Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-26 / 34. szám

Békéscsaba, 1908 április 26. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY vosprofesszorokká válnak és morfondíroznak és következtetnek, azt jósolván a végeredményben, hogy a csabai nép 99 százaléka nemcsak asztmás és náthás, de gyógyulhatlan tüdővészes is lesz, ha porrétegek zárják le a maihoz hasonló következetességgel orrunk előtt a friss levegő hatását. Nem azért íródnak ezek a sorok, hogy ebből az aggodalmaskodásból az igazságot igyekezzünk kidomborítani. Egyszerűen csak azt konstatáljuk, hogy Csabán állandóan nagy — esőzések idején — a sár s hasonlóképpen nagy — szép időben - a por. Hogy pedig ez igy van, ezt mindenekelőtt azon indolenciának kell betudni, melylyel az alföldi képviselőtestületek napirendre térnek a közegészségügyi érdekek fölött. Mert ki tagadná, hogy helyhez kötni a port: közegészségügyi kívánalom ? De sem Békéscsabán, sem egyebütt az alföldi fészkekben nem viselnek nagy gondot arra, hogy akár utkövezéssel, akár pedig öntözéssel leszorítsák az egészséget rongáló porszemeket. Sőt Békéscsabán hetente kétszer a hivatásszerűen utcát söprögető emberek is port csinálnak. Már tudniillik hetipiac után, amikor öntözés nélkül söprögetnek. Mert nálunk csak kétszer hetenként szokták összeseperni az utcákat is. Ilyen változatlanul egyformán mizerábilis viszonyok mellett a polgárságnak kell gondoskodnia arról, hogy az utcákat kellőképpen öntözzék. Ez pedig ugy értendő, hogy a saját zsebeikből s nem is közvetve — valamelyes adó utján — hanem közvetlen fedezik az öntözéssel járó kiadásokat. Ezt az eszmét, amely mindenesetre eredeti, egy dohánybeváltó

:hivatali tisztviselő pendítette meg. Eszerint a kaszárnya melletti artézi kuttól a Kossuth-térig naponta többször fel fogják öntözni az uttestet. S ezért izet minden kereskedő havonként 2 koronát, azok a lakók pedig, akiknek utcára nyilik ablakuk, 1—1 koronát Az eszmét általában véve kedvezően fogadták, bár többen akadtak, akik egyáltalában nem óhajtották megosztani a községgel ezt a szociális, de soha nem tel jesitett kötelességet. Mindazonáltal biztosítani lehetett egy olyan összeget, melynek ellenében egy fuvaros-cég ellvállalta az úttest felöntözését. A megállapodások ugy szólanak, hogy naponta többször is öntöznie kell. Mindenesetre különösnek tartjuk, hogy a község — atyáskodó jóindulatával — polgárainkra tolja azt, amit neki kellene végeztetnie. De ha már igy van, elvárjuk attól az atyáskodó jóindulattól, hogy az öntözött uttestet naponta egyszer — legalább reggel — felsepertesse, mert ha a port el nem röprik, öntözhetnek ott ítéletnapig is. Különben a Fő-tér és Vasut-utca sepretés- és öntözés kezdését nem csak legcélszerűbb, de legbiztosabb lenne a községgel egyetemben megoldani. A főtéri és vasut-utcai kereskedők, háztulajdonosok és lakók által felajánlott havi 270 koronához csak csekélységgel kellene a községnek hozzájárulni, hogy a kora reggeli órákban a seprés is megtörténjék. Azt is tudjuk, hogy a községnél erre van is hajlandóság. Magánvállalkozó a fenti összegért, alig hiszszük, hogy a naponta többszöri locsolást tejlesithetné. hozta a leányt, rápillantott szelíden, engesztelően. Az imakönyv nyitva hevert ölében s most már ő nézte önfeledten a leányt. Elfelejtkezett egy-két percre mindenről, csak azt érezte, hogy ifjú lelke magával ragadja abba a tiltott, ismeretlen világba. Nézte a leányt u látta, hogy fiatal és üde; a haja szőke és selymes s az ajka piros, édes. Nézte és észrevette, hogy szép ; érezte, hogy szeretné azt a nedves, piros ajkat hosszasan, soká csókolni. Eddig ismeretlen, kéjes érzés remegtette meg a lelkét. Megkívánta az életet, a szép, fiatal nőt, ifjúsága minden erejével. Az imakönyv lecsúszott az öléből. Lehajlott érte, felvette és közömbösen félre tette. Nem imádkozott ... Este lett. A vonat lihegve, rohanva nyelte a sötétséget s vitte, röpítette őket a nagyváros felé. A leány összeszedte a kis holmiját és menni készült. Mikor ott állott a lármás pályaudvaron, a vonat mellett, még egyszer visszanézett. A kupéban félhomály volt, de a leány jól látta azt a két égő szemet, azt a klasszikus, szép arcot, szive összeszorult és szemébe köny szökött. ... A vonat lassan, lomkán indult neki a végtelen sötélségnek, a leány pedig szomorúan fordult meg, hogy elinduljon, nekivágjon a világnak, magányos uton, egyedül . . . A Duttkay-ügy. Mi lesz a nyugdíjhátralékkal ? Egy birói letiltás. A sokszor letárgyalt, de végérvényesen még a miniszteri döntés után sem elintézett Duttkay-ügy megint kisért. Gyula város képviselő-testületének derék polgárai, kik a legkülönbözőbb megbízatásokkal ellátott s a legkülönbözőbb ügyekben kiküldött bizottságok megalakítása körül már bokros érdemeket szereztek, most újból foglalkozhatnak azzal a kérdéssel, vájjon nem-e volna tanácsos és célszerű a Duttkayügyben is kiküldeni egy bizottságot ?! Igaz, hogy a Duttkay-ügygyel a törvényhatóság a kelleténél is többet foglalkozott. Az is igaz, hogy a városi képviselő-testület jobb ügyhöz méltó buzgalommal sokkal több feliratot intézett már e tárgyban a miniszterhez, mint amennyi minden néven nevezhető bizottság Gyulán eleddig megalakult. S végezetül igaz, hogy a miniszter is döntött ebben a kérdésben. Ámde az előzmények, amelyek szoros összefüggésben állanak irónikus célzásainkkal, azt igazolják, hogy a gyulaiak előtt a legfelsőbb közigazgatási fórumon kivül még egy másik hatalom is létezik, amely, szerintük, meggyógyít minden sérelmet s a gyulai képviselő-testület többségének véleményéhez sí multán dönt el minden dolgot. Ilyen dolog a tengeri kígyóvá nőtt Duttkay-ügy is, amelynek érdemi része elég gazdag ahhoz, hogy bizottság elé utaljuk. íme: Duttkay Béla volt polgármester nyugdíjaztatását köztudomás szerint elrendelte a belügyminiszter. Ennek az ügynek előzményeként felemiitjük, hogy a városi képviselő-testület, talán a tiszti nyugdíj-alap alacsonyságára való tekintettel, megtagadta Duttkaytól a nyugdijat és a legkigondolhatóbb érvelésekkel és indokolásokkal akart kibújni azon kötelezettsége alól, hogy Duttkaynak, ki ellen bűnvádi följelentést is tett a város, nyugdijat folyósítson. A törvényhatósági bizottság megváltoztatta a képviselő-testületi határozatot s kimondotta, hogy a városnak folyósítania kell Duttkay nyugdiját. Önmagához volt következetes Gyula, amikor felebbezéssel élt e határozat ellen a belügyminiszterhez, de a miniszter ebben az ügyben is jóváhagyta a törvényhatóság határozatát. Igy most már akarva, nem akarva, a nyugdíj-bizottság elé került a dolog. Ez a bizottság a napokban ülésezett és Duttkay nyugdij-idejét 18'/3 esztendőben állapítván meg, a nyugdij-jogo sultság összege is 56%-ban nyert megállapítást, amely összeg 2660 koronát tesz ki. A bizottságnak ezen megállapodását az április 28-án tartandó közgyűlés elé terjeszti a tanács. Csalódik azonban, aki azt hiszi, hogy ez a sokszor agyontárgyalt ügy most már befejeződött. A város polgármestere ugyanis a számadások átrevidiálásánál reá jött arra, hogy Duttkaynak még 451 korona nyugdíjjárulék-tartozása van. Ezt a körülményt azok a tisztviselők, akiknek kötelességük lett volna nyilvántartani a nyugdíjhátralékot, s kötelességük lett volna a polgármester fizetéséből a hátralékot levonni, soha nem jelentették L o v i c h polgármesternek Az ügyet még bonyolultabbá teszi az a körülmény, hogy Duttkay fizetését egy birói végzés letiltotta már előzőleg és igy kérdéses, vájjon a nyugdíj-alap járandósága, vagy pedig a letiltott összeg vonandó-e le elsősorban Duttkay Béla nyugdijából ? Miután ugy a birói letiltás, mint a nyugdíj-alap követelése magát a nyugdijat terheli, a 28-án megtartandó közgyűlés feladatai közé tartozik annak a megállapítása, hogy melyik legyen az a kivezető ut, amely a tiszti nyugdíjintézet követelésének biztosításához fog vezetni. Ebben a bonyolult ügyben csak egy bizonyosat jósolhatuk; és ez a bizonyos jó.lás az, hogy a városi főpénztáros ellen, aki a nyugdíj-hátralékot be nem jelentette és Duttkay fizetéséből vissza nem tartotta, fegyelmit rendelnek majd el. A Tótkomlós—vásárhelyi vasút építési ügye. Leirat a kereskedelmi minisztertől Az engedélyezési tárgyalás nem tartható meg. Hódmezővásárhely hatóságához leirat érkezett a kereskedelmi minisztériumból a tervezett Tótkomlós—Vásárhely tiszaparti keskenyvágányu mezőgazdasági vasút ügyében, mely bizonyára kellemetlen meglepetést fog kelteni mindazoknál, akik abban bizakodtak és abban reménykedtek, hogy a vasút építése még az idén kezdetét veszi s valószínűleg befejezést is nyer. Köztudomásu ugyanis, hogy Hódmezővásárhely törvényhatósága még a mult év derekán, mikor elhatározta a tiszaparti vasút építését, felterjesztette annak terveit és költségvetését a kereskedelmi miniszterhez s mint előmunkálati engedményes, kérte az engedélyezési tárgyalás kitűzését, hogy annak alapján és annak eredményéhez képest a további lépések is megtehetők legyenek. A kérelem elintézése azonban folytonosan késett, ami arra indította a törvényhatóságot, hogy küldöttségileg is megsürgesse az engedélyezési tárgyalás kitűzését. A küldöttség eljárása aztán járt is némi eredménnyel, mert a vasút ügyét elővették a minisztériumban, a kérdést tanulmányozták s most visszaküldötték az összes iratokat a városnak azzal, hogy a bemutatott tervek és költségvetés alapján az engedélyezési tárgyalás nem tűzhető ki, mert azok a kívánalmaknak és követelményáknek nem megfelelők. A miniszteri leirat hosszadalmasan foglalkozik az építeni szándékolt tiszaparti vasút ügyével és azzal a tervezettel, költségvetéssel, melyet az első alföldi mezőgazdasági vasút igazgató-főmérnöke, Sármezey Endre készített a törvényhatóság megbízásából s többek között azt mondja, hogy mielőtt a vasút engedélyezési feltételeinek tárgyalása iránt a további intézkedéseket folyamatba tenné, szükségesnek tartja, hogy a tervezett vasúti vonalról az általa részletesen megjelölt rendelkezések figyelembevételével uj és részletes költségelőirányzat készíttessék s az a minisztériumhoz felterjesztessék. Arról tehát, hogy az engedélyezési tárgyalás most kitüzessék s annak alapján a vasút építése már a legközelebbi jövőben kezdetét vehesse, egyelőre szó sem lehet, mert most az a feladat és az a kötelesség vár a törvényhatóságra, hogy a miniszter utasításainak megfelelőleg, uj és részletes költségvetést készíttessen, ami időt igényel s ami a vasút építését meglehetősen hátráltatja. Bármiként fogjuk is fel a dolgot, annyi tagadhatatlan, hogy az ügynek ez a nem várt fordulata igen kellemetlenül érinti Tótkomlós és Vásárhely városát, amelynek elsőrangú és eminens érdekét képezi az, hogy a tiszaparti keskenyvágányu vasút mielőbb kiépíttessék, mivel ennek hiányában a kiépülő rakpart és kikötő is csak hézagos alkotás lesz, melyet megfelelőleg kihasználni és értékesíteni nem lehet. Az adott helyzetben azonban mást nem tehet a hatóság, minthogy elkészítteti mielőbb a vasút uj és részletes költségvetését s eleget téve a miniszter utasításainak, újból kérni fogja az engedélyezési tárgyalás lehető gyors kitűzését, hogy a vasútépítés ügye végre a gyakorlati megvalósítás stádiumába kerüljön. Békéscsaba vágyom helyzete. A közpénztár bevétele és kiadása. | Békéscsaba képviselőtestülete május 7-én tartja rendes tavaszi közgyűlését, melynek legfontosabb tárgya lesz a főjegyző mellé rendszeresített segédjegyzői állás betöltése és Ács János számvevő által egybeállított, a község vagyoni helyzetét, az összes pénztárak mult évi forgalmát felölelő zárszámadás előterjesztése és tárgyalása. A zárszámadás szerint a község összes vagyona 5 millió 722,258 kor., mig tartozása 3 millió 710,884 kororona; e 'tartozásra évi 170,428 korona kamatot fizet a község. A közpénztár bevétele az előirányzott összegnél mintegy 30 ezer koronával volt nagyobb, mig a kiadás 12 ezer koronával több, A község vagyonát képezik : Ingatlanok : Nem jövedelmezők (körgáthoz kisajátított terület ós hivatalok beren- K f dezóse) 647868.50 Köröscsatorna 178C3.— Jövedelmezők 2888630 — Körgáthoz kisajátított ingat. 8000.— Ingó vagyon 141426.71 Haszonélvezetek 1600C0.— Tőkepónzek 1495123.42 Hidak és átereszek 93880.— Kutak 17280.— Toronyórák 2250.— Várm. útalap tartozása a gerendási ut 250000.Összesen; 5722258.63 Levonva a szenvedő öss

zeg : 3710884.01 Maradvány: 2011374.62 A község tartozása : A Békósvármegyei Gazdasági Egyesület alapítványa Pesti Hazai Tkpt. Egyesület Magyar Jelz. Hitelbanknál Pesti Magy. Keresk. Banknál Aradi Ipar- ós Népbank folyószámla-kölcsön Pesti Magyar Keresk. Bank villamos-mű köles. Földvételi pénztár követelése Villamosmü-kölcsön 1000.— 1787137.10 288176.27 386382.20 295640.04 250000.— 439548.40 130C0. — 250000.— Összesen: 3710884.C4 A közpénztár bevétele volt: 1906. évi pénzt, maradványból 7912.80 Ingatlanok jövedelme ' 134421.64 Községi jogok 72076.50 Előfogatok jövedelme 1243.88 Kamat-jövedelem 385455.59 Ipardijak 1346 08 Községi adó stb. 281669.03 Vágóhíd jövedelme 10608.40 Öntözött rét jövedelme 21895.01 Különféle jövedelmek 27818.10 Rendkívüli jövedelem 1658.29 Átmenőleges jövedelem 28893.92 Összesen: 974999 24 A község kiadása volt a mult évben : Köztartozások 1791102 Személyi járandóság 148370.09 Rendőrség és szolgák ruházata 8304.08 Irodai szükségletek 11843.61 Napidijak ós utazási költségek 1868.35 Épületek 30720.14 Különféle számlák 1837.46 Faiskolák és ligetek 5967.61 Előfogat tartás 3788.28 Közegészségügyi kiadások 4064.23 Rendőri kiadások 12455.66 Egyházak segélyezóse 4146.96 Nevelésügyi kiadások 46052.04 Állategészségügyi kiadások 2641.15 Szegónyügy és gyermekvédelem 9627.21 Adósságtörlesztés 168289.82 Községi alapokhoz hozzájárulás 5192.40 Rétöntözés 11177.50 Munkásotthon fentartása 1454.03 Vm. közigazgatási pótadó 3837.88 Fogyasztási ós italadó 48062.93 Kóményseprósi dij 9423.60 Különfélék 7308.84 Segélyek és kegydijak 7060.— Előre nem láthatók 6250.26 Átmenőleges kiadások 29613.24 Ideiglenes tőkósités 350129.08 Községi adótörlós 5214.69 Összesen: 962612.16 A mi sajtópörünk. Békésmegyeiek a nagyváradi esküdtszék előtt. A „Békési sáp." Pénteken kezdte meg a nagyváradi törvényszék mint esküdtbíróság dr. B erényi Ármin gyulai ügyvédnek a