Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-05 / 28. szám

Békéscsaba 1Q08, április 5. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY De boszankodott e közlemény miatt az olvasó azért is, mert célzatos ténybeli ferditéseivel a'

5,voltaképpeni helyzetet meghamisította. Beszélt a cikkíró Pozsonyról és pozsonyi lépfenés halálozásokról, amelyeket annak tulajdonit, hogy az elhalálozottak lépfenés húst — ettek. No hát, kérem, a cikkíró alkalmasint nincs tisztában azzal, hogy még a lépfenés hús sem ártalmas 100 fok hőmérsékletű, tehát forró vizben történt megfőzetése után. De tisztában kell lennie azzal a ténynyel, hogy Pozsonyban nem lépfenés hús fogyasztása miatt, hanem azért halt meg három és nem 12 ember, mert lépfenés állatokat gyógyítottak s megfertőzték magukat. A közvéleményt ilyen ferdítésekkel nem szabad félrevezetni, mert ezek a ferdítések előbb-utóbb elhomályosítják a hozzászólások komolyságát. Ne féljen se az „egy", se a több mészáros attól, hogy a hatósági húsmészárszék megélni nem tud Nem lesz mindenütt csak a bécsi eredmény konstatálható. Menjen el az „egy" mészáros Ceglédre s nézze meg ott a hatósági mészárszék berendezését és erkölcsi kihatását a népre s a megélhetési viszonyokra. Ott azt tette a hatósági mészárszék, hogy üzemének megkezdése után nyomban leszállították az összes mészárosok a hus arát. Pedig azok is azt híresztelték eleintén, hogy olcsóbban már nem lehet árusítani a hust. Hogy Csaba volna a legolcsóbb a húsárak tekintetében ? Ezt a leghatározottabban tagadom. Ne a „Közteleket" nézze meg a cikkező mészáros, hanem a Csabához hasonló községek és nem vidéki gócpontok mészárszékeinek húsárait Csabát ne hasonlítsuk se Aradhoz, se Váradhoz, se Vásárhelyhez, se Kolozsvárhoz. Maradjunk csak a mi kis patriánkban — s igy állapítsuk meg, hogy amíg Mezöberényben, Gyomán, Tárcsán stb. 48—56 krajcár a marhahús, addig minálunk még ma is elviselhetetlen az ára. Hát azok a berényi, tárcsái, gyomai, vagy mit tudom én milyen mészárosok, miért tudják ilyen árban adni a hust? Legyen meggyőződve a cikkező mészáros, hogy a hatósági mészárszék emberei is megkapják majd az olcsó beszerzési forrásokat. A takarékossági ösztön jó kalauz és jó tanítómester. Jobb, mint a meggazdagodási vágy. Aztán miért haragszik a cikkező mészáros azokra, akiket a község tanulmányozás céljából kiküldött? Hisz ezek a képviselőtesiület egyenes utasítására jártak el így s még csak nem is voltak a kezdeményezők, hanem annak a fzegénysorsu néprétegnek vezetői, akik népgyűléseken beszélik meg ügyesbajos dolgaikat. És ha annyira tisztának érzik ügyüket a mészárosok, miért nem mennek bele abba a propozicióba, hogy az ő bevonásukkal esetenként a hatóság állapiisa meg a húsárakat? Pedig ez a módozat is felajánltatott nekik. S hogy nem fogadták el — ebből sokra lehet következtetni. Egy képviselőtestületi tag. Községi ügyek. — A szarvasi aszfalt járda. — Munkásházak Dobozon és Szeghalmon. — Vármegyeszéltében nagy előszeretetet tapasztalunk községeink részéről a fejlődés és haladás követelményeinek teljesítése körül. Légutóbb kivált azt figyelhettük meg, hogy az utak rendbehozását mindenütt elsőrendű feladatul tűzték ki a városrendészet programjában és e felfogásnak megfelelően a községi képviselőtestületek nem is zárkóznak el semmilyen áldozatnak megszavazásától. Békésmegye több községében már aszfalt- és cementjárdákat építenek. Szarvas község képviselőtestülete az aszfaltjárda-építést a gróf Csáky Albin utcában kezdi meg. Pályázatot is hirdetett a munkálatok teljesítésére s bár a pályázat kellő eredménnyel is járt, nem foghat az építéshez, mert a törvényhatóság nem hagyta jóvá az idevonatkozó képviselőtestületi határozatot A képviselőtestület ugyanis egy angol-céget bízott meg a járda kiépítésével, mert ez a cég volt a legolcsóbb. A törvényhatóság azonban megsemmisítette ezt a határozatot azzal, hogy a magyar cégeket kellett volna előnyben részesítenie a képviselőtestületnek. E határozat elllen a község felebbezéssel élt s a belügyminiszter akképp döntött most, hogy a nevezett angol-cég ajánlata a magyar cégek ajánlatával egyenlő elbírálás alá veendő. Ezen a héten Darányi földmivelésügyi minisztertől is két rendelet érkezett a vármegyéhez. Mindkét rendelet a munkásházakra vonatkozik. Doboz község munkásai egyenesen a minisztertől kérték azt, hogy Dobozon munkás-házakat építtessen az állam. A miniszter kijelenti most, hogy az esetben, ha akár a község, akár a megye hajlandó lesz a munkásházak céljaira kölcsönt felvenni, nem zárkózik el az elől, hogy az állami támogatást biztosítsa a doboziaknak. Itt megjegyezni kívánjuk, hogy a törvényhatóság által felépíttetni szándékolt 500 munkásházból Doboz község 30 munkásházat kapna a tervek szerint, de a megye és község között folyamatba tett tárgyalások eleddig nem vezettek eredményre. Szeghalom község is elhatározta, hogy 50 munkásházat épít. Határozatának keresztülvitele érdekében anyagi támogatást kért a földmivelésügyi kormánytól. Darányi Ignác földmivelésügyi divatosnak, de nálunk csak nehezen tud meghonosodni. E helyett vagy egy nagyon kecses, négy szélből szabott szoknyaforma, melyben a szabott, kemény vászonbéléssel megerősített és az oldalrészekből alakult tnider rósz könnyű ráncokat képez, mig az elő- és hátsó rész sima vonalbm húzódik fel és olyannak látszik, mintha a iniderre rá lenne gombolva. A derék, különösen erősebb szöveteknél, sokat vészit a bugypyosságából, mely mind ez ideig divatos volt és bluzszerüvé tette, most szinte simán szorul a nagyon magas, berakott övbe. Figyelemre méltó dolog, hogy az ujj kivágást mindig elfedik lenyúló redőkkel, pántokkal stb., de legszebb a fisü, ami mindenki termetéhez illik Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az utcai és sétaruhák kiegészítéséül még az elmúlt esztendőnél is jobban viselik a rövid kabátot; nem ám a bolerót, hanem a pelerin-kabátot s a pelerint, melyet a legszebb formákban láthatunk. Ezek a pelerinek vagy a ruha anyagából, vagy a díszéből készülnek. Összeállíthatók tafolából, posztóból, szalagból, gipürből és a szerint, amilyen a ruha, többé-kevésbbó dis esek. A posztóból vagy más erősebb anyagból ké szült kabátkákon gyakori az álló-lehajtott gallér, mely nagyon magas s amelynek hajtókája hímzett vagy zsinórdíszes. Elegáns séta- vagy látogatóruhák kiegészítéséül szolgál a hosszú esarp a „sleifni' mellé a ruha anyagából Selyemből, popelinből vagy márkizettből nagyon elegáns hatágú, mivelhogy ha ügyeíen van elrendezve, nagyon kecses viselet. Most, hogy mégis csak közelebb kerülünk a tavaszhoz ós fontos tényező a sétaöltözék, nem szabad megfeledkeznünk ezzel kapcsolatban egy másik, nem kevésbbé fontos tényezőről, a napernyőről sem Ebben látunk valami kis újítást : a szokott nyolc szél helyett tizenkettő, de még tizenhat szélből is szabják s a váza belülről, mint a japán papiros-ernyő tölcsérszerü elrendezését mulatja a pálcikáknak. A pálcikák és részek szaporítása folytán a napernyő formája, ha be is van téve, szebb és anélkül, hogy összesodródnék, nem esik annyira széjjel, mint a nyolc szélből szabott. A nyári szövetekben is van valamelyes ujitás és gyönyörű mintákat láthatunk ugy selyemben, mint a könynyü gyapjú- és mosószövetekben. Mig eddig a selyem, nehéz gyapjúszövet, muszlin és mosószövet mind más-más mintázatú volt, most a gyárosok azon vannak, hogy ugy a muszlin, mint a különféle mosószövet, a milyen a zefír, karton, perkál, a szövésben és a mintázatban is a nehéz gyapjú- és selyemszövetekhez hasonló hatást keltsen. Ez az igyekezet annyira sikerül, hogy néha csak alapos szemle után tudjuk az anyagot felismerni. Igy van például pamutbásztszövet, mely a básztselyem hatását kelti; pamut-muszlin, pamut-grenadin és pamut-markizett ós szalag vagy keskeny csíkosak, skóikockásak, vagy szóimintásak. Nagyon szépek a batisztok, amelyekbe áttört minták és csipkebetótek vannak szőve. Egyszóval, újdonság van sok a részletekben, de mire ezek a részletek egészszé lesznek, a belőlük alakult remekmű nagyon hasonlít a régihez. Nem baj! Ami szép, az nem veszít az értékéből s növelhetjük a tetszetősségét azzal, ami szépet az uj tavaszi divat hozott és még hozni fog. Ida néni. miniszter leirt most az alispánhoz s leiratában arról értesiti a községet, hogy akkor, ha a község a tervezett munkásházak céljaira 50.000 koronát venne fel, az esetben a kölcsön 2%-át magára vállalná a földmivelésügyi kormány. Gyermeknapok a megyében. Mennyit eredményeztek a csabai adományok ? A hétköznapok vásáros tülekedésében megállott április 2-ikán és 3-ikán a társadalom, hogy az elhagyott gyermekek ügyének szenteljen egynéhány órát. Igy volt ez az egész országban. A kalendárium szürke napját ünnepes szeretettel ajándékozta a társadalom a szegények szegényei: az apátlanok, az elhagyott gyermekek javára. A boldogtalan apróságok javára, akiknek idegen terület a családi tűzhely, akiknek nem melegít az anyai szeretet csókja. Nyugati kulturánk áldása ez: az elhagyott gyermekekről való gondoskodás. Amikor a társadalom emelkedik a gondviselés szerepébe s egy nap egy esztendőben féltő aggodalommal ügyel, hogy a kitett poronty, az apai háztói elűzött, vagy elzüllött gyermek ne érezze a nagy emberi szerencsétlenséget : a nyomorúságot. Az a szövetség, mely a Gyermekvédő Liga égisze alatt a veszendő gyermekek megmentésót tűzte feladatául — amivel nemcsak kulturális, de elsőrendű nemzeti célt is szolgál, - minden hadvezéri győzelemnél nagyszerűbb hódítást tett ebben az országban, ahol a gyermekvédelem a liga munkája előtt egyedül a mennyei irgalomra volt hagyatva. Néhány óv kellett csupán, hogy az emberséges társadalom figyelmét és gondoskodását a nagy gondolat közé Lor.centrálják s ma Magyarország a gy< rmekvédelem intézményei terén minden kulturországgal bátorságosan vetekedhetik. Békésmegyében a gyermeknapom mindenütt a legnagyobb készséggel karolták fel s községeink úrhölgyeinek nemes buzgalma és lelkesedése a jótékonyság oltárához állította e napokon az egész vármegyét. A vármegye derék ui.iői vetélkedve vállalták a feladatot, hogy az elhagyott gyermekek számára gyűjtsenek. A kereskedők, iparosok és szórakozási vállalatok tulajdonosai is múld kész örömest ajánlották fel a jövedelmük egy részét a nagy cél javára. Csabán az első gyermeknapnak nem kedvezett az idő. Hideg északi szél és süi ü esőzés tette lehetetlenné azt, hogy az urnákat felállítsák. Ámde még ezen a napon is akadtak ügybuzgó úriasszonyok, kik a dermesztő hidegben gyűjtésre vállalkoztak. Gremsperger Józsefné, dr. Nóvák Rózsi ós Majoros Józsefné felváltve álltak őrt a pályaudvaron elhelyezett urna mellett. Gremspeiger Józsefné úrasszony kora reggeltől délig, majd kevés megszakítással estig buzgólkodott a pályaudvaron. Ezen a napon nem volt egyebütt urna. Pénteken azonban kellemes tavaszi nap tette enyhébbé a levegőt s már a kora reggeli órákban elhelyezték az urnákat. Egyiket a községháza, másikat a „Fiume" elé, a harmadikat a Vasut-utcában. Alighogy élénkülni kezdett a város, megindult már a gyűjtés és a pénzszedés is. Az urnák egy-egy vámjai voltak a jótékonyságnak és mindenki szívesen rótta le a maga vámdiját, ha elhaladt az urnák előtt. Akadtak azonban, akik kellemetlennek tartották a folyton megujuló adakozást s ezért egyszerre egy nagyobb összeggel váltották meg egy napig érvényes jegyüket. Ilyenek azonban nem sokan akadtak Békéscsabán. Fáy Samu dr. is ezek közé tartozott. Dél felé már tekintélyes summára gyűltek a fillérek, husz filléresek és a koronák. Az urnák lelkes őrzői egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, hogy a jótékonyság filléreit gyarapítsák. Este j felé szűnni kezdett az adakozási kedv s 7 órakor már beszedték a primitív, egyszerű kiállítású fadobozokat. B a 11 a Sándor mozgófénykép- ; színházas a liga céljaira rendezett két gyermek- és egy esteli előadásnak bevételeiből 150 kor. adott át a bizottság- í nak A csabai gyűjtés tehát, a mai vasár- j napi napot is beleértve, mert ma újra ! akcióba lép a Gyermekvédő-Liga lelkes csabai serege, mintegy 1000 koronát eredményezett. A felállított urnánál a hölgyek a következő csoportban voltak elosztva : A városháza előtt-. Molnár Mariska, Tanber Irma, Bodó Józsefné, Irsa Ferencné, Wallerstein Sománó, Blau Gizi, Vas Vilmosnó, Klein Böske, Vidovszky Károlyné, Petrovszky Erzsi, Kovács Margit, Bauer Felice, Zeisler Lipótné, Huszka Rózsi, Sonnenfeld Flóra, Klein Gusztávné, Bugyinszky Margit, Reznicsek Ida, Rosenthal Adolfné, Back Margit. A Fiume előtt: Fejér Bélánó, Szondi Ella, Jeszenszky Pálné, Kiss Sárika, Majoros Józsefné, Bukovszky Jolán, Rosenthal Mariska, Reisz Hermanné, dr. Fáy Samunó, Zsilinszky Margit, Urszinyi Ilonka, Szondi Malvin, Ormai Gézánó, Badics Giza, Krieg Lenke, Sándor Irma, Haraszti Sándorné, Csanádi Jolán, Uram Lászlóné, Kiss Lászlóné, Weisz Lajosné. A Nádor előtt-. Weisz Miksánó, Badics Margit, Zámecsnik Linka, Muzan | Jánosné, Varga Vilma, Bohus Elemérné, Molnár Erzsi, Galli Boriska, Grünhut Erzsi, Neumann Manóné, Seiler Gyuláné, Kocziszky Mátyásné, Horváth nővérek. Békésvárinegye selyemtenyésztése. Beszámoló az emuit évről Köszönet az elöljáróknak. Most jelent meg a szekszárdi selyemtenyésztési felügyelőség jelentése vármegyénk mult évi selyemtenyésztési viszonyairól. A jelentós első része általános keretek között foglalkozik a selyemtenyésztés ügyével A tenyésztők számánál ós a termelt gubómennyiságnól beállott csökkenéssel szemben örvendetes tényként emiitjük meg, hogy az elmúlt évben a tenyésztők átlagos keresete 10 koronával emelkedett. A statisztikai részt megelőzően B ez e r é d y Pál felügyelő a selyemtenyésztés fellendítése érdekében kifejtett buzgólkodásukért köszönetet mond a következőknek : Rohoska Mihály gyomai járási főszolgabírónak, Jantyik Mihály gyomai tb. főszolgabírónak, Seiler Elek csabai főszolgabírónak, Bedák Mátyás kondorosi plébánosnak, Keviczky László ottani ág. ev. lelkésznek, továbbá Baross István ugyanottani községi főjegyzőnek, Fülöp József másodjegyzőnek és Erdélyi László bírónak, Gremsperger József csorvási jegyzőnek ós Szalai Antal ottani bírónak, Mendöl Lajos nagyszéiiási ág. ev. lelkésznek, Manzel Gyula ottani jegyzőnek és Kovács István ugyanottani bírónak, Torkos Kálmán orosházai községi főjegyzőnek, Jankó Ferenc ottani bírónak és Tóth György ugyanottani esküdtnek, Bakos Béla pusztaföldvári jegyzőnek, Bolla István ottani bírónak és Kelle István ugyanottani állami tanítónak, Rakssányi Béla dobozi állami iskolai igazgató-tanítónak, Viskovics Ignác endrődi jegyzőnek, Uhrim János endrődi bírónak, Háry Imre gyomai községi főjegyzőnek. Á gyomai elöljáróságnak, Korosy László csabai községi főjegyzőnek, Vilim,István csabai községi intézőgazdának Áchim Tamás csabai birónák, Petneházy Ferenc köröstarcsai községi főjegyzőnek, Szabó Mihály köröstarcsai bírónak, Fejérváry Celestin bárónőnek, Kolozsi Ferenc mezőberónyi községi főjegyzőnek ós Tóth György mezőberónyi bírónak. Ha a selyemtenyósztést az egyes járásokban termelt gubómennyisóg ós az ezután kifizetett kereset szerint veszszük, akkor a csabai járás áll első helyen, amennyiben ezen járásban az intézet működése óta 31,909 koronát fizettek ki. Ha pedig a tenyésztők átlagos keresetét vesszük irányadóul, akkor a szarvasi járás áll a legelső helyen, ahol egy-egy tenyésztőnek 45 korona átlagos kereset jutott. A tenyésztők száma 1906. ós 1907. év között emelkedett: a békési járásban : Köröstarcsán 8-ról 9-re ; a gyomai járásban: Gyomán 48-ról 59-re; a gyulai járásban: Kétegyházán 26-ról 28-ra; az orosházai járásban: Gádoroson 4-ről 8-ra; a szarvasi járásban: Szarvason 9-ről 15-re ; a szeghalmi jarásban : Szeghalmon 3-ról 5-re emelkedett a tenyésztők száma. A tenyésztők számának emelkedése, eltekintve különös körülményektől, karöltve jár a község szederfa-állományának szaporításával. Az egész vármegyében Balázs Jánosnak (Békésszentandrás) volt a legtöbb keresete. Balázs 165 koronát kapott a tenyésztett selyemgubókért. Békésmegyóben még mindig fokozottabb gondot tanácsol a jelentés a szederfaültetések iránt tanúsítani. Az el mult év folyamán vármegyénkben 5385 darab szederfa ment tönkre. Nevezetesen : a békési járásban: Békésen 277, Köröstarcsán 239, Mezöberényben 308 darab ; a csabai járásban : Békéscsabán 1378, Újkígyóson 51 darab; a gyomai járásban: Éndrődön 362, Gyomán 189 darab ; a gyulai járásban : Dobozon 341, Gyulavárin 70, Kétegyházán 23 drb ; az