Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-19 / 32. szám

Békéscsaba, 1908 április 19 BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY AKARLENNI, használja egyedül a Hajós-féle ABADII80LYA-CRÉMET, mert a világ minden részéről jövő há­lairatok legjobban bizonyítják, hogy ennél jobb izépiíöixer nem létezik Szeplő, májfolt, bibircs, bőrvörösséget és mindennemű arcztisztátlanságot — varázsszerü gyorsan eltüntet. — Ára egy tégelynek I korona. ViffVálZtflÉI Csakis Hajós-féle aradi készitmé­** '' nyeket tessék kérni és elfogadni. Kapható a készítőnél: Hajós Árpád gyógyszertárában Arad, továbbá Békéscsabán : a Sas-gyógyszertárban, Radó Mihály II. Rákóczy Ferenchez cím­zett gyógyszertárában és Rózsa Hermann ós Tsai illatszer-üzletében. .sáÉ •gtü m-^k íV.-i IMUTTUVttTIll mm CLAYTON & SHUTTLEWORTH 9 Budapest, Vé oai-feörút 03, ( által a legjutányosabb 4 rak mellett ajánltatnak: Locomobil és^ gőz cséplőgépek, ezalmakazalozók, Járgány-cséplőgépek, lóhere -cséplők, tisztító-rosták, konkolyozók, kaszáló- és aratógépek. SZénagyUjtők, boronák, sorvetögépek, Planet Jr. kapálók, szecskavágók, répavágók, kukoricza­morzsolók, darálók, őrlőmalmok, egyetemes aezél-ekék, 2- és 3-vasú ekék és minden egyéb gazdasági gépek, r 13> fel <§SF fel ssm ^JÍSt^ ÜF IP áSgí. w ím. <<m> Sp A/II. 256/8. Felhívás az örökösökhöz, hagyatékot igénylőkhöz és hitelezőkhöz! 1908 február hó 19-én elhunyt Bécs­ben, IX. ker., Marktgasse 49. szám alatt, hol rendes lakással bírt, végrendelet, vagy utolsó intézkedés nélkül, a Békésvármegye, Békés községben illetőséggel biró Lamp* Ignác magánzó. Az 1854-ik évi császári pátens 137., 138. §§-ai alapján felhivatnak az összes örökösök, hagyatékot igénylök és hitele­zők, kik osztrák állampolgárok, vagy itt tartózkodó idegenek, hogy igényüket a hagyatékra legkésőbb 1908 június hó 2-ig az alantirt bíróságnál jelentsék be, ellen­esetben a hagyaték, tekintet nélkül az igénylőkre, külföldi hatóságoknak, vagy más magát legitináló személynek kiadha­tóvá válik. Egyben vonatkozással az 1854-ik évi császári pátens 140. §-ára, miután az itt tartózkodó örökösök a hagyatéki tárgya­lásnak az osztrák bíróság általi felvételét kérték, az esetleges más honosságú örö­kösök és hagyatékot igénylők felhivatnak, igényüket a fent megjelölt ideig jelentsék be és tudassák, hogy kívánják az idegen biróságnak való kiadást, mert ha ezt nem kérik, akkor a hagyatéki tárgyalás itt tar­tatik meg és pedig az egyedül itt jelent­kezett örökössel. Gerichts-Abteilung Ií. Wien, am 2. Apríl. 1908. K. k. Beziksgericht Josefstadt in Ziewilfachen VII., Laudomgasse 16. J Legbiztosabk és legtökéletesebb üzeméről ELSŐRENDŰ GYÁRTMÁNY SZIVÓ-GAZMOTOROK Antracit, koksz, valamint faszén-tüzelésre egyaránt alkalmas. Legolcsóbb es leg­szabályosabb üzem! Legmesszebbmenő SZAVATOSSÁG!! Üzemköltség körülbelül | 1-2 fílér ára lóerőnként. - | Állandóan raktáron: Nyersolaj- és benzinmotorok, lokomibi lok és cséplőszereivények. ELÖNYÖ3 FIZETÉSI FELTÉTELE B­DÉNE5 B. molorspecialisla, BUDAPEST. Iroda és raktár. V. LIPÓT- SORÚT 15 Árjegyzék és költségvetés ingyen Csabán, a Munkácsy-utcában levő, 847. sz. telken újonnan épült, modern berendezésű lakóház eladó. A B'ő-utca végén levő, kastélyi temető mellett, a lencsési úton, a körgát után S560 Cl-öl területű szőlő, melyből 1400 négyszögöl amerikai oltvá­nyos, 3 éves szőlővel van beültetve, lakó­házzal eladó. — Bővebbet Munkácsy-utca 847. szám alatt, a tulajdonosnál. 1 KÖHÖGÉST Elsőrendű, ^uradalmi hizlalt Eleje 60, hátulja 64 krajczár­jával naponta frissen kapbató jus elsejére tisztességes házaspár iicM állást Keres. Ajánlatokat kór Filkusz János Békéscsaba, Ya«ut-utca 694. szereti egészségét, a köhögést megakadályozza! közjegyzőileg hitelesített bizo­onyitvánv igazolja a három­fenyős KAISER féle I hatásos eredményét. Orvosilag kipró- I bálva és ajánlva, köhögés, rekedtsóg, katarrhus, elnyálkásodás, toroklob és hokhurut eseteiben. Egy fgomag 20 és 40 fillér ; egy doboz 80 fillér. Kapató Békéscsabán Mái Vasut-utcza. ropü Is teljes fogsoron t szájpadlás és inylemez nélkül is, aranyfogKoronáH,aranyhidaK A gyökerek eltávolítása szükségtelen, a legszolidabb árak mellett,, jótállás sal, részletfizetésre is. Vidékiek a legrövidebb idő alatt kielégít­tetnek, osetleg megvárhatják. Továbbá sa­HíSs Hapocsfojíli, "sa melyet sohsem kell kivenni. jYiisits j. fogműterme Békéscsaba, Okos- és Vasut-utca sarkán, Kocziszky-ház, I. emelet. Feljárat a városi takarékpénztár mellett. gori, pénzszerető ember volt, kapta magát, a Garas kerlje végibe elásott egy nagy fazék leírhatatlan valamit, a tetejére egypár fényes krajcárt tett, le­öntötte spirituszszal és meggyújtotta. Garas meglátván a kék lángot, szentül azt hitte, hogy ott kincs van elásva. El is ballagott ásóval, kapával, éjnek idején s ásni kezdte. A fazekat csakugyan ki is ásta s csak tartalma megvizsgálása után át­kozta, piszkolta Jósvayt, amiért pó­rul járt. Jósvay uram pedig a palánk mögül leste a jól sikerült tréfát s bajusza alatt mosolygott magában: „no ezzel az atyafival jól elbántam!" A sikerült dolog után lefeküdt, de nem tudott aludni, folyton azon gon­dolkozott, hogyan foghatna ki a rektra­mon is ? Megjegyzendő, hogy a rektor-pro­fesszor — szubróza — nagyon irigy­kedett a májsztramra, mert ő, mint a fizika és mathezis professzora, nem tu­dott abban az időben annyiféle jól si­került, ördöngös dolgot, tréfát machi­nálni, mint Jósvay. Egyszóval bántotta a rektramot, hogy az az egyszerű, de jómódú csizmadia-mester belenyúlt az ő szövetséges frigyládájába s túljárt mindig az ő lassujárásu eszén. Dálnoky uram egyszer a lyceum udvarán, jó meleg nyárban, a villany­szikrát akarta kipattantani a villanygép­ből, de akárhogy erőlködött, bizony nem sikerült az. Jót nevetett ezen Jós­vay uram, amint a hetipiacról haza menve, a lyceum udvarán keresztül ci­peltette a megmaradt csizmákat haza, hosszú rudakon. Jót mulatót majsztram a professzor kínlódásán. Haza menve, furfangon törte a fejét. No megállj, te vén kópé, rossz bűvész, majd meg­ugratlak én téged estére. Dálnoky sohasem függönyözte le az ablakát, mert korán szeretett kelni. Jósvay pedig ezt nagyon jól tudta, sőt azt is, hogy az öreg ur nyitott ablaknál pipázgat az ágyban, amig el nem álmo­sodik. Jósvay uram kapta magát, készí­tett egy „laterna magikát" és annak a ! segélyével bevetített az öreg ur abla­kán az ágya feletti falra egy lassan sé­tálgató csontvázat. Ugy látszik, a ve­] tités kitűnően sikerült, mert a rektram a pipát eldobva, ingben futott ki az utcára, összecsőditve az embereket, hogy kisértet jár a szobájában. Jósvay pedig látva a nagy sokadalmat, hűhót, a jól sikerült tréfa után boldogan tért nyu­govára. A rektram később pedzette a dolgot, tett is följelentést a tudós^csiz­madia ellen, de siker nélkül; bizonyí­tani nem tudott, tehát vesztett pere lett. A följelentésért azonban Jósvay megint boszut esküdött ellene. A miskolci Felsőpapszer-utcán, az Avas hegy tövében százados ákácfák díszelegtek, amelyeknek sürü lomb­sátora alatt nyáron, szép, holdas esté­ken a fönséges ákácillatot magukba szívták a lakók a pompás, üde levegőt, amig el nem ütötte az öreg toronyóra a kilencet. Akkor aztán előállott a bak­ter és elénekelte, hogy: Kilencet ütött az óra Menjen k:-ki nyugovóra. A régiek hűségesen engedelmesked­tek is a bakternek s eltették magukat holnapra. Dálnoki Gerzson uram azon­ban nem nyugodott, hanem jól meg­itatván a ba'ktert, oda állította a Jósvay uram ablaka alá, hogy ott kiáltsa el éj­szakánként az órajelzést. Jósvay egy darabig csak tűrte, hallgatta a kiabálást, de ami sok, az már sok, ő is kijött a béketűrésből. Megleste, hogy nincs-e ott valaki a bakterrel, aki dirigálja ós íme, meglepetve látja, hogy a nagyon elázott bakter helyett Dálnoky Gerzson uram vette át a szót, ugyancsak kiabálva, hogy: — Kilencet. .. De már a másik szót nem tudta ki­mondani, mert a lesben álló Jósvay egy hurkos kötelet vetett a derekára és fel­húzta a buzgón kiabáló rektramot a padlásra, aki is ijedtében azt hivén, hogy a poklokra viszik, szörnyen kérte a kegyelmet. Alig mult el egy hónap, megint baj adta elő magát a Felsőpapszer-utcában, mert a majszt'ram inasai kámpázás köz­ben beverték a rekt'raam ablakát. A professzor komoly arcot vágva, átment panaszra, de alig nyitotta ki az ajtót, olyan pofont kapott, hogy beleszédült. Nem tudta őkelme az ajtó furfangját. A majszt'ram ugyanis egy fabábut ké­szített, a melynek, ha az ajtót kinyitot­ták, oldalra kiegyenesedett a karja és ha a belépő le nem hajolt, hát jól po­fonütötte. Ekkor is a professzor járt pórul. Ilyen s ehhez hasonló stikliket csi­nált Jósvay majszt'ram, melyeknek nincs se szere, se száma. De olyan respektált alak lett is Miskolc városában, hogy még! Lakodalmakból, disznótorokból nem hiányozhatott ő s aztán olyan nagy tavat |bűvölt a szobába, hogy a cigá­nyok a kandalló tetejére menekülve, könyörögtek, hogy tüntesse el már a nagy vizet. A kofálkodó, nagyszájú asz­szonyoknak pedig lakatot vetett a szá­jakra. Egész mondák vették körül. Ha valaki, a Jósvay szőlőjében 'gyümölcsöt lopott," szent igaz, hogy odaragadt a fá­hoz és addig le nem jöhetett, ami^ a gazda fel nem szabadította. A sötét pincelyukakban pedig dörgést és vil­lámlást csinált. Bezzeg mikor meghalt, nyilvánvalóvá lett, hog»r az ördögökkel cimborált, hétszer kivetette holttes­tét a föld a vén asszonyok regéje szerint. Meghalt régen Dálnoky Gerzson s Garas uram is, a vadregényes Papsze­ren. Ma már még csak egy fa sem regél a Jósvay ördöngösségéről, a modern világ mind kivágatta. En még mint gyer­mek láttam a Jósvay ősi kúriáját s ott születtem abban a házban, ahol Dálnoky s Korponay rektor-professzor lakott. A vén ákácok fenséges illatából szívtam magamba, holdvilágos estéken elmé­lázva, andalogva ezt az ördöngös his­tóriát, ami olyan régen történt, hogy talán ... igaz sem volt. Gyermekkorom kedves öregjei ma már nem élnek, lassanként mind kihal­tak s ma már senki sincs ott, aki a régi történetekre emlékeznék. A szép patriarchális élet megszűnt ott is s e nagyzási hóbort, a fényűzés ütött ta­tanyát. Az ezüst hold helyett villany­lámpa világit, a katakombák pedig üre­sek, nem Bakhus templomai többé. A temetők még mindig a pincék alatt vannak s a sírok hűen őrzik az ősi titkokat, a multak örömeit, kedélyes tréfáit. Márt a régiek nem törődtek a kegyetlen kaszással, könnyen élve, gond­talanul üdvözölték a napokat. De ma már, mikor a létért való küzdelem olyan nehéz: pincekulcs nélkül, ridegen szál­lítják a temetőkbe a halottakat, a sors figyelmeztette az embereket: „Mementó mori!"

Next

/
Thumbnails
Contents