Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-03-19 / 23. szám

Békéscsaba 1008, márc. 19. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 22 iénzzel dolgoztam. Én nem akarom őt iövetni azon a nyomdokon, amelyen ő beszédében^haladt, mert ő uri embernek tartja magát én pedig paraszt vagyok, de azt állithatom, hogy amit rólam mondott, az merőben valótlanság Pándy dr. azt is szememre lobbantotta, hogy ón tót legény vagyok. Hát ez igaz. Csak az a különbség van közöttünk, hogy én magyar származású tót legény vagyok, ő pedig olyan tót legény, aki valahonnan Csehországból vándorolt be. Továbbá az, hogy én mindenütt azt hirdetem, hogy mindenkinek első sorban magyarnak kell lenni, Pándy ur pedig tót nyelven akarta beadni a választóknak a maszlagot. Beszédét a következő szavakkal fejezte be! Esküdt uraim! Ha bűnt kö- I vettem el, azokért megszenvedtem. De j ha önök ugy találják, hogy a kálvária nem volt elég, mondják ki ellenema marasztaló verdiktet. Azt az egyet őszintén és becsületesen mondhatom, hogy felemelt fővel megyek a börtönbe paraszt testvéreim védelme miatt. Nem kérek önöktől irgalmat, csak igazságszolgáltatást ! A verdikt. Áchim András beszéde után felolvasták az esküdtekhez intézendő nyolc kérdést, amelyek közül hat az izgatásra, egy a rágalmazásra, egy pedig a becsületsértésre vonatkozik. Áz esküdtek előtt C sulyok Béla elnöki rezsiméjében több mint félóráig fejtegette a kérdéseket. Ezután az esküdtek visszavonultan tanácskozásra. Nagyon hosszan, több mint másfélóra hosszáig tanácskoztak. A teremben ez idő alatt a lehető legizgatottabb hangulat uralkodott. Nagy fogadások történtek pro és kontra. A hosiszu szünet alatt a csabaiak valósággal kétségbeestek. Nagjon búsan jártak-keltek a teremben Féltek az elítéléstől. Háromnegyed hat órakor kinyílt az esküdt birák ajtaja és bevonult az esküdtszék. Az esküdtek főnöke : dr. Sarkady Lajos, szután néma csendben hirdette ki a verdiktet. Az esküdtek mind a nyolc kérdésre nemmel válaszoltak. Áchim András nem bűnös. Nyomban ezután C s u 1 y o k Béla elnök kihirdette a felmentő Ítéletet. Tüntetés a védő mellett A tulboldog közönség, különösen a csabai munkástábor, végig a törvényszék folyosóján éltette Áchim Andrást. Lenn az utcán felkapták és egész a Főutcáig vállukon vitték. A körülbelül négyszáz főnyi tömeg azután elment Várady védő lakására, hol Áchim köszönetet mondott az eredményes védelemért. Á c h i m L. András pénteken délben érkezett vissza Csabára. Az állomáson híveinek nagy tábora fogadta, fehérruhás leányokkal az élén, kik hatalmas virágcsokrot nyújtottak át. Több ezren, asszonyok, gyermekek, kisérték Áchimot lakására. Sztrájkol egy presbitérium. Mi a tényállás ? A gyomai lelkész sorai. Hírt adtunk arról a ferde helyzetről, mely a gyomai ág ev. egyház beibékéjét két tanítónak és a presbitérium egy részének egyenetlenkedése miatt zavarja. Illetékes forrásból nyert információnkban nem volt okunk kételkedni, valamint nem vonhatjuk kétségbe azok igazságát ma sem, Mindazonáltal ezen értesüléseknek rektifikálására kér ma bennünket Hajts Bálint gyomai ág. ev. lelkész, aki ezeket a sorokat intézte szerkesztőségünkhöz: Igen tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapjának folyó hó 15-iki számában „Sztrájkol egy presbitérium" stb. cimen oly közlemény jelent meg, melyet, mint legnagyobb részében a valósággal merőben ellenkezőt, kötelességemnek tartok helyreigazítani annál is inkább, mert nyert alakjában igen alkalmas arra, hogy a tényleg izgatott kedélyeket még inkább ingerelje, a helyett, hogy csillapitólag hatna, ami pedig ugy egyházi, mint társadalmi szempontból kívánatos volna. Kérem, szíveskedjék e kettős célból ama közleményre vonatkozólag alábbi soraimnak becses lapjában helyt adni. A gyomai ág. h. ev. egyházközség presbitériuma már hónapokkal ezelőtt a fegyelmi vizsgálat elrendelését kérte egyik tanítója ellen, utóbb a lelkész kért hasonló hivatalos eljárást a másik tanitó ellen is. Történt pedig ez mindkét esetben — kiváltképpen azonban az előbbiben — oly mulasztások ós kötelességszegések alapján, melyeket az egyházi perrendtartás kifejezetten egyházi vétségeknek minősít, a midőn szó szerint ezt mondja: 3. §. Egyházi vétséget képeznek: d). .. a hivatalos kötelességek teljesítésének megtagadása, annak szándékos vagy vétkes elmulasztása ... f) nagyobbmérvü engedetlenség az egyházi felsőség iránt. A vonatkozó törvény ily határozott minősítésével szemben nem felel meg a valóságnak, illetve az igazság kárára meg nem engedett módon enyhíteni akarja a való tényállást az idézett kö lemény azon kitétele: „ ... két tanítója : W. M. és L. A. hivatásuk gyakorlatában apró, jelentéktelen kifogásra adtak okot." De nem felel meg a valóságnak azon kitétel sem, mely szerint „a két tanitó már régebben feszült viszonyban él a presbitérium egyes tagjaival s hogy igy nem csoda, ha ezek (t. i. a presbitérium egyes tagjai) kapva-kaptak az alkalmon s befolyásukat akként értékesítették, hogy tagtársaikat is megszerezték ügyüknek és a presbitérium a két tanítóval szemben a fegyelmi eljárás elrendelését vélte helyénvalónak." Ha ez igy lenne, ugy a fegyelmi eljárás megindítandó volna az olyan presbitérium ellen, amely erkölcsi állását holmi többé-kevésbé indokolt vagy indokolatlan magánboszu kitöltésére használja fel, vagy ily nemtelen célra engedi magát felhasználni; és a cikkírónak igaza volán, ha ezzel szemben megvédené a tanítókat. De nem igy van, sőt éppen ellenkezőleg. Eltekintve attól, hogy a presbitérium — mint már emiitettem - csak az egyik tanitó ellen kérte a fegyelmi vizsgálatot, mint a presbitérium egyházi elnöke, kötelességemnek tartom a presbitérium e megrágalmazásával szemben kijelenteni, hogy a presbitérium a legmesszebbmenő jóindulatot tanúsította több izben a tanítók iránt; tanúsította ezt a fegyelmi eljárást kérő, a felettes hatósághoz intézett beadványát közvetlenül megelőzőleg különösen a szóban levő tanitó — W. M. — iránt is, amikor enyhe feltétel mellett hajlandó lett volna a tanitó ügyének békés megoldására. Hogy ez nem sikerült, nem a presbitériumon mult. A tanitók ügye az esperesség elé került. A presbitérium csak azt óhajtotta akkor ós óhajtja ma is, hogy az egyházi éietben ne forduljanak elő ily felette sajnálatos és veszedelmes kinövések, főleg pedig ne honosodjanak meg ; ha pedig nagy kárára az egyházi életnek már előfordultak, akkor — ha máskép nem lehet — induljon meg okozói ellen a szigorú törvényes eljárás. Ez eljárás eredménye, illetve a büntetés azon foka, mely a jelen esetben alkalmazható, nem a presbitériumtól függ. Ezt jól tudja a presbitérium ; azért ez diskussió tárgyát nem képezte, a minthogy nem is képezhette. Ha itt-ott cikkíró talán hallott is ily hangokat, azok nem a presbitériumból, mint ilyenből származtak. A vizsgálat késett -—hónapokig! Miért ? Nem tudom ! Bizonyosan volt e késedelemnek oka Ám a kedélyek ingerültsége nőttön nőt és a presbitérium tényleg a fegyelmi eljárás meginditá sához — mint feltételhez — kötötte saját szolgálatát az egyház iránt, majd pedig lemondott, de nem azért, mert „a felsőbbek iránti bizalom megingott az egyháztanács tagjaiban", hanem azért, mert a kölcsönös ingerültség veszélyeztette a békés, nyugodt együttműködést. Azon állítás pedig, hogy „gyermekeiket nem engedik iskolába" — szintén valótlan, valamint nem igaz az sem, hogy „az adófizetést is megtagadják ; — a tanácstagokkal pedig nem a híveknek egy része, hanem a hivek összessége vállalt közösséget, a mennyiben a legutóbb tartott rendkívül népes közgyűlés egyhangúlag bizalmat szavazott a presbitérium tagjainak. szított elégületlenség zárja el a szemhatárt. A vagyontalanoknak a vagyonosok iránti gyűlölete Bókésmegyében immár túllépte azokat a kereteket, amelyeken belül minden ellentét csak a társadalmi viszonyok egészséges alakulásait késziti elő. Épp erre való figyelemmel tartjuk jelentőségteljesnek gróf Wenckheim Dénes nemes cselekedetét, amelynek intenciója az, hogy kiki találékonysága és legjobb belátása szerint élvezze egy-két hold földnek évi termését s fokozza jövedelmét. Három esztendővel ezelőtt határozta el magát a gróf erre a cselekedetre. Az 503 holdnyi föld egy tagban van s ott jelöliií ki azt, ahol a község lakossága kívánja. Hogy azonban az arra érdemtelenek ne részesüljenek e jótétemenyben, a gróf mindig a községi elöljáróságot kéri meg a bérlők kijelölésére. A községi elöljáróság pedig a munkásegyesületek vezetőségének bevonásával tesz eleget a fölkérésnek. Évről-évre több ezeren jelentkeznek, de a jelentkezők közül igen soknak kifogásolható a viselkedése s igy sokat elutasít az elöljáróság. Az idén négyszázan kaptak az 500 holdból 1—2 holdas parcellákat, holdanként 20 -24 koronájával. A parcellák bérlői jórészt évről-évre változnak, mert a gróf célja az, hogy minden arra érdemesült egyforma figyelemben részesittessék. Földosztás Dobozon. Wenckheim Dénes a népért. 500 ho.d a szegényeknek Szerdán nagy napjuk volt a dobozi szegénysorsu szántó-vetőknek. Összegyűltek mindannyian s felvonultak a községházára, hogy megtudják, ki menynyit kapott abból az 500 hold elsőrendű földből, melyet a nemes szívű dobozi földesúr, gróf Wenckheim Dénes évenként a szegényeknek potom áron bérbe ad. Wenckheim Dénes grófnak ezen cselekedete figyelmet érdemel a mai szociálista világban. Akármerré nézünk, mindenütt csak a mesterségesen felA nőkérdésIrta : Mányinó Prigl Olga. — Befejező közlemény. — A társadalom himes parkettje is alá van aknázva, a hitel karjain pihen s azt olykor mindössze egy cérnaszál tartja. Az apa vagy férj neve. Szakítsa el a halál ezt a cérnaszálat, leomlik a palota, amelyből egy tégla se volt az övék addig se. Ám aki odalent jár biztos talajon s alázatos fejjel, az nem esik le s nem is szédül meg soha. Tehát: Nem le a feministákkal ! — hanem : le az igényekkel. Henceg a világ és henceg az ország. Mutatjuk, mintha volna miből, mint a selyemruhás asszony, akinek lyukas a harisnyája. A társadalom adjon példát a nősülésre, nehogy még visszariassza őket attól. Induljon meg az antifeminista-mozgalom, de ne csak csúfolódjék, hanem elő a komoly eszmékkel. Zárják be a temérdek mulató-helyet, ifjaink érezzék jól magukat a kedélyes családi körben, az egyszerűség jegyében Le a selyemruhákkal, csipkepongyolákkal, kartonruhás-világ, jöjjön el a te országod! Nagyanyáink pirulva fordulnának meg paró-lepte, gondozatlan sírjaikban, ha az unokáik fodros kelengyéiről tudomásuk volna. Az ő idejükben csak a „világ asszonyai" viseltek olyan olcsó ruhákat, a mikről suttogva szóltak még maguk között is. De a toalett-kérdésnél, dacára a megtagadott Darvin-eszméknek, a majmolás hódit minden vonalon. Egy fecske megcsinálja a nyarat. Panaszkodunk a drágaság miatt s szoká sain, igényein senki se változtat. Szorgalmazzuk a fizetés-emelést, amit mi magunk fizetünk meg, ismét másoknak ; lótunk-futunk, elégedetlenek vagyunk, idegeskedünk, bírálgatjuk egymást, csak magunkban nem találunk hibát. Préda már a családi élet, kialszik a Vesztatüz, kiterítve fekszik az ideálizmus. Ideig-óráig tartó csalóka fény kábitgatja az idegeket, mely olyan, mint az orvosság, kis időre csillapít, de alá ássa a szervezetet. Szomorú statisztikáink vannak. A házasságok és születések száma évről-évre csökken, ellenben nő a paralitikusok és öngyilkosok számaránya. Szomorú kilátások! Könyvekre menő kukliprédikációkkal sem lehetne befoltozni azt a tengersok hiányt, melyre a gyökeres átalakulásnál szükség lenne. Ez azonban a nagyegészre szól. Ha mindenki egyenként külön a lelkébe tekint, s nem akar más lenni, mint a ki, — kész a megoldás. S ti okos férfiak, nem fogtok szaladni a selyemruhák és fodros kelengyék után, akiknek hozományát is a pápa váltóján nektek kell kifizetni, hanem megmaradtok a kartonruhás diákkori ideálotok mellett, aki ugyan nem visz nektek staffirungba hitelbe vett tükrös bútort, de elviszi a kis varrógépjét, konyhakötényeit ós háziasságát. Tőke az, amit nem lehet elkölteni. Ha hozzámondjuk, az a darab kenyere is meg van, amit a szülői gondosság adott kezébe, ne higyjótek, hogy ezzel ő fogja otthon viselni a kalapot. Nem, csupán müveit, okos asszonyt kaptok, kit megedzett az életre a komoly iskolai rend és fegyelem, aki nemcsak éppen elsvindlizte az obligát osztályokat, hogy aztán egyébben se gyakorolja magát, mint az öltözködésben. Ne dobáljátok hát meg azokat a kényszerűségből világba hajszolt szegény lányokat gúnyolódó papirgolyócskákkál s ne illessétek kenyeret és méltánylást kérő mozgalmaikat mindjárt a csúf feminizmus szóval. Hanem vegyétek el tőlük gyöngéden azt a lobogót, mit a dac ós elkeseredés adott kezükbe. Ne nézzétek a külső cifraságot, higyjetek egy kicsit a lelki világban s fokozzátok le kissé önmagatok szeretetét. A szent, az áldott harmónia igy visszatér. Férfié a küzdelem, a nő csak a verejtéket törli. Ádám szögezte, ácsolta össze a kalyibát, Éva csak a virágot ültette eléje. Á nőt az Isten és a természet valóban nem a küzdelemre, hanem csak az élet megszépítésére teremtette. Rabló vándorcigányok. Kifosztott csabai gazdák. Vármegyénk átmeneti tartózkodási helye minden vándorcigány-csoportnak. A bűn nomád életet élő fiai nem mulasztanak egyetlen alkalmat sem el, hogy Bókésmegyét ne ejtsék utjukba s ne kíséreljék meg a rablást. Ha azonban ez nem sikerül itt, ugy ellátogatnak a szomszédos vármegyékbe s csak azután tesznek még egy kísérletet a mi területeinken. A bűnügyi krónikák esetei igazolják ebbeli állításunkat. Az elmúlt héten Orosháza tájékán egy nagyobb cigány-csapat tünt fel. A tanyai nép, amely mindig veszedelmet érez a kóborcigányok jöttével kapcsolatosan, jelentést tett erről a csendőrségnek. Mielőtt azonban a csendőrség kivonult volna, a cigányok Csanádmegye irányában elvágtattak. Alighanem ezek követték el azt a rablást, amelyről tegnap értesült lapunk. Három békéscsabai Zsíros testvérnek Kaszaperen van egy 2500 holdas bérlete. A tanyán senki sem lakik a bérlők közül, csak a gazdasági személyzet van ott állandóan. Az elmúlt éjjel az istállóban alvó kocsis erős kutyacsaholásra ébredt fel. A csaholás többször megismétlődött s a kocsis végre is kinézett. Rövid szemlétődés után észrevette, hogy az istálló mellett két ember kenyeret dob a kutyák felé. Az éjszakai látogatókról azt hitte, hogy béresek s ezért nem is szólt reájuk, hanem visszafeküdt. Kevéssel ezután el is aludt a kocsis, de egyszer csak arra ébredt fel, hogy három marcona alak összekötözi a kezét és a lábát. Azután zsákot húztak a fejére és a száját is betömték. Mindezek után azt hallotta a kocsis, hogy a látogatók, akik vánd orcigányok voltak, lovakat vezetnek ki az istállóból. A cigányok látogatása rövid ideig tartott. Hajnalban a béresek bementek az istállóba, megnézendő, hogy a kocsis miért nem kelt még föl? Ekkor derült ki a tolvajlás. Megállapították, hogy a cigányok összesen 6 lovat vittek magukkal több, mint 3000 koroDa értékben. A vakmerő rablásról nyomban értesítették a csendőrsóget, amely Újkígyós határában egy 30 tagu cigánykaravánt el is fogott, de a lovakat nem találta birtokukban. Nő-képviselők. (A jövő századból, mikor már képviselők lesznek.) Elnök: A tisztelt Házzal tudatom, Hogy rucaháti Kis Ilonka Követtársunk három napi Szabadságot kér havonta. Belügyminiszter (diszkrét mosolylyal) : Megadható! Megadható ! Legifjabb Lengyel Zoltán: Bocsánat ! Hát ez mire jó ? S a belügyér mért támogatja ? Belügyminiszter: Én vagyok — a belügyek atyja, Es ez — ne firtassuk talán — Követtársunk belügye ám !