Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-23 / 68. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 aug. 13 birói végrehajtás alá nem esnek. Ennek az 51-ik szakasznak a helyébe lépett a novella 2. §-a, (a mentességet fölsoroló 20 pont) s igy következik, hogy a novella 29. §-a értelmében a novella 2. §-a az adóvégrehajtásoknál is alkalmazandó lesz. Minthogy pedig a szükséges ruhanemüeket, bútorzatot stbit adó fejében sem lehet lefoglalni, az adófizetők pedig önként nem fizetnek, kilátás van arra, hogy az I. ós III. osztályú adóknak több mint a fele behajthatatlanná válik s igy a kincstár évenkint8-10millió koronával kevesebbet fog adózásban bevételezni, illetve, minthogy erre az összegre mégis szükség van, arra, hogy az állami háztartás egyensúlya fel ne billenjen — ezt az összeget ki fogják vetni a többi, móg fizetőképes adófizetőkre. Ezek azután duplán megadják a novella árát, mert nemcsak a 8—10 milliónyi adó, hanem az ezek után- kivetett községi, illetve törvényhatósági pótadó is behajthatatlanná válik ós minthogy a község, törvényhatóság sem nélkülözheti az eként behajthatatlanná vált összeget: mindenütt kénytelenek lesznek a községi, törvényhatósági pótadót is felemelni. Van azonban a novellának egy olyan intézkedése, amelynek különösen a kisebb javadalmazásu köz- és magántisztviselők fogják a hasznát látni. A végrehajtási novella 6. és 10. §§-ai ugyanis kimondják, hogy a fizetésnek csak egyharmada és ez is csak ugy vonható végrehajtás alá, hogy a végrehajtás szenvedő részére évi kétezer korona a foglaláson tul is érintetlenül maradjon. Az állami tisztviselők közül már most azok, kiknek fizetése a 2000 koronán alul van, adót fizetni nem kötelesek és amennyiben ezeknek a fizetéséből hivatalból levonnák a IY. osztályú adót, ugy a novella intézkedéseire való hivatkozással, fizetésüknek visszatartása miatt, sikerrel emelhetnének panaszt a közigazgatási biróság előtt. Ugyancsak nem lehet behajtani a IV. oszt. kereseti adót a 2000 koronánál nem több fizetést élvező magántisztviselőktől sem, hacsak önként nem fizet, avagy vannak olyan ingói is, melyek a végrehajtás alól mentességet nem élveznek. De hát láttunk mi már olyan adófizetőt, ki tudva azt, hogy az adót rajta behajtani nem lehet, önként, hazafias lelkesedéssel siessen adót fizetni? Avagy ismerünk-e csak egy olyan kisfizetésű magántisztviselőt is, kinek olyan ingói volnának, melyekre szüksége nincs ? Ezek folyományaként a kincstár vesztesége szintén igen nagy s mert a IV. osztályú adónak fele után községi ós törvényhatósági pótadó is van kivetve : ez is behajthatlanná válnék. Tehát nemcsak a magánhitelezők érdekeit sérti ez a novella, hanem megbénítja az állam, a községek és a városok háztartását és mindenféle adók ós pótadók emelését idézi elő. Igy fest az a kis törvényjavaslat, amelyet össze lehetne párosítani a Lex Szapáriánával. Úgyis elég sokáig unatkozott egyedül! Az ev. ref. püspökválasztás. Megbukott a szociálista-pap. Diosőfi és Erős között pótválasztás lesz. Református egyházaink leadták már szavazataikat a tiszántúli püspökjelöltekre. A szavazatokat össze is számlálták már. Ez alkalommal kitűnt, hogy nem B a 11 h a z á r Dezső és E r ő s s József, hanem Erőss és Dicsőfi között lesz pótválasztás. Balthazárt ultramodern liberálizmusáért általánosan csak szociálista-pap néven ismerték és ismerik. Bukása épp erre való tekintettel elkedvetlenedést nem okozott. Vármegyénk lelkészei közül csak D o m b y Lajos gyulai esperes kapott szavazatot. Dombyra a gyulai egyház adta le a maga négy voksát. Konstatált tény hogy az egész magyar Alföldet, sőt az egész magyar ref. egyházat izgatottságban tartó tiszántúli ref. püspökválasztásnál általános szavazattöbséget egyik sem nyert. Legtöbb szavazatot nyert Dicsőfi József debreczeni lelkész, egyházkerületi főjegyző és püspökhelyettes (131-et) ós Erőss Lajos theologiai tanár (127-et). A többi szavazatok megoszlottak. E két férfiú közt uj választás lesz. Dicsőfi Józsefre szavaztak a nagy magyar kálvinista metropolisok : Debreczen, Hódmezővásárhely, Mezőtúr, Karczag, Bókós és vármegyénk nagy egyházaink, úgyszintén a 200.000 lelket számláló békésbánáti legnagyobb egyházmegye egyházainak többsége is. Dicsőfi kimagasló nagy egyéniségétől uj korszak várható a magyar ref. egyházban. Bibliai kincseinek páratlan gazdagsága, lankadatlan szorgalma, hithüsóge, önállósága kezesség a felől, hogy legnagyobb egyházaink helyesen ösmertók fel Dicsőfi Józsefben a hamvadozó vallásosság tüzének felébresztőjót, a jövendő emberét. Békésvármegye ev. ref. egyházai az ő győzelmén örvendeznének s érdekeiért el is követnek mindent. A pótválasztás szeptember első felében lesz. Községeink villamos-világítása. Szarvas, Mezöberény és Békés. A bókósmegyei községek egymásután kezdik belátni azt, hogy célszerűségi ós gazdasági szempontokból egyaránt megfelelőbb a villamos-világítás az eddig alkalmazott világítási módoknál. A haladó, modern élet mindenünnen kiküszöböli a régi idők mécseseként pislogó petróleum-lámpáit s villamoskörték fénye terjed szót a zegzugos utcákon is. Vármegyénk községeiben Gyulán, Békéscsabán ós Orosházán van bevezetve a villamos-világitás. Csabának izzólámpáit egy mintaszerűen berendezett községi villamostelep látja el árammal, mig Orosházára Hódmezővásárhelyről vezetik a villamos-áramot. Most Szarvasról érkezett a hir, hogy a mezőtúri polgármester érintkezésbe lépett Szarvas község elöljáróságával s propoziciót tett, hogy a most épülő mezőtúri villamos-telepnek áramát átvezetnék Szarvasra is, ha a fogyasztók száma elég nagy lesz. A mezőtúri polgármester át is jött Szarvasra. Ez alkalommol azonban csupán tájékozódást kívánt szerezni, hogy. mennyi lángfogyasztóra lehet számítani Szarvason. A közvilágítás tekintetében — mint Szarvasról irják — a terv az, hogy a főbb utcákon 30, a mellékutcákon minden 60, a külső utcákon 90 méterre helyeztetnék el egy láng, igy világíttatnék az Erzsóbet-liget is. Ezen lángok, tekintet nélkül arra, hogy a naptár szerint süt-e a holdvilág vagy sem — fél éjjel teljes számban, fél éjjel pedig felerészben égnének. Ezenkívül 6 ivlámpát állítanának fel a nagyobb forgalmi pontokon, melyek 11 óráig világitanának. A dolog anyagi oldala is nagyon előnyös. Az egész berendezést, bevezetést Mezőtúr város csináltatná és az tartaná fenn saját üzemében és saját veszélyére, a nélkül, hogy Szarvas községe bármit befektetne, vagy bármit kockáztatna. E mellett a szerződésben biztosíttatnék Szarvas község joga, hogy húsz óv múlva a szerződést felmondja és saját áramfejlesztő-telepet állítson fel, de Mezőtúr ezután is köteles lesz a tartalék-áramot szolgáltatni, ami által 50 százalék megtakarítást érnének el, mert a tartalék-áram hiányában mindig két áramfejlesztő-gép szükséges, hogy ha az egyik felmondja a szolgálatot, azt a másik pótolja. A közvilágítás összesen körülbelül 11.000 koronába kerülne, mig ma a kritikán aluli petróleum világításra csaknem 9000 koronát költenek. E mellett, ha a naptár holdvilágot mutat, akkor megszűnik minden világítás, akármilyen felhős, sötét éjszaka is van. A magánfogyasztóknak hektowattóránként — ami J egy 16 gyertyafónyü lámpának két órán ! át világításra elég — 7 fillér, ipari céj lókra 3, vagy 3 ós fél fillér lenne az ' áram ára. Jeszenszky Frigyes szarvasi h. főI jegyző a héten Orosházán járt az ottani | világítási berendezés tanulmányozására. Orosházára Hódmezővásárhelyről viszik át az áramot, még pedig ugy, hogy 10—11.000 volt feszültsógü áramot szolgáltat a hódmezővásárhelyi áramfejlesztő telep, melyet az Orosházán épített transformator szállít le a szükséges kisebb feszültségű árammá. Orosháza község a világításért mintegy 40.0000 koronát fizet Hódmezővásárhelynek és i saját üzemében ós saját veszélyére adja el a magánfogyasztóknak, kik hektowattóránként 9 fillért, ipari célokra pedig 6 fillért fizetnek. Ezek szerint a szarvasiak sokkal olcsóbban ós ugy kapnák a világítást, hogy a község ezzel mitsem kockáztatna. Most még csak Mezöberény és Békés községek lennének hátra, melyek egyizben már érintkezésben is állottak Békéscsabával a villamos áram átvezetése céljából. Csaba község főmérnöke el is készítette a költségvetést. Eszerint a békési villamos-vezeték 80.000, a mezőberényi 68.000 koronába kerülne. A községi képviselőtestületek ugy vélték akkor, hogy e kérdés még elodázható. Azóta pamlagon hever az ügy, pedig éppen Mezőberénynek és Békésnek volna eminens érdeke az, hogy a villamosvilágitásnak átvezetését végre-valahára megoldják. Békés és Mezöberény községek példát vehetnek Szarvastól ós Orosházától s mindenképpen kivánatos volna, hogy a Csabával megkezdett tárgyalásokat újra fölvegyék. De eminens érdeke Békéscsabának is. Villamos müve oly nagyszerű berendezésű, hogy alig van párja a vidéken s a községnek, hogy annak üzemét teljesen és jövedelmezően kihasználhassa, szintén oda kell hatni, hogy az áramot fogyasztók számát növelje. Nem akarjuk feltételezni, hogy Csaba képviselőtestületében hiányozna a kereskedelmi érzék. Az aradi egyház elszakadásának kérdéséhez. Ujabb adatok. Lapunk csütörtöki számában tudósítást adtunk az aradi egyháznak azon rendkívüli közgyűléséről, amelyen kitában lévén szava hóditó erejének, hatásának, a művész hiúsága, hatásvágya ébredt föl lelkében. Szokása ellenére megfontolatlanul, rátartóan válaszolt: — Szép szóval betyárokat is lehet fogni. — Tamás vagyok! A főszámvevő, talán életében először, szónokiasan a mellére ütött: — Én meg Garamy Péter! Aztán a húgához fordult: — Eredj szépen haza, mondd meg az uradnak, hogy ne törje magát a betyárok után. Holnap estére behozom őket a vármegyeházára . .. Be is hozta. Sőt mint később gyakran beszélte, nem is járt valami különös vesződsóggel. Kihajtatott a bélesi csárdába ós a csárdásgazdával üzent a betyároknak, hogy ő egyedül, fegyvertelenül beszólni kiván velük. Félóra múlva ott voltak hárman, a negyedik lovakat szállított a Bácskába. Az egyik, nagy hórihorgas legény, hetykén tudakolta : — Mi járatban van a tekintetes ur erre mifelénk? — Miattatok jöttem, csakis miattatok, — válaszolta Garamy Péter, — a magam baja miatt, mint afóle törődött öreg ember, ott pipázhatnék a kályha mellett, de rajtatok esett meg a szivem. — Minket pedig kár sajnálni, — hangzott a mord válasz. — Nem ugy van az öcsém, — mondotta a főszámvevő az atyai feddés hangján, — sajnálni kell minden Isten teremtését, aki bajban van. Sajnálja is mindenki, akiben van keresztény lélek. — Nagyon paposan beszól a tekintetes ur, — gúnyolódott a másik betyár. — Hát ha paposan beszélek is, meghallgathatod. Nekem nem fizet érte az eklézsia. Ingyen, Isten nevében teszem... jószántamból. K5J És mozgósította logikájának minden erejét. Szép, okos szóval nyilvánvalóvá tette előttük, hogy a vármegye végső eredményben mégis az erősebb hadakozó fél. Jobban győzi idővel, türelemmel, emberrel. Hogy az tisztán időkérdése, mikor teperi le őket. Aztán pénze is van a vármegyének bőven, akkora dijat tűzhet ki a fejükre, a mekkorát akar. Akkor aztán mindjárt akad áruló. Mert a pénz megejti az embereket, kivált az asszonynépet. Mondott erre vonatkozó példákat és felsorolta azokat a nagy, súlyos Ítéleteket, miket mint régi megyei ember kihirdetni hallott ós végrehajtani látott. Aztán igy folytatta: — Mert, fiam, az úgyis dukál, hogy a törvény erősebb legyen, mint az ember Még a törvény tévő urak is a törvény alatt állanak. Mit használ az ideigóráig való nagy szabadság, gyöngyélet, ha utána örökös rabság, vagy annál is szomorúbb következik ? Én nem vagyok se csendbiztos, se szolgabíró, se vicispán, miattam annyi betyár lehet, akár fűszál a réten, de a lelkem fáj, ha rágondolok, hogy őket is anya szülte, nevelte. Ez hajtott ide, csakis ez, semmi más .. . Azt akartam csak megmondani, hogy most móg egy-két esztendővel menekedtek, azután cssak a jó Isten tudja, hogy mi lesz, hogy lesz . . . A beállott csöndet ismét a főszámvevő szakította meg: — Aztán azt is könnyű fölérni ószszel, hogy ti nem lesztek közönséges, komisz rabok. Móg a várnagy is más szemmel néz rátok, mint azokra, akiket nagy hajszával tereltek, fogdostak össze. A bünbánatnak nemcsak az égben, de a megyeház udvarán is megvan a maga becsülete. Egy kis dohányt, egy kis i italt magam sem fogok tőletek sajnálni. } Negyedórával később a három betyár ' a főszámvevő kocsijában ült. A strucctollas parádés kocsis soha olyan büszkén nem csapott a lovak közé, mint mikor ezeket a „ritka vendógek"-et vitte. A főszámvevő szelid hangon utasította: — Hajts, fiam, szépen, lassan a vármegyeházára . . . Mikor este hire futott a páratlanul álló betyárfogásnak, az emberek — főleg a kaszinóban — álmélkodva néztek egymásra. A szavuk is elállott, mint hajdan a csodák idejében. A gimnázium igazgatója, aki a történelmet tanította, históriai eksztázissal kiáltotta: — Aba Sámuel óta igy nem remekelt magyar ember! A szenzáció oly friss, oly oly frappáló volt, hogy senkinek sem jutott eszébe az urak közül megtudakolni az igazgatótól, hogy miért datálja a történelmi határt Aba Sámuel korszakától, holott az a korszak, tudvalevőleg, nem igen termelt hőstetteket. A vitézi tett hőse, a főszámvevő, korán lefeküdt s csak másnap fogadta az óvációkat a hivatalában. Arcán — minden szerénysége mellett — a siker büszke mosolya sugárzott. De ez a büszke mosoly délután letűnt az arcáról. Akkor tűnt le, mikor leánya, Margit, aki fiatalon jutott özvegységre, az izgalomtól égő ábrázattal, pirosra sirt szemmel a szobájába rontott. — Édesapám, - kiálltotta — nem állom ki tovább ! Lehetetlen azzal a vén asszonnyal egy fedél alatt lakni. — Mogyoróssynéval ? — Igen, azzal a sárkányai. Minduntalan belém köt, csak ugy lesi az alkalmat. Aztán ha kezdi, se vége, se hossza. Szidja, piszkolja a famíliámat, a gyerekeket. Kölyköknek mondja őket, téged meg vén fecsegőnek. — Nem baj, én kiállóm! — De ón nem! Hogy égne le az a családi ház tövig, hogy csapna belé a ménkő! Különben úgyis kiköltözöm belőle. Nem lakom azzal az utálatos hárpiával egy napig sem . . . Félek, hogy egyszer megtépem a kontyát, ha százszor nagynénje volt is a boldogult uramnak. A főszámvevő csitítani próbálta leányát: — Hát hiszen én se szeretem a herce-hurcát. Majd teszek róla, leányom, majd beszélek a fejével... Talán használ a szép szó ... Eredj addig be a menyemhez, maradj nálunk vacsorára. Elment és este hét óráig ott maradt a szóbanforgó hárpiánál. Hogy mit beszélt, hogy végzett, arról a főszámvevő soha senkinek be nem számolt. De mikor az udvarról kilépett, bágyadtnak, kedvetlennek látszoit. Nem is ment egyenesen haza, előbb betért a kaszinóba, hol újra özönlött feléje a lelkes elismerés: — Igy levenni a betyárokat a lábukról ! — És tisztán szép szóval! A főszámvevő nyugodtan bólintott I okos fejével. — Hát igen, — mondotta ós szaván j némi epóssóg érzett — a szép szónak J nagy hasznát veszi az ember. Ezt mon1 dottam, vallottam mindig . .. Szép szój val talán sziklákat is lehet repeszteni, villámot hárítani, vadakat szelídíteni... de egyet nem lehet . . . Kis szünet után meg is mondta, hogy mi az, aminól nem használ a | szép szó: — A szájas asszonynál nem buldo| gul az ember szép szóval. Oda egyéb kell . . . Nem tudom mi . . . A szeme haragosan villogott. — Azaz tudnám, de . . . Nem fejezte be a mondatot, de a , marka ökölbe szorult . . Kiesett a konceptusból . . .