Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-03-08 / 20. szám

Békéscsaba 1008. márc. 8. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 ellátásával ideiglenesen W e i s z Mór gyárost bizta meg a közgyűlés. Az uj igazgató nem tudott meg­egyezni B 1 é d y Boldizsárra], a válla­lat főkönyvelőjével, aki lelkiismeretesen és nagy szakavatottsággal teljesiti köte­lességeit és aki épp ezért egyedüli vég­legesített tisztviselője is a vasútnak. Weisz Mór, ha csak tehette, mindig ta­lált valami kifogásolni valót Blódy mun­kájában s egyszer csak arra ébredtek, hogy Weisz Mór magával hozta az iro­dába Balázs Simont, a fiumei delvá­tornak egyik tisztviselőjét, dr. B á r d o s Arthur városi orvos vejét s könyvelői munkákkal bizía meg. De Blédy és a többi tisztviselők ellenséges viselkedése miatt Balázs csak egy napig maradt az irodában. Weisz Mór erre azt jelentette az igazgatóságnak Blédyről, hogy rendet­lenül vezeti a könyveket. Egy ülésen szóbakerült ez is, de Blédy mindenben igazolta, hogy kötelességeinek ponto­san megfelelt s igy az igazgatóság nem járhatott el ellene. Weisz Mór pedig le­mondott megbízatásáról s lemondott igazgatósági tagságáról is, amit az igaz­gatóság tudomásul is vett. Ezekről az állapotokról s főleg azon állításról, hogy Blédy nem vezeti pon­tosan a könyveket, tudomást szerzett a miniszter is, aki megbízta S z é c h y József vasúti és hajózási felügyelőt, valamint a kir. számvevőség egyik tag­ját, hogy a gyulavidéki vasút ügykeze­lését vizsgálják felül. Ez meg is törtónt s a mult napokban befejezést is nyer­tek a munkálatok. A végeredmény pe­dig Blédy Boldizsárnak adott igazat, akit a számvevőség tisztviselői a fel­ügyelő-bizottság ülésén meg is dicsért szakavatottságáért és buzgalmáért. Sze­kér, illetőleg Weisz Mór teendőinek el­látásával most József főherceg jószág­igazgatóját : K o k a s t bizza meg a köz­gyűlés. -r. -1. Központi választmányi ülés­Megalakították a küldöttségeket. Békésvármegye központi választ­mánya pénteken délután Ambrus Sándor alispánnak elnöklésével ülést tartott az 1909. évre választói jogosult­sággal birók névjegyzékének kikorri­gálása céljából megteendő intézkedések tárgyában. Ambrus alispán megnyitotta az ülést s a választmány tagjainak üdvözlése után előadta, hogy mivel most ült össze — Hát oszt' mir ? Julcsa oszt' elmondta a sort, de az anyja azt vélelmezte, hogy: — Nem addig van a, fiam. Ha össze­vesztetek, majd kibikültök, itthon nem lehetsz tanya csúfjára! Ezt meg a Julcsa nagyon zokon vette és átszaladt rögtön a kasznárék­noz. A tekintetes asszony összecsapta a kezét, amikor meglátta. Julcsa sebtibe el is mondta, hogy hiba történt és hogy azért jött elő. — Ha a tekintetes asszony megfo­gad, — mondta — hóttom napjáig hű­séges cselédje leszek, még a lábanyomát is megfuvom. — Megfogadnálak Julcsa, a Borcsa ugy is elmegy, de tudom, úgyis el­hagysz nemsokára, visszamész te az uradhoz. — Nem én, kézit csókolom, nem szegek én többet a kenyeriből, a mir engem büntetlenül megbántott, a szeme közé se tudnék nézni jó lélekkel. így Julcsa újra ott szorgoskodott a j a kastélyban csakúgy, mint leánykorá­ban. Mikor a kútra ment, még dalolga­tott is. (Hadd mondja el Panni néni a Gábornak, hogy nem búsul) Már a második vasárnapot töltötte az Anna-majorban, mikor egy ebéd után bement a tekintetes asszonyhoz és za­vartan húzgálta a köténye csücskét. A tekintetes asszony megkérdezte, hogy mit akar. Kézit csókolom, értem gyütt a Gábor. — Ne bomolj, Julcsa. Hiszen azt mondtad, hogy hóttod napjáig itt fogsz maradni. — Nem maradhatok, instálom, mert aszongya, hogy elfogyott a szárított leb- I bencse, meg vasárnapra sincs mán — j tisztája elsőizben a választmány, kötelessége a tagoknak törvényben előirott esküt tenni, ami meg is történt. Eskütétel után a jegyzői tisztségre Moldoványi Já­nost választották meg. Ezeket követőleg előadta Ambrus Sándor, hogy a jövő évi képviselő­választók névjegyzékének kiigazítása céljából mindig március havában szokott összeülni a központi választmány s ma is az a feladata, hogy az erre vonatkozó intézkedéseket megtegye. Majd megala­kították az összeíró küldöttségeket ilyen formában : a Gyoma-Endrőd-kondorosi küldött­ség elnöke K o n c s e k Gy. József, tagjai Kalmár Vince, Csapó János; a Szeghalom-Füzesgyarmat-Vésztő­körösladányi küldöttség elnöke Kovács Gyula, tagjai Nagy Imre és Erdei Gyula; a Mezőberén.y-Köröstarcsa-dobozi küldöttség elnöke Grünwald Dezső, tagjai T. Gyoroki Sándor és Szath m á r y S. ; az Orosháza-Szentetorny-földvári­küldöttség elnöke M ü 11 e r Jenő, tagjai Vári Sándor ós M u z s 1 a i Sándor ; aCsorvás-gádorosi küldöttség elnöke GremspergerJ, tagjai pedig Pap Károly és Manzell Gyula; a Tótkomlós-sámsoni küldöttség elnöke Németh Kálmán, tagjai P o­v á z s a y Mihály és Á c s K. János ; az Öcsöd-bésszentandrási küldöttség elnöke Fehér László, tagjai V. C s o n k a Lajos és B e n c s i k József; s végül a Kótegháza-gyulavárii kül­döttség elnöke Popovics M. Aurél, tagjai Dandé István ós Miklós György. Az ekként megalakított küldöttség elnökeit felkérte a választmány, hogy az illető járási főszolgabirák előtt az esküt tegyék le. Ha a küldöttségek valamelyik tagja a megbízást nem fogadná el, akkor a megüresedett hely betöltése tekintetében az alispán határoz. Ugyanez a választmányi ülés a szüksé­ges utasításokkal is ellátja az összeíró küldöttség. A „Paraszt Újság" sajtóperei. Áchim L. András a törvényszék előtt. Sok huzavona után holnaphoz egy hétre a nagyváradi királyi törvényszék, mint esküdtbíróság tárgyalás alá veszi azt a sajtóügyet, amelynek szenvedő hőse Áchim L. András és amelynek tárgyát a „Paraszt Újság" cimü zsenge­korában kimúlt sajtóorganumban meg­jelent gyalázkodó és izgató cikksorozat adja meg. A közleményeket annak idején ki­merítő részletességgel ismertettük. Min­denik egy-egy diszpóldányképe volt an­nak a harcmodornak, amely Bókésme­gyében nem az elvek különfólesóge sze­rint határolta el egymástól az osztályo­kat és pártokat, hanem amelynek inten­ciója az volt, hogy a paraszt suba és a vasalt nadrág közötti ellentét kiélezésé­vel fölkeltse a népben az uriosztály iránti gyűlöletet. Hogy ez a harcmodor mennyire bevált Áchim L. András ke­zében, ezt a szomorú eredmények iga­zolják. Békéscsabán ma kevés nadrá­got viselő ember mehet ki az utcára anélkül, hogy Áchim emberei ne inzul­tálnák s hogy a felkorbácsolt, alantas emberi indulat sértegetéseinek kiszol­gáltatva nem volna. A tárgyalás határnapjául március 16-ikát tűzte ki dr. C s u 1 y o k, a nagy­váradi kir. törvényszék esküdtbiróságá­nak elnöke. Több mint valószínű azon­ban, hogy ez az egy nap nem lesz ele­gendő az anyag letárgyalására. Ezt lehet következtetni abból is, hogy az emlé­kezetes petíció idején közel egy egész napot vett igénybe a mandátum-megsem­misítés alapjául szolgált s most újból inkriminált cikkek ismertetése és elbírá­lása. Áchim L. Andrásnak öt izgató ós lázító cikk miatt kell felelnie most. A tárgyalás ezen része azért fog elhúzódni, mert értesülésünk szerint ehelyütt is igazolni kívánná Áchim L. András azt, hogy azokat a cikket nem ő irta, csak a nevét tette azok alá. Valószínű az is, hogy a törvényszék, mint esküdtbíróság épp a Curiának egyszer már elfoglalt álláspontjára való figyelemmel, a bizo­nyítást e tekintetben különösen tágabb keretek között megengedni nem fogja. Ha ezekkel az ügyekkel végezni fog az esküdtszók, azután kerülnek sorra — de minden félbeszakítás nél­kül — a Bakos Mátyás csabai föld­birtokos ós M e z ő f i Vilmos ország­gyűlési képviselő által indított ügyek. Bakos Mátyást köztudomás szerint eskü­szegő gazembernek, tulipán-betyárnak s más ilyen ékes je'zőknek sokfélesé­gével tisztelte meg a derék néptribun akkor, mielőtt a választási kampányban Áchim többségre tett szert. Mezőfiről pedig azokat a vádakat irta, amelyeket nemrég egy szeghalmi újság is recitált. Áchim L. András ügyeiben a köz­vádat B a r ó t h y Pál dr., a nagyváradi ügyészség egyik legkiválóbb tagja fogja képviselni. A tárgyalási elnök C s u 1 y o k dr., a szigorúságáról ismert táblabíró lesz. Achimot Pető Sándor dr. védi, Bakos Mátyást P á n d y István dr. fogja képviselni. A tárgyalásra különben a következőket idézték meg Békéscsabá­ról tanukképpen: Tardos Dezső dr., Nyigrinyi János, Majer Jenő (aki most üli le az osztályelleni izgatás miatt reá mórt büntetését), Zelenyánszki András, Uhrin Pál, Izsák János, Kraszkó Mihály, Berger Sámuel, Pollák Arnold, Lipták P. Mihály, Tevan Adolf. Az érdekesnek ígérkező tárgyaláson Békésmegyóből sokan vesznek részt. Tanácsülés Békéscsabán. Hanyag ismétlő iskolások. — A tűzoltás reformja. — Artézi kut a szarvasi-uton. — Járdaépiiések. Pénteken délután tanácsülést tartott Csaba község elöljárósága. A tanácsülés érdekes tárgysorozatából ezeket az ügye­ket ismertetjük olvasóinkkal: Békéscsabán a tanköteles gyerme­kek hagyományos köztudat szerint nem nagy lelkiismerettel látogatják az isko­lákat. Az állami iskolák gondnoksága e tekintetben különösen nagyfokú ha­nyagságot észlel a gazdagi ismétlóisko­lások körében s ezért megkeresést inté­zett a községhez, hogy orvosolja ezt a tényt. A tanács felhívta S z u 1 ím á n Ákos tanügyi esküdtet az iskola gond­nokság észrevételének szánalására. Emiitettük már, hogy W i 1 i m István gazdasági intéző ugy is, mint tűzoltó-főparancsnok, a tüzo tás ügyé­nek reformálása érdekében memoran­dumot terjesztett az elöljáróság elé. A pénteki tanácsülés kimerítően foglal­kozott ezzel a memorandummal s a maga részéről is figyelembe veendőnek tartja Wilim észrevételeit, melyeket a közgyűlés elé pártolólag terjeszt. E me­morandum a tűzoltás ügyének reformá­lására két módozatot ajánl. Az egyik szerint 2 őrparancsnok, 8 I-ső oszt. tűz­oltó, 14 Il-od oszt. tűzoltó ós 5 erzsé­bethelyi tűzoltó alkalmaztatnék. Ezek ellátása pedig 14.000 koronába kerülne. A második módozat 2 őrparancsnoki, 6 I-ső oszt. tűzoltói, 10 Il-od oszt. és 4 erzsóbethelyi tűzoltói állás szervezé­sét tartaná szükségesnek. Ez a módo­zat évi 10.000 koronát igényelne. Vigyázó Ignác ecetgyárat nyitott a Szarvasi-ut 1554. számú telken s víz­szükségletének ellátására a telken egy ártézi-kutat is fúratott. A kut oly bő vízmennyiséget szolgáltat, hogy Vigyázó kérvényt adott be a városhoz, amely­ben azt kéri, hogy a szarvasi-utiak vízszükségletének fedezése céljából en­gedjék meg neki az ártózi-csöveknek utcai kivezetését. A tanács készséggel hozzájárult ehhez a kórelemhez. Békéscsaba külrószeiben még ma is sok kívánni valót hagy maga után a járdaépítés ügye A tanács megbízta a kerületi esküdteket, hogy a külrészek járdaszükségleteit írják össze s ez a kimutatás majd alapjául fog szolgálni annak a tervnek, melyet a mérnöki hivatal az idei járdaépítések programja­képpen kidolgoz. Előadás Japánról. A kelet költészete. Mult számunkban hirül adtuk már, hogy Z o m b o r y Béla keletázsiai utazó, aki a japán-orosz háborút hirlaptudó­sitói minőségben élte keresztül, előadást tart Békéscsabán Japánról és Kelet­ázsiáról. Zombory a Rudolf-főgimnázium tornacsarnokában ma egy hete részben megismertette már a Kelet madárdalos, virágillatos országait a tanuló-ifjuság elő tt. Akik ennek az előadásnak tanúi voltak, nagy elismeréssel nyilatkoznak Zombory csillogó intelligenciájáról s arról a közvetlen formáról, — amely­ben mondanivalóval hallgatóinak isme­reteit gyarapítja. Zombory közel 3 óra hosszat beszélt a Keleletről s főleg Japánt ismertette kimerítő részletesség­gel. A jeles újságíró, aki nagyobbrészt gyalog járta be Keletázsiát, ma dél­után 2 órakor az iparos ifjúsági ön­művelődési egyesületben tart előadást Ez alkalommal kapcsolatosan két poémát közlünk a japán költészet szinességéből : Női dal. Addig van a fának becse, Amig lombja van s virága; — És a nőnek, mig be nem áll Szépségének hervadása. Ha a lomb a földre hullott S nem nyújt árnyat száraz ága: Elkerülik, mint az asszonyt, Ha arcának nincs már bája. Nemzeti dal Ezt a földel, ugy nézd japán, Azért védi tenger árja, Hogy egykönnyen rá ne lépjen Senki lába. S ha rá lépne, tiéd a jog, Mérd ki útját, merre menjen . . . Ezt a földet vérért kaptad: Tiéd legyen ! Zombory Béla holnap este az uri­kaszinóban tart előadást. Azután pedig valamelyik nyilvános teremben s ké­sőbb újból a főgimnáziumban ismerteti Keletnek világát. A kétegyházai állapotokhoz. Beles Vazul nyilatkozata. Tekintetes Szerkesztő ur! Becses lapjának folyó évi 6-iki számában „Szen­telt viz a községházán", — „Vizkereszt­napi történet", — „Panasz az alispán­hoz", folyó évi 14 iki számában pedig „Szentelt viz a községházán", — „Po­povits főjegyző nyilatkozata", — „Vá­dak egy pap ellen" — cimü közlemé­nyek jelentek meg, melyek a kétegyhá­zai községházán folyó évi január hó 18-án végbement görög-keleti vizkereszt­napi házszentelóst elferdített formában adják elő. Lapjának 6-ik számában megjelent közleményre nem is reflektáltam. Egy­részt azért, mert a hírlapi polémiákat elvből gyűlölöm, másrészt pedig azért, mert nem tartottam helyénvalónak, hogy egy olyan rosszakaratú közleményt megcáfolni ós válaszadásra méltónak tartsak mindaddig, mig panaszomra az erre illetékes közigazgatási hatóság ha­tározni nem fog. A folyó évi 16-iki számban napvilá­got látott közleményt azonban, mivel­hogy ez a magát főjegyzőnek titulálni szerető Popovits M Aurél nyilatkoza­tát és egyben ellenem emelt súlyos vád­jait tartalmazza magában, szó nélkül nem hagyhatom, hanem arra már re­flektálnom kell, mert: „Omne quod est nimium vertitur in vitium." Minden, ami túlzásba megy át, a bűn felé hajlik. Mindenekelőtt tisztázzuk a dolgot ós tekintse, hogy én jelen esetben csakis az igazi tényállás megismertetését tűzöm feladatom tárgyává, ennélfogva tiszte­lettel kérem, szíveskedjék nyilatkozato­mat becses lapjában közzétenni. Folyó évi január hó 11-én, este 5—6 óra között, P o p o v i t s M. Aurél jegyző A r d e 1 e á n János József lel­késztársamat, akivel jelenleg a legjobb barátságban él és akinek házába jára­tos, hivatalos helyiségében felkeresvén, mindenekelőtt azt a kérdést intézte hogy itt lakik- e a nevezett lelkésztár­sam ós hogy ő e a lelkészi hivatal ve­zetője ? Igenleges válasz után • azt mondta, hogy ő a község főjegyzője, feje és vezetője, és mint ilyen, eljött a lelkészi hivatal vezetőjéhez s mintegy magából kikelve, arra kérte fel, hogy rögtön, még aznap este, tudomásomra adja, hogy mindaddig, mig ő fenti tiszt­ségeket betölteni fogja, én se a jegy­zői lakba, se pedig a községházába semmi néven nevezendő lelkészi funk­ciókat ne teljesítsek, se pedig a nálunk szokásos vizkeresztnapi házszentelóst meg ne merjem tenni, mert ő a követ-

Next

/
Thumbnails
Contents