Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-06-07 / 46. szám

3 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY szerkesztőségünket, hogy a miniszter legközelebb leküldi már az épités megkezdésére vonatkozólag engedélyező okiratát. Szerdán különben S z é c s i kereskedelemügyi miniszteri tanácsos, Sárraezey Endre, az Alföldi Első Gazdasági Yasut igazgatója, B á n f i csabai üzletkezelő újra megejtették az uj vasútvonal nyomjelzése alapján Tótkomlóstól kezdve a bejárást. Parasztpárti kongresszus CsabánAkik jönnek és akik nem lesznek itt. Kis emberek nagy n- pja Az Áchim L. András vezetése alatt álló úgynevezett parasztpárt tagjai ma és holnap országos gyűlést tartanak Békéscsabán. Országos gyűlést összehívni mindenkinek jogában áll. Az egyednek csak ugy, mint a politikai frakciók egyik-másikának. És amikor ezt konstatáljuk, nincs szándékunkban elvitatni, hogy a kizárólag Békésmegyében operáló parasztpárt jogosult-e országos kongresszus egybehívására. Ha ezt a jogét tételes törvény nem is szabályozza, bizonyos ethikai kereteken belül kell maradnia mindenkinek, aki egy pártot képvisel, még az esetben is, sőt akkor különösképpen, ha orszá gos gyűlést hiv egybe. Mi például, kik közvetlen közelből szemlélhetjük a paraszt-párt úgynevezett „tói foglalását", felelősségi tudatunknak teljes ismeretében állithaljuk, hogy ez a politikai frakció ezidöszerint csak Békésmegyében s ennek a megyének is csak egyes részeiben gyűjtött híveket. A számba is alig vehető Doboz és a valamivel számottevőbb Tótkomlós község az, ahol hívei vannak a parasztpártnak Békéscsabán kivül s épp ezért bízvást állithatjuk, hogy a mai és holnapi napokon sem nagyon népesitik be Békéscsaba utcáit az idegen „küldöttek", akik — ha lesznek is — csupán Doboz és Tótkomlós népeiből telnek majd ki. Meg kell állapitanunk azonban, hogy a reklám elég jól dolgozott a parasztpárt kongresszusának beharangozására. Hetekkel ezelőtt már teletüdővel fújta a „Budapesti Napló" és a „Népszava", hogy Magyarország 300 községéből érkeznek e napon parasztpárti hívek Békéscsabára, sőt a bécsi „ Arbeiter Zeitung" már azt is tudni vélte, hogy ez a hatalmas kongresszus alapozza le a magyarországi uj választói jog sorsát. Nagyon természetes ez a tudósítás Magyarországról : és éppen Békéscsabáról ván keltezve. Azt pedig, hogy kinek áll kedvében ilyen, a valóság színével sem biró állításokat ujságtudositások formájában leadni, vagy beadni, — nem is képzeljük, de más is alig képzeli . . . Faklum, hogy Békéscsabán parasztpárti kongresszus lesz. És elfogadható híradásnak tekinthetjük azt is, hogy dr. Pető Sándor, dr. Vázsony'i Vilmos és dr. Bródy Ernő országgyűlési képviselők is leérkeznek ez alkalommal Békéscsabára, hogy a politikai rigók magas polcairól egy-két szellemi morzsát szórjanak szét a nép rétegeiben. El lehetünk készülve, hogy ezeket a szónoklatokat nem zavarják meg majd a hallgatók, Mint dr. Farkas Pálnak előadását, de el lehetünk készülve arra is, hogy a gorombaság és durvaság újból keresett árucikk lészen. Pedig épp ez az, ami ellenszenvessé, visszautasitóvá s gyerekes módon naivvá teszi a csabai parasztpárt szereplését. Egy politikai frakció, amelynek minden eszköze mások lebecsmérlésében, lepiszkolásában, megrágalmazásában és sértegetésében merül ki és amelynek argumentumai csak a személyeskedés útszéli bojtorjánait dobja a tisztességes társadalom tisztességes egyedeire, sem komoly, sem életképes nem lehet. Politikai célokért s általános népjóléti érdekekért küzdő pártnak érvekkel szükséges küzdenie. Csak az a harc kölcsönöz komoly szint és jellegeit egy olyan akciónak, amely alapjában üdvös lehet ugyan, de amelyet ellenszenvessé tesz a inai vezetők gyűlölködése Ugy' értesülünk a gyűlést egybehívó falragaszokról, hogy a pártprogram is tüzetes revíziója alá kerül ezúttal. Készséggel állanánk a parasztság politikai pártalakulásának bizonyos mértékben való szolgálatára, ha indítvány tétetnék a kongresszus folyamán oly értelemben is, hogy mindazok, akik mások becsmórlésével és meggyanusitásával vélnek eleget tenni a vezetők kötelezettségének, nem ismertetnek el iránytjelzőkül. Mert minden vezetőnek alapfeltétele a komolyság és őszinteség. Igen okos pontja a napirendnek az, mely a pártprogramm megváltoztatását, rekte kibővítését hozza a nép elé Bizony sok van azon változtatni való . . . Kuriózumképpen felemlitendőnek tartjuk, hogy a kongresszuson elhangzó beszédeket csak 40 fillér lefizetése esetén élvezhetik a boldog földi halandók. Elmozdított városi irnok. A magyarságot gyalázta. Botrány egy korcsmában. A nemzetiségi gyűlölködésnek sajnálatos esetei Békésmegyében is megmegállitják a napi krónikának megszokott és zavartalan eseményszövését. Ki hitte volna, hogy a magyar Alföld kellő szivében is időszerű volna beszélni fajés nemzetiségi gyűlölködésről ? A társadalomnak egymástól nemzetiségi sajátosságokban elütő rétegei rendes körülmények között titkolják egymás iránt táplált érzelmeiket, melyek a maguk hamisitatlanságukkal jelentkeznek, ha a mámor felszabadítja az egyént a konvencionális kötelezettségek szabályainak betartása alól. Ilyen eset történt most Gyulán is. Az elmúlt napok egyik estéjén két D á s z k á 1 testvér mulatott a gyulai „Magyar Király"-vendéglőben. Mindkét testvér arról nevezetes a gyulai társas körökben, hogy szenvedélyes harcosai a nemzetiségi eszméknek s hogy faji érdekeikért nem egyszer folytattak már heves vitákat Mindezt azonban csak akkor tették, ha borgőzös állapotban voltak, amikor másnap minden tartózkodás nélkül kijelentették, hogy nem tudták értékelni cselekedetüknek horderejét. Javában mulatott már a két Dászkál testvér s ugyancsak húzatta a nótákat, amikor beköszöntött az étterembe Káló János városi irnok is. Kálóról nem lehetne följegyezni azt, hogy nemzetiségi érzelmek tekintetében a Dászkál-fiukhoz hasonlítana, pedig ez a zajos, kis est mást igazolt s egy sorba helyezte Kálót is a Dászkálokkal. Káló ugyanis, alighogy Dászkálék asztalához ült, nyomban odaintette a cigányt s egy oláh nótát rendelt. Ezen egyáltalán nem ütköztek meg a vendéglő magyar vendégei, lévén a muzsika internationális. De Káló ur feltűnően s szinte kihívóan húzatta az oláh j nótákat, amelyeket megfelelő szöveggel is kisért. Ezenközben letelepedett a szomszé- | dos asztalhoz Horváth József díjbirkózó is, ki a cirkuszi előadások után J mindig útjába ejti a „Magyar Király"-t. < Horváth jóidéig zavartalanul hallgatta j az oláh mulatozók dajnálását, de végül I odafordult Kálóhoz : — Nem volnának szívesek meg- j engedni, hogy a cigány egy magyar nótát is elhúzhasson ? — Ej mit, — válaszolt Káló — a magyar nóta nem nóta. Mulatni csak oláh dal mellett lehet. Telt s mult az idő. Dászkálék rendelték ezután a nótákat, amelyek hol megismétlései voltak az előbb hallottaknak, hol pedig nemzetiségi és faji szokásokat dicsőitettek, vagy becsméreltek. Ez a rakoncátlankodás sem hozta ki türelmükből a magyar ajkú vendégeket. Csak a díjbirkózó nyugtalankodott s most már erélyesebb hangon fordult a mulatozókhoz: — Kérem, nekem is volna egy magyar dalom ; én is mulatni ak trok !. . . — Miféle dal? — pattogtak vissza Káló és Dászkálék kórusban. — Magyar dal? — és éktelen kacagásba kezdtek. Kálónak nagyon megnőtt a bátorsága s most már nemcsak a magyar nótái, hanem a magyar nemzetet is becsmérelni kezdte. Több se kellett a derék dijbirkozónak. Hirtelen ugrással fölpattant székéről s a következő pillanatban egy rendkívül melodikusán tovaszálló csattanás némította el a kegyetlen odaadással riszáló cigányokat. Horváth bizony odalapitotta hatalmas tenyerét a mulatozók egyikének arcáhozEbben a pillatban egy másik díjbirkózó is betoppant és mikor megtudta, hogy miről van szó, szintén csülkölni kezdte a jeles mulatozókat. A nézeteltérések ilyenformán kurta befejezéssel intéztettek el. Másnap csak a visszhangját vélték hallani egyesek az arculütésnek. De ezt a visszhangot meghalotta dr. L ov i c h Ödön polgármester is, aki érdeklődni kezdett a botrány okai után. Lovich polgármester mindenekelőtt Kálót hallgatta ki. Káló természesen mindent tagadott. De a szemtanuk s ezek között különösen Petik Ferenc, Kiss Mihály, P a p p Lajos és Menyhárt Gáspár beigazolták, hogy Káló gyalázólag szólt a magyar nemzetről. E vallomás alapján Kálót nyomban elmozdította a polgármester. Jég és eső. Milyen lesz a békésmegyei termés? Nagy károk a megyében. Amit olyan régen vártak ós amitől annyira rettegtek gazdáink, az e hót szerdáján végül beköszöntött. Vármegye széltében erős, áldásdús eső öntötte el a földeket, nagy hasznára a fejlődésben hátramaradt gabonának. Az eső bő, sürü cseppekben és tartósan hullott s meg javította a vetéseket ott, ahol még megjavítani lehetett. Legnagyobb volt ma folytán bekerültem a képviselőházba. A társadalmi pozícióm naprólnapra emelkedett. A diszelnöki és elnöki tisztségek csak ugy hullottak az ölembe. Hogy a nőknél is szerencsém volt, azt talán mondanom sem kell. Egy férj, aki rajtakapott a feleségével, bocsánatot kért tőlem, hogy — inkomodált. Most azonban, amikor e sorokat irom, titkos balsejtelmem gyötör. A minap ugyanis, ahogy az utcán sétáltam, egy fess barna nő haladt el mellettem, a szemembe akartam csapni a monoklimat, de valahogy kiesett a kezemből és a kövezetre hullott, ahol ezer darabra tört. Egy fiatal ember, aki éppen arra jöttt, mosolyogni merészelt a baleseten. Rögtön kérdőre vontam, mire ő kezet emelt rám. Szentjóbi volt. — Hiába! A monokli össztört. Vége volt a tekintélynek ! Most már hiába reparáhatom meg. Uj üveget hiába tótetek a vékony fekete keretbe. Ez az ember engem monokli nélkül látott, és ez az ember — nem fél tőlem. Ha megölne, a monoklimat reád hagyom. Isten ve led! Csorbay Laci. Ennyi volt. A monoklit megkaptam, és a fiókomba tettem, uregebb vagyok már, hogysem kerriért kezdjek vele. De talán jó lesz a fiameak vagy az unokámnak ... Egy kedélyes ember. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Palatínus József. Szobatudósok penészes foliánsok között turkálva keresik a problémák problémájának kulcsát: hol s miként található fel az abszolút boldogság. Meddő igyekezet volna e szegóny köny vmolyokkal vitatkozni. Pedig amit legfeljebb a holdban fedeznek fel, megtalál1 hatnák ott, ahol a kedélyes emberek teremnek. Merthogy kedélyes embernek teremni kell, éppenugy, mint a nemes gyümölcsnek. Vagy nem-e az elérhető legmagasabb foka az az abszolút boldogságnak, ha egy velünk-, egy hus-, egy vérember lelkének hullámait egyaránt érintetlenül hagyja gond, bánat ? Aki az életnek minden változatán keresztül mosolyog és derűre fakasztja embertársait ? Bolyongásaim közepett sok-sok igazán kedélyes, víg cimborával volt j alkalmam megismerkedni. De ezek egyike j se közelitette meg K. Laci barátomat. K. Laci királyi mérnök Csikország egyik városkájában. (Legföljebb még egy másik városkáról lehetne beszélni, mivel Csikországnak" mindössze két városkája van, — de ezek azután igazán afféle filigrán városkák.) K. Laci kifogástalan gentleman. Robusztus, de mégis impozáns alak. Ilyen lehetett valaha Hercules. Ez a jelző különben csöppet sem túlzás rá. Amire fényes tanúbizonyságot szolgáltatott akkor, amidőn egy izben ellenkezésbe jutván kiránduló társaival, azok egyike közé csapott a kocsi elé fogott tüzes szürkéknek, mire K. Laci hátulról hirtelen megragadta a saroglyát, ugy, hogy a lovak egy tapodtat sem tudtak mozdulni. Máskor meg, szintén egy kirándulás alkalmával azt a tréfát követte el, amikor nem találtak tűzrevalót, szalonnát pirítani, hogy két-háromóves fenyveseket csavart ki félkézzel. Az meg éppen megszokott mulatsága volt, hogy a Kossuth-beli keddi asztaltársaságban éjfél felé, amikor a hangulat is emelkedett, kivette a cigány kezéből a nagybőgőt, az álla kapta, mint egy hegedűt és igy kontrázott Sok-sok ilyen müveletet vitt végbe K. Laci, a mókáinak pedig se szeri, se száma. Lássunk egy kettőt. * Egy tűrhetetlen forróságu nyári estén másodmagával idogált a Kossuthban. Éjfélre fordulván az idő, kifogytak minden szóból. Közben kifogyván a lámpából az életadó nedv, elaludt. Ez a körülmény pokoli ötletet adott a dugóhuzó eszű mérnöknek. — Ne gyújtsatok világot! — kiáltotta oda a szorgoskodó pincérnek. Majd a társához fordult. — Tudod mit? Ebbe a kutya melegbe legokosabb levetkezni. Aztán berendelni a cigányt. És csapunk olyan lármát, hogy legalább is negyven mulató atyafit képzeljenek ide. A kompánista, akiben már a küküllői déli rizling volt az ur, hahotával fogadta el a tervet. És egy pillanat múlva hálószobai kosztümben táncolt, tombolt, kurjongatott a két vagabundus — negyven ember helyett a sötétben. A cigányok pedig kegyetlenül húztak, a negyven vagy tudom is ón hány flóresok reményében. Közben szünetek is voltak. Már tudniillik a cigányoknak, mert a két furfangos ember megszakítás nélkül ordítozott teledüdővel, csúffá tévén hetven ezredtrombitást. Egy ilyen szünet alkalmával amint K. Laci leül a helyére, valami hideget érez maga alatt. — Ahá! — gondolta magában. — megtréfáltál, ipsze? Leöntötted a székemet vizzel, vagy borral? No várj csak! Azzal fölkelt, ráhuzatott és elkezdett táncolni a mulató komával. Eszébe jutott, hogy a sarokban álló pohárszéken állt egy nagy üveg jóféle antracóntinta. Addig forgatta, táncoltatta a társát, mig eltáncolt a pohárszékig, a nagy lárma közepett észrevétlenül nyakonfogta a tintásüveget, aztán szépen viszszatáncolt a sötétben az oszlopig s ott az egész üveg tartalmát a társa székére öntötte. — No komám, tán leülnénk és innánk egyet? — szólt Laci a barátjához. Le is ültek. Most a mulatótárson volt a sor gondolkozni. Visszaadta a kölcsönt, gondolta magában. Azzal lesepervén tenyerével a viznek hitt nedvet székéről,' kezével jobbról-balról letörlé arcáról az izzadtságot. K. Laci ezalatt szép csöndesen öszszeszedte ruháját és nesztelenül kiment az ajtón, A magára maradt ós már részben elázott atyafi, amikor nem kapott választ többször Lacihoz intézett szavaira, lámpát gyújtott. Abban a pillanatban, amint á cigányok meglátták egy szál ruhában a tetőtől talpig feketére mázolt alakot, eszeveszett iramodással futottak ki a vendéglőből. Ilyen a cigánybátorság. Természetesen a tintába fürösztött ember csak otthon vette észre a kegyetlen tréfát, amikor halálra rémült felesége fölverte mámorából. * K. Laci nős ember. Csinos, szép felesége van. A nászutazásuk egyik állomása Budapest volt. A „Metropol"-ban szállottak meg. Reggel Laci keresi a cipőit, azonban a bérszolga még nem tisztította meg. Egy sereget lármázott a szálloda folyosóján, végre is elfogyott a türelme, nagy lépésekkel addig mérte a folyosót, mig végre rátalált egy nagy halom mindenféle topánra. Hamarosan kiválogatta a sok közül a magáét ós ott melegiben elkezdte vikszolni, ingujjra gyürkőzve, mint egy inas. Egyszer csak nagy teremtettézés mellett hátamögött terem egy álmos képű ur és iszonyú lesajnálással végignézve Lacin, rákiált: — Ne azt, marha! Nem látja, hogy az nem az én cipőm! — Marha az ur! Már hogy ne látnám, hogy az nem a maga cipője. Éppen azért vikszolom. Vikszolja az ur a magáét! Közben elvégezte a vikszolást, fel1 állt és mosolyogva mutatta bo magát: — K. László királyi mérnök vagyok! Az álmos képű ur is motyogott valami nevet és nagy bocsánatkérések között besietett a szobájába.