Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-02 / 27. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. április 9. kenyérkereset után járni. A létért való nehéz küzdelem nem engedi meg nekik, hogy gyermekeikre ügyeljenek, vagy nevelésükkel foglalkozhassanak. Hisz boldognak kell lennie, ha apró gyermekeit eltarthatja! Az állam az ilyen esetekben azután megállapítja az elhagyatottságot s a gyermek bekerül az állami gyermekmenhelybe. Egy egy ilyen szegény faluból igen gyakran 190—200 gyermek is állami gondozásba kerül, ami érthető is. Tény ugyanis, hogy a tömegnyomorral a gyermekszaporulat egyenes arányban áll. Az ilyen falu népe, amely alig képes megélhetési minimumát megszerezni, aránytalanul nagyobb kontingesét adja az állami gondozásba kerülő gyermekeknek, mint például egy aránytalanul nagyobb város aránytalanul jobbmódu lakossága. Ez az aránytalanság azután rendszerint a községek rovására van. Igy gyakori eset azután, hogy egy egy ilyen elszegényedett kis község sokkal súlyosabban érzi a gyermekvédelem ügyében rárótt anyagi kötelesség teljesítését, mint például egy nagyobb lakossággal biró város. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a törvény sérelmes ezeknek a szegényebb községek közteherviselésére nézve. Ez csupán a törvénynek a megváltoztatásával lehetne segíteni, mindaddig azonban a sérelem súlyos hátrányát és terheit el kellene viselnie azcknak a községeknek, amelyek azt sinylik. Az Országos Gyermekvédő Liga azonban ezen a bajon is igyekezet enyhíteni, oly módon, hogy be nem várva amig a törvény megreformáltatik, saját pénzalapjából fizeti ezekért a gyermekekért a tartásdijat. Természetesen ma még távol áll attól, hogy az összes szegényebb községek terhén enyhítsen oly módon, hogy annyi sok ezer gyermek eltartását magára vállalja, de "az első lépést már e téren is megtette. Épp ezért elsősorban a községeknek evidens érdeke, hogy a Ligát támogassák. Amit ezek a községek fillérek alakjában juttatnak a Liga urnáiba, viszszakerül százszorosan is egy-egy gyermek eltartásában. Ma és holnap van a gyermeknap, amely az idén impozáns, nagy eseménye lesz a modern társadalomnak. Ezen a napon megmutathatják a községek, hogy mennyire érezték át ennek a kérdésnek fontosságát. Járuljanak tehát filléreikkel a Gyermekvédő-Liga urnáihoz. Hisz csak fillérekről van szó. A jegyzők, szolgabirók s az egész magyar közigazgatási tisztikar, amely minden nagyszabású nemzeti és társadalmi gondolatot segített megvalósítani, mutassa meg, hogy mire képes. Vármegyeszerte az ő hivatásuk az a gyönyörű szerep, hogy a néppel értessék meg ennek a napnak a jelentőségét, fontosságát s a nemzeti eszme szempontjából való horderejét . . . A gyulai, meg a nagyváradi esküdtek Egy aradi lap cikke. Az ügyvédi kamara közgyűléséhez. Áchim L. Andrásnak sajtópörével kapcsolatosan élénk diszkusszió tárgyat képezte az, hogy nagyváradi esküdtek Ítélkeznek egy olyan pörben, amelynek lokális viszonyait s kihatásait személyes ós közvetlen tapasztalatok alapján meggyeim nem áll módjukban. Ugyanekkor fölmerült ügyvédi körökben az az eszme is, hogy mozgalmat kellene indítani, amely mozgalom azt intendálná, hogy minden esküdtbiróságot ruházzanak föl sajtóbirósági jogkörrel. Az aradi ügyvédi kamara vasárnap közgyűlést tartott, de ez alkalommal nem állott elő senki a kezdeményezéssel s ezt az apropót felhasználja egyik aradi laptársunk arra, hogy az uj sajtóbiróságok beosztásának kérdésével foglalkozzon. Az aradi lap ezeket irja erről a kérdésről: „Az a kezdeményezés, mely az ügyvédi kamaráktól indult ki, eddig meghallgattatásra nem talált s azért nem is kezdeményeznek. Mindezek dacára a vasárnapi közgyűlésen szerettünk volna hallani egy eszmét. Egy eszmét, amely már évek óta aktuális, amelylyel, ha nem is nyilvánosan, de sokat foglalkozott az aradi ügyvédi kar. Foglalkozott vele, mert érzi, hogy a sajtóbiróságok mai elosztása egyszerűen értelmetlenség. Szerettük volna hallani, hogy az aradi kamara megindította volna az országos mozgalmat a sajtóbiróságok decentralizálása érdekében. Érzik ők is az eszme korszerűségét. Itt az ideje annak, hogy az összes esküdbiróságok felruházandók sajtóbirósági hatáskörrel. Mert éppenséggel nincs értelme annak, hogy Áchim L. Andrást asarkadi, kornádi és bihari kamarák mentsók fel, amikor ezt épp olyan szépen elvégezték volna a derék csabai, szarvasi, meg békési gazdák is. Miért kelljen az aradi újságírónak a nagyváradi esküdtszék elé állania, mikor ügyét épp olyan jól elintézhetik itthon, az aradi esküdtek is. A nagyváradi esküdtbíróság sajtóügyének több mint 70 százalékát Arad és Bókésmegye szolgáltatja. A nagyváradi esküdtek csöppet sem szakórtőbbek a sajtó terén, mint az aradi vagy gyulai esküdtek. Ez a sajtóbirósági hatáskör épp olyan anomália, mint az, hogy a marosvásárhelyi itélő táblának ügyvédképesitő joga van, mig a többi táblának nincs. Ezt az ideát legmelegebben pártolná maga a nagyváradi törvényszék birói testülete és a nagyváradi ügyvédi kar. Tudjuk, hogy mindezekkel csakis azért nem foglalkoztak a mi ügyvédeink, mert a miniszter ugy sem szokta elolvasni jelentésüket, de hisszük, hogy a miniszter szokására való tekintet nélkül módot fognak találni, hogy ezzel a fontos kérdéssel behatóan foglalkozzanak." Vármegyénk gazdasági egylete a husbehozatal ellen. Megkeresés a képviselőkhöz. Ismeretes már olvasóink előtt is a kormánynak azon elhatározása, hogy a Szerbiával megkötendő kereskedelmi szerződésben engedményt ad arra, hogy 35000 darab levágott szarvasmarha és 70000 darab sertésnek húsát Szerbia behozhassa a monarchia területére. Ez az engedmény nagy mértékben veszélyezteti állattenyésztésünknek érdekeit. Á gazdasági egyesületek is belátják ezt a káros behatást s erkölcsi erejüktől telhetően, mindent megtesznek, hogy ez a veszedelem elhárittassék. Békésvármegye gazdasági egyesülete is akcióba lépett a kormánynak eme szándékával szemben és sikert biztosítandó, megkeresést intézett az összes békésmegyei országgyűlési képviselőkhöz. A megkeresést azzal vezeti be az egyesület, hogy nem áll módjában rámutatni azon fontos külpolitikai indokokra, melyek kormányunkat ezen engedmény biztosítására bírták, de határozottan rámutat az egyesület azon veszedelemre, amely a szerződés létrejötte folytán állattenyésztésünket érni fogja. A továbbiakban igy folytatja a békésmegyei gazdasági egyesület: Tudvalevőleg Németország magas védővámokkal zárkózik el monarchiánk szarvasmarha kivitele elöl s ez az elzárkózás hatása két óv óta óriási számokban jelentkezik is már és jelentkezni fog a jövőben még inkább. Mert mig 1905-ben Németországba több mint 90.000 darab ökröt vittünk ki, addig ez a szám 1906-ban 36 ezerre, 1907-ben pedig 34 ezerre szállott alá. Ugyanilyen arányú a csökkenés az összes egyéb állatfajoknál, sőt lehet mondani, hogy még erősebb. Ezen kiviteli csökkenés Magyarország állattenyésztését a végső veszedelembe sodorta volna, ha kormányunk a német határvámok életbeléptetésével egyidejűleg a szerb állat behozatala elől el nem zárkózik, Mert a szerb marha beözönlése az osztrák piacokon olyan nagy kínálatot és torlódást eredményezett volna, hogy a két évi rossz takarmánytarmés dacára is lenyomta volna a magyar marha árát a legalacsonyabb színvonalra. Ha már most a magyar szarvasmarha-tenyésztés fellendülésével, dacára a német ki vitel csökkenésének, a szerb vágott marha behozatala megengedtetik, ez olyan elviselhetetlen csapás lesz Magyarország állattenyésztésére, aminőt kiheverni igen hosszú ideig nem tudnának. De közgazdaságunknak igen nagy hátrányára szolgálna ez a koncesszió abból az okból is, hogy a hiányos állategészségügyi felügyelet mellett igen sok ragályos betegség behurcolásának adná meg a lehetőségét, ami viszont a mi állatainknak a német piacokról való teljes kizárását vonhatná maga után. Jó tudjuk azt, hogy ezen mozgalmak csak kizárólag a fogyasztók érdekeit latolgatók szemében tán önzésnek is látszik. Hogy azonban ezen téves látszatot eltereljük magunkról, utalunk az osztrák gazdák viselkedésére, akik még nagyobb agitációt fejtenek ki a Szerbiával megkötendő kereskedelmi szerződés létrejötte ellen, ahol pedig az ország legnagyobb része fogyasztókból áll és sokkal inkább volna tekintetbe veendő azok érdeke, mint az agráriusoké. De mert ők is éppen olyan jól tudják azt, mint mi, hogy a levágott állat behozatali kedvezménye nem a fogyasztóknak, hanem a közvetítő kereskedelemnek kedvez s a fogyasztásra kerülő hus árát nem szállítja le olyan arányban, mint amilyen nagy kárt okoz a termelőknek. Kérjük mi is Nagyságodat, hegy tekintettel választókerülete közgazdasági érdekeinek eminens voltára és választópolgárainak gazdasági érdekeire, méltóztassék a képviselőházi tárgyalásoknál teljes erejével odahatni, hogy országunk szarvasmarha-tenyésztésóre kiszámithatlan károkat hozó ezen kereskedelmi szerződés törvényerőre ne emeltessék. A ferdítés nagymesterei. Mi történt Békéscsabán ? Ahogy a „Népszava" látja. Mult számunkban hirt adtunk arról a vakmerő támadásról, melyet a cipész munkások intéztek a Csabai CipészSzövetkezet üzlethelyisége ellen. Nem hallgattuk el az előzményeket sem. Az igazgatóság ugyanis két olyan munkást alkalmazott, akik nem tartoztak a szakszervezethez. A szervezettek emiatt abbahagyták a munkát, kárt okoztak a műhelyben s este, orozva, kövekkel betörték az üzleti kirakatot. Minderről jelentést tett az igazgatóság a csend őrségnek, amely még aznap éjjel elfogta a kirakat-törőkét s letartóztatta őket. Ezt a tényt igy publikálják a szociálisták „Népszava" cimü budapesti sajtóorgánumában : „A Békéscsabai Cipész-Szövetkezet kizárta munkásait ós följelentette őket lopás és betörés miatt. A csend őrség nyomban letartóztatott nyolc munkást, akik közül kettőt a törvényszékhez, kettőt a járásbírósághoz kisértek. Ugy a törvényszék, mint a járásbíróság rögtön szabadon bocsájzatjavitásnál rendesen kihívta, hogy fordítsa le emberi nyelvre a macskakaparását. Azt hiszem, egyszer meg is buktatták ... És ma! . . Miciből Mária lett, a filozófia doktora és minden feminista gyűlésen felszólal, minden feministalapba nagyszabású cikkeket ir ; ő fordítja Ellen Key Írásait, sőt maga is dolgozik egy korszakalkotó munkán, amelynek cime : A feminizmus ethikai térfoglalása a gyakorlati életben. Ez oly magasan járó eszme, hogy nem csoda, ha nem is értem. Én még csak rövid ideje tartozom a feministákhoz s némely dolgokkal éppenséggel nem vagyok tisztában ; — azonban büszke vagyok Máriára és tudom, hogy mivel tartozom ennek a barátságnak. Annyival legalább is, hogy egyéni életet élni törekedjek, nem az általános krágli etcetera vegetációt. (Lassan bontogatja a levelet.) Szeretném, ha az én gömbölyű apácabetüimnek is volna valami különös, egyéni karaktere . . . Vájjon mit is ? Bizonyosan Nelly Rousselről számol be s erre ugyancsak szükségem van, mert mama eldugdosta előlem a lapokat és igy nincs tiszta képem a felolvasásáról. Szegény mama nem tűrheti a feministákat és Máriát néha olyan jelzőkkel illeti, hogy legokosabb hallgatással mellőznöm. (Belemerül a levél olvasásába, de kis idő múlva felugrik ós izgatottan járkál.) Mi akar ez lenni? (Eleinte* hadarva, később mindjobban pointirolva olvassa a levelet.) „ ... A felolvasásról Antal Dénes kisért haz

1, — ha emlékszel még arra a szőke tanársegédre, aki a nyáron velünk vacsorázott a szigeten ?" (Fólbeszakitja az olvasást.) ... Emlókszem-e ? Ott nyomban elhatároztuk Máriával, hogy az az ur tökéletesen kifejlett példánya a férfiúi önhittségnek! Ugy beszélt hozzánk, mint holmi falusi ártatlanságokhoz és vacsoraközben kifejtette, hogy a nő hivatása egyedül és kizárólag a családi tűzhelyen való önfeláldozás. Mária viszont szemébe mondta, hogy ez a felfogás önző ós brutális, szóval: férfias... (Újra a levélbe néz). . . Antal Dénes kollégája Gézának és azóta gyakran találkoztunk náluk, most tudod, hogy hacsak fontos gyűlésünk, vagy sürgős munkám nem akadt, mindig Gézáóknál voltam lent. A jogcime tehát kétségtelenül megvolt, hogy hazakísérjen, de hogy őszinte legyek irántad, jóval messzebb ment a kiséretI nól. . . . Az uton gúnyolódott velem I Roussel miatt, mintha ón volnék felelős ennek a felületes francia dámának a kótsógbeesett ötleteiért! Kérdezte, hogy hány apostolt csődítünk még Budapestre és hogy a parlamenti küldöttségben is részt fogok-e venni, mikor a nők szavazati jogát kérelmezik a feministák? Egyszóval, kellemetlenkedett! Ismersz, hogy ideges természetű vagyok s mindjárt könybe lábad a szemem, ha indulatba jövök. Ez természetesen minden leányos érzelgősség hijján való, tisztán ( fizikai gyöngeség nálam, de a belgyó- , gyász ur nem annak magyarázta. Amint meglátta a könyeimet, elhallgatott és se szó, se beszéd, megfogta a kezemet s a karja alá vonta. Tulajdonképpen végzetes hiba volt tőlem, hogy engedtem, de a fejem tele volt a Roussel hülye axiómáival és nem gondoltam egyébre. Igy értünk hazáig. A kapu alatt lehajolt hozzám ós megkérdezte, hogy megbocsátok-e. Én hidegen bólintottam, de mivel éppen a lógszeszlángba néztem, a vakító fénytől újra megeredtek a könyek. Akkor Dénes átölelt és összecsókolta az arcomat, szememet — ott, a lépcsőházban! Ilyen botrány ulán képzelheted, hogy nem tehettem okosabbat, mint belenyugodni, hogy vőlegényem gyanánt állítson be Gézáókhoz. Két hónap múlva megesküszünk, édes fiam, és ha ugy szeretsz ezután is, mint eddig, el kell jönnöd az esküvőnkre. Egyhamarjába nem is fogok hozzájutni, hogy befejezzem a munkámat, mert Dénes óhajtására leköltöztem Gózáékhoz s kis „garpon lakásom árván és üresen áll. Á sógorasszonyom pedig minduntalan tud valami dolgot adni és magam se hittem volna, hogy ennyi passzióval fogok valaha konyha- és mosócédulák iránt érdeklődni . . ." (Tessék ! Mit mondtam ? Konyha- ós mosócédula . . . (gúnyosan): Egy feminista-apostol paszsziói ! . . Még megérem azt, hogy a Dénese „óhajtására" Micire fog degenerálódni ós korszakalkotó müve örökre befejezetlen marad . . . Teremtő Istenkém! Nelly Rouselt egyetlenegy mondatban intézi el s az irása förtelmesebb, mint volt a Fodor tanár ur idejében . . . Valóságos cselédirás . . . Es emiatt a futóbolond miatt kosaraztam ki Póterfalvit, emiatt tűrtem hogy a fülembe sziszegjék a huszonöt esztendőmet . . . emiatt kicsinyeltem le az istenadta Hollódyt . . . Pedig ha már választani kéne . . . Hollódy százszor külömb, mint az a zsemleszínű tanársegéd, azonfelül nógyesfogaton jár . . . (Fölveszi az elejtett levelet s az asztalkára teszi. Kezébe akad a Hollódy levele — azt most gyöngéden kisimítja). Mit is ir ez a Sándor ? (Olvas) : «... Nem hihetem, hogy komolyan veszi a feministák hóbortjait. Nem a feminizmust nevezem hóbortnak ; értem és tisztelem a törekvést, hogy a nők gazdaságilag érvényesülni akarnak, hiszen lássa, Pöre, az egész nőkérdés — kenyérkérdés Mihelyt a nő a férfi mellé állhat — lemond arról, hogy szemben álljon vele. (Felpattanva): Micsoda elbizakodottság! Majd megmutatom én... (Lecsillapodva): Mi az ördögöt mutatok meg ? Tán Máriát? Dénese mellett? .. . Oh, minő blamázs ! (Újra a levélbe néz.) Igy lesz az asszonyfólből segítőtárs — fele segítség — feleség. Mert nemcsak az embernek nem jó egyedül lenni, de I még inkább nem jó a nőnek, higyje el, Pöre. Maguk nyújtják nekünk az élet szépségét és kellemét, mi viszont oltalI mázzuk magukat az élet csúnyaságától ! és durvaságától. Igaza van, önzés biz' ez, — de önzetlen szerelem nincs is, Pöre, csak az Istenben boldogult Maritt néninél. Hanem azért még az én sütő szerelmem nagyon boldog asszonnyá fogja magát tenni" . . . (Tűnődve): Kezdek félni, hogy ez a jövendölés még beteljesedik . . . Annyi bizonyos, hogy Sándornak ez az első értelmes levele. Ezt meg is mondom neki, ha bejön a hangversenyre. (Mosolyog.) Ha bejön ? Hiszen ha vasvilla esnék, akkor is bejönne az én kedvemért. Végre is ... ez ... ez még megbocsátható önzés — tőle . . . Vájjon mit mondott Máriának az ő Dénese, mielőtt . . . (elpirul, lesüti a szemét) mielőtt . . . (halkan): Ma este talán ón is belenézek a légszeszlángba, akarom mondani az ivlámpába . . . (pajkosan) : De azért az asszonyi lét alapja mégis csak inggallér ós melegborogatás marad ! (Diszkréten el.)