Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-28 / 43. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 43-ik szám. Csütörtök, május 28. BEKESME6YEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElfOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor Előfizetni bármikor lehet éunegvedcnbelül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : SZÉKELY BÉLA SZIHELSZKY JÓZSEF Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel jhelyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Anarchia. Békéscsaba, május 27. Végzetesebb csapás az önérzetes munkásságot nem érhette annál a 10 — 12 revolverlövésnél, mely Budapesten, a kizárt hentessegédek érdekében, eldördült és amelyik egy ártatlan emberéletet követelt áldozatul. Ezer és ezer ember, ki meggyőződésből szociálista a szó nemes értelmében, egyszeribe elfordul attól a tömegtől, mely most magához kerítette a szociális jelszavak súlyában rejlő hatalmat, az öss2munkásság által hetenkint befizetett ellenállási pénztárt. Maholnap végre elérkezünk oda, hogy a törvényhozás is szükségét fogja látni a vezér urak féktelen zsarnokoskodásának szigorú törvény nyel gátat vetni. Minden tekintetben igen alárendelt fontosságú kérdés, hogy a hentessegédek tagjai legyenek-e a szakszervezetnek vagy sem? A munkásság kétségbevonhatlan joga, hogy oda iratkozzék be, ahova jónak látja, de ezzel szemben a mesternek, a munkaadónak is ép olyan el nem vitatható joga, hogy csak azt alkalmazza, aki magát bizonyos kikötéseknek aláveti. Ez ellen a munkásság mitsem tehet, legfeljebb nem vállal munkát annál a mesternél, munkaadónál, akinek kikötéseit teljesíteni nem hajlandó. Ezek oly egyszerű és természetes dolgok, hogy kár miattuk izgolódniok. Teljesen fölösleges. És ép azért teljesen érthetetlen és nem indokolt a munkásság magatartása. A hentessegédek, valamint a szociálisták hivatalos lapja már hosszabb ideje azzal fenyeget, hogy általános sztrájk fog kerekedni, ha a mesterek i nem ösmerik el a szakszervezetet! Én uram Istenem, komolyan hiszik azok az urak, hogy a munkásság zöme ilyen nevetséges elhatározásra ragadtatná magát? Ami viszonyaink mellett általános sztrájkról még csak beszélni sem lehet. Még szervezettebb államokban sem járt sikerrel egyetlen általános sztrájk sem. A hollandi vasutasok érdekében rendezett ilyfajta mozgalom három nap alatt csúfos bukással végződött és ép ily csúfosan fog megbukni minden általános sztrájk, melyet a közel jövőben rendeznének. Mostani állami rendünk mellett, amikor az államnak mindig megvan az a fegyvere, hogy a lakosság javarészét, mint tartalékost, vagy aktiv katonát, fegyverre hivja és polgári foglalkozásának folytatólagos teljesítésére szorítsa, meddő minden küzdelem, melyet ez ellen folytatnak. És ép olyan hiábavaló minden küzdelem, melyet a terror fegyvereivel akarnak végigvívni. Oroszországban, ahol igazán rabság van, ahova a szabadságnak még csak első szellője sem érkezett el, ahol az államhatalom korhadt és folyton összeomlással fenyeget, még ott sem jár sikerrel a terrorisztikus áradat. Hát még minálunk, ahol erőtől duzzad az állam, ahol mintegy megdönthetlen sorompó veszi körül a polgári társadalmat a csendőrség és katonaság védő szuronyerdeje, ahol alig 60 ezer szervezett munkás van, 19 millió lakos között. Lelketlenség ilyen körülmények között a munkásságnak könnyen hevülő rétegeit csekély okokból kifolyólag folyton izgatni és lázítani. Lehetnek sérelmek, melyeken segíteni, változtatni kell, de ilyenek előfordultával felesleges minden agitáció, mert ha arra komoly ok van, úgyis megmozdulnak a proletárság milliói. Csakhogy akkor mi hivatásuk lenne a vezér uraknak, kiknek az az egyetlen megélhetési alapjuk, hogy mint agitátorok, kivívták a munkások bizalmát és korlátlanul és ellenőrzés nélkül rendelkeznek a pártkasszába befolyó fillérekkel, Hisszük azonban, hogy a revolveres mozgalom egyúttal végét is jelenti a rend felforgásának és hogy a munkásság körében is azon elemek fognak vezetésre jutni, kik megértik a szocializmus nemes hivatását és akik nem kizárólag a maguk érdekét, de igenis az egész emberiség fejlődésének érdekét fogják szemelőtt tartani. És a polgári társadalom, mely utálattal fordul el a mostani állapotoktól, akkor azután karöltve fog haladni az igazi szociálistákkal, a tisztultabb világrend küzdőivel. Törvényhatósági közgyűlés. Békésvármegye törvényhatósága hétfőn és kedden tárgyalta le Izgalmas ülésben a májusi 186 pontból álló tárgysorozatot. Áchim L. András ismét panamát >>fedezetű fel, majd megejtették az árvaszéki választásokat. A parasztpárt uralkodni kezd a törvényhatóságban. bajok szanálására nem elegendő annak a mélységes rezignációval hangoztatott többségi elvnek az elfogadása, hogy: „minden jól van ugy, ahogy van, mert ezen a procedúrán keresztül kell mennünk." Dehogy is van jól és dehogy is kell rajta keresztül menni! Hol van az megirva, hogy egy párt, hivják azt akár parasztpártnak, a népjogok szent nevében kizárólagos hatalmat vindikáljon magának és útszéli csárdabeli stilust honosítson meg ott, ahol törvény és jog szerint becsületes szavakkal és érvekkel illik és kell harcolni. Rá kell mutatnuk ezekre a szomorú bajokra, amikor a parasztpárt vezérének szájából halljuk ezeket és ezekhez hasonlókat : — Le fogom törni az állandó választmányt ! Vagy ha névszerinti szavazásnál Békésvármegye törvényhatósági bi- | zottsága május havi közgyűlését párat- 1 lanul nagy érdeklődés mellett hétfőn és folytatólag kedden tartotta meg. A szokatlan érdeklődést a vármegyei árvaszéki tisztviselők választása okozta, amit igazol az a körülmény is, hogy amint a választások befejeződtek, megcsappant a buzgalom. Vonatok és kocsik röpitet; ték széjjel a megyebizottsági tagokat. Kétségtelen, fontos állásokat töltöt[ tek be s ennélfogva érthető az érdek| lődés is De az is tény, ha Békésmegye törvényhatóságának tagjai a jövőben csak pusztán választások alkalmával buzgólkodnak Gyulára, ugy a parasztpárt nemsokára olyan diktatúrát honosít meg nyers viseletével a törvényhatóságban, amely interparlamentáris tempó éppenséggel nem méltó egy törvényhatóság szinvonalához Mert a Békésmegyei Közlöny tárcája. Kassa-csengés. Magyar. Kasza. Tudja az ég, Mily varázs van benne, Hogyha csendül, akárcsak egy Szent imádság lenne. A magyar sziv benne lüktet, 5 öröm, sötét bánat: A kaszának csengésében Uj visszhangra támad. Érzed hegyen, erdő mélyén, Ahol örök csend ül, S a nagyváros zür-zajában, Ha a kasza csendül. játszik veled bűvös zsongás, Vájjon mi is lelhet? 5 rég feledett nóták hangját Kapja meg a lelked. Rég feledett csendes álmok, Tűz, mely már nem lobban, S mégis, mégis érzed, a sziv Hevesebben dobban. Mig aztán egy forró könycsepp Felráz álmaidbul, Igy van, ha a kasza-csengés Vándorútra indul. Felekí Sándor. Speciális módszer. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Fóczely József. Eleinte azt hittem erről a kis történetről, hogy ez is olyan, mint a sneffmadár ... Na, nem a repülését értve, hanem hogy egyik embernek a sneff a'maga egészében delikát, a másik ember — szegény feje — meg véges eszé, vei sem tudja felfogni, mi lehet benne i az a jó, melyre egyesek még a nyelvükkel is csettintenek. Mondom, ugy ítéltem erről a kis esetről az első intrádára. Hanem aztán tovább néztem az ökrök szarvánál, mint a magyar ember mondja, s akkor ugy találtam, hogy nagyon is elvetettem a sulykot. Nem extra-ügy ez, nem szak-dolog, sőt inkább nagyon is hajaz hozzá minden magyar ember. Vagy ki ne értene ma e szép hazában a pedagógiához!? Van-e csak egy valamire való ember is Adriától egész j a Kriván ormáig, ki két ágra viseli a takács-munkát, mint szakértő nem volt, nem akart, avagy nem szándékozna iskolaszék, presbiter, tanitók fölötti főtótumfakk lenni. Ha valamihez ért a magyar, ugy a pedagógiához igen. Ebben otthon van. Az orvosi mesterséghez is huz; itt is tud komendálni minden betegség ellen I valami jó házi-szert, de mégis a peda! gógia a magyar ember igazi elemen| tuma. Az esetet töviről-hegyire az aradi direk'orunktól hallottam, ki — midő i nagyon kiálltunk a szakadatlan munkában, rajzolásban és képsikozásban — ilyen kis fűszeres anekdótákkal frissített fel bennünket. Egyik vidéki garnizó feje — jó érzésű magyar ember lehetett — elhatározta, hogy az ezredében levő analfabétákat megtaníttatja a betűvetés ós olvasás mesterségére. Ebbeli szándókát nyoban ki is nyilvánította a tiszti kantinban. Mikor e nagy horderejű nyilatkozat megtörtént, a tisztek összeráncolták homlokbőrüket egy alalmas mester utáni keresés következtében. Ki a káplárjait, ki meg a fürerjeit latolgatta, mérlegelte. Nem lenne utolsó fogás, — igy elmélkedhettek — ha a századból az is kerülne. Az elmerülés szülte szünet közben a hév elragadta az egyik önkéntest, ki egyébként jogász vala, s haptákba vágva magát, jelenté az ezredesnek, hogy ő vállalkozik erre a munkára. Az ezredes mosolyogva bólintott igent s elégedetten veregetó meg a piruló önkéntes széles vállait. Midőn a garnizó feje elkövetkezett, a tisztek körülfogták az önkéntest és vallatni kezdték: — Mi uton-módon fog a munkához, a betü-abriktoláshoz ? — Mi sem könnyebb ennél, — fei lelt hegykén a jogász. — Otthon ellestem az uj tanitó módszerét, azzal egykettőre lepergetem az egész ábécét! S komoly képet vágva, nagy szakértelemmel pödörgeté ütődni kezdő bajuszát. Másnap kipécóztók az iskola nemlátóbbakat. Lehettek mintegy hatvanan. Az önkéntes beterelteté őket az egyik század szobába. Odavitték a kölcsönkért fali-táblát, szivacsot, krétát. . . AZ ezredes s a tisztikar is megjelent az első órán. A legénység haptákban várta a tanítás kezdetét. Az önkéntes az ünnepélyes pillanat hatása alatt, az ezredes intésére, kissé elfogadva, megkezdte a tananyag feldolgozását. — Vigyázz! Igen könnyű a betűvel bánni. En ugy olvasok, mint egy süvöltő manlicher-golyó. Nem is értem, hogy lehet a betűt nem ismerni. Én, mióta az eszemet tudom, olvasok . . . Na, mindegy. Ha rám vigyáztok, nektek is megy . . . Csak ezt az egy betűt jegyezzétek meg, amit ide írok a táblára, a többi azután semmiMegtörülte selyem zsebkendőjével verejtékező homlokát. — Nézzétek, amit ide irtani a táblára, ez az „O

u betű. Erre a kerek karikára építjük fel az egész ábécét. Milyen betű ez ? 1 — Karikás! A jogász möregbe jött. — Nem ugy értem, hanem mi a ! neve ? - Ó-ó-ó . .. Egy kis szünetet tartott az előadó, melyet arra használt fel, hogy az egész táblát tele irta „O" betűkkel. Mikor készen lett odafordult tanítványaihoz és föltette a kérdést: — Milyen betűk ezek ? — Ó-ó-ók! — zúgták a vitézek kórusban. — Helyes. Na most . . . vigyáz!! Ha kitörlöm az „o" tetejét, lesz belőle „u", ha az alját „n", ha a jobb oldalát törlöm „c", ellenben ha csak a bal oldalát hagyom meg, akkor lesz „i", ezt lefelé hosszabbítva „j", fölfelé meg „1", s ezt keresztül húzva „t". A legénység nyelte a szót, a tisztikar meg elragadtatásában helyeselt. Az ezredes is meglógatá fejét s hangosan nyilvánitá: — Nagyszerű! Igy már igen ... Ez már könnyű dolog. Az önkéntes pufók arca kipirult e magas elismerésre és fokozott hévvel fejleszté tovább az anyagot: — ... Balról az „o"-hoz felfelé egy hosszú vonalat húzva „b", lefelé húzva „p", jobbról lefelé „g",... ha kis vonalat teszek jobbról „a", ha nagyot „d"... A tábla tele lett. Az ezredes a legénység felé fordult s kérdezé: — Na, ugy-e nem ördöngös mesterség? Remélem, hogy igy már csak értitek? Bugyi János volt a legénység szócsöve : — Jelentem alásan az ezredes urnák, értjük; csak épp azt nem tudjuk, hogy hol törüljünk, oszt' hova adjunk és mekkorát!