Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-07-21 / 57. szám

6. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. julius 11. A csabai evangélikus egyházból. Lelkész nélküli reformátusok. Tanitó áthelyezések és előléptetések. Csütörtökön gyűlést tartott a csabai evang. egyház presbitériuma, Knyihár Károly igazgató-lelkész elnöklete alatt. A gyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: A gyulai ref. egyház főpapja, Dombi Lajos, aki egyúttal a békés-bánáti ref. egyházmegye főesperese is, értesítette a csabai evangelikus egyházat, hogy Csabán megalakult a ref. egyház. A prdsbiterium erre Dombi esperest értesítette arról, hogy a csabai evangelikus lelkészek felmentetnek az alól a kötelezettség alól, hogy a csabai reformátusoknak lelkészi teendőket végezzenek. E helyütt is figyelmükbe ajánljuk a csabai ref. vallású lakosoknak, hogy ha lelkészre lesz szükségük, a saját hitvallású szomszéd városokban lakó ref. lelkészükhöz forduljanak, mert a csabai evang. lelkészek nem kötelesek többé őket kiszolgálni. Megírtuk már egyszer s e lapnak hirdetési rovatában most is benne van, hogy az egyház bérbe adja 50—60 holdas parcellákban medgyesegyházai circa 400 holdnyi földjét. Ajánlat jött elég, de az ajánlattevőknek volt annyi magukhoz való eszük, hogy előzetesen megállapodtak egymás között (ze by sa edondruhyho nehubih) a felajánlandó bérnek tárgyában. A kartell eredménye aztán ugy leszorította ennek az elsőrendű földnek az árát, hogy a gazdasági bizottság s a presbitérium is, egy ajánlatot tevő kivételével (ki ugy látszik, nincs a kartellben), visszautasitotta az ajánlatokat s elhatározta, hogy augusztus 4-én az egyházi tanácsteremben, d. u. 3 órakor, kellő óvadék letétele mellett, nyilvános szóbeli árverést tart a medgyesi föld haszonélvezetére, mikor is a legtöbbet Ígérőnek nyomban át fog adatni a föld 10 esztendőre. Az erre vonatkozó hirdetés, mint említettük, benne van lapunk mai számának hirdetési rovatában. Legtöbb időt vettek igénybe az iskolai ügyek. Az erzsébethelyi állami iskolai tanitók lemondtak az iskolájukba járó, majdnem kivétel nélkül evang. vallású tanulók vallásoktatásáról. Ők tudják miért. A presbitérium ezt tudomásul vette s abban az iskolában az evang. vallástanitással megbízta Pováz s a y Endre és G r e x a György erzsébethelyi ev. egyházi tanítókat, az állam részéről ezért őket megillető tiszteletdíj fejében. Povázsay Máté erzsébethelyi tanitó bejelentette, hogy nyugdíjba megy. A presbitérium érdemes, ősz tanítójának egyhangúlag teljesítette abbeli utolsó kívánságát, hogy helyére és fizetésére fiát, Povázsay Endrét, ki eddig a kigyósi-utcai városi iskolában tanított, válaszszák meg. Csarejs tanitó elhalálozása folytán megüresedett állásra előléptették G a 11 i Jánost, Galli János helyére megy L a c zó Endre, Laczó Endre helyére C z i b u 1 a János, Czibula János helyére S z v á k Mátyás dobozmegyeri tanyai tanitó. Itt megemlítjük, hogy Szvák tanitó ellen dobozmegyeri hivei különféle panaszokat adtak be még ez év elején s áthelyezését kérték. Most ez megtörtént. Ha a dobozmegyeriek örülnek Szvák távozásán, tudnivaló dolog, hogy Szvák még jobban örül, ha elmehet Dobozmegyerről. Szvák megbukott Dobozmegyeren, de mivel Csabára került : feljebb bukott. U h r i n Pál tanitó fizetését a presbitérium kiegészítette elsőrendű fizetésre, illetve neki adta a néhai Csarejs György fizetését. Végűi még sajnálattal kell megemlékeznünk arról, hogy az egyházi polgári leányiskola ügye ezen a gyűlésen megbukott. Amilyen szépen megindult a dolog, amilyen örvendetes volt látni, hogy a pesbiterium egyes tagjai égető szükségnek tartják ez iskola felállítását, olyan szomorú volt tapasztalni hogy Áchim L. András felszólalására, ki ezt az iskolát szükségtelennek találta s az eleminél nagyobb műveltségre törekvőket a felsőbb leányiskolába utasitatta, lekerült a napirendről. Hisszük, hogy csak egy időre, mert arra szükség van. A békésmegyei agglegények. Adót reájuk ! I gyaló leirata a Gyula—Kétegyházai, mej zőberény—vésztői,Füzesgyarmat—nagyI bajomi és Kétegyháza—eleki utakra vonatkozik. Ezek az utak összesen 24 és Va kilométerrel gazdagítják majd a megyei úthálózatot. A gyula—kétegyházai útszakasznak 12 km., a mezőberény—vésztőinek 5 km , a füzesgyarmat—nagybajominak szintén 5 km. és a kétegyháza - elekinek 2

l/a kilométer a kiépítendő hossza. Kovács Imre tiltakozott s végre kijelentette, hogy neki van 100 forintja, de az az ő jogos tulajdona. Nagyobb bizonyság okáért ki is vette a tárcáját, amit az idegen nyomban elkapott s futásnak indult azzal. Ebben a pillanatban Kovács társa is szaladásnak eredt, de visszakiáltotta még, hogy a tolvaj után fut, akit a rendőrség elé akar állítani. A jámbor nagyzerendi paraszt várt egy órát, két órát s mikor nem jelentkezett az idegen, bekocogott a rendőrségre, megtudakolandó, vájjon megkerült-e már a tolvaj. Itt aztán felvilágosították mindenről. A rendőrség kettőzött erélylyel indította meg a nyomozatot, hogy a jómadarakat hurokra kerítse, de azok ma már teljes biztonságban érzik magukat. A szentandrási krónikából. Közli : Zlinszky István. V. „Hogy szegény embertársaimon segítsek, — ki élni sem kívánnék egyedül magamért — hozzáláttam az orvosláshoz, annál inkább neki bátorodván, hogy nemsokára egy németországi orvosnak Muszkaországból atyafiaihoz irt levelének fordítása jutott kezeimhez; azt pedig, hogy Rigában mint bánnak a betegekkel, az újságban olvastam. Ezekből kitetszett, hogy nem rosszul kezdtem a gyógyítást. Azért is utonutfélen szünet nélkül hirdettem ennek a nyavalyának veszedelmes következményeit, de ellenben annak bizonyos elkerülhetését, ha orvosoltatik. Kisded nyájamat arra is megtanítottam, hogy miképpen kell orvosolni Aki szófogadó, az egy sem hal meg; aki pedig paraszti, durva, tudatlan, értetlenségében megátalkodott, vagy a beteg elvesztvén sokszor elméjének helyességét, a körülállóktól — gondatlanul gyilkoló szánakozásból — hideg vizet' kap, a halált egy sem kerüli el. A gyógyításnak módja ez : Megvan a nép még a nyavalya elérkezésének idejétől tanítva és naponként folyton taníttatik, hogy miféle jelekből lehet észrevenni ezen veszedelmes nyavalyának közeledését az emberhez. Ha valakinek fejszédülése, vagy kéz-, lábellankadása, gyomorémelygése, vagy hasmenése kezdődik, azonnal feküdjön le. A beteget meleg ágyba lefektetem, dunyhákkal, bundákkal betakartatom, hogy legkisebb mértékben se jusson hozzá külső levegő, egyedül az orra marad takaratlan; a fejére is ruha tétetik. Egyszersmind a beteg, amint lefekszik, kötést készíttetek: fodormentát (herba menthae crispae), istenfát (herba abrosani), borzsikát (herba saturea), zsályát (herba salviae) és uton termő mályvát összevagdaltatva, megforráztatom vizzel; két ruha közé tétetem az összevagdalt füveket és egyik oldalát forró borral meglocsoltatva, jó melegen a beteg gyomrára köttetem, frissen és jól betakartatom ismét. Italt is mindjárt készíttetek. Fodormentát, bodza-virágot (fl. sombaci), vagy szikfő-virágot forráztatok és ezt gyakran, melegen adatom a betegnek. Miután a fodormenta elfogyott, helyette a csombor-füvet (herba pulegu) használom, mely a réteken bőven terem. Ha szomjúhozni kezd a beteg, árpát főzetek s ennek levét melegen adatom néki; ha éhezik, meleg levest főzetek és adatok, de italul erre is árpalevet kap a beteg. Midőn a nyavalyát elkergető forróságon keresztül esik, ámbár forróságban marad a takarók alatt, mégis cspndes tűréssel szenvedi; mellettök lévén, ezt többeken tapasztaltam. Izzadás közben száraz, tiszta ruhát adatok a betegre. Ha jobban kezd is lenni a beteg, a kötést nem engedem levétetni, sőt megujittatom meleg helyen és két lepedővel betakartatom egész nyakig, hogy hirtelen átváltozás ne történjen ; ha a lepedők alatt is folyvást izzad, igen jó jel. Azután felkelni engedem, de téli módon öltöztetem. Ekkor, ha meleg levest eszik, engedek egy kevés bort inni. E mód szerint sok betegem ha rosszul lett reggel, este már fenn járt a házban. Hogy a köznépet jókori lefekvésre serkentse az ember, szüntelen kérni és inteni kell; már nékem a mellem is fáj, mert nem győz az ember ezzel a buta néppel valami okosat elhitetni. Én három hét alatt reggeltől fogva estig egyik házból ki-, a másikba bementem (mert itten kórházat rendezni lehetetlen volt), nézegettem kezeiket, lábaikat minden rettegés nélkül, úgyannyira, hogy már a sok járkálás ós beszéd miatt elgyengültem, de felfrissített azon öröm, meEsztergommegye akarja igy. Megérkezett már Bókósvármegyéhez is az az esztergomi törvényhatósági határozat, mely a nőtlen emberek megadóztatását kívánja s melyről az ország lapjai oly élénk tónusban írtak. Európa kulturállamaiban már évekkel ezelőtt mozgalom indult meg a nőtlen emberek megadóztatása iránt. Ha jól tudjuk, Franciaországban már életbe lépett ez a reform, amelynek egyrészt az a célja, hogy házasságra buzdítsa a férfiakat, másrészt az, hogy a megrögzött agglegényt, a terhektől roskadó családapák terheinek megkönnyítésére, érzékenyen sutjsák, amiért megfeledkezett a nemzete iránti kötelességéről és nem akar gyermekeket nevelni. Valószínű, hogy a nőtlen emberekre előbb-utóbb Európa valamennyi államában adót fognak kivetni ós igy természetszerűleg Magyarországon is, persze csak legutolsó sorban, mert minden reformban néhány évtizeddel kullogunk a külföld után. Egyelőre tehát valószínű, hogy minden erre irányuló terv a meg nem valósított eszmék lomtárába kerül, bár szociális szempontból nem kis jelentőséggel bir. ivm noha egyelőre kevés kiiátás van arra, hogy Magyarországon a nőtlen embereket megadóztassák, mégis mozgalom indult meg e reform megvalósítása iránt. Esztergommegyében ós nem lehetetlen, hogy nagyobb arányokat fog ölteni, mert Esztergcmvármegye valamennyi törvényhatósági bizottságnak megküldte a reform megvalósítása iránt a képviselőházhoz intézett feliratát, arra kérvén a vármegyéket és a városokat, hogy pártolják a felratot. Bókósvármegye törvényhatósági bizottsága már valószínűleg legközelebbi közgyűlésén ?foglalkozni fog az érdekes inditványnyal és nem lehetetlen, hogy pártoló feliratot fog intézni a kormányhoz ós a képviselőkázhoz a reform megvalósítása érdekében. * Az érdekes átirat azt a tervet veti fel, hogy a hót ós tizenöt éves kor között levő elhagyott gyermekeket ezentúl a városok helyett az állam nevelje és segélyezze, még pedig a nőtlen emberek megadóztatásából létesítendő alapból. Létesítsen az állam - úgymond az átirat — gyermekvédelmi alapot azoknak hozzájárulásával, akik a gyermeknevelés terheit nem érzik. A gyermekek gondozása ós nevelése a szülőkre aránytalan terheket ró, amelyek a nőtlen embereket nem érintik. Az átirat javaslatba hozza, hogy minden huszonnyolc éves nőtlen férfi, vagy gyermektelen özvegy, férfi és nő, fizessen ilyen adót. De nemcsak a nőtlen emberekre, hanem a gyermektelen házaspárokra is ki szeretné terjeszteni Esztergom vármegye ezt az uj adónemet. Persze a házaspároknak egy bizonyos terminust adnának és csak akkor adóztatnák meg őket, ha ez a terminus elmúlt, anélkül, hogy gyermekük született volna. Ez az eszme különben nem uj, aminthogy semmi uj sincs a nap alatt. Már O k t á v i u s római császár idejében 28-ban Krisztus születése előtt ediktumot adott ki, amelyben később a Lex Júlia de maritandis ordinilus alap alt s amely rendelet Krisztus előtt 9-ben a Lex Papia Poppea-féle toldalékkal életbe is lépett Ez a törvény éppen ilyen rendelkezéseket tartalmazott — a köz érdekében, bár akkoriban más cél vezérelte, más ok kényszeritette a tövónyhozót ezeknek az intézkedéseknek megtételére. Békésvármegye útépítései. A kereskedelmi miniszter leirata. Elrendelte a közigazgatási bejárást. Annak a nagyarányú útépítési programnak, amelyet Békésvármegye területén kell megvalósítani, érdembe vágó, uj fejezetét nyitotta meg a kereskedelmi miniszternek azon rendelete, mely tegnapelőtt érkezett vármegyénk alispáni hivatalához. Folyton fejlődő útpolitikánk hatalmas lépéssel halad előre, ha kiépülnek az idei programba fölvett utak, melyeknek közigazgatási bejárását is elrendelte már a miniszter. A kereskedelmi miniszternek ezt tárA miniszter felülbiráltatta az államépítészeti hivatal aktáit s ezen hivatalnak előterjesztése alapján a munkálatok engedélyezése előtt helyszíni bejárást rendelt el. A helyszíni bejárás határidéjeül a Gyula—kétegyházai és Kétegyháza— gyulai útra augusztus 5-ikét, helyéül pedig a gyulai városházat, a Mezőberény— vésztői ut bejárása idejéül augusztus 6-ikát, helyéül a mezőberényi községházat, a Füzesgyarmat—nagybajomi ut idejéül augusztus 7-ikét s helyéül pedig Füzesgyarmat községházát tűzte ki. Értesili a miniszter a vármegyét, hogy a helyszíni bejárások vezetésével P u m József királyi műszaki tanácsost bízta meg s felhívja a törvényhatóságot, hogy a helyszíni bejárásokon képviseltesse magát, valamint felhívja a megyét arra is, hogy erről a miniszteri intézkedésről értesítse nyomban a nagyobb ipari vállalatokat. Ilyenformán a megvalósítás utolsó stádiumába jutott az ez évi útprogram. E helyszíni tárgyalások után P u m József műszaki tanácsos nyomban megadja az engedélyt a munkálatok megkezdésére s értesülésünk szerint az államópitészeti hivatal máris intézkedett, hogy ezidőre zavartalanul kezdetét vehesse az útépítés. Kifosztott vásáros ember. Könnyen szerzett száz forint. A városi krónikáknak sűrűn beirott lapjain sokszor találkozunk egy-egy olyan tolvajfurfanggil, amelynek együgyüsége már elegendő ahhoz, hogy gyanút keltsen abban, akit áldozatul szemeltek ki a vásári rémek. Az az eset is, amelyről alább szó lészen, ezek közül való s igazán csodálni tudjuk a magyar paraszt naivitását, amely könnyűszerrel a kifosztás áldozatául dobja őt. Kovács Imrenagyzerindi gazda ott üldögélt pénteken a gyulai vásártéren. Tehenet akart venni s mert nem talált még kedvére valót, bejárta még egyszer a vásárteret. Eközben melléje toppant egy ismeretlen : — Jó napot! Ejnye be rossz a vásár!?.. . Kovács bizalmasan ránézett a jövevényre, mint aki az ő véleményét is képviseli: — Rossz bizony 1 Magam sem kapok kedvemre való jószágot. — Mit akarna vásárolni? — Tehenet! válaszolt a nagyzerindi gazda. — Drágát-e ? — Úgy száz, százharminc forint körülit! . . . — No akkor jó, hogy találkoztunk. Amott a vásártér mögött áll egy olyan tehén. Bizonyosan megfelelő lesz. Száz forint az ára. Meg is nézhetjük rögtön. El is indultak a jelzett irány felé. Menetközben elsurrant mellettük egy eléggé jól öltözött, földbirtokosnak látszó ember s egy pénztárcát hullajtott el. Kovács társa rögtön utána hajolt s fölvette a duzzadt erszényt, aztán titokzatosan odasúgta a nagyzerindi gazdának : — Most elmegyünk valahová s megosztozunk a pénzen. A jámbor gazdálkodó ráállott s még ő sürgette, hogy minél hamarább nézzék meg az erszényt. Erre kisétáltak a Körös part felé s egy bokor mögött épp ki akarták nyitni a talált pénztárcát, amikor lelkendezve feléjük szaladt az az ember, aki a tárcát elhullatta. Egyenesen Kovács feló tartott: — Száz forintott vesztettem el. A pénzt maga találta meg. Adji elő hamar.