Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-03-19 / 23. szám

Békéscsaba 1008, márc. 19. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 22 iénzzel dolgoztam. Én nem akarom őt iövetni azon a nyomdokon, amelyen ő beszédében^haladt, mert ő uri ember­nek tartja magát én pedig paraszt va­gyok, de azt állithatom, hogy amit ró­lam mondott, az merőben valótlanság Pándy dr. azt is szememre lobban­totta, hogy ón tót legény vagyok. Hát ez igaz. Csak az a különbség van kö­zöttünk, hogy én magyar származású tót legény vagyok, ő pedig olyan tót legény, aki valahonnan Csehországból vándorolt be. Továbbá az, hogy én mindenütt azt hirdetem, hogy minden­kinek első sorban magyarnak kell lenni, Pándy ur pedig tót nyelven akarta be­adni a választóknak a maszlagot. Beszédét a következő szavakkal fe­jezte be! Esküdt uraim! Ha bűnt kö- I vettem el, azokért megszenvedtem. De j ha önök ugy találják, hogy a kálvária nem volt elég, mondják ki ellenema ma­rasztaló verdiktet. Azt az egyet őszintén és becsületesen mondhatom, hogy fel­emelt fővel megyek a börtönbe paraszt testvéreim védelme miatt. Nem kérek önöktől irgalmat, csak igazságszolgál­tatást ! A verdikt. Áchim András beszéde után fel­olvasták az esküdtekhez intézendő nyolc kérdést, amelyek közül hat az izgatásra, egy a rágalmazásra, egy pedig a becsü­letsértésre vonatkozik. Áz esküdtek előtt C sulyok Béla elnöki rezsiméjében több mint félóráig fejtegette a kérdé­seket. Ezután az esküdtek visszavonul­tan tanácskozásra. Nagyon hosszan, több mint másfél­óra hosszáig tanácskoztak. A teremben ez idő alatt a lehető legizgatottabb han­gulat uralkodott. Nagy fogadások tör­téntek pro és kontra. A hosiszu szünet alatt a csabaiak valósággal kétségbe­estek. Nagjon búsan jártak-keltek a te­remben Féltek az elítéléstől. Három­negyed hat órakor kinyílt az esküdt birák ajtaja és bevonult az esküdtszék. Az esküdtek főnöke : dr. Sarkady Lajos, szután néma csendben hirdette ki a verdiktet. Az esküdtek mind a nyolc kérdésre nemmel válaszoltak. Áchim András nem bűnös. Nyomban ezután C s u 1 y o k Béla elnök kihirdette a felmentő Ítéletet. Tüntetés a védő mellett A tulboldog közönség, különösen a csabai munkástábor, végig a törvény­szék folyosóján éltette Áchim Andrást. Lenn az utcán felkapták és egész a Fő­utcáig vállukon vitték. A körülbelül négyszáz főnyi tömeg azután elment Várady védő lakására, hol Áchim kö­szönetet mondott az eredményes véde­lemért. Á c h i m L. András pénteken dél­ben érkezett vissza Csabára. Az állo­máson híveinek nagy tábora fogadta, fehérruhás leányokkal az élén, kik hatalmas virágcsokrot nyújtottak át. Több ezren, asszonyok, gyermekek, ki­sérték Áchimot lakására. Sztrájkol egy presbitérium. Mi a tényállás ? A gyomai lelkész sorai. Hírt adtunk arról a ferde helyzet­ről, mely a gyomai ág ev. egyház bei­békéjét két tanítónak és a presbitérium egy részének egyenetlenkedése miatt zavarja. Illetékes forrásból nyert infor­mációnkban nem volt okunk kétel­kedni, valamint nem vonhatjuk kétségbe azok igazságát ma sem, Mindazonáltal ezen értesüléseknek rektifikálására kér ma bennünket Hajts Bálint gyomai ág. ev. lelkész, aki ezeket a sorokat intézte szerkesztőségünkhöz: Igen tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapjának folyó hó 15-iki szá­mában „Sztrájkol egy presbitérium" stb. cimen oly közlemény jelent meg, me­lyet, mint legnagyobb részében a való­sággal merőben ellenkezőt, kötelessé­gemnek tartok helyreigazítani annál is inkább, mert nyert alakjában igen al­kalmas arra, hogy a tényleg izgatott kedélyeket még inkább ingerelje, a he­lyett, hogy csillapitólag hatna, ami pedig ugy egyházi, mint társadalmi szempont­ból kívánatos volna. Kérem, szíveskedjék e kettős cél­ból ama közleményre vonatkozólag alábbi soraimnak becses lapjában helyt adni. A gyomai ág. h. ev. egyházközség presbitériuma már hónapokkal ezelőtt a fegyelmi vizsgálat elrendelését kérte egyik tanítója ellen, utóbb a lel­kész kért hasonló hivatalos eljárást a másik tanitó ellen is. Történt pedig ez mindkét esetben — kiváltképpen azon­ban az előbbiben — oly mulasztások ós kötelességszegések alapján, melyeket az egyházi perrendtartás kifejezetten egyházi vétségeknek minősít, a midőn szó szerint ezt mondja: 3. §. Egyházi vétséget képeznek: d). .. a hivatalos kötelességek tel­jesítésének megtagadása, annak szándé­kos vagy vétkes elmulasztása ... f) nagyobbmérvü engedetlenség az egyházi felsőség iránt. A vonatkozó törvény ily határozott minősítésével szemben nem felel meg a valóságnak, illetve az igazság kárára meg nem engedett módon enyhíteni akarja a való tényállást az idézett kö ­lemény azon kitétele: „ ... két tanítója : W. M. és L. A. hivatásuk gyakorlatában apró, jelentéktelen kifogásra adtak okot." De nem felel meg a valóságnak azon kitétel sem, mely szerint „a két tanitó már régebben feszült viszonyban él a presbitérium egyes tagjaival s hogy igy nem csoda, ha ezek (t. i. a presbitérium egyes tagjai) kapva-kaptak az alkalmon s befolyásukat akként értékesítették, hogy tagtársaikat is megszerezték ügyük­nek és a presbitérium a két tanítóval szemben a fegyelmi eljárás elrendelé­sét vélte helyénvalónak." Ha ez igy lenne, ugy a fegyelmi eljárás megindítandó volna az olyan presbitérium ellen, amely erkölcsi állá­sát holmi többé-kevésbé indokolt vagy indokolatlan magánboszu kitöltésére használja fel, vagy ily nemtelen célra engedi magát felhasználni; és a cikk­írónak igaza volán, ha ezzel szemben megvédené a tanítókat. De nem igy van, sőt éppen ellenkezőleg. Eltekintve attól, hogy a presbité­rium — mint már emiitettem - csak az egyik tanitó ellen kérte a fegyelmi vizs­gálatot, mint a presbitérium egyházi elnöke, kötelességemnek tartom a pres­bitérium e megrágalmazásával szemben kijelenteni, hogy a presbitérium a leg­messzebbmenő jóindulatot tanúsította több izben a tanítók iránt; tanúsította ezt a fegyelmi eljárást kérő, a felettes hatósághoz intézett beadványát közvet­lenül megelőzőleg különösen a szóban levő tanitó — W. M. — iránt is, amikor enyhe feltétel mellett hajlandó lett volna a tanitó ügyének békés megoldására. Hogy ez nem sikerült, nem a presbité­riumon mult. A tanitók ügye az esperesség elé került. A presbitérium csak azt óhajtotta akkor ós óhajtja ma is, hogy az egyházi éietben ne forduljanak elő ily felette sajnálatos és veszedelmes kinövések, főleg pedig ne honosodjanak meg ; ha pedig nagy kárára az egyházi életnek már előfordultak, akkor — ha máskép nem lehet — induljon meg okozói ellen a szigorú törvényes eljárás. Ez eljárás eredménye, illetve a büntetés azon foka, mely a jelen esetben alkalmazható, nem a presbitériumtól függ. Ezt jól tudja a presbitérium ; azért ez diskussió tárgyát nem képezte, a minthogy nem is képez­hette. Ha itt-ott cikkíró talán hallott is ily hangokat, azok nem a presbitérium­ból, mint ilyenből származtak. A vizsgálat késett -—hónapokig! Miért ? Nem tudom ! Bizonyosan volt e késedelemnek oka Ám a kedélyek in­gerültsége nőttön nőt és a presbitérium tényleg a fegyelmi eljárás meginditá sához — mint feltételhez — kötötte saját szolgálatát az egyház iránt, majd pedig lemondott, de nem azért, mert „a felsőbbek iránti bizalom megingott az egyháztanács tagjaiban", hanem azért, mert a kölcsönös ingerültség veszélyez­tette a békés, nyugodt együttműködést. Azon állítás pedig, hogy „gyerme­keiket nem engedik iskolába" — szintén valótlan, valamint nem igaz az sem, hogy „az adófizetést is megtagadják ; — a tanácstagokkal pedig nem a híveknek egy része, hanem a hivek összessége vállalt közösséget, a mennyiben a leg­utóbb tartott rendkívül népes közgyűlés egyhangúlag bizalmat szavazott a pres­bitérium tagjainak. szított elégületlenség zárja el a szem­határt. A vagyontalanoknak a vagyo­nosok iránti gyűlölete Bókésmegyében immár túllépte azokat a kereteket, ame­lyeken belül minden ellentét csak a társadalmi viszonyok egészséges alaku­lásait késziti elő. Épp erre való figye­lemmel tartjuk jelentőségteljesnek gróf Wenckheim Dénes nemes cselekedetét, amelynek intenciója az, hogy kiki talá­lékonysága és legjobb belátása szerint élvezze egy-két hold földnek évi ter­mését s fokozza jövedelmét. Három esztendővel ezelőtt határozta el magát a gróf erre a cselekedetre. Az 503 holdnyi föld egy tagban van s ott jelöliií ki azt, ahol a község lakossága kívánja. Hogy azonban az arra érdem­telenek ne részesüljenek e jótétemeny­ben, a gróf mindig a községi elöljáró­ságot kéri meg a bérlők kijelölésére. A községi elöljáróság pedig a munkás­egyesületek vezetőségének bevonásával tesz eleget a fölkérésnek. Évről-évre több ezeren jelentkeznek, de a jelent­kezők közül igen soknak kifogásolható a viselkedése s igy sokat elutasít az elöljáróság. Az idén négyszázan kaptak az 500 holdból 1—2 holdas parcellákat, hol­danként 20 -24 koronájával. A parcellák bérlői jórészt évről-évre változnak, mert a gróf célja az, hogy minden arra ér­demesült egyforma figyelemben része­sittessék. Földosztás Dobozon. Wenckheim Dénes a népért. 500 ho.d a szegényeknek Szerdán nagy napjuk volt a dobozi szegénysorsu szántó-vetőknek. Össze­gyűltek mindannyian s felvonultak a községházára, hogy megtudják, ki meny­nyit kapott abból az 500 hold elsőrendű földből, melyet a nemes szívű dobozi földesúr, gróf Wenckheim Dénes évenként a szegényeknek potom áron bérbe ad. Wenckheim Dénes grófnak ezen cselekedete figyelmet érdemel a mai szociálista világban. Akármerré nézünk, mindenütt csak a mesterségesen fel­A nőkérdés­Irta : Mányinó Prigl Olga. — Befejező közlemény. — A társadalom himes parkettje is alá van aknázva, a hitel karjain pihen s azt olykor mindössze egy cérnaszál tartja. Az apa vagy férj neve. Szakítsa el a halál ezt a cérnaszálat, leomlik a palota, amelyből egy tégla se volt az övék addig se. Ám aki odalent jár biz­tos talajon s alázatos fejjel, az nem esik le s nem is szédül meg soha. Tehát: Nem le a feministákkal ! — hanem : le az igényekkel. Henceg a világ és henceg az ország. Mutatjuk, mintha volna miből, mint a selyemruhás asszony, akinek lyukas a harisnyája. A társadalom adjon példát a nősülésre, nehogy még visszariassza őket attól. Induljon meg az antifeminista-mozga­lom, de ne csak csúfolódjék, hanem elő a komoly eszmékkel. Zárják be a temérdek mulató-helyet, ifjaink érezzék jól magukat a kedélyes családi körben, az egyszerűség jegyében Le a selyem­ruhákkal, csipkepongyolákkal, karton­ruhás-világ, jöjjön el a te országod! Nagyanyáink pirulva fordulnának meg paró-lepte, gondozatlan sírjaikban, ha az unokáik fodros kelengyéiről tu­domásuk volna. Az ő idejükben csak a „világ asszonyai" viseltek olyan olcsó ruhákat, a mikről suttogva szóltak még maguk között is. De a toalett-kérdésnél, dacára a megtagadott Darvin-eszmék­nek, a majmolás hódit minden vonalon. Egy fecske megcsinálja a nyarat. Pa­naszkodunk a drágaság miatt s szoká sain, igényein senki se változtat. Szor­galmazzuk a fizetés-emelést, amit mi magunk fizetünk meg, ismét másoknak ; lótunk-futunk, elégedetlenek vagyunk, idegeskedünk, bírálgatjuk egymást, csak magunkban nem találunk hibát. Préda már a családi élet, kialszik a Veszta­tüz, kiterítve fekszik az ideálizmus. Ideig-óráig tartó csalóka fény kábitgatja az idegeket, mely olyan, mint az orvos­ság, kis időre csillapít, de alá ássa a szervezetet. Szomorú statisztikáink van­nak. A házasságok és születések száma évről-évre csökken, ellenben nő a para­litikusok és öngyilkosok számaránya. Szomorú kilátások! Könyvekre menő kukliprédikációk­kal sem lehetne befoltozni azt a tenger­sok hiányt, melyre a gyökeres átalaku­lásnál szükség lenne. Ez azonban a nagy­egészre szól. Ha mindenki egyenként külön a lelkébe tekint, s nem akar más lenni, mint a ki, — kész a megoldás. S ti okos férfiak, nem fogtok sza­ladni a selyemruhák és fodros kelen­gyék után, akiknek hozományát is a pápa váltóján nektek kell kifizetni, ha­nem megmaradtok a kartonruhás diák­kori ideálotok mellett, aki ugyan nem visz nektek staffirungba hitelbe vett tükrös bútort, de elviszi a kis varró­gépjét, konyhakötényeit ós háziasságát. Tőke az, amit nem lehet elkölteni. Ha hozzámondjuk, az a darab ke­nyere is meg van, amit a szülői gon­dosság adott kezébe, ne higyjótek, hogy ezzel ő fogja otthon viselni a kalapot. Nem, csupán müveit, okos asszonyt kaptok, kit megedzett az életre a ko­moly iskolai rend és fegyelem, aki nemcsak éppen elsvindlizte az obligát osztályokat, hogy aztán egyébben se gyakorolja magát, mint az öltözködésben. Ne dobáljátok hát meg azokat a kényszerűségből világba hajszolt szegény lányokat gúnyolódó papirgolyócskákkál s ne illessétek kenyeret és méltánylást kérő mozgalmaikat mindjárt a csúf fe­minizmus szóval. Hanem vegyétek el tőlük gyöngéden azt a lobogót, mit a dac ós elkeseredés adott kezükbe. Ne nézzétek a külső cifraságot, higyjetek egy kicsit a lelki világban s fokozzátok le kissé önmagatok szeretetét. A szent, az áldott harmónia igy visszatér. Férfié a küzdelem, a nő csak a verejtéket törli. Ádám szögezte, ácsolta össze a kalyibát, Éva csak a virágot ültette eléje. Á nőt az Isten és a természet valóban nem a küzdelemre, hanem csak az élet meg­szépítésére teremtette. Rabló vándorcigányok. Kifosztott csabai gazdák. Vármegyénk átmeneti tartózkodási helye minden vándorcigány-csoportnak. A bűn nomád életet élő fiai nem mu­lasztanak egyetlen alkalmat sem el, hogy Bókésmegyét ne ejtsék utjukba s ne kíséreljék meg a rablást. Ha azon­ban ez nem sikerül itt, ugy ellátogatnak a szomszédos vármegyékbe s csak az­után tesznek még egy kísérletet a mi területeinken. A bűnügyi krónikák esetei igazolják ebbeli állításunkat. Az elmúlt héten Orosháza tájékán egy nagyobb cigány-csapat tünt fel. A tanyai nép, amely mindig veszedelmet érez a kóborcigányok jöttével kapcso­latosan, jelentést tett erről a csendőr­ségnek. Mielőtt azonban a csendőrség kivonult volna, a cigányok Csanád­megye irányában elvágtattak. Alighanem ezek követték el azt a rablást, amelyről tegnap értesült lapunk. Három békéscsabai Zsíros test­vérnek Kaszaperen van egy 2500 holdas bérlete. A tanyán senki sem lakik a bérlők közül, csak a gazdasági személy­zet van ott állandóan. Az elmúlt éjjel az istállóban alvó kocsis erős kutyacsaholásra ébredt fel. A csaholás többször megismétlődött s a kocsis végre is kinézett. Rövid szem­létődés után észrevette, hogy az istálló mellett két ember kenyeret dob a ku­tyák felé. Az éjszakai látogatókról azt hitte, hogy béresek s ezért nem is szólt reájuk, hanem visszafeküdt. Kevéssel ezután el is aludt a ko­csis, de egyszer csak arra ébredt fel, hogy három marcona alak összekötözi a kezét és a lábát. Azután zsákot húz­tak a fejére és a száját is betömték. Mindezek után azt hallotta a kocsis, hogy a látogatók, akik vánd orcigányok voltak, lovakat vezetnek ki az istállóból. A cigányok látogatása rövid ideig tar­tott. Hajnalban a béresek bementek az istállóba, megnézendő, hogy a kocsis miért nem kelt még föl? Ekkor derült ki a tolvajlás. Megállapították, hogy a cigányok összesen 6 lovat vittek ma­gukkal több, mint 3000 koroDa értékben. A vakmerő rablásról nyomban ér­tesítették a csendőrsóget, amely Újkí­gyós határában egy 30 tagu cigányka­ravánt el is fogott, de a lovakat nem találta birtokukban. Nő-képviselők. (A jövő századból, mikor már képviselők lesznek.) Elnök: A tisztelt Házzal tudatom, Hogy rucaháti Kis Ilonka Követtársunk három napi Szabadságot kér havonta. Belügyminiszter (diszkrét mosolylyal) : Megadható! Megadható ! Legifjabb Lengyel Zoltán: Bocsánat ! Hát ez mire jó ? S a belügyér mért támogatja ? Belügyminiszter: Én vagyok — a belügyek atyja, Es ez — ne firtassuk talán — Követtársunk belügye ám !

Next

/
Thumbnails
Contents