Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám
1908-06-14 / 48. szám
Békéscsaba, 1908 junius 14. BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY játszására. Ellenben kibővitik, helyesebben modernizálják Dózsa György szerepét, mivelhogy nemcsak a népért, de egyutlal a népből is élnek. A Dózsa-imitátorok főnöke, Áchim L. András piros pünkösd napján Békéscsabán bontotta ki újra a békétlenség zászlaját. Vakmerőn bontotta ki, mint valaha Dózsa György. Csak egy csepp különbség van itt is. Áchim ugyanis jól tudja, hogy vakmerősége legfeljebb a magyar kir. államfogház kényelmes celláiba vezethet. Ha államfogház helyett a tüzesitett vastrónus lehetősége mosolygott volna feléje, vakmerüsége bizonyára jelentékeny csökkent volna. Magával Áchimmal voltakép csak a tingli tangli rovatban lenne érdemes foglalkozni. De olyan értesüléseket kaptunk felőle, amelyek már komoly megfontolásra méltók. Nevezetesen," hogy Áchimnak az ő Dózsa-imitátori müvészkedésében impresszáriója is van, ez pedig nem más, mint a magyar nemzet testéből kilökött fekély: Kristóffy József. Ez a valóságos átok-ember, miután sikerült neki a bécsi udvarnál azt a hitet felkelteni, hogy a magyar nemzeti törekvéseket a tömegek feíizgatásával, osztályharc felidézésével lehet megfojtani, még mindig ebből a hitből élősködik. Bécsben még mindig ugy tudja feltüntetni, hogy az „agrár-klerikális reakció" kibuktatta ugyan őt, de a nép, a parasztság rengeteg tömegei még mindig mögötte állanak. Erre a célra azonban tényleg mutatnia kell parasztokat. Ezt végzi el hü csatlósa Áchim, aki hatszáz békéscsabai tót parasztott össze gyűjtve beszél a magyar parasztság nevében. Nevetséges tehát előttünk, ha Áchim a magyar parasztság nevében beszél. De ha mi nevetünk rajta, Bécsben bizonyos körökben komolyan veszik, örülnek a „népkirályhoz", az „általános szavazat királyához" a „nép" által küldött hódoló táviratnak, s ezekre alapítják a magyarság ellen szőtt merénylet-terveiket.^Nem újdonság ez. A Schme'rling-korszakban is azzal bolondították egyes svindlerek a bécsi udvart, hogy paraszt deputációkat vezettek Bécsbe, ezzel bizonyítva, hogy a paraszt nép nem a küzdő középosztályival, de az abszolutizmussal tart. És hogy milyen üstben fő az összeesküvés a magyarság ellen, azt megláthatjuk a gyűlés szereplőiről. Együtt dikcióztak ott: Áchim, Pető Sándor és Hodzsa Milán. Az egyik Dózsa Györgöt, a másik Martinovicsot, a harmaik Hurbánt imitálta. íme, a szövetség, amely a kétfejű sas védőszárnyai alatt, a népjogok hazug, népbolonditó jelszavával akarja feltorgatni ezt az országot s megrontani a magyarságot, megbénítani a nemzeti küzdelmet. Első és közvetlen erebménye most az, hogy a békéscsabai tótság, amely eddig szűz volt minden nemzetiségi izgatástól, el van árasztva tót jelszavakkal s tót nemzetiségi lapokkal. Meddig nézi ezt a kormány ? Vagy azt jelenti nálunk a szabadság, hogy minden spekulánsnak, minden elvetemült vagy elvakult embernek szabad a magyaságot szidalmazni, a népet bolond'itani ? . tudvalevően a gazdasági egyesület tulaj1 donát képezi, de a község kötelezte ! magát a megvásárlására s az ügy ezen J része is hamarosan megoldást nyer. Sárkány Ervin Ottó most késziti a vázlatterveket, melyek szerint egy igazán impozáns, két emeletes épületben helyezik el a csabai polgári fiúiskolát. Az épületnek két homlokzata lesz. Egyik a Petőfi-térre, másik a Petőfi-liget felé fog nézni. Az épületben a 4 szobás igazgatói, 2 szobás gazdasszonyi és két szolgai lakáson kivül lesz 16 tanterem, 5 szertár-terem, 1 tornaterem, 2 tanári szoba, 1 tanári könyvtár, 1 ifjúsági könyvtár és egy napközi otthon (ebédlővel, konyhával, éléskamrával és edény szobával). E terveket dr. M o r 1 i n miniszteri tanácsos felhívására késziti Sárkány E. Ottó, minisztériumi mérnök s a tervezetet megküldte 0 s v á t h János igázgatónak is, akit arra kér, hogy e tervvázlatokra vonatkozó észrevételeiről tudassa őt. A csabai polgári fiúiskola. Készülnek a vázlattervek Csaba község állami polgári fiúiskolájának ügye örvendetes gyorsasággal közeledik a megoldás felé. Az anyagi részt már teljesen rendezettnek tekinthetjük s ez részint a képviselőtestület, részint a vallás- és közoktatásügyi miniszter kiváló figyelmének és a tanügyi érdekek iránt tanúsított áldozatkészségének tulajdonitható. A műszaki rész pedig most van munkában s már a vázlattervek is készülnek. Ez a mommentális épület a Petőfiteret fogja díszíteni. A fejlődés útján haladó városrészünknek valóban impozáns épülete lesz s ez kétségtelen, hogy hatalmas lökést ad vasúti részeink gyors tempóban való kiépítésének. De célszerűségi szempontból is kiválóan előnyös fekvésű lesz az uj épület. Békéscsaba társadalmának háromnegyed része a polgári iskolába iratja gyermekeit. Szükséges tehát, hogy az épület minden oldalról könnyen hozzáférhető legyen. Csaba községnek pedig az a gócpontja, ahová a fiúiskola épül • Nemrég Békéscsabán járt Sárkány Ervin Ottó budapesti műépítész, hogy megszemlélje a község által fölajánlott telkeket, melyek közül a Petőfi-térit találta legalkalmasabbnak. Ez a telek Tótkomlós és a magyar nyelv. Mikler tanfelügyelő jelentése Az általános eredmény - rossz. Boldog időket élnek Magyarországon a felekezeti iskolák. A kormány anyagi támogatása mellett nevelik az ifju nemzedéket az egységes, magyar állameszme ellen s tanilják őket mindarra, ami ellenséges célzatú, a mi törekvéseink nézőpontjából. Akadnak azonban dicséretes kivételek is. Ámde ezek a kivételek nem statuálnak Békésvármegyében példát s gyönge rendszabályok és törvények kereteiben működő népoktatásügyünknek el kell tűrnie azt, hogy az Alföld közepén, a magyarság lakta helynek kellős szivében, idegen érzelmeknek szolgálatában, iskolák működjenek és nyomják el a nemzet gerincének érdekeit. Békésmegyében már évek óta figyelhetjük azokat a szomorú tüneteket, amelyek konklúziónkat erősítik és támogatják. Az egységes, magyar állameszme elleni törekvések itt lépésről-lépésre hódítanak tért. Eleddig csak egy község volt gyújtó pontja e különös, de már megszokott jelenségnek. Ma aztán odajutottunk, hogy ahol csak nem magyar ajkú emberek is laknak, ott bátran kereshetjük a nemzetiségi törekvések dudvahajtásait. Mikler Sándor kir. tanfelügyelő Békésmegye közigazgatási bizottságának csütörtöki ülésén szomorú adatokat tárt elénk egyik olyan községünk magyarosodási viszonyairól, amely községet nagy előszeretettel nevez a békésmegyei köztudat a pánszlávizmus egyik fészkének. Mikler tanfelügyelő jelentésének ezen része a tótkomlósi ág. ev. iskolák körül észlelt rendetlenségekről szól. Ezzel kapcsolatosan elég fölemlítenünk annyit a jelentés érdemi részének dokumentálására, hogy a miniszter visszaküldte ezeknek az iskoláknak államsegély-kérvényét, azzal, hogy a tótkomlósi ág. ev. iskolákban a magyar nyelv tanítása nem jár és járt kielégítő eredménynyel. Oiy súlyos beszámítás alá eső körülmény ez, mely miatt a miniszter nem adhatta meg az államsegélyt s felhívta a tanfelügyelőt, hogy látogassa meg újból ezeket az iskolákat és a magyar nyelv oktatása tekintetében minden tanítóra külön-külön tegyen jelentést. A miniszter szükségét látta ily értelmi rendelkezésnek azért, mert a S z t i k Gyula tanitó ellen lefolytatott fegyelmi eljárás irataiból nem tekinthette teljesen tisztázottnak azt, vájjon Sztiket nem-e terheli nagyobbfoku mulasztás. Mult hónap utolsó két napján Mikler kir. tanfelügyelő teljesítette is a miniszter rendelkezését s az egyes tapitók által is aláirott jegyzőkönyvben konstatálta, hogy a tótkomlósi ág. ev. iskolák egyik másikában nemcsak elhanyagolják, de határozottan mellőzik is a ma- • gyar nyelv tanítását. Általában véve pedig az állam nyelvének tanitása körül a tanitók nagyobb részénél mulasztást tapasztalt. A magyar írásbeli dolgozatokat szintén elhanyagolták a tanitók. A tótkomlósi tanügyi viszonyoknak ezen általános keretek között tartott ismertetése után kijelenti a tanfelügyelő, hogy kiváltképp K o v án József, S z okolai Pál és Kovácsik Gábor iskolájában tapasztalta az állam nyelvének nagyfokú elhanyagolását. Kovácsik arra hivatkozott, hogy iskolája három hónapon keresztül fertőző megbetegedések miatt zárva volt. Szokolai Pál pedig a túlzsúfoltságra utalt. Kován József annyira régi tanitó már, hogy korára való tekintettel tanítani sem képez többé. A tanfelügyelő fel is szólitottat hogy nyugdíjaztatása iránti kérvényé adja be. Különös és sajátságos tünetként jegyezzük föl azt, hogy a nemzetiségi érzelmekkel vádolt S z t i k Gyula iskolájában a magyar nyelvnek tanitása szempontjából a tanfelügyelő nem talált kifogást. Három életunt. Öngyilkosságok Gyomán. Feltekeny házastársak, életunt béres. Vármegyénkbe egymást követik az öngyilkosságok. Nemrég Békéscsabán dobta el magától három fiatal lélek az életet s azóta hol itt, hol ott történt egy-egy öngyilkosság. Most Gyomáról értesiti tudósítónk lapunkat, hogy ott is hármas öngyilkosság történt ezen a héten. Az első öngyilkos a hétfői napot választotta. Ezt az életuntat Fekete Józsefnek hívták ^és annak a Feketecsaládnak volt 17 esztendős tagja, amelynek 21 éves Mária nevü leánya csak a közelmúltban dobta el magától az életet. Fekete Józsefet azzal bízta meg az apja, hogy vezesse a tanyai gazdálkodást. Az ép, erős fiu kint is lakott a tanyán s hibátlanul tett eleget a megbízatásnak Nemrég azonban feltűnt az apja előtt, hogy a fiu szokatlanul levert és bánatos. Hiába sürgette azonban, hogy mondja meg lehangoltságának okát, — nem kapott választ. Pünkösd másodnapján reggel Feketéék hiába várták haza fiukat, aki azzal ment ki előző napon este, hogy ünnep másodnapját is a községben lakó szülőinél fogja tölteni. Később már türelmetlenkedni kezdett az öreg Fekete s kiment a tanyára fia után. Ugy találták meg keresés közben, fölakasztva a szénaszínben. Tettének okát nem tudják. Fekete Józsefet kedden temették el. A másik két öngyilkosság csütörtökön történt. Ezekről a következő tudósításokat kaptuk: Szilágyi János napszámos nemrég vette feleségül Erdei Rózát. A fiatal házaspár eleintén boldogan ólt, de később az asszony is, a férfi is féltékenykedni kezdett s ezért mindennapos volt a perpatvar a háznál. Folyó hó 11-ikén újból összevesztek. A veszekedésben az asszony lett a vesztes, aki minden szó nélkül kiment a lakásból s egyenesen a Körösnek tartott. Itt látták a fürdőzők, hogy minden gondolkozás nélkül vetette magát a vízbe. Többen kimentésére siettek s ki is húzták, de ekkor már nem lehetett életre kelteni. Ugyanezen a napon Harkányi Frigyes bárónak Gyomához tartozó Zsófiamajorjában is történt öngyilkosság. Egy öreg, 65 esztendős cseléd, Béres Ferenc lett öngyilkossá. Az öreg cseléd legutóbb sokszor elpanaszolta társainak, hogy nem tud már dolgozni. Öregnek és fáradtnak érzi magát. Az uradalom nyugalomba is akarta küideni az öreget, aki azt hitte, hogy most elveszti a kenyerét is. Lehet, ez keserítette el annyira, hogy fölakasztotta magát. Ennek a két öngyilkosnak pénteken volt a temetése. Hodern fürdőzés. Yan nékem egy kedves barátom, Öt minden évben egyszer látom, S mindig ilyenkor nyár-előn, S ö kérdi, érdeklődve, hőn, Mindegyik évben ugyanezt: A nyár engem h >vá meneszt? Ezt tiz év óta kérdi tőlem, S én felelem mindig merőben : Még nem tudom! Még nem tudom ! A legjobb vőn' maradni honn, Ds hogyha mégis elmegyek, Ugy vonzanak a hűs hegyes, S épp ugy vonz az alföldi táj, Külföldre vonz ezernyi báj, De épp ugy vonz a Balaton, Erdélyt is látni akarom, Hullám-hátával vonz a tenger, A Tátrában jól él az ember, És Olaszhonban süt a nap, Imádom az angolokat. Szóval ... Ön tudja . . . Óh, tudom . . . És Ön ? — kérdeztem kárörömmel. Nekem napfényes levegő kell ! És Olaszhonba megyek én. Ön vért izzadni fog, szegény ! Ne szánjon engem ! Isten önnel! Szép jónapot, mondám közönnyel. Mint mondám, ugyanez a nóta Járja közöttünk tiz év óta. E-s eddigelé minden nyáron Ott láttam őt — Gyopároson. Kitért előlem ingerültem, ' . ö 7 Eti is messze elkerültem, De nyár-előn, ah, nyár-előn Megint csak én elémbe jön, Ffélóra hosszat elszaval, Hol-merre járt tavaly, Hogy mily emlékeket hozott el, Mert ő valódi globe trotter. Fenő. Nagy csalás a gyulai tanyákon. Furfangos cigányok. Se pénz, se ló, se gyűrű. A nomád élet toprongyos vándorai, a regényes, büszke, szilaj cigányok, akiknek vándorlásától és elvonulásától minden embere fél a vármegyének, tegnapelőtt újból Gyula alatt tartózkodtak. Amerre ez a fekete csoport elhalad, ott csak elvétve és elszánt vakmerőséggel lehet megvédeni a magántulajdont. Á mindinkább megismétlődő támadások azonban ma már erős ellenállással találják szemben magukat és igy a nyers, durva erőszak helyett cselszövéssel és furfanggal közelitik meg a gazdákat és a könnyen hivő pórnépet a cigányok. Gyulán kifosztottak mindenéből tegnapelőtt egy gazdálkodót. Erről a nagystílű csalásról a következő tudósítást vesszük: K u b a 1 a Mihály, bicerei gazdálkodó pénteken délután, a feleségével együtt mezei munkával foglalatoskodott. A lakáson esek a 15 esztendős Miska fiu és 14 éves Erzsi maradtak, akik elvégezték a házi munkát és aztán kiültek az utca-ajtó elé. Estetájig ismerős se haladt el a tanya előtt. De ugy 7 óra felé két cigány és három cigányasszony került eléjük. Az egyik cigány a gyermekek előtt elejtett valamit. Egy zacskó volt, amelyet fölemeltek később a gyermekek. A kis Mihály fölnyitotta a zacskót s örvendezve újságolta nővérének, hogy arany van abban. Be sem húzódhattak, amikor a cigányok már megint a tanya elé kerültek s követelni kezdték azt az aranynyal telt zacskót, amelyet elveszített egyikük. A gyermekek mindjárt az első szóra át is adták azt, mire egy magas cigány ilyen szavakkal fordult feléjük: — Látjátok, ti is csinálhatnátok aranyat, ha ugy értenétek a módját, mint mi. Ezzel odébb állott a csoport. Mintegy másfél óra elteltével azonban megint ott ólálkodtak a cigányok a tanya körül. Ekkorra hazajöttek a szülők is, akiknek nagy boldogan újságolták el a gyermekek, hogy aranyat csináló emberek járnak a határban. Mikor aztán megtudta Kubala, hogy ezek az emberek cigányfélék, rögtön az a gondolata támadt, hogy megvásárolná a titkukat, ha találkozna velük. Minden ugy történt, amint a cigányok előre tervezték. Kubala, mihelyt észrevette, nyomban megállította őket. A cigányok nagy titokzatossággal 5—6 darab aranysárga színű fémgolyócskát mutattak föl a gazdának, aki minden alku nélkül jelentette ki, hogy 100 koronát is ad,