Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-21 / 41. szám

^Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 41-ik szám. Csütörtök, május 21. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElrOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éuneayedenbelül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A magyar sajtó hivatása. Békéscsaba, május 20. Most jelentek meg éppen Biró Lajosnak, ennek'az erős látókörű külföldi magyar irónak cikkei az újságírásról, amelyekben egy hivatásos hiriapiró mutatja ki a sajtó egy részének bűneit, amelyek miatt az egész sajtó szokott bűnhődni. Ezek az irások adják tollúnkra az itt következő igazságokat, amelyeket ugyan nem mi találtunk ki, de amelyeket elhallgatni szokás, mert kényelmesebb. A magyar sajtó egy része és pedig a legjobban feltűnő része nem abban a tónusban beszél, amelyben illenék, amelyet a magyar hirlapirás nemzeti hagyományai és a tisztességtudás emberi kiskátéja szentesitettek. A sajtónak, bármely pártot vagy érdeket szolgáljon is külön-külön, kettős hivatást kell teljesítenie. Az egyik a pontos, gondos, becsületes hírszolgálat és ez a legfontosabb, ez tulajdonképpen a sajtó lényege, létezésének alapja, a másik pedig a közönség felvilágosítása, ezeknek az eseményeknek értékelése, magyarázása, igazságok, szépségek propagandája. Ez emeli felül a sajtót az egyszerű, de becsületes üzleten és nehéz, de derekas foglalkozáson. Bizonyos, hogy mindenki a maga igazságát keresi és találja meg. Hogy minden pártnak, érdeknek meg vannak a maga szempontjai, amelyeknek érvényesülniük kell egy-egy újságban. De az is bizonyos, hogy az eltérő szempontokon felül vannak olyan egyetemesen kötelező szempontok, amelyeketminden pártnak és minden újságnak akceptálnia és érvényesítenie kell. És ezt felejtik el némely lapok. Személyes hajszák indítása, a közérdeket nem érintő intim, családi vagy egyéni titkok meztelen föltárása, kiszinezése, mérgezett nyilak röpitése, durva, embertelen, sértő hang használása, mihelyst ellenfélről van szó, eszmék, egyének uton-utfélen való kipellengérezése, mert ez használ a pártnak, ilyeneket és ehez hasonlókat olvashatunk nap-nap után egynémely hazai orgánumok hasábjain. Es érdekes, hogy az ilyen lapok még az üzlet és a célszerűség szempontjából is vétenek, mert elferdítik, letagadják a tényeket, mert hírszolgálatuk egyoldalúvá lesz, mert a dolgokat, eseményeket mindig a szenzáció és érdek vexirtükrében mutatván, hitelüket veszítik a komoly olvasó előtt és ugy járnak, mint a mese pásztora, akinek harmadszor már nem hitt senki, pedig akkor mondott először igazat. A durva tónus, az elfogultan túlzó felfogás lassankint modorrá válik, lélektelen és élettelen modorrá. Patronok és frázisok lesznek az egykor duhaj szilajsággal világgá röppentett csatakiáltásokból és jelszavakból, aki leirja, közönyösen, muszájból teszi, aki elolvassa, unja vagy mosolyogja. Holott az igazi hírlapnak nevelnie, művelnie kell közönségét, Ítéletét fejlesztenie, szemeit megnyitnia, lelkét igaz tartalommal és szép formákkal megtöltenie. A párisi lapok vezércikk gyanánt nem örökös politikai nyilatkozatokat és szólamokat közölnek, hanem általános emberi jelentőségű, kulturális jellegű, essay-formáju cikkeket egy Anatole Francé, Jules Lemaitre, Maurice Earrés stb tollából. A legtöbb pesti lap a magyarság szempontjából sem kifogástalan. Nemzeti szellemet kell inkarnálnia a megyar lap minden számának, éreztetnie kell az olvasóval, hogy itt nem csak a nyomdafesték fanyar, ólmos lehel lététől születtek meg ezek a friss sorok, betűk, de az irójuk magyar lelke áradt beléjük és árad belőlük. Es vigyázni kell, hogy propaganda cimén uszítást, lázitást ne pártoljon az újság. Mikor Kossuth Lajos, a legnagyobb és egyik legtisztesebb magyar hírlapíró megindította a Pesti Hírlapot, amely hírszolgálat és tartalom dolgában kora fölött állott, Széchenyi István gróf keményen megbírálta a lapot és pálcát tört Kossuth eljárása fölött, aki, szerinte, az osztályok ellentéteit fölhasználja, egymás ellen ösztönözi őket. Be fájna a legnagyobb magyar nobilis, finom lelke, ha ma látná, olyásná, hogy e tekintetben mit müveinek bizonyos sajtóorgánumok. De nem folytatjuk tovább ezt a szemlét. A mai magyar hirlapirás technika és tartalom szempontjából szinte vezet egész Európában és még mindig szépül, tisztul, uj formákat keres. Amikről szólottunk, azok sajnálatos szépséghibák, de komoly, tartalmas, értékes célokat szolgáló újság nem türi magán őket. Hírlapirodalom, amely Kossuthot és Kemény Zsigmondot számítja ősei sorában, önérzetét, hivatása tudatát, magas színvonalát el nem veszítheti. Ha elveszítené, a magyar olvasót veszítené el. Mert újság és közönség egymást éltetik, lelkesilik és egy lapnak nincs, nem lehet nig/obb ambíciója, minthogy értékes és megértő, egyetéríő közönsége legyen ! A szarvas-kunszentmártoni vasút Két millió korona kell. Békésmegyének közlekedési ós iparvállalatai között aligha van egynek is olyan jelentősége és fontossága, mint minő a Szarvas—kunszentmártoni keskenyvágányu vasútnak lesz. Ennek a vasútnak ügyét több ízben ismertettük már. Hatalmas emporiumot ölel fel és idegen területeket köt szorosan a mi megyénkhez. Vármegyénk át van hálózva vasutvonalakkal. Kisebb-nagyobb jelentőségű vonatvágányok keresztezik a földeket s elmondhatjuk, hogy kevés olyan megye van, amelynek vasúthálózatai annyi kilométerre terjednének, mint Békésmegyében. Ámde egyik sem szolgálja a közlekedésügy és a közgazdaság érdekeit, mint ahogy a Szarvas—kunszentmártoni vasút szolgálni fogja. Ez a vonal közel 90 kilométer hosszú s Ladányig van tervezve. Útjában átszeli a mezőberényi és a szarvasi határt. A tanyavilág termékeit könnyen megközelíthető piacokhoz segiti s odakapcsolja népét a forgalmasabb gócpontokhoz. E tekintetben különös jelentőséggel bír szarvasi ós mezőberényi vonatkozásában. A szarvasiak eleddig csak nagy nehézségek árán tudták megközelíteni a megye székhelyét, Gyulát, vagy a forgalmi gócpontot, Békéscsabát. Ha azonban ez a vasútvonal kiépül, ugy Mezőberényen át hamar megtalálják a fővonalat s igy elérik az emiitett helyeket is. Amint lapunkat értesítik, az előmunkálati engedély kézhezvétele után nyomban ülést tartott a vasutügyben kiküldött bizottság. Ezen az ülósen elhatározták, hogy ugy az államot, mint a megyét anyagi hozzájárulás folyósítása érdekében megkeresik. Hozzávetőleges számítás szerint a bizottság mintegy két millió koronában látja előirányozandónak a vasútépítés költségeit. Az államtól mindenesetre tetemesebb hozzájárulásra számítanak az érdekeltek. Épp így a vármegyétől is. Azt az összeBékésmegyei Közlöny tarcája. Alkonyat. Futó vidéket jobbra-balra hagyva Tüzét okádva száguld a vonat. Mint sárkány vet fel lobogva magasra Szikrázó lángokat Hogy zúg! Hamint szétrobbanni akarna! Mit néki, amit hátán visz tova! Miért nyomják beléje készakarva, Mi nem való oda ? A tüz, mely földben bennünk egyre lángol, Nagy zúgással bár — sistereg csak itt. Csak hány ón, lopva ég. De ég a vágytól Szétvetni lángjait. Az őserő, mely ugy csatázik itten, Amely acéloz nagy vonatokat, Szélcsap majd, mint milljó hatalmas isten, — És itt az alkonyat! Oláh Mihály. Nyári esték a fővárosban — Humoreszk. ... Már többször gondolkoztam azon, vájjon költői érzékemnek, vagy pedig egyszerűen családi betegségnek tekintsem-e azon tulajdonságomat, hogy ugy estefelé (értve ezalatt a nyári esteleket) rendesen elérzékenykedem ? Mikor a nap utolsó bucsusugarai bearanyozzák a vidéket, szivemben az érzelmek legalább is harmincháromszoi'os nagyságban szoktak jelentkezni. Egy félhomályban csinosnak tetsző szőke fejecske, egy csintalan kacaj elegendő ahhoz, hogy kiugorjam a bőrömből, onnan pedig, akár a második emeletről, le a földre. A nap lenyugvásában és a szőke fejecskékben leginkább a városligeti tó környékén szoktam gyönyörködni. Épen konstatálni lehetett, hogy a nap végérvényesen bucsut vett a vidéktől, amikor a hid másik oldala felől női kacagást hallottam. A vér természetesen rögtön a szivembe tódult. Idősebb mama mellett fiatal leány lépeget. Ők is valószínűleg a nap lementében gyönyörködtek. Örömömben a tóba akartam ugrani, de eszembe jutott, hogy nem tudok úszni. Meggondolván hát magam s figyelmesen vártam a közeledő angyalt. Tudtam, hogy nagyon rövidlátó vagyok, majdnem vak és azt is tudtam, hogy a szerelem vak. A két tudat tehát elegendő volt ahhoz, hogy rögtön ott, a helyszínen őrülten beleszeressek a leányba. Utánuk vágtattam. Az első lámpánál észrevettem, hogy a mamának vörös ruhája, a leánynak pedig vörös haja van. Mondhatom, hogy a ritka szinü haj egy kissé bántott. No de Isten neki, miért ne lehessek én egyszer vörös hajba is szerelmes? Tizián, Rubens vörös hajú modelljei világhírre tettek szert. A második lámpánál már rendületlenül elhatároztam, hogy csatlakozom. A leány véletlenül hátra mosolygott, még véletlenebbül megértette szándékomat és a legnagyobb véletlen folytán elejtette a keztyüjét. Egy tigrishez méltó ugrással ott termettem, megragadtam a keztyüt és az alkalmat s bemutatkoztam. A harmadik lámpánál már érzelmeimet tolmácsoltam, amikor ujabb felfedezéseket tettem. A leány egy kicsit szeplős is volt, ellenben tűzben égő két szemével egyszerre kétfelé is tudott nézni. Ez kissé bántott, de a mama barátságos mosolya mident feledtetett. Még mindig utánunk hallatszott a békák kuruttyolása, amikor a felhőfoszlányok mögül előbujt a méla hold. Én egy szerelmes versen törtem a fejemet, de az nem tört össze, noha a vers nem jutott eszembe. Nem is volt reá szükségem, mert a vörös hajú angyal reám emelte egyik szemét, anélkül, hogy kezét csak meg is mozdította volna, s édes hangján igy suttogott: — Ah, én ugy szeretnék vacsorázni. — Igaza van, nagysád, én is alig várom a vacsorát. A kisasszony óhaja egy kissé aggodalomba ejtett, mert anyagi viszonyaim nem igen virágzottak. A mama diszkréten félrevonult, hogy sei qui mali pense, a vöröhaju pedig tovább suttogott: — És hol szokott ön vacsorázni ? — A hol csak magácska parancsolja ! Ez hatott, mert a mamácska azonnal határozati javaslattal lépett elő. — Menjünk a Vampeticsbe! Az indítványt szótöbbséggel elfogadták s két perc múlva már bent ültünk a Vampeticsbe, már t. i. a vendéglőben. Én a hölgyeknek fagylaltot akartam rendelni, de a mama sört kért. Visszavonultam tehát a rendelés teréről, miközben egy uj nótára s egy hölgycigarettára gyújtottam. Szerelmem hőmérője alaposan lesülyedt, amikor keservesen tapasztaltam, I hogy a vörös angyal már a hetedik sonkaszeletet eszi, a harmadik pohár , sör diszkrét kíséretében. — Hát ön nem vácsorázik?— fuvolázta I trimolóban a mama, miközben egy hajtásra kiitta az imént hozott korsó sört. — De igen, — feleltem, hüledezve a látottakon, — a rostböfföinet várom. Micsoda emberfaló családba kerülhettem, gondoltam magamban s azt vártam, hogy a mama rögtön ide rendel egy hordó sört, mert újból intett a pincérnek. A pincér nem jött, hanem jött helyette egy vörös bajuszu, sovány férfiú, aki helyet foglalt a szomszéd asztal mellett és iszonyú vad pillantásokat lövelt felém. Ugy tettem, mintha nem venném észre, de azt észrevettem, hogy a hölgyek egy kicsit megzavarodtak. Épen a rostböffömet kezdtem fogyasztani, iszonyú szerelmi dühhel, amikor odajött a pincér s valamit súgott a vörös családnak. Erre egyszerre felkeltek, bocsánatot kértek tőlem, hogy most hirtelen távozniok kell, mert a papa elküldte a kocsit értük, vendéget kaptak. Erre én kénytelen voltam megbocsátani nekik, de azt mégsem tudtam megérteni, honnan tudta az a bizonyos papa, hogy ők ép a Vampeticsben vannak. Mondhatom, hogy teljesen kiábrándultam a vörös angyalból, mikor pedig a pincér megcsinálta a számlát, teljesen elmúlt a kedvem a szerelemtől. De ugy kellett nekem, minek is kezdtem egy vörös családdal ? ! Elkeseredésemben és a vörös angyalban való csalódottságomban, arra határoztam el magam, hogy véget vetek életemnek. Öngyilkos szádékomban visszamentem, ki a ligetbe. Fel akartam magamat kötni egy szép hársfára, de- nem volt kötelem. Valamint a tóba ugrani pedig egyálalán nem volt kedvem. Verejtékező homlokkal leültem egy padra. Egyszerre csak elém toppan