Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám
1907-12-08 / 97. szám
Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 97-ik sz. Vasárnap, december 8. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön EltOFIZBTÉSI DD : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelüi j s. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel jhelyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az állam és a városok. Békéscsaba, december 7. Gyula város anyagi helyzetét figyelvén, önkénytelenül is szemünk előtt áll az a hibás politika, amelylyel ezelőtti államférfiaink a városokat pusztulni hagyták. Aki manapság az állam ellen anyagi igényeket támaszt, az e lépéssel úgyszólván magára veszi a népszerűtlenséget. Ámde mi mégis azt valljuk, hogy a községek, a városok rászorultak mindig £ rászorulnak az állam támogatására. Nemrégiben egy küldöttség járt Wekerle Sándor miniszterelnöknél. Ez a küldöttség a városok polgármestereiből állott s az állani anyagi támogatását kérte, egyelőre legalább oly összegben, hogy a vánsok keresztülvihessék tisztviselőik fizetésének rendezését. A miniszterelnök elismerte a városok pozíciójának fontosságát s biztosította a küldöttséget, hogy a városok jogviszonyának rendezéséről már legközelebb törvényjavaslat kerül a Ház elé. Sok Gyulához hasonló város van még Magyarországon. Az orvoslás tehát égetően szükséges. S bár nem látjuk sötétnek e tekintetben a jövendőt, mégis kételkedünk abban, hogy egynehány éven belül gyökeres orvoslást várhatunk. Szerintünk, hogy a magyar városok mai közjogi és közgazdasági helyzete tarthatatlan, annak első oka, hogy a törvény a városokat törvényhatósági i és rendezett tanácsú városokra osz- ! totta. Egy uj törvényben egyenlősíteni j kellene a városokat s közvetlenül a ' belügyminiszter fenhatósága alá helyezni. Amelyik pedig erre még nem érett, emelynek értelmi és vagyoni színvonalában megbízni nem tudunk: az legyen községgé. Ott a városi jellegnek ugy sincs sok értelme. A közjogi kérdésnél azonban fontosabb a magyar városok közgazdasági helyzetének a megoldása. Értjük itt az állam által, az állami teendőknek átvitt hatáskörben való ellátásáéit adandó anyagi kárpótlást. A városok épp ugy, mint a közjogi önkormányzat egyéb testületei is, ma az állami közigazgatás jelentékeny részét a saját maguk hivatalaival és alkalmazottjaival látják el. Csakhogy mig a vármegyék ezért az államtól nemcsak, hogy jelentékeny kárpótlást kapnak, hanem igen sok helyen majdnem egészen az állam fizeti e cimen a megyei önkormányzat költségeit, addig a városok ilyenfajta állami segítése egyre késik. A fogyasztási adókkal kapcsolatban történt valami szerényebb megoldás, de a dolog merituma elintézetlen maradt. Innen magyarázható meg, hogy a városok legnagyobb része alig birja fizetni a hivatalnokait, vagy legalább a kor színvonalának megfelelőleg alig birja őket díjazni; innen magyarázható meg az is, hogy a városok a kultura temérdek követelményét legalább fokról-fokra megvalósítani akarván, lakóikra temérdek pótadót kénytelenek kivetni. Ha. a városok azokért a teendőkért, melyeket mint az állam megbízottjai látnak el, megfelelő s a megyék segélyével arányban áiló kárpótlást kapnának, akkor több pénzük maradna ( a városkultura költségeinek a fedezé| sére és akkor a polgárságot terhelő pótadók sem emelkednének oly ijjesztő arányban. Á városok államsegély iránt való akciója tehát kétségkívül jogosult. Alapos kérelmük mielőbbi elintézése eszerint a nemzet egyik fontos jogi és gazdasági problémájának a megoldásával egyértelmű. Pártpolitika a közigazgatásban. Egy jelenvolt levele. Amiről „nem szabad megfeledkezni". Vasárnap folyt le a függetlenségi párt központi választmányának azon ülése, amely több pártügyen kivül a megyei tisztújítással is foglalkozott. Erről az ülésről részletes tudósítást adtunk már olvasóinknak és hogy most megint visszatérünk reá, annak a levélnek kell ezt tulajdonítani, amelyet lapunk szerkesztőjéhez intézett egy jelenvolt és amely levél a tisztújításra vonatkozó határozatokat teszi szóvá. A levélben közérdekű vonatkozásokat látunk s ezért neji zárkózhatunk el annak leközlése elől: Tisztelt szerkesztő nr! Engedje meg, hogy a békésmegyei függetlenségi és 48-as párt központi választmányának vasárnapi ülésére visszatérjek s hozzászóljak itt, a nyilvánosság előtt, olyan dologhoz, amely ez. ülésnek ügyei között kikerülte a szerkesztő ur figyelmét. Ez a kérdés nem speciális pártügy, hanem a közigazgatás vérkeringését érinti és igy nagyjában alkalmas arra, hogy a politikát a közigazgatásba keverten láthassuk. A központi választmánynak Haviár Dániel felszólalása előtt a/ volt a felfogása, hogy a megüresedés alá kerülő megyei tisztviselői állások betöltése körül különös tekintettel ke'l lenni arra is, hogy a pályázók osztják a függetlenségi és 48-as-elveket ? Egyedül Haviár Dániel volt az, aki nagy képességeinek ós körültekintésének alapján állva, helytelen dolognak jelentette ki a pártpolitikának a közigazgatási tisztviselői választásokkal való egybeforrasztását. Szükségtelennek tartom hangsulj ózni, hogy magam is teljes egészében osztom Haviár Dániel álláspontját A közigazgatás berkeiből a politikát szám- • űzni szükséges s ha ez nem is indokolt minden vonalon, föltétlenül indokolt ott, ahol az egyéni képességnek, az intellektuális értéknek kell döntő sulylyal birnia az arra hivatottság megítélésében és ahol ez a két erkö'csi tulajdon nyújt kvalifikációt is arra, hogy valaki a nagy körültekintést és kiváló készültséget igénylő közigazgatási tisztviselői állást elnyerhesse. Bár jómagam is függetlenségi és 48-..s elvű polgár vagyok, azért pártom központi választmányárak többségével már az első perctől kezdve is szembehetyezkedtem azon meggyőződésemmel, hogy a tisztújítás alkalmával el k3ll tekintenünk a pártpolitikai érdekektől, mert hiszen a vármegye érdekei mégis előbbre valók, mint a politika, amelyek aránylag a népességnek csak kis részét tartják össze az erkölcsi kapcsokkal. Az egyéni értéknek pártpolitikai • szempontból való megítélése különben is kétes értékű. Én legalább visszaemlékezem egy olyan tisztújításra, amikor pártunknak egyik vezetőembere aktákkal bizonyított egy pályázó ellen, aki egyik legelőkelőbb közhivatalunkat viseli és fánylag elég rövid idő elmultával azt jelentette' ki most vasárnap, Békésmegyei Közlöny tarcája. A ktwik. Az estalkony palástjába búvik A háztetőn gyászt hirdető kuvik S onnan szól a vészmadár mélázva -. > Vigyázzatok ! Qyász borul e házra * Hát kinek vagy te hírnöke, jósa ? Égnek, avagy pokolnak csatlósa ? Vészt jóslani, ki parancsa hitt meg ? Vagy csupán vagy réme a balhitnek ? De bárkinek lelke szói általad S bárki képe van ez álarc alatt: Kinek a sors annyiszor sírt ásott, Engem nem bánt rémes kiáltásod. Mert szavad, bár mindjárt azt jelentse, Hogy üldözni fog a balszerencse S éltem nem lesz • ws küzdelem : Men rtíiv&k, az Úr keze velem. Vagy ha .>/.,.rr. itok*üia< ingod , Halált jelent s köieli sírhantot, Bonnion: még .., set j szivemhez • Isten keze sírban is velem lesz! Gajdács Pál. Október elsején. Irta: Szász József. j — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti íarcaja./ Borongós, szomorú októberi reggel. Minden percben megeredhet az ég könnye: az eső, hogy megsirassa, azt a háromszáz egynehány legényt, akiket most visznek messze idegenbe katonának. Benn szorongnak már valamennyien a vasúti kocsiban. Ur és paraszt, gazdag és szegény jól megfér egymás u.eiYet" Talán először az életben. A ^utét'jarnái a festett kocsikon ez a felírás áll: »Hat lónak, harminchat embernek". A mi azt jelenti, hog„' a kocsiban hat ló, ember pedig harminchat fér el. Itt, ezen a helyen érzik először, hogy egyenlők egymással, egyik se nagyobb ur a másiknál, szegény nyomorult regruta valamennj 1. Tegnap meg a világért nem néztek volna egymásra, ma mrr barátkoznak, tegeződnek A pusz' i kondás parolázik a kicicomázott ke.eskedősegéddel, a gazdag tahó komázik a szegény béres legénynyel. Tegezte ugyan ezelőtt is, de csak olyankor, mikor a tizenharmadik öregapját is összeteremtette. A közös so.j. a közös szenvedés érzése közelebb hozta őket egymáshoz. A vasúti állomás perronján nagy a sokadalom. Környező leányok, asszonyok, deresfejü öregek vigasztalják egymást. Egeiknek fiát, másiknak testvérét, a harmadiknak szeretőjót viszik katonának. Kalappal integetnek, kendőt lobogtatnak a vonat felé. A gőzmozdony élesen fütytyent, jelezve a vonat e'úidulását. A perronon állók szemeiben könnyek tolulnak s egyik-másik asszonynép hangos sírásra fakad. Nem törődik ezzel a lelketlen ., : :aU»k, reJfonok, emmel, fájó szívva,' vasmasina. Nagyokat fújva, megindul s zakatolva kiindul az állomásból. E pillanatban elementáris erővel hangzik fel a kocsikból a dal : '„Veid m&g Isten agví^kocsi kerekét'-. Szülők, testvér jegyesek könnyes s tekintenek a vonat után A dal nei__ hallatszik már, a vonat h alig látszib, egy pillanat múlva pedig egészen eltűnik szem elöl a fordulónál. Ők azért még jó darabig ott állanak. Némán, hallt agon. Észre se veszik, hogy lassan i ^eredt az eső, hogy velük együtt siic j í a távozókat a természet. Szemük ratapadt a sínekre: azon ment el a vonat kedveseikkel messze földre, ido *eu országba. Közbo újra kezdik a s' mintha csak temetés volna. Temetés is ez, csakhogy nem örök életre, hanem három esztendőre. Melyik a fájdalmasabb e perc'ien: ki tudná megmondani ? A halott nem érez, nem szenved már semmit. Csendben, nyugalomban piheni örök álmát. Mennyit kell azonbar i-árom év alatt a katonának szenvednie, elviselnie? Időt, nyomorúságot, viszontagságokat. Kibírja-e, el tudja-e viselni, haza k.irül-e még valaha ? Deres fejű öregek, viruló hajadonok, szerető édesanyák, ne sírjatok, ne búsuljatok! Ember sorsa a küzdelem, a viszontagság. Nem fél ettől a katona. Annyi más kiállta már azokat a szenvedéseit, melyek a ti szeretteitekre várakoznak: kiállják ők is, ne féljetek. Vihar edzi, viszontagság tapaszasztaltabbá teszi a fiatal embert. Kiegyenesedik termete, büszke lesz a járása, nyalkán kipödörve b tju ;>:a, 1 • , hozzátok karácsonyhoz egy esztendőre rá sem isinertek a f'^li vitézbea h ti f a :VÍ" r-( :i\r«wfcjtíe. D» ú: ismernének ráji : u már* iat>s 4fc-u olyan vigsn vannak. Daloi; ua.t, íx :a!Koznak a vasúti kocsiban. Ha i egyik-.. i9ik szomo 'kodni kezd, kezébe , nyomják a csíkos kulacsot: elűz azmin• den but, szomorú gondolatot. őrmester ur Sólyom az egyik kocsi i-"/ >én ül. Temérdek kalács, sonka, bori kulacs, pálinkás üveg között. Natyun t lemében van a vén katona. Nyel. . í megoldotta „a bor, eszébe jutottak h<U . \andjai. 0 ugyan egyetlenegyet so 1; etett el. de azért ugy mondja el valamennyit, mintha vele történtek I vpina meg. Ls igaza van az öreg vitéznek. Mit ár>- az a nagy Napoleon dicsőségének, \a , Stmbhyi óbester vitézi hírnevének. ba az ö viselt dolgaikból egynehányat magára vállal ? Sírjukban is örülhetnek, hogy megteszi. Nagyokat húzott a boros kulacsból s vakmerő nyugodtsággal mesélte dicsőség 0 5 hadi tetteit. Az olasz hadjárattól kezdve, egész a bosnyák háborúig. Oit járt mindenütt, golyózáporban, ágyutüzben s annyi vitézi tettet vitt véghez, hogy ezek hallatára megszégyelné magát a dicsőséges Napoleon s a vitézi hirü Sitnonyi óbester. A legények szent áhítattal hallgatulyt, megszünteti a jeli izadást. Tüdőbetegségei:, hurutok, szamárköhögés, skr>fulozis, influenza ** ellen wíniUUn tanár 6 orvot által aaponta ajdniva. J* Minthogy értéktelen utániatok- <s kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredei c««m&golast. F. Hoffnaann-La Boőhi* Cie. Bassl (Svájc.) Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. —— Ara Cv»genkénl 4 — korona.
