Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-06-25 / 51. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 51-ik szám. Csütörtök, junius 25. BEKESME&Y EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DID : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet eunegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Vakációzik a parlament. ' Békéscsaba, junius 24. Néhány napi munka után bezárják a dunaparti nagy színházat és a képviselők szerteszélednek. Következik a három hónapos nyári szünet, amelyet egy hónappal meg fog toldani a delegációk ülésezése. A képviselők bizony rászolgáltak a pihenésre, megérdemlik a nyugalmat. Dolgoztak sokat. Ez a kifejezés különben nem helyes. Rendkívül sokat dolgoztak, három parlament munkáját végezték el. Ez egész komoly dolog. Mint a hatalmas rotációs gép hihetetlen gyorsasággal nyeli el a papirgöngyöket, csaknem igy dolgozott az utolsó ülésszakban, a legfontosabb törvényjavaslatokkal a magyar képviselőház. Annyi törvényünk van már, annyi -uj javaslatot emésztett meg ez a parlament három hónap óta, hogy elég volna egy esztendőre is. Amikor a házszabályreviziót beterjesztették, azzal is érveltek, többek között a Ház elnöke, hogy Európa egyetlen parlamentje sem dolgozik olyan keveset, mint a magyar. Nohát ez a panasz most már alaposan tárgytalan. A parlamenti gépezet működik kifogástalanul, precíze és gyorsan. A törvényjavaslatok nem akarnak elfogyni. Kapuzárás előtt egyre-másra csempészi be a kormány az ujabb javaslatokat. Ezek az előre nem látott, meglepetésszerű dolgok elkedvetlenítik a képviselő urakat. Nem is járnak a Házba. Pihenni szeretnének, nagy a robot. A koalíciós párt visszadobja Günther végrehajtási novelláját, ami más politikai viszonyok között a miniszter feltétlen bukását idézné elő, az igazságügyi bizottság pedig bizalmat szavaz neki. A miniszter, szemben a pártok magatartásával, megelégszik a bizottság jóindulatu bizalmával és marad a helyén. Rendben van minden. Ott van egy másik nagyon fontos, ipari és gazdasági szempontból felette érdekes javaslat a szeszadóról. A javaslat benyújtását nagyszabású ankét előzte meg, amelyen meghallgatták ugy a gazdasági, mint az ipari szeszgyárosokat. A vége az lett, hogy a javaslatot az ipari szeszgyárak sérelmére nyújtotta be a miniszterelnök, jól lehet, hogy tudatában van annak, hogy az ipari szeszgyárak milyen szolgálatokat tettek és mekkora jövedelemhez juttatták ugy az államot, mint a mezőgazdasági szeszgyárakat. Amig tehát a kormány az egyik kezével agyonvédi a kisembereket és megfosztja őket a hitelképességüktől, ami által kétségtelenül bénitja a kereskedelmet ; addig a másik kezével súlyos csapást mér a nem kisemberekre, az ipari szeszgyárosokra. Azt a fontos elvet pedig, hogy valamely intézményt, csak a már meglevő intézmények károsítása nélkül szabad létesíteni, teljesen figyelmen kivül hagyja. Iparfejlesztést ilyen politikával nem lehet ugyan csinálni, de meg lesz ez is, mert hiszen már a gépben van a törvény. Egy merész fordulattal áttér a kormány a szociális feladatok terére és le fogja tárgyaltatni, szintén kapuzárás előtt a munkásházak létesítéséről szóló javaslatot, de még arra is lesz ideje, hogy elfogadja a kúriai bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényt. Ha a 12-ik órában nem nyújt be a kormány ujabb javaslatot, a honatyák mehetnek a jól megérdemelt pihenőre, megszavaztak — mint tegnap egy statisztika kimutatta — 525 millió koronát, egy csomó törvényt. Kapuzárás után lehet elmélkedni a . jövő teendőiről és pedig elsősorban a fúzióról, mert a delegációk összeülése előtt a kormánynak egészséges, erős táborról kell gondoskodnia, nehogy a közösügyes javaslatok megakadjanak. Van még elintézni való ott is elég. Ha ezeket simán elvégzik — már pedig el fogják végezni, marad még mindig egy kemény dió: a választói törvény reformja és a kerületek beosztása. Még ez is lóg a levegőben teljesen elintézetlenül és várja sorsának kedvező megoldását. Ez a gúnyos hang azonban nem jelenti azt, hogy elvesztettük a jövőbe vetett bizalmunkat. Garanciát nyújt a vállalt kötelességek teljesítésére maga a kormány és ennek minden tagja. De ugy találjuk mégis, hogy a dolog egy kissé nehézkesen megy. A hosszú szünet alatt jó lesz friss erőhöz jutni, amely felvillanyozza a parlamenti életet. Az Alföldi Gazdasági Vasút anyagi helyzete. Igazgatósági értekezlet. Nem fenyeget válság. Kedvezőtlen hirek szállingóznak egy idő óta az Alföldi Első Gazdasági Vasútról. Mint minden iparvállalat, ugy ez is ki van téve az aggodalmaskodó, vagy talán rosszindulatú figyelemnek, mellyel a nagy nyilvánosság tüntet ki bizonyos ipari ós közgazdasági működést. Az Alföldi Első Gazdasági Vasútról már évek óta felszínen evickélő hirek határozottan amellett bizonyítanak, hogy ezzel a vállalattal szemben mindig bőkezűnek mutatkozott a rosszindulat, hol ugy igyekezett lerontani az iparvállalatok iránt föltétlen kötelességgel tanúsítandó jóindulat erkölcsi súlyát ós értékét. Pedig minden ipari vállalat legalább is oly mértékben tarthat igényt a bizalomra és jóindulatra, amily mértékben visszatükrözi megbízhatóságát közgazdasági és általában ipari tevékenysége. Az Alföldi Első Gazdasági Vasút ebbeli megbízhatóságának tekintetében számtalan körülmény nyújt felbátoritást s épp ezért indokolatlannak tartjuk azt, hogy a legkisebb ós leggyengébb alap nélkül mindjárt válságot emlegessenek azok, akik ismerni vélik a vasút anyagi helyzetét. Tagadhatatlan, hogy ez a helyzet nem a legrózsásabb. De egyáltalán ki állithatná, hogy volna olyan ipai'vállalat, mely a mostani rossz gazdasági esztendők nyomása alatt oly üzleti eredményeket tudna felmutatni, mint a normális termési viszonyokat produkáló esztendőkben ? ! A kedvezőtlen gazdasági viszonyok pedig legelőbb is a gazdasági szállításokra számító vasutvállalatoknál billentik meg a helyesen előirányzott mérleget. Hisz tudott dolog, hogy az ilyen iparvállalatok főjövedelmét nem a személy-, hanem a teherszállítás képezi. Még a nagy aparátussal működő MÁV.-nál is élénk határfalat vont a megfenyegetés a személy- és teherszállítás közé. Ennél a vállalatnál szintén kimutatják a csökkent bevételek, hogy gazdasági évünk kedvezőtlen. Miért nyújtana ós nyújt tehát tápot a a rosszindulatú híresztelésre az, hogy egy szerényebb keretek között mozgó vicinális vasút bevételei is alább esnek ezekben az években ? Az Alföldi Első Gazdasági Vasút igazgatósága vasárnap délelőtt ülést tartott s ez alkalommal átvizsgálta a számadásokat, amelyek kétségtelenné tették a

r4, hogy a bevétel csökkenése csupán a rossz gazdasági viszonyoknak tulajdonitható ós semmi más körülmény nem jogosít föl senkit a pessimizmusra. Ez a megállapítás kétségtelenül végét veti a további tendenciózus híresztelésnek s biztosítja továbbra is e vasút jó hirét. A tótkomlósi pánszlávizmus. Érdekes nyilatkozat. Mi a magyarosodás akadálya ? S Legutóbb sok szó esett a tótkomlósi állapotokról s különösen arról, hogy a magyar állameszmóvel és az államnyelv érdekeivel ellentétes törekvéseket tapasztaltak abban a községben illetékeBékésmegyei Közlöny tárcája. Fenyvesben. A szép fenyvest azóta se láttam, Amióta benne veled jártam. És azt hittem, többé nem is látom, S ime, megint csöndes útját járom. Megutáltam e szép sudár fákat, Melyek engem oly boldognak láttak. Mintha bizony tehetnének róla, Hogy nyilik is, hervad is a rózsa. Szegény szép fák, bocsánatot kérek, Hiszen a bűn enyém, nem tiétek. Csak én magam vagyok oka néki, Hogy a bánat a szivemet tépi. Kinyílott a rózsa első csókra, S elhervadt az első durva szóra. Az én bűnöm a csók is, a szó is, Hogyha bántják, rossz lesz a jó is. Te veled jártam utoljára EJenyvesek között, Örömtől duzzadt lelkem akkor, Most gyászba öltözött. Azóta nem is jártam erre, S most újra itt vagyok, Rád gondolok és szivembe zsongnak Az édes-bús dalok. Az édes-bús dalok terólad, Ki elvesztél nekem, Elvesztél? Vagy nem is voltál tán Az enyém sohasem ? / Vértesy Gyula. Amerikai történetek— Egy magyar globetrotter naplójából. — Irta: Battyán Radó. - A .,Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — A füstös kávéházban már csak a legmakacsabb kávézókat lehetett látni, azokat, kiknek igy a hónap vége felé efogy a pénzük és akik nemcsak ebédre, de vacsorára is kizárólag pikkolókat fogyasztanak. Jani, az érdemekben megkopaszodott főpincér, már rég a kassza tövében aludta az igazak álmát, a kis társaság azonban nemhogy elcsöndesült volna, de egyre hangosabb, egyre zajosabb lett. Nem szeretném, hogy olvasóm soká törje fejét a rendkívüli vigazság okán, hát mindjárt itt árulom el, hogy egy Amerikában járt, vig barátjuk mesélte borzasztó és hajborzoló kalanjait, melyek, ugy látszik, kellő reflexhatással voltak a hallgató közönség nevető idegeire. Most pedig átadom a szót a vig kalandornak, Vadnay Ferdinándnak, íme: Mikor először kiléptem Newyork aszfaltjára, még zsebemben csörgött valami a hazulról elhozott pénzből. Kiszámítottam, hogy csekély költekezés mellett vagy két hétig teljesen elegendő lesz, feltéve természetesen, hogy naponkint pl. ebédre nem költök többet egy negyed dollárnál. A napok szépen fogytak,én elérkeztem az utolsó dolláromhoz, melyet most szintén oda kellett dobni az idő vas fogának. Még jobban takarékoskodni akarva, a 26-ik utca egy sötét, szurtos lebujába kocogtam, tudva, hogy ennél olcsóbb hely már nem igen lehet a föld kerekén. Nagyfokú undorral, de azért lassankint mégis begyömöszöltem bablevesből és fekete kávéból álló szerény és egy' szerű ebédemet és fizetésre hivtam a gazdát. Ez valami hatalmas, tagbaszakadt texasi, odaáll mellém és amikor ebédem ára iránt érdeklődöm, teljes lelki nyugalommal kijelenti, hogy: „egy dollár !" Hát fiuk, tudjátok, mi az egy dollár ? Az öt korona. Szóval olyan ár, hogy még rostélyost, meg butellás bort is ihattam volna rajta. Azonkívül pedig nem is volt ennél több pénzem. Ránéztem a jó öreg korcsmárosra, hogy nem-e tréfál, de sajno3, sötét szememeiből a legnagyobb komolyságot olvastam ki. Sőt ugy láttam, hogy már türelmetlenül ráncba szedi bozontos szemöldökeit Körülnézek, a korcsmában kívülünk egyetlen lélek sincs. Én magam jó távol ülök az ajtótól, kiosonni nem lehet. Nem marad más hátra, mint szerényen viselkededni, talán ennek még lehet valami hatása. Nem gondolod, öregem, hogy ez kicsit sok, kérdeztem szelide i ós aggódással. A texasi nagyot röhögött. Sok, sok, persze hogy sok, de nekem pénzre van szükségem, és egyre közelebb furakodott hozzám. Isten neki, gondoltam magamban és hatalmas sóhajtással húzom elő a dollárost a zsebemből, mikor egyszerre csak egy csomó vendég lépett a korcsmába, ami egy pillanatra elterelte rólam a szeretetre méltó házigazda figyelmét ós , ez a perc elegendő volt ahhoz, hogy, magyarán szólva, kereket oldjak. Az ügy igy eléggé kellemesen fejeződött be, sőt már okultam is belőle ós tapasztalatomnak, amit nem isliittem igen rövid időn belül hasznát is vettem. Ugy fordult ugyanis sorom, hogy cipőtisztítással és gyufaárulással összehoztam annyit, hogy egy kis vállalkozásba fogjak. Fényképjavitásra s nagyításra adtam magamat. Kirakatom pompás volt, különböző nagyságú fényképek egymás mellett, ha képedet ekkora nagyságban óhajtod viszontlátni, fizess egy dollárt, és óhajod teljesülni fog. (Persze a nagyobb kép arányosan drágább volt, a legdrágább, hajói emlékszem, három dollárba került.) Egy ideig elég vigan nagyítottam embertársaimat, de végre is utolért hagyományos pechem ós egy szép napon arra ébredtem, hogy bezárhatom helyiségemet. A háziúr holnap kiteszi szűrömet, mészáros, pék, boltos, már régen hitelez, szóval: finita la komédia! Rajtam már csak a csoda segíthet, az is, ha azonnal jelentkezik, mert harmincnégy dollár adósságot bizony nem lehet két centből megfizetni. Amig igy töprengtem magamban, egyszerre csak jelentkezik ám az ajtóban valami hatalmas mexikói, széles karimájú kalappal, csikorgós bocskorral. No, ezt is az óg küldhette, — gondoltam magamban, amikor kivágta, hogy az előmutatott fónykópét szeretné megnag.yittatni, a legolcsóbb árban. Várakozással teljesen függesztette rám a szemét: Mennyibe fog jönni?