a csapatparancsnokokat megbeszélésre hivatta össze. A tisztikar előtt Frank Libóriusz a következőképpen nyilatkozott : — Az ellenségtől szívesen lelövetem magam, de békében drága gyakorlat volna. Ezután megkérdezte, hogyan történhetett a sajnálatos tévedés. Atartalékosok parancsnoka azzal védekezett, hogy ismeretlen volt a helylyel s különben is a tartalékszázad és a két század között elterülő térség olyan hepe-hupás, hogy azt hitte, nem is kell felvonulnia, mert elegendő magasságban van és onnan is megkezdheti a tartalókszázad a tüzelést. A rövid szünet után a harcászati lőgyakorlatot tovább folytatták s ez a legnagyobb rendben folyt le. Lippán hamarosan híre ment, hogy a hadtestparancsnok életveszélyben forgott s a városban nagy riadalmat keltett a különös eset. szor mulatságosak, sokszor szomorúak a jelenet-láncolatok. Csak éppen a befejezésük banális. Legföljebb a járásbíróságnál érnek véget, vagy ha ez a finálé nagyon is csattanós — akkor bölcs tudásu törvényszéki birák ítélete vett véget a színjátéknak. A miről most mi megemlékezünk — igaz! — csak a szegény járásbíróságot foglalkoztatja majd. Ámde — kárpótlásul ! — nemis egyszer, nem is kétszer, hanem a jó ég tudja: mennyiszer. Hogy nagyon sokszor, az holt bizonyos. A mi regényünk színhelye az orosházai V a s u t-u t c a. Az állomáshoz közel eső egyik épületben két jóravaló, dolgos tagokból álló család lakik. De ezek a családok ellenségeskedés dolgában megszégyenítik a Montaquez és Capulé t-ek komikáját. Az egyik család ifjú tagja a szépet tette a másik család leányivadékának. Ezt az ifjú hozzátartozói zokon vették s igyekeztek a fiatal embert a leánytól eltántorítani. A leány szintén nem nagyon marasztalta a kiskorú Rómeót s igy ezen a ponton egyetértettek volna valamennyien, esik éppen az ifjú kitartása maradt állhatatos. A fiatal Don Jüan famíliája azonban azt hitte, hogy a nagyrahivatott legény a leányka viselkedése miatt koptatja annyit a járdát. Ezért a héten egyenesen a lányon akartak boszut állani. Megvárták, mig hazajön az üzletből — ahol a leány alkalmazva volt — s akkor olyan kereken leszedték róla a szentelt vizet, hogy azt sohasem felejti el. A becsületében megtámadott leány ügyvédje utján följelentést tett a bíróságnál az ellenséges család viselkedése miatt Ez az első pör. Mivel azonban a becsületsértések ismétlődtek — a leány a megtorlásnak furcsa eszközéhez folyamodott. Levelet irt többeknek s leveleiben arról értesiti a nevezetteket, j hogy pályázatot hirdet, vájjon találhatók-e goroinbáb invidiumok is az ellenséges család hölgy tagjainál? ... Most a megtámadott családra jött a sor. A fórumra lépett a családfő és szintén levélben adta tudtára ismerőseinek, hogy méltóságán alulinak tartja a viszontsértegetést. Ellenben a leány ellen bűnvádi följelentést tesz. Ez a második pör. Ezzel az elintézéssel azonban a család nem elégedett meg. Még érzékenyebb megtorlásra gondoltak. Arra gondoltak, hogy tettlegességgel kell elintézni ezt a kérdést. Mikor aztán tegnapelőtt a nagyon gyűlölt kisasszony hazatért, a másik család két hölgytagja reátámadt s esernyők szerény segódkezése mellett a védtelen leányt csúnyán inzultálták. Ez tegnapelőtt történt s a harmadik pörre ad anyagot. Ha most a két család közül az egyik ki nem költözik az ósdi, külvárosi lakból, ki tudja, még hány pör kerül ki a közös udvarból ? Regény a külvárosban. Orosházai történet. El sem tudja képzelni a közönséges halandó, hogy olykor-olykor milyen színdarabok játszódnak le egy-egy szerény külvárosi ház kapui mögött. SokMár megint bolondgombáznak. Kristóffy, Lueger, Áchim. Barabás Béla Áchimról. Sajátságosnak tartjuk, hogy akadnak fővárosi lapok, melyek még mindig komoly számba vesznek oly ekzisztenciákat, akik most már politikailag két olyan számjegyet jelentenek, minőt ritkán ejtenek ki együtt szalonképes társaságban. Ez a naiv jóhiszeműség magát a lapot teszi nevetségessé azokon a vidékeken, ahol a helyzetet ismerik. Egy fővárosi estilap teljes jóhiszeműséggel, de teljes tájékozatlansággal ugrott be Kristóffy József terveinek ós hatalmas cikkben ismertet egy akciót, amelynek célja az ellenkoalició megteremtése volna. Az adatokkal fűszerezett közleménynek érdekes története van. A közlemény maga azonban nem egyébb, mint a Lueger-Kristóffy duettnek kísérlete arra, hogy terveikkel a magyar polgári sajtó is foglalkozzék. A kérdéses estilap ugyanis megírja, hogy a nemzetiségi-párt, a békéscsabai paraszt-párt és a Kristóffy-párt (?) támogatva a balpárttól és a demokratáktól, ellenkoalic óba tömörül a kormány és respektive a koalíció ellen a választói jog reformjának érdekében. Az eszmét állítólag Kristóffy vetette föl, aki tárgyalásokat is folytat a két parasztpárttal, az Áchim-félével ós Boros-Brindus pártjával. Nagy sajtóakciókat indítanak, híveket szereznek és e hó 28-án pártankétet is hívtak össze, a mikorára már a balpártot és a demokratákat is megakarják nyerni. Farkasházyval, Pető Sándorral és Bródy Ernővel már folynak a tanácskozások. Kristóffy a két paraszt-pártot segélyezte is 4000 koronával, majd egyesitette azokat azzal a célzattal, hogy a párt szervezni fogja Bihar, Arad, Bácsbodrog, Békés "ós Csanádmegyéket. Ezt a nagy akciót leplezi le az estilap. Tulajdonképpen pedig a nagy leleplezésnek a következő meséje van : Kristóffynak szüksége volt rá, hogy ezek a dolgok megjelenjenek a polgári sajtóban, megbízta tehát Boros-Brindus Mihályt, a „Föld Népe" című lap szerkesztőjét, hogy helyezze el ezeket valahol. Boros-Brindus fogta magát, felkereste az újságírókat, hogy valamelyik majd csak beugrik neki és elmondta a fent közölt dolgokat kellő titokzatosság és Kristóffy szidalmazása mellett. A becsapás sikerült is, a kivánt cikk a polgári sajtó egyik organumában nyomdafestéket is látott. A dologban érdekes még az is, hogy az adatokat maga Boros-Brindus adja, aki amellett, hogy az ellenkoaliciós Kristóffynak egyik első embere s egyszersmind a legmegbizhatatlanabb egyén is. Érdekes még az a körülmény, hogy az eszme nem Kristóffytól származik, hanem Luegertől, akinek meghittje A d 1 e r dr. tárgyal Áchimmal, Petővel, Farkasházyval/' Hát aki Boros-Brindust és „elvbarátait" ismeri, menten tudhatta, hogy ezek a derék emberek mennyire visszaéltek a lapok jóhiszeműségével. Bizonyítják ezt azok a nyilatkozatok is, melyek a pénteki lapokban jelentek meg. Farkasházy Zsigmond képviselő, a balpárt nevében visszautasítja azt a rágalmat, hogy ők Áchimékkal szövetkeznének. — Különben az ellenkoalició érdemi részére vonatkozólag ezeket mondotta egy újságíró előtt a képviselő : — Kizártnak tartom, hogy ilyen ellenkoalició csak komolyan szóba is jöhetne. Pozitív tudomásom van arról, hogy a szociáldemokratáknak eszük ágában sincs a nemzetiségiekkel szövetkezni. Ok a nemzetiségiek radikálizmusátés demokráciáját nem tartják őszintének s a csoport számos tagját klerikálizmussal gyanúsítják. De hogy az ellenkoalició meséje mennyire légből kapott ós tarthatatlan, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szocialistákat Áchimékkal akarják egy kalap alá vonni, holott tudjuk, hogy Nagyváradon ez a két „szövetséges" dorongokkal ment egymásnak s örök haragot esküdött. Kérdést intézett egy újságíró ez ügyben Barabás B Mához is, eki igy nyilatkozott : — Nagyon helyes, ha ezek szövetkeznek, mert annál hamarább lejáratják magukat. Áchimnak, bámenynyire henceg is, nincs már másutt talaja, mint Békéscsabán. Kristóffy már rég lejárt ember, ilyen lesz rövid időn belül barátja, Áchim Andris is. Az különben, hogy Áchim Andrásnak ugy megnőtt a taraja, a szabadelvűpártnak a bűne. (Csabán másképp tudják ! . . .) Mikor ugyanis Zsilinszky Mihály, én és Áchim András együtt felléptünk, a parasztpárttal azt a megállapodást kötöttük, hogy ha valamelyikünk kisebbségben lesz, annak szavazói a másik pártot támogatják. A szabadelvüpárt azonban fólve a bukástól, rábírta a saját szavazóit ós a függetlenségi párt embereit is, hogy szavazzanak csak a parasztpárti jelöltre. Ennek a következménye aztán az lett, hogy én is, Zsilinszky is kisebbségben maradtunk. Áchim aztán felkerült a parlamentbe. A választás dicsősége a fejébe szállt. Lassanként azonban Áchim dicősége is kopik ós nemsokára egészen elveszti hímporát . . . Azt hisszük, hogy a minden komolyságot nélkülöző „ellenkoaliciós" híresztelések sem akarnak mást jelenteni, mint a szerepelni vágyás dicsőségét. Lehet, hogy Áchimnak és Kristóffynak kedvenc ideájuk a szövetkezés. Ezt meg is tehetik. De bizonyosak lehetnek abban, hogy senki nem fogja megakadályozni ezt a „hatalmas politikai meglepetést4. Meglopott kereskedő. Letartóztatták a tettest. Gyulától Újvidékig. Gazdáinak bizalmával rútul visszaélt özv. Mihály Bálintné, született N á du d v a r y Mária, 38 éves, dombiratosi születésű, orosházai illetőségű asszony. Mihályné ezelőtt 2 hónappal elsze| gődött Manheimer Arnold gyulai í kereskedőhöz szakácsnőnek. Az uj szaI kácsnő kitűnő bizonyitványoka; mutatott fel. Erre különben később nem is volt szüksége, mert oly jó magaviseletet tanúsított, hogy a ház ura és úrnője