Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-23 / 33. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 33-ik szám. Csütörtök, április 23. BEEESHEGfTEI KOZLOSY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EirOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebct cvncgycdcnbclül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Nagyjelentőségű alkotások. Békéscsaba, április 22. Arányosan emelkedő vonalban bon­takozik ki a kormány munkaterve. Kossuth Ferenc, aki széles utat vágott a nemzeti politikának, előre viszi munkaprogramját. Szándéka, terve a nemzet megerősítését és a nép meg­gazdagitását célozza. Céltalan akará­sok nem torzítják a politikáját. A nem­zettel való együttérzésében mindig tudja, hol kell uj erőforrásokat nyitni a ma­gyarságnak. Most nem is egyet, hanem mindjárt öt ilyen erőforrást nyit a nép­jólét érdekéből a magyar nemzetnek. Öt törvényjavaslatot terjeszt májusban a képviselőház elé. Mindegyik olyan, hogy uj, frissebb növésre pezsdül tőle a közgazdasági élet. Elkészítette és a jövő hónapban beterjeszti a vasúti beruházásról szóló javaslatot is, amely kétszázhúsz mil­liónyi vasúti szükséglet beszerzéséről gondoskodik. Ennek a törvénynek a nagyjelen­tőségét mindenki ismeri. Ez nem csak azt jelenti, hogy Kossuth Ferenc pó­tolni fogja a régi mulasztásokat és a régi korlátolt, maradi és rövidlátó vas­úti politikát az európai méretekhez igazítja, hanem jelenti azt is, hogy a gazdasági fejlődés lehetőségeinek sza­badabb mozgása lesz ezután. A kiszé­lesített keretekben a forgalom fejlő­dése egészségesebb és egyenletesebb lesz és a magyar kereskedelem és a magyar agrárkultura csak ezután, a forgalomnak tökéletesebbre kiépített intézményeiben erősödhetik meg iga­zán. Eme messzebb fekvő célokon ki­vül, vannak e törvénynek közelebb el­érhető és korábban jelentkező hasznos eredményei is. Kétszázhúsz millió ko­rona nem olyan vetés, ami után ne lenne aratás. Ez a rengeteg pénz nem egy helyre megy, eloszlik az ezerfelé; gyárak, iparvállalatok, erdei gazdasá­gok, bányák és kohók részesednek a milliókból. Ezer, meg ezer érdeket ser­kent mozgásra, tízezer, meg tízezer embert ösztökél munkára. Teljességgel lehetetlen, hogy e javaslat törvényre emelkedése után munkaviszonyaink meg ne változnának. Százfelé ad majd az állam munkaalkalmat, bőséges ke­resetet a szegény embernek. Ha tavaly, meg harmadéve volt is munkainség, a vasúti építkezések és beruházások megkezdése után nem igen lesz. Ebből pedig magának az egész nemzetnek, az egész magyarságnak lesz nagy haszna, nemcsak a munkás­osztálynak. A munkainség adta a két­kézi munkások kezébe a vándorbotot. Ha a vasúti építkezések egyszerre nem is állítják meg a kivándorlást, de csök­kenteni fogják kétségtelenül. Megjegyezzük, hogy a kétszázhúsz millióhoz járul még negyvenkét millió, amit Kossuth Ferenc a kassa-oderbergi vasút beruházási költségeire kér az államtól. Nagy célok megvalósítására szolgál a kereskedelemügyi miniszter politi­kájának más fontos tervezete is. El­sőbben a vicinális vasutakról készített törvényjavaslatot, amely szintén a régi kormányoknak a tartozása. De elmúlt két évtized is anélkül, hogy a Háznak erre vonatkozóan hozott határozatát megvalósították volna. Kossuth Ferenc megtette és májusban ezt is a Ház elé terjeszti. A másik két törvény is nagyon alkalmas arra, hogy jelentőséges vál­tozásokat hozzon közgazdasági éle­tünkbe. A vasárnapi munkaszünet végleges szabályozásától sok anomá­liának a megszűnése várható. A tisz­tességtelen versenyről hozandó tör­vény meg éppenséggel a magyar ke­reskedelem becsületének a kérdése. Mindezt pedig betetőzi az ipartör ^ny revíziója, amely előkészületben van. íme ezeket a törvényjavaslatokat készítette el Kossuth Ferenc és ezeket terjeszti egy pár hét múlva a Ház elé. Akik mindig hazudnak és akik mindig mételyt hintenek, azt hirdetik lelketlenül erről a mostani kormány­ról, hogy nem alkot eleget. Mi nem utalunk arra a sok alkotásra, ami en­nek a kormányzása óta létesült, meii nehéz volna pontokba szedni a hosszú, lajstromot. Mi csak Kossuth Ferencnek eme törvényjavaslataira utalunk. Mennyi miniszter alkotott ennyit pár hónap alatt és melyik miniszter alkotott igy, mint Kossuth Ferenc, aki a nemzeti nagyság gondolatát épiti szilárd alapul az alkotásai alá! Táblai ítélet a Kreichel-ügyben. Elutasították a felpereseket. Sikeres felebbezés. A nagyváradi kir. Ítélőtábla érdekes ügyben hozott az elmúlt napokban má­sodfokú Ítéletet. Ez az ügy a már álta­lunk is többször ismertetett Kreichel-ügy. Kreichet Gyula, néhai vésztői birtokost ugyanis nem nagykorúsította az árva­szék, mert pazarló életmódot folytatott. Később azonban magkapta a nagykoru­sitást s ezt a körülményt arra használta föl mindenekelőtt, hogy a szülőitől reá­maradt örökséget kézhez kapja s azután megkezd te pazarló életmódját. A részére ' juttatott 50—60,000 koronányi vagyonnak csakhamar nyakára hágott. Éj jelezett, mulatott s két kézzel dobta szét a pénzt. Ez az élet megrövidítette a külön­ben is gyenge szervezetű ember életét s Kreichel egy-két évnek leforgása után meghalt. Vagyonának örököséül nem a rokonait, hanem Bán Idát nevezte meg. Kreichel halála után az örökösök perrel támadták meg a megyét. Perük alapja az volt, hogy az árvaszék akkori tisztviselői bűnös könnyelműségből nagykorúsították Kreichelt, akinek pe­dig szellemi állapota sem volt normá­lis és akinek kiskorúságát föltétlenül meg kellett volna hosszabbítani. A gyulai kir. törvényszék ugy ta­| lálta, hogy az örökösök részén van a | jogi igazság s ezért el is marasztalta a vármegyét a perelt összegnek megfize­tésében. Zöldy Géza dr., Békésmegye tiszti főügyésze megfelebbezte ez az ítéletet s felebbezés folytán a királyi ítélőtábla felülvizsgálta azt. A táblai ítélet pedig megváltoztatja az elsőfokú ítéletet s a felpereseket elutasítja kere­seteikkel. Indokolásában kifejti a királyi ítélő tábla, hogy Kreichel Gyula Bán Idát nevezte meg egyetlen örököséül. Ezt a végrendeletet pedig a felperesek nem I támadták meg, sőt Bán Idával ki is egyeztek s Bán Ida átruházta jogait a felperesekre. Bán Ida azonban nagyobb jogot át nem ruházhatott az általa bírt jogoknál. Igaz ugyan — folytatja a táblai indokolás, — hogy Kreichel Gyula kor­hely volt s hogy alapos ok forgott fenn a kiskorúság meghosszabbítására. Ámde a felperesek, bár ismerték Kreichel Békésmegyei Közlöny tárcája. Intése Örülsz, hogy még előtted a világ ? Még illatoz neked minden virág? Még fogva tart a lét édes szokása S eltölt az ég iránt a forró hála ? Mi üdvöt ád itt lent, megizleléd, Fia gyermeked egyszer nyújt kart feléd ; fl végső csók is ott van az elsőben, Egy élet sikere az első műben. Öröklét minden áldott pillanat, ba visszatérnie nem is szabad, Mely kebeledben boldogságot fakasztott 5 fölmagasztalta, mind virág a hantot. Arasznyinak ne mondd hát életed, Örökkévalóság csak úgy lehet, Ha nyiltan vallod, mert szivedben érzed : Szól mindenkorra percszülötte élved. D r Világnyelvek. Irta és a Békéscsabai Nőegykt dé'utánján fel­olvasta: dr. Varságh Z. A kis Balajthynénál kávétracsos volt. Éppen az uzsonna-asztalnál üllek az asszonyok, mikor a csengő megszólalt. A szőkehaju miss, Balajthyné angol tár­salkodónője, kipillantott az előszobába és egy leragasztott darab papirossal tért vissza. — Telegramme, milady! Balajthyné az asszonyok ideges siet­ségével tépte föl a sürgönyt s egy percre bosszankodva bigygyesztette el ajkát. — Hát ez cudarság! Mehetünk uj ra a Wejnerhez! . . . — Mi az ? Mi történt ? — kíváncsis­kodtak az asszonyok. — Képzeljétek! Kállay Gyuszinak párbaja volt. Fejbevágták. Lemond a húsvéti felolvasásról. — Ujjé! - kiáltotta Gyetvayné. — Szegény nőegylet! Akkor megint Wej­ner professzor ur fog mulattatni ben­nünket. Tegnap ajánlkozott újra, hogy ő beugrik, ha Kállay Gyuszi valamiért el nem jönne. Most azután ki sem tér­hetünk előle. — No, ha Wejner beugrik, én meg­ugróm — csicsergett Geréb Olga. — Torkig vagyok már Wejner ur nyel­vészkedésével. — Unalmas, mint egy mosócédula ! — pattogott Szikoráné, a csendőrszáza­dos kissé tulmolett özvegye. — A múlt­kor, mikor a finn-ugor nyelv rokonsá­} gát fejtegette, én már majdnem el­j aludtam. — Szerencsére melletted ült a kis | járásbiró és ő ébren tudott tartani — í pajzánkodott a háziasszony. — De én igazán aludta el, mikor misler professzor előadott etruskok nyelv­! emlékei — vallotta be a missz. — De hogyan is lehet ilyenkor pár­I bajozni! — dörmögte Pattantyúsné. — Ha az ember felolvasásra ígérkezik vi­i dékre, akkor ne krakélereskedjék Pesten. Jaj, kedvesem, amíg mi asszo­| nyok leszünk a világon, addig afférek J is lesznek - állapította meg Gombásné, a nőegylet alelnöke, kacér selyemzseb­kendőjével megtörülve viharedzett pápa­szemét és a tükörből igazgatva érde­mekben megőszült fürtéit. Gortvay Rózsi maliciózusan köhin­tett, az asszonyok lopva összemosolyog­tak, azután tovább folyt a nagymosás, pajkoskodva, tréfálódzva. Kállay Gyuszi ott Pesten és Wejner professzor ur a kaszinóban nyilván sokat csuklottak az­nap délután. Annál nagyobb volt a meglepetés, mikor a nőegylet felolvaso-ülésére jám­bor hallgatónak mégis' csak beállított a sebesült vitéz. A hajából ki volt bo­rotválva egy fél tenyérnyi és be volt ragasztva flastrommal. — Olyan csúnya igy, mint egy ördög! — szidta össze Balajtyné az ajtónál. — Akkor ültessen valami szép nő mellé, hogy elkárhozzam! . . . — Fügét magának ! Azért se! Oda­dirigálom az uj misszem mellé, azzal még beszélni se tud! — Téved, nágyságos asszonyom! Én éppen eleget tudok angolul. „Y love you." Magyarul: szeretem magát! Ennyi az angol tudományom. Az a kérdés, ér demes a missznek elmondani ? — No, csak illedelmesen viselje ma­gát. A missz nagyon kedves leány, de harapós. Nem ajánlom, hogy bele­kössön ! Ezenközben Wejner professzor ur fölcammogot az emelvényre és meg­köszörülvén torkát, bemondta a felol­vasása cimét: „Világnyelvek." — Hogy az ördög bújjon a nyel­vedbe! - sueta Geréb Olga Gortvay Rózsinak. — Tudtam, hogy ez a vén bakter megint nyelvészkedni fog ! — Az emberiség ősrégi törekvése, — kezdte a professzor — hogy a nem­zetközi érintkezésnek olyan formáját ta­lálja meg, amelyet megértsen a föld­kerekség minden lakója. Az első eszmét ehhez 1666 ban Liebnic adta meg „de arte combinatiora" cimü értekezésével. — Csuda, hogy nem a Noé bárká­jánál kezdi — súgta Gombásné a szom­szédjának. — Ki nem állhatom az ókori thémákat. Gortvay Rózsi meghallotta a meg­jegyzést és a világért el nem mulasz­totta volna a csintalan visszavágást. — Az ókor mindig jobban szerette az ifjúkort. (De ezt már nem Gombás mama hallotta meg.) — A nemzetközi érintkezés ilyen egyöntetű formájának megtalálását cé­lozta Condorcet is 1794-ben egy elmés ', értekezésével, melynek cime : „Esquisse d'un tableau historique des progrés de l'esprit humain", majd Bürja 1818-ban, továbbá Stethy 1825-ben Bécsben, „lin­gua universalis" cimü latin értekezésé­vel s azután Steiner neuwiedi tudós 1886-ban, akinek „pasilingua" cimen irt nagyérdekü fejtegetései óta a nemzet­közi érintkezésnek ezt az egyöntetű for­máját pasilogiának, másként pasilaliának nevezik. — „A nemzetközi érintkezés egy­öntetű formája." Brr! Hányszor fogja még ezt a formátlan kifejezést nekünk beadni? — szólt a kis járásbiró a mel­lette ülő Kállay Gyuszihoz. — Te! Annál formásabb itt mellet­tem ez a kis ángolna, — felelte Kállay. — Csak nagyon a szemébe ne nézz. Veszedelmes szeme van! Kállay Gyuszi is ugy találta. De azért belenézett. Mélységesen titokzatos kék szemek voltak azok, rejtelmesek, mint a tenger és mintha ott is ragyo­gott volna bennük a tenger minden bübája. Kállay Gyuszi mondani szere­tett volna valamit a szép szemek bir­tokosának, de nem tudta, hogyan kezd­j jen hozzá. Nem tudta, hogy szép szom­szédnőjére ráragadt már egy pár magyar szó, a szép angol leányban meg volt annyi humor, hogy ezt ne árulja el. Az is lehet, hogy Balajthyné oktatta ki; állotta némán ós komolyan szom­szédjának hangtalan, de hizelgő bámu­latát. — A középkorban a latin nyelv szolgáltatta a nemzetközi érintkezés kö­zös formáját. Ugyanezen a nyelven be­szélt a müveit, tudományos világ az ó-korban. — Látod-e, hogyan kacérkodik a Geréb-lány az uj pappal? — suttogta Kutlikné a nagyobbik lányának. — Szemtelenül! — hagyta helyben Kutlik Böske. Az uj pap szeme ekkor

Next

/
Thumbnails
Contents