Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-07-21 / 57. szám

6. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. julius 11. A telep üzembe helyezésekor meglévő berendezett fogyasztó objektumok számát, továbbá ennek növekedését és ezzel kapcsolatosan az áramtermelés növekedés't is a következő számok mutatják: 1905 január elsején volt 8436 darab installált 16 gyertyafény, 1906 január 1-én már 5125 darabra és 1907 január 1-én 6944 darabra emelkedett ez a szám. Az 1905. évben az összes termelés 208.903 kilowattóra s 1906-ban 275.588 kilowattóra volt. A termelés tehát mintegy 30%-kal növekedett. Ez idő szerint 7000 izzólámpát lát el villamos-fényny el a csabai villamos telep. Az 1906. év végén 6944 installált 16 gyertyafényü lámpája volt a vezetékeknek. Ez alapon számítva, 1906. évben az összes bevétel 73.740 korona, az üzemfölösleg pedig 28.203 korona volt. Szabályrendeletileg hektowattóránként 8 fillér van megállapítva, de ezen egységár az idők folyamán kialakult s magánosok 8 fillérért, vendéglősök 6 fillérért, egész éjszaka nyitva levő kávéházak pedig 5 fillér egységárért kapják az áramot. Motorikus üzemre 5 fillér van megállapítva. Az elmúlt évben egy körfürészt is szerzett be a telep, amelylyel 247 öl fát fürészeltek föl. A körfiirész 709 korona jövedelmet hajtott s ebből a tiszta nyereség 340 korona 94 fillért tesz ki. Minthogy a fogyasztók száma folytonosan nő ós a már meglévő gépészeti berendezéssel a jövő tél folyamán beállandó túlterhelést ellátni nem lehetne, a község egy uj gépcsoport rendelését határozta el. Ez a gépcsoport 300 kilowattos lesz s még ez évi október hónapban fog üzembe kerülni. Ezek az adatok fényes cáfolatai is egyben azoknak a támadásoknak, amelyek oly sokszor érték a békéscsabai villamos-telepet. Békésmegye a termésjelentésben Gyönge az eredmény. A magyar királyi földmivelésügyi minisztérium terményjelentései az idén j még mindig nagy feltűnést keltettek az j érdekeltségek körében. Ez a szenzátió ' buza: 32 a csütörtöki féléves kimutatás közzé- i rozs: 1016 tétele alkalmából pedig határozott mér- ! árpa: 12 68 tékben nyilvánult. A kétség és remény- i zab: 11 kedós helyébe a számadatok logikája termett. lépett s a most közzétett jelentés erősen igazolja a tőzsde szimatját, amely már április elsején erős áremelkedéssel jelezte a gyenge esztendőt. A tőzsde ezúttal is helyes érzéket tanúsított. A kereskedők ugyanis tudják, hogy a juiiusi csökkenés legutóbb is három millió métermázsát tesz ki. A börze, amelynek ezer és ezer érdekszálai végigfutnak az egész országon, hibázhat egy koronával, tévedhet egy napig, de az teljesen kizárt, hogy három koronával felemeljelje a búzának amúgy is magas árát, ha erre különösebb oka nincs. Most aztán kitűnik, hogy az idei évi termés a gyengék között is gyenge s az ellentét a mult évi kitűnő terméshez viszonyítva kétszer3sen szomorú. Az Alföld nagy részén, de az ország más vidékén sokat szenvedett a vetés a hőütéstől, amelyet kétségtelenül fokozott a rozsda is, amely rég nem terjedt olyan rohamosan, mint az idén. Különösen a feketerozsda lepte el a buza szárát, sőt a kalászát is és mert arat s közben, julius 9-én, óriási vihar, sőt itt-ott jégeső is érte a vetéseket ós a kereszteket (a vihar több helyen szerteszéjjel szórta), a károsodás folytatói ig ismét növekedett. Hogy a rozsda, üszög ós a hőütós miatt az ezidei buza és rozs minőségileg a rendes középátlágban jóval alul marad, ez körülbelül befejezett ténynek tekinthető, mivel nagyon sok helyütt apró, töpörödött, könnyű szemű gabona termett. Kivételek lesznek, aminthogy vannak is, ahol a termés minőségileg, sőt mennyiségileg is kiváló, végeredményében azonban az ezidei aratási eredmény, országos átlagban számítva, a gabonafélék összes hozama mégis jóval alul lesz a közepesen. A jelentós időszabában az ország nagy részére -- csaknem az egész Alföldre és az ország hegyi részeire is — kiterjedő vihar volt, amely esőt, részben azonban sok vidéken jégesőt is hozott. Károkat okozova különösen Esztergom, Pozsony, Fejér, Somogy, Zala, Bács-Bodrog, Csongrád, Pest, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Bereg, Zemplén, Ugocsa, Békés, Bihar, Hajdú, Szabolcs, Szatmár, Szilágy, Arad, Csanád, Krassó-Szörény, Temes és Torontál vármegyékben. A vihar és jég okozta károsodás különösen az Alföldön volt jelentékeny nemcsak a gabonafélékben, hanem a kapásnövónyekben, továbbá a kerti és kereskedelmi növényekben, végül a gyümölcs? ben és a szülőkben is. A rozsda, üszög és hőütés okozta károsodás legszembetűnőbb Békés vármegyében Az összes termés statisztikája igy sorozta egymás mellé a számokat: Békésvármegyének katasztrális holdanként! termése ez: buza: 620 métermázsa rozs: 5 86 „ árpa: 8 34 „ zab: 671 „ A földmivelésügyi minisztérium még két termésjelentést fog közzétenni és pedig augusztus 3-án ós 17-ón. Ez utóbbi kimutatás beszámol egyúttal a burgonya és kukorica eredményéről is. millió mm. A közkórházi bizottság ülése. Magánmérnökkel készittetik a terveket. Apróbb ügyek. Békésvármegye közkórházának bizottsága szerdán délután ülést tartott Ambrus Sándor alispán elnöklésóvel Az ülésen megjelentek : D a i m e 1 Sándor dr. vármegyei főjegyző, Berkes Sándor dr. közkórházi igazgató, továbbá S c h m i d t József, T o 11 m a n n János és K o h n Dávid bizottsági tagok. Az ülésnek legfontosabb tárgyát az a levél adta meg, amelyben Jendrassik miniszteri tanácsos arról értesítette a bizottságot, hogy a sebészeti osztálynak, a tuberkulotikus és fertőző pavillonnak tervrajzait csak mintegy 20.000 koronáért hajlandó elkészíteni. Köztudott dolog ugyanis, hogy a kórházkibővitésre vonatkozó tervek egy részét az államépitészeti hivatal készíti el, mig a többi tervek elkószitésót Jendrassik miniszterimüszaki-tanácsosra bizták. A korházi bizottság mindössze 5000 koronát irányzott elő a tervek elkészitésénekfedezéséres megkereste Jendrassik tanácsost, hogy mennyiért volna hajlandó ezt a megbízatást teljesíteni. Jendrassik nem sokáig késett a válaszszal. Százalék-számitást vett alapul a munkadíj meghatározására, amely ezen az alapon mintegy 20 000 koronát tenne ki. Természetesen ez az összeg oly horribilis, aminőt nem hajlandó e célra fortani a korházi bizottság s ezért eleintén azt határozta el, hogy pályázat utján rajzoltatja meg a terveket. János József államépitészeti mérnök azonban felvilágosította a bizottságot, hogy a pályázat eredménye mindössze egynehány vázlat lesz, amelyeket később ki kell dolgoztatni s igy még többe kerülnének a már használható tervek is. Beható tárgyalás után abban állaI podott meg a bizottság, hogy a terveket magá n-m érnökkel készítteti el. Mindenekelőtt azonban megbízták dr. Berkes Sándort, hogy személyesen lépjen érintkezésbe Jendrassikkal, aki hátha olcsóbban is elkészítené a terveket. Ezután 50 korona pótlékot szavaztak meg S z i k s z a y kórházi kéményseprőmesternek s a vihar okozta károk kijavíttatása érdekében felhatalmazták az igazgatót, hogy 200 koronánál nagyobb összeget is kiutalványozhasson a kórházi pénztárból. Mi a hír Bucsatelepen ? Egy megkésett nyilatkozat. Lelkész és tanító harca. Bucsatelepről csak azt tudtuk ezelőtt, hogy Füzesgyarmat mellett fekszik s hogy nem sok bajt okoz vármegyénk közigazgatásában. Ámde Mikler Sándor tanfelügyelő a vármegyei közigazgatási bizottság egyik ülésén azt is jelentette, hogy a bucsatelepi tanító és lelkész ellenséges viszonyban élnek egymással s hogy ez az áldatlan viszály a tanügyi érdekek hátrányára van. Mi — a tényeknek megfelelően — nem hagytuk ki referádánkból azt a részt sem, amelyre tegnap egy hosszabb nyilatkozatot vettünk Wé'ber Kálmán bucsatelepi tanítótól. Bucsatelep 1898-ig egyházi tekintetben a tőle 32 kilóméternyire fekvő Szeghalomhoz tartozott. Wéber, másfél évi bucsatelepi működése után, belátta ennek a helyzetnek tarthatatlanságát s egy, a püspökséghez intézett beadványa következtében Bucsatelepet elkapcsolták Szeghalomtól ós a bárándi plébániához osztották be, még pedig külön segódlelkészi állomással. Ez az állapot 4—5 évig tartott, amikor Bucsatep már önálló lelkészt kapott Gáspár István szentandrási segédlelkész személyében. Eddig tárgyilagos Wéber Kálmán nyilatkozata, de ezután már kiérzik soráiból az az ellenszenv, melylyel Gáspár iránt viseltetik. Ezért nem tartjuk helyénvalónak, hogy szószerint közzétegyük észrevételeit Wéber kijelenti, hogy Gáspár István, nyomban hivatalba lépésekor, már az ő vesztére tört. A cselszövések ezerféle fogásait alkalmazta ellene, jó hírnevét tönkretenni igyekezett — mondja Wéber — s minden erejével azon volt, hogy társadalmilag lehetetlenné tegye. Az ellenségeskedést Gáspár kezdte — Wéber szerint. „Én azonban — folytatja a nyilatkozó — dacára a Gáspár István részéről történt üldöztetésem melhtt sem szünma reggelre állapították meg. Valószínűleg már meg is volt. Mind a két leány szótlanul, mereven bámult maga elé. Ekkor csikorogva nyilt meg a kertajtó s a kavicsos uton léptek közeledtek. A lugas előtt Tóváry állott. — Nini. itt van ! — kiáltá Olga. — Hála Istennek, — rebegte Lili. — Gratulálok, — szólt Gábor. — Amint látom, nincs semmi bajod. — Nincs. — És a másik ? — Annak sincs. — Hogyan? Hát nem volt meg a párbaj ? — A mint vesszük. — Hát magyarázd meg . . . — A mikor a segédek felállítottak bennünket és a szokásos békéltetési kísérlet elhangzott,, valami csodás érzés cikkázott át rajtam. Átvillant az agyamon, hogy annak az embernek, aki szemben áll velem, hitvese és négy gyermeke van. Aztán meg beláttam, hogy jószándókomban az este kissé túlléptem a kellő határt, szóval igaztalan voltam... és... — És? — Bocsánatot kértem. — Te? — Én. A csendet, amely Tóváry szavait követte, Olga törte meg : — De hisz ez gyávaság! — kiáltotta. Lili letette a hímzését ós szép fehér kezét odanyújtotta Tóvárynak: — Ez nagyon, nagyon szép volt öntől Tőváry. Tóváry megcsókolta a feléje nyújtott kezet. — Köszönöm. — És mit szólnak majd ehhez a kaszinóban ? — kórdó Gábor. — Nem tudom — mondá fenkölt nyugalommal Tóváry, — de nem is törődöm vele. Eltökélt szándékom úgyis, hogy uj kört alapitok, olyat, amelynek csak két tagja lesz egyelőre. Nem lépne be tagnak, Lili kisasszony? Liii lesütötte szemeit és halkan válaszolta: — Szívesen. — Nos hát akkor — mondá boldog mosolylyal Tóváry, — nem marad egyéb hátra, minthogy az uj kör alapszabályainak jóváhagyását kérjük a — mamától. Menjünk ! . . . Az árnyékban. Irta: Somogyi Endre. Ebéd után a nagy nyári meleg csak ugy porzott az utca levegőjében, a házfulak fehérsége mozgott, reszketett, mintha valami láthatatlan nagy madár verdesné a szárnyaival. Miután ilyenkor nem jó kint tanyázni, a két polgár vásár után betért a vendég'őbe. Ez uri hely volt különben, de egy kis szellős szárnya volt az udvar felöl a polgárok számára. Vadszőlővel befuttatott, zöldleveles árnyékban a szóles tornácon hosszúkás asztalok unták ma gukat, az asztalokon piroskockás, kemény vászonteritők. Nem volt itt ember senki, csak egy kis hosszunadrágos sváb fiu ült az egyik asztal mellett és kiflit evett, mint valami macska. Az apja vásárra mehetett s itt hagyta a gyereket, hadd mulasson a kemény és szívós jószágokkal A két poigár módos gazda lehet, az egyik lovas embernek látszik, a másik ökrösnek. A lovas embernél ugyanis ostor van, a hajlós, hosszuI nyelű, piros, csapós ostor s magával j hozza az ivóba; akinél pedig nincs ' ostor, az ökrös ember, mert annak az { ostora kinn maradt az ökör szarván. A polgárok elhelyezkednek s bort ! isznak. Csak egy fólliterrel, csendesen. I A bor hamar elfogy s az ostoros emI ber megszólal: — Mehetnénk talán. — De a bort nem lehet ellopni! — mondja a másik. — Hát ki kell fizetni! — Hát nem maga fizeti, komám ? — Nem is, az áldomást kend fizet', ígérte is. — ígértem ? Hogy lehessen az ? Hát ki vett ? — Én vettem, én ; de kend fizeti, igórte is. Azután már egyszerre beszélnek a polgárok, hangosan, de a szót érteni nem lehet. Meglökik az asztalt: előbb csak egy ujjal, ugy magyarázzák az igazságot, mígnem az ostoros ember az üveg mellé üt az öklékel. Erre kijön a vendéglős, annak elmondják az esetet. A bornak, a félliternek, nem akad gazdája, azt nincs aki megfizesse. Kemény szók hallatszanak, közbe az asztal is' beszól nagy kopogással. — No ez nem járja, Csorna Pál! — mondja az ökrös ember. — Én se hittem volna, Vas Gergely ! — mondja Csorna Pál. ' — Nem h tte volna? Mit nem hitt volna ? Énrólam ? Hát hozzék egy litert, korcsmáros ur, egy egész üveggel. Most kirendelem, ki is fizetem, de a féllitert nem. A korcsmáros kihozta a bort s Csoma Pál ki is fizeti nyomban, mellényzsebéből szedi csak a pénzt, hadd lássák, hogy erre onnan is telik. Tölt a Gergely poharába s kínálja: — Na, most igyunk, na! Vas Gergely előbb nézegeti a bort, nézegeti a komáját, vájjon igyék-e, vájjon lehet-e most már inni ebből a borból? De hogy Csoma Pál odakoccintja a poharát az övéhez, mégis odanyúl a pohárhoz s iszik. Ezzel megbékülnek az emberek, isznak tovább, Eleinte beszéd nem folyik, de aztán csak megindul. Még pedig néhai Kovács Mártonról, aki tegnap halt meg s a társulat nem akarja fizetni az érte járó összeget. — Nem hát — mondja Vas, — mert Márton bácsi a társulatot becsapta. — Csak beszéd az, — véli Csoma. — Már hogy lenne, elmúlt hatvan esztendős, amikor beiratkozott, de letagadta. Azt mondta, hogy c^ak ötvenhét, mert ha bevallja az igazat, hát nem veszik fel. — Hit minek vették föl, nem volt muszáj Öreg volt már, nem emlékezett. Punktum. Honnan tudja ? Nem pap, hogy tudja ? — Most hát perelhet mégis Jóska, a fia. — Hát perel. Jól teszi, az a társulat mind piszok. Mlg a társulatot vitatták, elfogyott a bor. Vas Gergely veszi észre, zörög i a kjorcsmárosért. — Most már adjon nekem is egy üveggel. Itt van, fizetek is érte, de a féllitert nem! Ki is fizette, úgyszintén ő is a mellényzsebéből szedte elő a pénzt, az aprójából. Ezért ugyan neki sem kell a zacskóba nyúlni. Megvizsgálja a komája tekintetét, mint mikor a gazda az égen kémleli az időjárást, aztán a haragos kis fóllitert, a kiürült üveget, félrevetette az asztal, végére s tartós ivásra kezdett rendezkedni. A pipát megtömte, aztán az asztalra könyökölt s töltött a pohárba Csoma Pál látta a készülődést, nem is ellenezte, kedve jött az óvődésre. — Gavallér kend mégis, Vas Gergely, lát mi, gavallér legény. — Legény biz' — felelt Gergely, — tán fiatalabb is mint kend — Nana, az asszonyok mit szólnak hozzá. A haja szürkül is, csak a bajusza fekete. Ugy lehet, keni bizony valamivel, vagy mi? Csoma Páí érti s nagyot nevetett rá. Most jó kedvük van. A beszédbe is igen belemerültek : a borok pontosan