Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-23 / 33. szám

Békéscsaba, 1908 április 23. BÜKÉSMEGY1T KÖZLÖNY Egy rendeletről, amelyet vissza kell vonni. Hogy terjednek az állatbetegségek ? Egy megyei állatorvos sorai. Nemrég nagy riadalmat okozott Békésvármegyében az a rendelet, amely­ben fölhivattak a jószágtulajdonosok, hogy hasított körmű állataikat a meg­jelölt vizsgálati helyekre állatorvosi meg­vizsgálás végett hajtsák fel. A gazdák helyi hatóságainkat szidták ezért a ren­delkezésért, pedig maga a földmivelés­ügyi miniszter kivánta ennek az állat­vizsgálatnak megtartását, jóllehet, hogy ennek semmi értelme nincs a mi viszo­nyaink között. A különös körülményre való figye­lemmel, kérdést intéztünk Békésmegye egyik állatorvosához, aki ezekben adta meg magyarázatát a rendeletnek: E rendelet kiadásának oka semmi más, mint az, hogy pár felvidéki és erdélyi vármegyében az elmúlt évben száj- és körömfájás volt, amely immár legnagyobb részben meg is szűnt. A ma­gas minisztériumnál azonban nem azért vannak a nagyeszű állatszakértők, hogy pihentessék az eszüket, hanem azért, hogy az esetben, ha nincs baja az állat­nak, bajt csináljanak az állatok gazdái­nak. Igy született meg a földmivelés­ügyi miniszternek azon rendelete, hogy ahol nincs száj- és körömfájás, azokon a helyeken most tavaszszal minden ha­sított körmű állatot orvosi vizsgálatra kell hajtani, hogy az állatorvosok meg­győződjenek, vájjon nincs-e az állat­állományban valami lappangó baj ? Most már tessék elképzelni, — irja nekünk ez a békés megyei szakember — hogy egy oly óriás határral biró helyen, mint Békéscsaba vagy Orosháza is, min­den komolyabb ok nélkül összehajtanak 30—40 ezer darab jószágot, csak azért, hogy az állatorvosok lappangó bajokat keressenek — mi származhatik ebből? Az, hogy ha nem is volt eleddig semmi­féle járványos betegség, hát majd lesz; mert egy ilyen nagy határban előfor­dulhat valamelyik tanyán valaminő' ra­gadós természetű állatbetegség, melyet az állat gazdája sem ismer föl És ezt a betegséget a magas minisztérium ren­deletére szét kell hurcolni az egész ha­tárban . .. Ami tehát eddig csak lap­pangó betegség volt: az most közveszé­lyes járvány lesz. Eltekintve azonban ettől a veszede­lemtől, melyet a nagyfejű szakértők­nek szintén számbavenniök kellett volna, pillanatban mindenkit a tréfás véletlen mulatságos esete foglalt el, mert igy senki se vette észre, hogy ott, a terem bal szögletében, két fiatal teremtésnek e percben nemcsak a szeme : az arca is és egész valója lázban, édes, szerel­mes lázban ég. A tanár ur azután még tovább nyi­korgott egy nehéz, unalmas félórán ke­resztül. A volapükről áttért az esperan­tóra és örömmel jelentette ki, hogy ez az a diadalmas világnyelv, amely meg fogja hódítani a világot. Mert íme, 1907­ben az év elején még csak 5 millió ember tudott esperantóul, mig az év végén ezt a volapüknél sokkal zengze­tesebb nyelvet már 13 millió ember beszélte. — Tanuljunk tehát esperantóul, höl­gyeim ! Éljen az esperantó! — fejezte be. A gyöngéd kis női kacsócskák ösz­•szecsattogtak. A tanár ur boldogan haj­longott és önelégült ábrázattal fogadta a hölgyek gratulációját. — No, Kállay, megtanulja-e a világ­nyelvet? — kérdezte Balajthyné Kállay Gyuszitól a lépcsőn. — Nincs arra szükség, nagyságos asszonyom. Már tudom. Ugyan ne ánzágoljon! Van jó dolga, hogy nem bíbelődik az eszpe­rantóval! — És a szeme közé nevetett. Kállay nem nevetett vissza. Nála szokatlan, szinte ünnepélyes komoly­sággal csak ennyit felelt: — Nem esperantó a világnyelv neve. Nem is most találták ki. Mikor a leg­első két sziv szerelmesen összedobbant. Mikor a legelső emberpár beszélni tu­dott egymással a szemével, a lelkévet! Mikor az első nő megértette egy hall­gató férfiajk édes vallomását, az igazi, az egyetlen világnyelv akkor született meg! . .. — Bolond maga, Gyuszi, — neve­tett Balajthyné. Pedig talán nem is ugy gondolta. És Gyuszi nagyon szótlan maradt az esti theánál. A kékszemű szőke miss pedig — hogy ez ma olyan ügyetlen — kétszer ejtette ki a kezéből azon az estén a teás findsát! miképp lehet a földmivelésügyi kor­mánynak ilyen rendeleteket kiadni ? Ez a rendelet semmi másra nem alkalmas, csak a gazdák zaklatására. Hiszen a közlegelőre szánt jószágokat az állat­orvos amúgy is megvizsgálja. Miért szükséges tehát, hogy az istállón tartott, vagy a gazda tanyáján nevelt jószágot is 3—4 kilométernyi távolságról vizsgá­latra hajtsa a tulajdonos? Azután, ha ezt a rendeletet csak­ugyan komolyan veszi a minisztérium, van-e annyi állatorvosa, amennyi meg­felelni képes lenne ennek a rendelet­nek ? No, hát nálunk nincs. De egyebütt sincs, hacsak az egész országban az összes állatorvosok az egész éven át egyebet sem csinálnak, mint ezt az állatvizsgálatot. Avagy talán az egész vizsgálat csak arra szolgál, hogy az állatorvosok előtt a hasitott körmű álla­tok eldefilirozzanak ? Szabad ezért a jószágok ezreit törni és a gazdákat zaklatni ? A kisemberek, a kisgazdák apjá­nak, Darányi Ignácnak bizonyára el­kerülte figyelmét, amikor ezt a rende­letet kiadták. De hát aludtak azok az illetékes békésmegyei fórumok is, ame­lyeknek jogukban'állana feliratilag, a jövőre nézve, mert az idén a legtöbb helyen az már végre lett hajtva, e ren­delet visszavonását szorgalmazni ? k „békési sáp" és a nagyváradi esküdtek. A tisztviselői inkompatibilitás ügye. Esküdtszéki tárgyalás. Holnap reggel kezdi meg a nagy­váradi kir. törvényszék, mint esküdt­bíróság, annak a sajtópörnek letárgya­lását, amely dr. Berényi Ármin gyulai ügyvéd panaszára felelős szer­kesztőnk : Székely Béla ellen folyik. Ennek a sajtópörnek előzményeit ismeri már olvasóközönségünk. Abban az időben, amikor dr. Fábry Sándor alispán, később pedig főispán volt, vármegyénk törvényható­sági bizottságának termében , sokszor szóvátette dr. Berényi Ármin a tisztviselői inkompatibilitás kérdését Az a körülmény, hogy ezt a kérdést Be­rényi folyton bedobta a közéleti ese­mények forgatagába, nem lett volna baj. De baj volt az s zavarólag hatott a megyei közéletre, hogy Berényi Ármin dr. mindig olyan formában tett említést a tisztviselők inkompatibilitásáról, hogy mi s hogy velünk egyetemben az egész megye-bizottság személyes vonatkozá­sokat olvastunk ki Berényi Ármin fel­szólalásaiból. Következtetésünket igazoló zára­dékkal látták el az események is kérőbb s ekkor maga a megye-bizottság látta helyénvalónak azt, .hogy a sajtó állás­pontját a Berényi Ármin szereplése fö­lött nyilvánított rosszalásával és elitélé­sének kifejezésével megerősítse. Történt ezután, hogy az „Egyetértés" cimü fővárosi lapban egy „Békési sáp" cimü közlemény látott napvilágot. A cikkiró úgy találta helyesnek, hogy ne nevezze meg magát. Lehet azért, mert állításai csak azok előtt bírhattak érték­kel, akik nem ismerték a békésmegyei helyzetet. Ezek az állitások egytől-egyig vádak voltak a békésmegyei tisztv selői kar ellen s maga a cim vet világot a közlemény egész lényegére. A „Békésmegyei Közlöny" köteles­ségszerűen tudomást vett ennek a köz­leménynek megjelenéséről s ezzel kap­csolatosan tolmácsolta a békésmegyei közhangulatot is, amely kíméletlenül elitélte a névtelen cikkiró vádaskodását. Másnap már kiderült az is, hogy ki in­formálta a budapesti cikkírót. Az infor­máló B erényi Ármin dr. volt. Arról a körülményről megint tudomást vett a „Békésmegyei Közlöny" és most már .Berényi viselkedését is kritika tárgyává tette. Ezekért a közleményekért indított Berényi Ármin sajtópört lapunk ellen, amely közleményért Székely Béla vállalta a felelősséget. Ebben az ügyben kitüzetett már egyszer a tárgyalási ha­tárnap. Akkor azonban nem idézték meg a bejelentett tanukat. A biróság meg­állapította ezen a tárgyaláson, hogy a „BékésmegyeiKözlöny" inkriminált cik­kei közérdekből íródtak s ezért elren­delte a bizonyítást. A mostani tárgyaláson — amelynek két napot jelöltek ki — Székely Bélát dr. Halász Lajos országgyűlési kép­viselő és helyettese dr. P o p p János ügyvéd védik. Felelősszerkesztőnk tanúi­ként pedig dr. F á b r y Sándort, báró D r e c h s e 1 Gyulát, Doraby Lajost, Ambrus Sándort, dr. D a i m e 1 Sán­dort, Szabó Jánost és K i s s Lásztót idézte be a biróság. A községi jegyzők nyugdíj ­szabályrendelete. A jegyzői nyugdíj-szabályrendele­tekkel kapcsolatban a jegyzőket foglal­koztató kérdésekről a községi- és kör­jegyzők országos egyesületének elnöke U s z k a y Bálint, a legilletékesebb hely­ről a következő hiteles értesítést kapta : 1. Ahhoz, hogy a nyugdíjintézet tagjai már 35 évi szolgálati idő után teljes, vagyis utoljára élvezett, beszámít­ható egész javadalmazásuknak megfelelő nyugdíjra tarthassanak igényt, a belügyi kormány hozzá nem járulhat, mert az állami és törvényhatósági tisztviselőknél 40 évben lévén megállapítva a szolgá­lati idő: a nyugdíjigénynek ily lénye­ges pontban eltérő szabályozása a vi­szonosság megvalósítását is meghiúsí­taná. A szolgálati időnek 35 évre leszál­lítása mellett főképpen azt az érvet szokták fölhozni, hogy a községi jegyző az állami és törvényhatósági tisztvise­lőknél rendszerint későbbi életkorban, 25—30 éves korában kezdheti meg nyug­díjra jogosítható szolgálatát. Ezzel szemben teljes megnyngvást nyújthat a belügyi kormány hozzájáru­a lása ahhoz, hogy a rendszeresített ál­lásra élethossziglan megválasztott segéd­jegyzők szintén fölvétessenek a nyug­dijintézeti tagok, segédjegyzői minőség­ben eltöltött szolgálati ideje megfelelő föltételek mellett beszámíttassák. Sőt azt sem kifogásolja, hogy a községi jegyző­nek, (segédjegyzőnék) helyettesi minő­ségben eltöltött szolgálati ideje is be­számíttassák abban az esetben, ha a helyettest a szolgálati idő megszakítása nélkül, közvetetlenül választják meg községi-, kör-, illetőleg segédjegyzővé, tekintet nélkül arra, hogy mint helyet­tes annál a községnél szolgált-e, a hová később véglegesem megválasztották, vagy sem. 2. Nem járulhatott hozzá a belügy­miniszter egyes törvényhatóságok olyan irányú szabályrendeleti intézkedéséhez sem, amely a községi jegyzők magán­munkálataiból származó mellékjövede­lem bizonyos átlagának a nyugdíj alap­jául szolgáló javadalmazásba való be­számítását célozta, mert ez a ked­vezményes beszámítás csak az adózó közönség ujabb igénybevételével lenne keresztülvihető s mert a közszolgáltatá­sokból, vagy azok igénybevételével fentartott nyugdíjintézetek bármelyiké­nél a nyugdíj és egyéb ellátási igények megállapításakor — a mellékjövedelem figyelmen kivül hagyásával -— csupán az illetők fizetése és fizetés természeté­vel biró illetményei, vagyis a szolgálat­ban utoljára élvezett állandó fix java­dalmazás vétetik alapul. 3. A harmadik kérdéssel, a mille­niumi évnek a nyugdíj szempontjából kétszeresen, sőt háromszorosan való beszámításával szemben, a belügyi kor­mány szintén elutasító álláspontra he­lyezkedett. Mert, nern tekintve azt, hogy e kedvezmény megadása ma már 11 évvel az ezredéves ünnep után idő­szerűségét elveszítette, nem látszik az igazsággal összeegyeztethetőnek, hogy az 1906. óv beszámítása azokra nézve, akik ma szolgálnak, lehetővé váljék, azokra nézve azonban nem, akik az 1896. évben szolgáltak ugyan még, de azóta nyugdíjba mentek. Áz pedig, [ hogy e kedvezmény azokra is kiter­jesztessék, akik már nyugdíjazva lettek, de 1896 után mentek nyugdíjba: a nyugdijalapokra át sem tekinthető kö­vetkezményekkel járna, különösen azok­ban a törvényhatóságokban, ahol az özvegyi nyugdíj és a nevelési járulék a férj részére járó nyugdijösszeg ará­nyában van megállapítva s ahol ennél­fogva a milleniumi évnek többszörös beszámítása három irányban is érez­tetné hatását a nyugdijalápra. Azoknak a törvényhatóságoknak nyugdijszabály­zatai, amelyek a milleniumi időnek többszörös beszámítását már eddig is jogerősen biztosították, természetesen a folyamatban lé-vő revizió során érin­tetlenül hagyatnak. UJDONS ÁGOK. - Időjárás. Az országos központi időjelző ál­lomás mára nyugaton enyhébb időt jelez, keleten elvétve csapadékkal. — A vármegye igazoló-választmánya ma délután 3 órakor Gyulán ülést tart, melyen elbírálás alá kerülnek a legutóbb tartott megyebizottsági tag választások­ról felvett jegyzőkönyvek. Az igazoló­választmány határozni fog a Békésen megválasztott, de megfelebbezett M e s­t e r Gábor mandátuma ügyében is. — A váradi püspök otthon. Szmre­csányi Pál megyés püspök, aki meg­rongált egészséggel ment el gyógyulást keresni a déli ég alá, legközelebb haza­érkezik Nagyváradra. A főpap hosszabb ideig volt távol székhelyétől és előbb Mentonéban üdült, állapotának örvende­tes javulása után pedig Firenzébe, a vi­rágok gyönyörű városába ment az egy­házfő, hol is több hétig tartózkodott. Szmrecsányi Pál titkára társaságában elindult már hazafelé s május első nap­jaiban érkezik Nagyváradra. — Esküvő. D e u t s c h Vilmos, gyu­lai kereskedő, a Deutsch Jakab cég bel­tagja, május 3 án tartja esküvőjét S o n­nenfeld Miksa gyulai kereskedő leányával, Margittal. — Ötvenéves találkozó. Hajnal Albert dr., tb. megyei főorvos és ura­dalmi orvos Ókigyóson fölkéri az 1858­ban Nagykőrösén érettségi vizsgálatot tett tanulótársait, szíveskedjenek címüket vele tudatni, az ötvenéves találkozás rendezése céljából. — Kibővített tanonc-otthon. Az oros­házai Tanonc-Otthon épületét — mint Orosházáról írják — nehezen nélkülöz­hető helyiségekkel bővítik ki a uyár folyamán. Az Otthon udvarán egy tágas és teljesen modern felszerelésű előadó termet építenek, hol az internátus nö­vendékei az előadásokat hallgathatják és rajzaikat elkészíthetik. A terem épí­tési költsége körülbelül 1600 korona, melynek kisebb részét a kereskedelmi miniszter, nagyobb részét pedig T h é k Endre, a tanonc-otthon megalapítója fedezi. Szeptemberre már meg is nyitják az uj előadó termet — Eljegyzések. Igert Antal, a csabai áll. polgári fiúiskola tanára, el­jegyezte Csabán Keresztes Ferenc, az Aradi Ipar- és Népbank Békésmegyei Fiókintézete igazgatójának nevelt leá­nyát, K o v á t s Margitkát. R é t h y Károly makói ügyvéd leányát, Paulinát, eljegyezte dr. Galamb Sándor makói ügyvéd. R o s e n t h a 1 László eljegyezte Fekete Rózsikát Békéscsabán. — Kinevezés. A vármegye főispánja, DőryPál, a szarvasi járás lóavató­bizottsága elnökéül az elhunyt Konstan­tinovits György helyére kinevezte V e­1 e s György szarvasi lakost. — Halálozás. Mezőberényben elhunyt húsvét vasárnapján Spiesz Mihályné, szül. Wagner Magdolna, élte 41-ik évé­ben. A jó feleséget, anyát és testvért siratja férje, két gyermeke és testvére: Wagner József csabai építész. Teme­tése nagy részvét mellett ment végbe. — Az utolsó felolvasó-délután. Zsúfo­lásig megtelt teremben folyt le hétfőn a csabai nőegylet utolsó felolvasó-dél­utánjának műsora. Ezen a délutánon jelent meg a legszebb számú közönság. A teremben egy talpalattnyi hely sem volt, amit ne foglaltak volna el. A mű­sort V a r s á g h Zoltán szellemes fel­olvasása vezette be. Felolvasását tárca­rovatunkban közöljük. Ezt R e i s z Jó­zsef dr. kitűnő hegedüszámai követték, amelyeket S z e m e r e Viola kisért zongorán nagy rutinnal s pompás játékát meg-megujuló tetszés kisérte. Scwartz Vilmos Kiss Józsefnek „Gedővár asz­szonya" cimü költeményét szavalta, zajos tapsokat aratván közvetlen előadásával. Szondi Malvin és Ella opera-nyitányt játüzottak zongorán, négykézre. Hatásos játékukkal szintén sok tapsot érdemeltek ki Gyönyörű magyar dalokat énekeltek ezután, Jávor Gyuláné remek zongora­kisérete mellett, Áchim Károly, G a 11 i János, K r i e n e r Jenő és S z é k e 1 y Vilmos. A közönség megtapsolta és többször megujráztatta az énekszámokat. — Fölemelt adóellenöri fizetés. Vár­megyeszéltében javítanak a méltányos­tányossági érzülettől áthatott képviselő­testületek alkalmazottjaik és tisztviselőik helyzetén. Csak Gyula és Békés követi azt az elvet, hogy aki_könyöradomány­szerü fizetésből nem tud megélni, az vegyen kapát a markába és igy keresse kenyerét Jól esik konstatálnunk, hogy varmegyénkben egyedül csak Gyula és Békés vallják ezt az elvet. Még Vésztő sem akar melléjök sorakozni. Ez a kép­viselőtestület most emelte föl az adó­ellenőr . ' (ti i

Next

/
Thumbnails
Contents