Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-30 / 35. szám

BEKÉS1EGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. április 30 — Az AEGV. ós az aradmegyeiek. Egy aradmegyei lelkésztől támadó cikk jelent meg az Alföldi Első Gazdasági Vasút ellen. A közlemény irója azt teszi szóvá, hogy a keskenyvágányu vasút viteldija Csabától Kovácsházáig az elmúlt évben még csak 50 fillér volt és ma már 80 fillér. A cikkiró panaszkodik a tűzifa drágább szállítá­sáért is. Ezt a tarifát nagyobb távol­ságnál — mondja a cikkező lelkész — mintegy 10 koronával drágította meg a vasút. Igy következik a sok panasz­kodás egymásután, anélkül, hogy a derék lelkész számot vetne azzal, vájjon nem-e szerzi be most a kisvasút is drágábban ezidőszerint mindazt, amire az üzemfentartáshoz szüksége van ? Persze, ha ezt is figyelembe venné, akkor ki — panaszkodhatnék ? . . . — Gazdasági tudósítóink köréből. Vár­megyénk járásainak gazdasági tudósítói közül megint lemondott egy. Ez a le­mondott gazdasági tudósító Rigó Nán­dor, ki a szarvasi járásban teljesítette a reáruházott megbízásokat. Itt jegyez­zük meg, hogy a szintén lemondás folytán megüresedett szeghalmi járási tudósítói tiszttel Benedickty Kálmán körösladányi lakos bízatott ujabban meg. — Egy „nem becsületes megtaláló". Nagyváradról írják : Özv. T e r é n y i Lajosné, volt békési főispán özvegye tegnap a Nagypiacról bejövet elvesz­tette erszényét, a benne levő 300 kor. készpénzzel. Azonnal jelentést tett a rendőrségen, ahonnan B o 11 György rendőrellenőr ment ki a nyomozás meg" ejtésére. Bott György; aki egyike a rendőrség legügyesebb alkalmazottjai­nak, gyorsan nyomára jött az eltűnt erszénynek. Észrevette vizsgálódásai köz­ben, hogy egy Klein Lipót nevü alkusz a hozzá intézett kérdésre zava­rodottan válaszolt és gyanúsan visel­kedett. Felkísérte a rendőrségi épületbe, ahol Klein Lipót rövid tagadás után, a hozzá intézett keresztkérdések folytán bevallotta, hogy az erszényt ő találta meg. Az erszényt eldugta, a 300 koronát lakására hazavitte. Klein Lipót ellen jogtalan elsajátítás címén megindult a bűnügyi eljárás. — Leforrázott gyermek. Gyoma köz­ségben súlyos szerencsétlenség történt. Szabó Imre gazdálkodónak a fe­lesége a déli, forró levest akarta fel­tálalni és az edénynyel a konyhából befelé tartott. A küszöbön volt már, amikor eléje futott másfélesztendős Imre nevü gyermeke, aki meglökte az asz­szonyt. Szabóné elejtette a tálat, mely­nek forró tartalma a gyermekre ömlött, A kis fiu oly súlyos égési sebeket szen­vedett, hogy bele is halt sérüléseibe. — Fegyver a gyermek kezében. Ko­vács Gábor békési tanyai lakos a pus­káját tisztogatta hétfőn. A már kitisztított fegyvert megtöltötte és felakasztotta, azután kiment a szobából. Ezalatt nyolc éves Antal nevü fia leakasztotta a fegy­vert s babrálni kezdett azzal. A fegyver ravasza lecsapódott ós a töltény serétei befúródtak a szomszédos szoba ajta­jába. Az ajtó mögött varrt Kovács Gá­borné, akit a löveg csak azért nem sebezett meg, mert a töltény gyengén volt elkészítve. — Fetser püspököt meg akarták zsa­rolni. A nagyváradi klérus illusztris fő­papja : Fetser Antal felszentelt püspök kínos kalandba keveredett. Az ijedős nagy urakkal szemben sokszor sikere­sen érvényesített fortólylyal egy anya ós elvetemedett leánya akarták meg­zsarolni a szelidlelkü főpapot. Az elzül­lött leány többszörös sikertelen fenye­getés után gyermektartási pört indított a püspök ellen, akit képzelhető módon lepett meg ez a támadás. A boldogtalan teremtés hazudozásaival szemben a püspök a tanuk egész sorával bizonyitotta be, hogy a vád mese, s a célja egy­szerű zsarolás, mire a biróság a rossz helyen kopogtató hölgyikét a kerese­tével elutasította. Minthogy pedig a zsarolás kritériumai Fetser püspöknek a rendőrséghez beadott felebbezésóből kétségtelenül kitűnnek, a nyomozatot vezető rendőrkapitány kedden este a püspök zsarolóit: a leányt és az édes­anyját, Pázmány Lajosnét és Mariskát letartóztatta. — Kiérdemelt nyugalom. Békésről irják : A békési kir. járásbíróság telek­könyvének vezetője, Fára Péter e hó elején töltötte be hivataloskodásának 40-ik évét. Ezen hosszú szolgálati idő alatt 11 évig a békési telekkönyvek vezetője volt. Fára a mult 'héten beadta nyugdíjaztatási kérvényét s csak pár hétnek kérdése, hogy a miniszter hiva­talos teendőinek teljesítése alól fel­mentse s megadja neki a nyugalmat, a melyet különben is 40 évi' nehéz ós felelősségteljes munkájának hűséges vég­zésével méltán ki is érdemelt. — Örült a vonaton. A tegnap délben Békéscsabára érkező budapesti vonat utasai között nagy konsternációt oko­zott egy fiatal asszony, aki Szolnok ós Ujszász között hirtelen felugrott helyé­. ről és kiabálni kezdett. A másod osztály utasai, akiknek társaságában a fiatal nő utazott, lefogták a dühöngő asszonyt, mert le akart ugrani a robogó vonat­ról. Nagy izgalmak közepette érték el a szolnoki állomást. Itt aztán átadták a rendőrorvosnak a szerencsétlen asz­szonyt, akinek személyazonosságát nem sikerült megállapítani. — Vándorló cigányok. A békési or­szágúton egy 6 kocsiból álló cigány­karaván vonult végig tegnap. Rongyo­sak voltak, szegények. Szedettek, vedet­tek . . . De színesek voltak mégis, akár az andalúziai népség Zuloaga szinmá­moros spanyol vásznain. Mert a cigány bohém. A legrosszabb fajtából, az önző, marakooó fájtából, de azért valahogyan mégis bohém. És az ő lusta elheverése, csöndes pipázása egy kicsit — magyar is bizony. Amint elnézte az ember azo­kat a nyurga, sovány legényeket, akik illemtudóan kalapot emeltek a paraszt előtt is, szinte kétkedéssel rázta a fejét, hogy ez a jámbornak látszó nép ke­gyetlen, mint a vadállat. Szomorú disz­harmónia ; nevető is, siró is, kegyes is, véres is, akár maga a cigány. A kara­vánt Békésről tovább kisérték a csend­őrök. Ki, ki a határ felé. — Elvágta a torkát. A csabai közkór­ház uj beteget kapott a napokban. Ez a beteg Brimu nd József tótbánhe­gyesi borbély, aki egy borotvával ön­gyilkossági szándékból átmetszette a gé­géjét. Brimund reménytelenül szeretett s ezért akart öngyilkossá lenni. A vá> gás oly mély sebet ejtett Brimund nya­kán, hogy majd átmetszette az üteret is. Brimund állapota súlyos ós reménytelen. — Köszönetnyilvánítás. L é w y Sá­muel, ki a csabai szent-egyletnek előbb 8 koronát ós most ismét 17 korona 64 fillért ajándékozott, ezúton mond kö­szönetet a nemes szívre valló ajándékért a szent-egylet elnöksége. Es megjelenik a turóscsusza. Az orvos villára szúr egy csomót, majd ránéz a frissen párolgó tésztára s mielőtt a szá­jába venné, igy szólt: — Köszönöm szépen ! Es megeszi, Az ügyvéd bámi.1: — Miért mondta ezt a csuszának ? Az orvos szomorúan : — Mert ő is mondott nekem valamit. Szerelmesen reám nézett és azt mondta: »Örökre a tied . . .« Bohómiában, az ujságirók szines, tarka világában, egy jóizü eseten mosolyognak a beavatottak. Az egyik lapnak áldozat­kész kiadója szerkesztőjével, meg a munka­társával conferál a redakcióban. A nyájas beszélgetés után távozni készül a kiadó, de útját állja a munkatárs : — Édes kiadó ur, ki akarom fizetni a fiakkeremet. Adjon, kérem, 4 koronát, mert csak 100 koronás bankóm van . . . A kiadó udvariasan átadja az apró­pénzt. Es ekkor eléje toppant a szerkesztő : — Aranyos kiadó ur, kegyeskedjék nekem 100 koronát adni, mert nekem csak 4 koronám van. És ö is kapott . . . Tarkaságok. Egy kedves, kedélyes öreg úrról szól ez a történet. Az öreg ur egyike a legti­pikusabb békósmegyei uraknak s hol Dobo­zon, hol meg Gyulán lakik. Azok közé tartozik a mi öreg urunk, aki soha életé­ben nem követett el semmi inkorrektséget* csak azt, hogy: megnősült . . . Tudják róla vármegyeszéltében, hogy a házasélete nem a legrózsásabb s hogy a papucs iránt nagy tisztelettel viseltetik. Ebből kifolyólag senki sem csodálkozik azon, ha az öregnek jobbadán mindig rossz kedve van, mert otthon gyakorta felbosz­szantják. Tegnap reggel ez az öreg ur Csabán járt s találkozott egy ismerősével, aki megszólította őt: — Hát hogy mint vannak otthon, bátyám-uram ? . . . Az öreg minden gondolkozás nélkül kiböki: — Örvendünk, örvendünk! . . . — Örvendenek ! ? Min örvendenek ha szabad kérdeznem ? . . . — Hát azon, válaszolt az öreg, hogy reggel mikor felkelünk és reggelihez ülünk, | a feleségem az első szavamra felém dobja csészéjét. Ha már most eltalál, akkor ő örvend, ha pedig nem talál el, akkor meg ón örvendek . . . Együtt vacsorázott tegnapelőtt a csabai „Fiumében" egy ügyvéd, meg egy orvos. Hus után előáll a pincér s udvariasan meghajtja magát az orvos előtt: — Parancsol még valamit? Kitünö turóscsusza van . . . A gyomorbajos orvos, aki Karlsbad­ból jött haza a nyáron is, megijedt a tu­róscsuszától, mert neki az a legkedvesebb étele: — Nehéz étel . . . megfekszi a gyom­romat s újból Karlsbadba kell majd men­nem . . . hanem Isten neki. Hozzon egy adagot. Nyilatkozatok egy „botrányhoz". O s v á t h János dr. és M a k a y István uraktól a következő levelet vettük : A „Békésmegyei Függetlenséginek vasárnapi száma egy állítólagos botrány­ról ad hírt, amely botránynak központ­jában minket szerepeltet a cikkiró. E cikk szerint botrányos viselkedést tanú­sítottunk volna az „Uránia"-szinház pén­teki előadásán. A sértő cikk megjelenése után fel­keresett minket a „Bm. F." felelős­szerkesztője ós sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy az ő tudta nélkül meg­jelenhetett a közlemény. Majd arról biztosított minket, hogy a rektifikáló nyilatkozatoknak a lapban föltétlenül helyet ad a szerkesztőség. Ugyanezt az ígéretet kaptuk a laptulajdonostól is. A nyilatkozatokat átvette a szerkesz­tőség, de közvetlen a lap megjelenése előtt visszajuttatták kezeinkhez azon értesítéssel, hogy az alábbi, Áchim Károly ós társai által aláirt nyilatkozat, nem tehető közzé a „Bm. F."-ben. Megjegyezzük, hogy ezen nyilatkozatot, az állítólagos botrány alkalmával a páholyokban és a földszinten jelen volt közönség férfitagjai valamenynyien alá­írták. Igy el lóvén zárva előlünk az iga­zolás utja, szerkesztő urat kérjük igazoló írásaink leközlósóre: Nyilatkozat. Megbotránkozással olvastuk a ,,Bó­késmegyei Függetlenség" cimü lapnak 1908. évi április hó 26-án megjelent számában azt az egyéni tisztességet mélyen sértő ós a valósággal éppen meg nem egyező közleményt, amely Békéscsaba társadalmának két tagját, nóvszerint: dr. Osváth János és Makay István urakat, neveik elhallgatásával ugyan, de minden kétséget kizárólag az ő személyükre vonatkoztatva, egy meg nem törtónt skandalozitás keretébe ál­lítja. Alólirottak, mint szemtanuk, akik a közleményben érintett helyen, a cikk által is jelzett időben, szintén jelen vol­tunk, a két igaztalanul meggyanúsított polgártársunk érdekében erkölcsi kö­telességünknek tartjuk kijelenteni, hogy a „Békósmegyei Függetlenség" e köz­leménye teljesen alaptalan, amennyiben az érintett urak sem „részegek" nem voltak, sem olyan viselkedést nem ta­núsítottak, amely legcsekélyebb közmeg­botránkozást is okozhatott volna, mint ahogy az a „B. F."-ben közöltetett és egyáltalában nem tudjuk megérteni, hogy e valóságnak meg nem felelő cikk megírására micsoda motívumok vezet­hették a cikkírót. Mindezeket csupán azon okból tart­juk szükségesnek és fontosnak kijelen­teni, hogy a közlemény a meggy anusi­tott két úriember egyéni tisztességének értékelésében meg ne tévessze váro­sunkban ós vármegyénk többi közsé­geiben lakó polgártársain íat. Békéscsaba, 1908 április 27-ón. Kocziszky Mátyás s. k., Áchim Károly s. k., főgimn. tornatanár. Mészáros Gyula s. k., Könyves János s. k., állami tanitó. oki. jegyző. Miklya Z György s. k., Francsek István s. k., földb. fürdőtulajdonos. Nyilatkozat. A „Békésmegyei Függetlenség" 35-ik számában „Botrányt okozó közhivatal­nokok" címen megjelent cikkre, mivel az személyemmel is foglalkozik, vála­szom a következő: Folyó évi április hó 24-ón az Uránia­színházban megtartott előadás alkalmá­val én is jelen voltam, ott azonban rendőri beavatkozást igénylő, közbot­rányt okozó cselekmény elkövetését senki részéről nem konstatáltam. Hogy pedig a cikkiró a velem volt két ur láttára és találkozására megbotránko­zott és a köz nevében felháborodott, rendőri beavatkozás szükségére okot szintén nem szolgáltatott. Végül pedig megjegyzem, hogy hivatalos kötelessé­gem teljesítésében kioktatást és taná­csot a cikk Írójától, mint arra illeték­telen egyéntől, el nem fogadok. Békéscsaba, 1908 április 27. Hrabovszky Pál, rendőrfőbiztos. Amint a fenti két nyilatkozatból ki­tűnik, a „Botrányt okozó közhivatalno­kok" cimü cikk bennünket teljesen alap­talan vádakkal illet és rágalmaz. A cikk minden sora és szava magán viseli a személyes boszu és ellenszenv bélye­gét, amit még tetéz az a körülmény, hogy azt a fő- ós felelős szerkesztő megkerülésével tette közzé a lapban. Mi ennélfogva röviden csak annak ki­jelentésére szorítkozunk, hogy a cikk szerzője, Teleky Sándor ellen a bűn­vádi följelentést megtesszük. A fenti nyilatkozatokra nézve ígére­tet nyertünk, hogy azokat a „B. F." leközli, de amint már jeleztük, az utolsó órákban elutasittattunk. Most még csak azt jegyezzük meg, hogy ezek szerint a „Békésmegyei Függetlenségiben az egyéni tisztesség pellengére állitható, de nem adnak he­lyet a legtárgyilagosabb védekezésnek sem, mi azt mutatja, hogy a szerkesztő­ség azonosította magát a cikk szerzőjé­vel, miért is a bűnvádi feljelentést most már a lap ellen tesszük meg. Dr. Osváth János s. k., Makay István s. k., áll. polg. isk. igazgató. gazd. szaktanító. Vasárnapi történetek. Megállította a vonatot.'— A vallás miatt. — A haragos szomszédok. A vasárnapi történetek szines his­tóriái közül való az a három eset, amely­ről alább értesítjük az olvasót. A békós­megyei korcsmákban ezen a vasárnapon nem volt olyan égő és olyan borgőzös a szenvedély, amint ezt megszoktuk már, de azért ezeket az eseteket is a szesz okozta. Kezdjük a legmulatságo­sabban: Egy mezőberónyi német gazda Gyo­mára akart utazni Föl is telepedett a déli személyvonat harmadosztályú utasai közé, akikkel elbeszélgetett szélről-bal­ról. A beszélgetés sem tarthat örök időkig. Hanem kifogy az ember a jó­szág iránt érdeklődők kérdéseiből. A szántóvető gazda pedig sokkal tempera­mentumosabb természetű, semhogy idő­töltés nélkül még a vonaton is ellehetne. Amint kinézegette magát a kocsiban — egyszer csak ráveti szemét a vészfékre. Azzal*odaoson a fék melló és babrálni kezdte azt. Később már ezzel sem elé­gedett meg, hanem megrántotta a vész­féket és a vonat nyomban megállott. Az utasok ijedten futottak össze s a sváb gazda pedig fogadkozott a kalauzok előtt, hogy ő nem tudta a következményét ennék az időtöltésnek. Jó 10 perc el­multával a vonat tovább robogott. A német ellen pedig megindították a szo­kásos eljárást. Tótkomlós határában kegyetlenül elverte M á j er IzsákotKerepeczky Mátyás részeg gazdalegóny. Az összekü­lönbözós oka vallási nézeteltérésekben keresendő. Kerepeczky a tanyára gya­logolt. Májer szintén arra ment, ugyan­csak gyalogszerrel. A két férfi összeta­lálkozott s Kerepeczky becsmérelni kezdte a zsidókat. Májer Izsákban fel­forrt a vér és a szidalmakat vísszaadresz­szálta. Kerepeczky csak erre várt, hogy nekiugorhasson ós elverje Májért. A szo­rongatott ember kegyetlen buzgalommal kiáltozott segítségért. A tanyák népe össze szaladt jó idő multán s kimentet­ték Májért a brutális legény kezei közül. A harmadik eset Szarvas község tanyavilágában törtónt. Itt két szomszéd, H u g y e c z Mihály és Török Imre látták el egymásnak a baját. Mindketten korcsmázással töltötték templom helyett az időt. Öt óra tájban hazavetődtek az­tán. A két gazda valami birtokügyből kifolyólag már régebben ellenséges vi­szonyban él egymással s éppen nem

Next

/
Thumbnails
Contents