Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-08-01 / 60. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 4 augusztus hó 2-ára van kitűzve a tár­gyalás. — Elhunyt főszolgabíró. A vármegye szókházára kedden megint kitűzték a gyászlobogót. H i v e s s y Károly nyu­galomba vonult főszolgabíró elhunytát jelzi a fekete lobogó. Hivessy 82 éves korában halálozott el s mintegy tiz évvel ezelőtt vonult nyugalomba. Az elhalálozott főszolgabíró közigazgatási működésének utolsó éveiben a szeg­halmi járás főszolgabirói hivatalának volt a vezetője. Ravatalára a vármegyei tisztikar koszorút helyezett. — Hivatalos vizsgálat. Dr. Z ö 1 d y János megyei főorvos hivatalos vizs­gálatot tartott é hót elején a szarvasi járásban s ez alkalommal Szajvason megnézte D a n k ó tanitó iskoláját is, mely a járási orvos által, mint egész­ségtelen s veszélyes, bezáratásra jelen­tetett be. Nem tudjuk lesz-e valami látszata és eredménye e hivatalos láto­gatásnak, mert ezelőtt tizenkét évvel is nagy apparátussal készültek bezáratá­sára egy másik iskolával együtt, de biz az elmaradt ekkoráig s azóta vagy két­ezernégyszáz növendék nyert bennök oktatást. Szó sincs arról, hogy ne kel­lene más tanteremről gondoskodni az ev. egyháznak, nemcsak ez iskolájánál, de a legtöbbi régebbinél is. A fennálló nehéz körülmények ós viszonyok között nem volna-e itt az ideje, ha a külső tizenkét iskoláját átadná a községnek, amennyiben ugy is az köteles gondos­kodni a külső oktatásáról s az igy meg­takarított összegen azután rendbehoz­hatná az összes belső iskolákat. — A hosszufoki ármentesitő társulat egy ügyvéd ellen. Ismertettük a közel­múltban azt a följelentést, amelyet a Hosszufoki Ármentesitő uTársulat részé­ről báró D r e c h s e 1 Gyula békési ügyvéd adott be János József állam­épitészeti mérnök ellen. A vizrendőri kihágás miatt tett följentés tárgyában Gyula város polgármestere fölmentő Ítéletet hozott azon az alapon, hogy azt a csatornát, amelyet János József a gyulai szanatórium kertjében ásatott és amely a panasz alapja volt, a társulat tudtával építették ki. Báró Drechsel Gyula megfellebbezte tegnapelőtt ezt az ítéletet s igy az ügy másodízben is tárgyalás alá kerül. — Kétnyelvű istentisztelet. Ez is rit­kán történik meg. Szarvason megesett. A nagytemplomot kívül-belül tatarozzák s két hót óta nem tartanak benne isten­tiszteletet. A hivek az uj templomba járnak. Vasárnap mult egy hete, magyar nyelvű istentisztelet következett a tem­plomban, de erről a hivek legnagyobb része megfeledkezett s tót énekesköny­vet vitt magával. Mikor a kántor ma­gyar éneket kezdett s vele a magyar istentiszteletre jöttek magyarul énekel­tek, a tót nyelvűek nem zavartatták magukat, hanem megfelelő dallamu éne­ket kerestek ki s egyszerre végezték az éneklést. — A körösladányi csendörörs. Sok baja van mostanában a vármegyének a községekben elhelyezett csendőrőrsök laktanyáival. Tegnap a debreceni csend­őrkerületi parancsnokság irt át az alispán­hoz a körösladányi csendőrőrs elhelye­zése érdekében. A körösladányi őrs ugyanis bérházban lakik s az évi bérnek árát 700 koronára emelte föl a háztulaj­donos. A különbözetet azonban sem a csendőr-parancsnokság, sem a község nem akarja fizetni s igy az a kérdés merült föl, hogy az őrsöt elhelyelyezték Körösladányból, mert alkalmas házat ott nem találhatnak. Ennek a kérdésnek eldöntése végett kereste meg a parancs­nokság az alispánt, aki válaszolni fog a megkeresésre. — A tányérozás alkonya. Nem Grál hétszer-szent tányérjáról, nem a hóbor­tos granadai lovag által visszahódított csudasisakról — amiről Sautho bebizo­nyította hogy rezes borbély-tányér — szól a dal, hanem a közönséges tányér­ról, melybe a békósmegyei muzsikusok a kávéházi garasokat gyűjtögetik. Mert jaj, végkép ki akarják küszöbölni ezt a szerszámot a cigánymesterség eszközei közül. A pécsi cigányok ugyanis moz­galmat indítottak a tányérozás ellen. Fix fizetést kérnek a tányérba hulló ga­rasok helyett s mozgalmuk pártolására felhívták a csabai és gyulai cigányokat is. Ez az eset azt bizonyítja, hogy emán­cipálódik az árva igric fajzat s mi meg­tanuljuk, hogy a cigány is ébredhet öntudatra. — Síremlék egy községi jegyzőnek. Körösladány község néhai főjegyzőjére, Kovács Albertre, hálásan emlékeznek vissza a körösladányi pplgárok. Hogy kiváló munkássága és érdemei iránt tanúsított hálájukat méltóképpen kife­jezzék, elhatározták, hogy a főjegyző síremlékét a község készítteti el. Erre a célra meg is szavazott a képviselőtes­tület 800 koronát s az ide vonatkozó határozatot most terjesztették törvény­hatósági jóváhagyás alá. — Iskola-átalakitás. Szarvas nagyköz­ség nyolc óv alatt hat községi iskolát épített határában. Három régebbi sem célszerűségi, sem egészségi szempont­ból nem megfelelő a célnak, három ujabbi azonban minden tekintetben kifogástalan, igazán modern iskola, a milyen a községben magában sincs és bárhol is megállná a helyét. Ez utóbbiak tervezője Ponyiczky Kál­mán községi mérnök, akinek nagy az érdeme, hogy az iskolai épületeknél figyelemmel van a csinosság mellett a czélszerüségre is. Az ő javaslatára a község a régebbi — három oldalról világított — tantermeket most alakítja át oly módon, hogy a világítás egy ol­dalról lesz. — Milyen volt a termés Békósmegyó­ben? Az aratás már végéhez közeledik mindenfelé a megyében. Asztagba is hordják a kereszteket s megkezdődött a cséplés. Most már láthatják aztán a gabona termesztő gazdák, hogy miképp fizdtett a föld az évi fáradtságért. Érkez­nek már mindenfelől a termés milyensé­géről szóló jelentések Ezek szerint meg­állapítható, hogy Békósmegyében a ter­més közepes. Á buza kat. holdanként átlag 6 mázsát adott, a zab 7 mázsát és árpa 8 mázsát. Legjobb a termés a Sár­ráten és az eleki részi gyulai földeken. — Menetdijfölemelés az A E. G. V. vonalain. Az Alföldi Első Gazdasági Vasút­nak legközelebb megtartott közgyűlése tudvalevőleg elhatározta, hogy az egyes vonalszakaszokon fölemeli a személy­jegyek árát. Ez a határozat a mai nappal lép életbe. A mérsékelt menetdíj-fölemelés következteben mától kezdve Csabáról Vésztőre, Tótkomlósra, Gózamegállóra vagy Kovácsházára 60 fillért, Békés­csabáról Cs.-Apácára vagy Bélmegyerre 50 fillért kell fizetni. A békéscsabai helyi forgalomban pedig a jegy ára 12 fillérre emeltetett föl. — Emlékkő a Mohi-pusztán. Magyar­országnak egy talpalatnyi olyan földje sincs, melyet ne öntözött volna meg a sza­badságért küzdő magyaroknak vére. A vérrel és életáldozattal szerzett ősi föld polgárai lelkes készséget tanúsítanak most a nevezetesebb csaták színhelyei­nek emlékkővel való megjelölése körül. Legutóbb a gyászos emlékű Mohi-pusz­tán akarnak emlékoszlopot felállítani s az emlékkő-bizottság megkereste vár­megyénk törvényhatóságát is, hogy ado­mányával járuljon hozzá a szükséges összeg előteremtéséhez. — Ösztöndíj egy csabai festőművész­nek. Vidovszky Béla békéscsabai festőművész-növendék nevével sűrűn találkozhattunk ezelőtt is a fővárosi la­pokban megjelent mübirálatoknak di­csérő sorai között. Most újból örvende­tes hirt hallunk erről az igazán nagy­tehetségű, fiatal művészről. A közokta­tásügyi kormány által kitűzött állami ösztöndijakra beérkezett pályamüveket ugyanis még juniusban bírálta meg F o r s t e r Gyula báró elnöklésével az országos képzőművészeti tanács. Jelen­tését aztán fölterjesztette gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszterhez, aki e jelentés alapján Vidovszky Bélá­nak is ösztöndijat adott. — írnokválasztás. Békés község kép­viselőtestülete tegnap tartott közgyűlé­sében választás utján töltötte be az üresedósben levő Írnoki állást, melyre hatan pályáztak. Lipcsey Ferenc főszolgabirósági díjnok választatott meg 19 szavazattal, Győr fi Béla községi napidijassal szemben. — A vonat kerekei alatt. Nagy sze­rencsétlenség történt tegnapelőtt a mező­berónyi vasúti pályaudvaron. Jur­kovszky Aladár 35 éves szabósegód Budapestre akart utazni. Mikor a vonat berobogott Mezőberónybe, Jurkovszky kinyitotta a kocsiajtót s kikandikált. A szél lekapta a kalapot a fejéről s Jur­kovszky nem várta meg, hogy a vonat megálljon, hanem a kalapja után ugrott. Ugrása azonban oly szerencsétlen volt, hogy a kerekek alá esett, amelyek jobb lábát bokából, bal lábát pedig térden felül levágták. A vérző szabósegédet ápolás alá vették s visszaszállították a csabai közkórházba, ahol most súlyos betegen fekszik. — Elpusztult halak a Körösben. Hétfőn csak azt vették észre a dobozi halászok, hogy nagy mennyiségű halat hoz magá­val a Körös vize. A haláradás minden épkézláb halászt kicsalt a partokra. Köny­nyü volt a fogás, mert úgyszólván egymás hátán úsztak a nagy, kövér halak. Meglepetve tapasztalták azonban már az első fogásnál, hogy döglőfélben levő, kábult halakat hoz a viz, szertelen mennyiségben. Kétségtelen, hogy valahol maszlagot hánytak a vizbe s ez okozta a szokatlan hal-áldást és halszüretet. -- Megvadult lovak a járdán. Sok bajt okozott már a lovat hajtók gondatlan­sága, hogy nem vetik le a hámszárat amikor magára hagyják a kocsit. Va­sárnap Szarvason két megvadult ló az árkon keresztül a járdára jutott kocsival s hosszú darabon azon nyargalva, nagy riadalmat keltett a járókelők között. Lampert Gábor kapuja előtt egy kis­lány áldozatul esik, ha egy öreg asz­szony lélekjelenetót el nem vesztve, be nem rántja az udvarba. A kocsi azon­ban dirib-darabokra tört össze. — Verekedés a csabai pályaudvaron. Holló István tiszaroffi illetőségű mun­kásnak jó sorja lehetett Boszniában, ahol egy hidépitósnél volt alkalmazva. Holló Békéscsabán keresztül akart hazája felé tartani s itt kiszállván a vonatból, betért a „Kakas"-hoz címzett vendéglőbe, ahol cigánymuzsika mellett elszórakozott esti 9 óráig. Ekkor az állomás felé bandu­kolt s útközben megtámadta V a 1 a s­tyán Mártont ós feleségét. A megtáma­dottaknak segítségül sietett egynehány vasúti alkalmazott, akik ugy helyben­hagyták Hollét, hogy súlyos sérülései­vel a kórházba kellett szállítani. Hollé, amikor magához tért a kórházban, nem emlékezett vissza semmire. De arra már emlékezik, hogy 50 koronáját állítólag ellopták. — Tüzek a megyében. Vármegyénk területén rendkívül gyakori időközök­ben ismétlődnek meg a tüzesetek. Az ember szinte azt hiszi, hogy itt rendsze­res gyujtogatósról van szó, amely ál­landó rettegésben tartja a megye pol­gárait. A', elmúlt napokban is két tüz­eset volt Békósmegye területén. Julius 23-ikáról 24 ikére virradó éjjel P u s z o k i Áron gyulavári háza hamvadt porrá. A szél átvitte a szikrákat a meléképüle­tekre is, amelyek szintén leégtek. — Tegnapelőtt Békésen volt tüz Makra Lajos telkén. A tüz a padláson kelelke­zett s elhamvasztotta az épületet ós az ingóságokat. Makra Lajos kára biztosí­tás révén megtérül. A bábák bűne. Békésmégyében is „dolgoztak". Angyalcsinálás nagyban és kicsinyben. Julius hónap elején nagy vakmerő­séggel és üzletszerű folytonossággal űzött bűnténynek jutott nyomára a hód­mezővásárhelyi rendőrség. Ez a bűntény is abba a sötét krónikába illik, melyet az örök titokzatosság leple alatt köny­nyelmü anyák és lelketlen szülésznők irnak tele könyörtelensógre ós állatias érzésre valló esetekkel. A hódmező­vásárhelyi szülésznők segédkezet nyúj­tottak az elbukott leányzóknak, hogy szégyenüktől megmenekülhessenek s hogy az anyaság bélyegét ne viseljék. A bábák ellen megindított bünvizs­gálat szörnyű adatokat juttatott a nyo­mozó hatóság kezeibe. Beigazolást nyert, hogy három szülésznő éveken keresztül űzte az angyalcsinálást, vagy hogy a lapok hirdetési oldalán megszokott kife­jezéssel éljünk, évek óta olcsó pénzért „jó tanácsokkal" látta el a hozzájuk fordult leányokat. Tanácsaikban pedig a pénzt tekintették alapul. Ki amennyit fizetett, ehhez viszonyított gyorsasággal mentették meg az anyaság szégyenétől is. A hódmezővásárhelyi bábák bűne nem érdekelné a bókésmegyeieket, ha nem nyert volna tegnap beigazolást, Békéscsaba, 1907. aug. 1. hogy éppen, mint a csorvási csodatoktor, ők is mozgó-gyógyszövetséget alkottak s szereplésük szinteréül épp oly jogosan vallhatták Hódmezővásárhely és Szeged, mint Békésvármegye vidéket. A vásár­helyi rendőrségnél elfekvő akták tanú­sítása szerint az angyalcsinálási bűn­perben több szegedi asszony és gavallér is szerepelni fog. Ezek a bünbarlangok országos hírűek voltak' s ügynököket tartottak minden nagyobb gócpontban. Békésvármegye területén két „ügy­nökük" is volt: Gyulán és Mezőberóny­ben. Beigazolást nyert, hogy három gyulai varróleány is állandó látogatójuk volt. Mezőberényből egy öreg asszony és egy leány tett ellenük terhelő vallomást, akik azt állították, hogy egy ízben, amikor éppen az egyik gyulai leányon végeztek „műtétet", jelen­tek meg a bábák közös tanyáján. A leány sikoltozásaitól olyan félelem vett rajtuk 3 őt, hogy nem akarták magukat alávetni a „jó tanácsoknak" s inkább a szégyent viselték el. Azóta mindketten anyákká lették már. E vallomás alapján most a gyulai varróleányokat is beidézi a hódmező­vásárhelyi rendősóg. A gyulavárii hasfölmetsző. Szerencsére — csak fenyegetett. Bosszút akart állani. Szatmári István, gyulavárii pa­rasztlegény sokat olvashatott már a has­fölmetsző gazemberekről. Ezt a gyilko­lási nemet kiválóan alkalmasnak találta a bosszúra s a mult héten azzal fenye­getőzött, hogy ő sem fog másként el­járni G o 1 d s t e i n Mór gyulavárii korcsmárossal és családjával. Szatmári Istvánnak igen nyomos okai voltak, hogy ezt a fenyegetóstjmegtegye. Az ok termé­szetesen itt is egy leány környezetében található föl. Szatmári István ugyanannak a lány­nak birta a szerelmét, akinek K a s j e r Péter, Goldstein Mór korcsmárosnak mészárostanonca és Zsigmond Károly dobozi cigány tették a szépet. A szende leányzó hódolatteljeseu fogadta mind­három szeladonnak az udvarlását. De azért igaz szerelmével mégis csak Szatmári Istvánt jutalmazta meg. A két másik legény eleintén nem vette észre azt, hogy a leány már ken­dőt váltott Szatmárival s ezért békes­ségben éltek jóidéig. A titok azonban nem marad sokáig titoknak, ha szere­lemről van szó. Kasjer Péter az elmúlt héten egy rózsát adott a leányzónak, amelyet két nap múlva Szatmári István viselt a ka­lapja mellett. Ebből minden kiviláglott s Kasjer amúgy falusi módon vett ma­gának „elégtételt". Összebeszélt a másik elbolonditott legónynyel, Zsigmond Károlylyal s kézen-közön úgy helyben­hagyták a derék Szatmárit, hogy az három hétig is nyomni fogja az ágyat. Szatmárit rettenetesen bántotta ez a szégyen. Az elmúlt csütörtökön már annyira jobban lett, hogy egy kissé föl­kelhetett ágyából. Kiment a konyhába s összeszedte ott a disznóölő késeket, amelyeket beretvaólesre fent ki. Eközben arra vetődött Horváth Gábor szom­szédjának hasonló nevű 6 esztendős fia, aki megkérdezte Szatmáritól, hogy mit akar azzal a sok késsel ? Szatmári igy válaszolt: — Zsidót akarok enni! . . . Mikor aztán készen lett a fenéssel } a kis Horváth Gáborral egy cédulát küldött Goldsteinnak. A cédulában azt irta, hogy neki is ós családtagjainak föl­metszi a hasát, ha Kasjert el nem csapja azonnal. Goldstein átadta a fenyegető levelet a csendőrségnek s az őrsparancsnok nyomban kihallgatta az elkeseredett legényt. Szatmári kijelentette, hogy ő nemcsak ígéri, de be is váltja fenyegetését, ha Kasjert nem csapja el a korcsmáros. Ügyét áttették most a járásbíróság­hoz, amely életveszélyes fenyegetés címén megindította ellene az eljárást.

Next

/
Thumbnails
Contents