Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám
1907-11-21 / 92. szám
Békéscsaba, 1907. r XXXIV-ik évfolyam. 94-ik sz. Csütörtök, november 28. OZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrOPIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKEL7 BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Képviselőtestületi választások. Békéscsaba, november 27. Békésvármegye több községében befejezést nyertek már a Jcépvíselőtestületi választások. Községeink jó része azonban még mindig e nagy feladat előtt áll s a közélet levegőjében ott láthatjuk és érezhetjük azt az izgatottságot, amely minden fontosabb és jelentőségteljesebb ténykedést megelőz. A községi képviselőtestületi tagok választása kisebb territóriumunkon sokkal nehezebb és bajosabban megoldható kérdés, mint az országgyűlési képviselőválasztás. Itt ugyanis a néprétegek oly széles körben érvényesitik a polgárok választójogát, mint ahogy azt a szociálisták mérsékelt elveken nyargaló katonái a képviselőválasztások alkalmával is látni szeretnék. Bizonyos tehát, hogy rendkívül sok olyan ember él ez alkalommal a legfontosabb állampolgári joggal, aki helyes itéiőképesség és egészséges érzés hiányában meggondolatlanul és ötletszerűen képtelen helyzeteknek megteremtéséhez nyújt segédkezet. S ha valahol, ugy legkivr'lt Csabán kívántatnék meg az, hogy azok, akiknek még befolyásuk van a népre, a vélemények és az esetleg eluamarkodoít nézetnyi!vár.itáseV, vagy éppen a tévútra vezetett nézetek tévelygését befolyásuk érvényesítésével ellensúlyozni igyekezzenek. Más esetben és más körülmények között föltétlenül szükségesnek i i'nok ezt a béke érdekében. Ma azonban azt vélnök okos ':se !e !< *W, ha egyáltalán nem álljuk ut, a népakarat természetszerű, óarva cs nyers megnyilatkozásának, amitcl csak kijózanító fordulatokat várha.unk. Békéscsabán a legmagasabb fokát látjuk már az intelligentia és a szántóvető osztály egy része között mesterségesen szított sajnálatos ellentéteknek. A gyanakodás ma már gyűlölködéssé és ellenségeskedéssé fajult. Semmi sem jó. amit az intelligentia kezdeményez s ha a nép érdekeinek megvédése céloztatik törekvéseinkben, azt is kételkedéssel és gyűlölködés gúnyolódásával fogadják az alsóbb rétegek. Az egymással folytonosan szemben álló áramlatok összeütközéseitől pedig ne várjuk azt, hogy a nép a valóságnak megfelelő állapotokat a közéleti események sokféleségéből leszűrni tudja. Akceptálnunk kell itt azt az igazságot, hogy a gabona is csak ugy járja le magát, ha azt a molnár garatba önti. Amig ellenszenv uralja érzéseinket, amig pusztán csak a nyers erő álláspontján igyekszünk beigazolni az intelligens osztály igazait, addig ne várjuk, hogy a nép belássa a tévedéseket. Szerintünk teljesen vissza kell vonulnia a küszöbön álló harci küzdelemből az intelligenciának. Hadd jusson be a község képviselőtestületébe az a népréteg, amely sokra érez önmagában hivatottságot; amely érvényesülésének megakadályozásáért eddig a kabátot és nadrágot viselőkre szórta arcpirítóan sértő rágalmait és gyanúsításait ; amelyek minden bajnak kutforrásául az intelligentiát tekintette és amely ma is abban a hitben él, hogy a szellemi kvalitásaik miatt elkülönözött társadalmi réteg megbénitója és megrontója minden népjognak. Igaz, a községi ügyek intézése, még a képviselőtestületi padsorokban is, bizonyos intelligentiát tételez föl. Valamint bizonyosra vesszük azt is, hogy az esetben, ha a mai képviselőtestületnek igazán értékes tagjai kibuknak, olyan erők váltják föl helyeiket, akik értelem és meggyőződés nélkül támogatják majd a legképtelenebb törekvéseket. De épp ettől a ténykedéstől várjuk azt, hogy a régen óhajtott lelki felvilágosodásnak korszakába lépjen a mi társadalmunk legalsóbb rétege is. Nem látunk veszedelmet abban, ha az intelligens osztály átengedi a teret. Mert ha ebből veszedelem származhat, akkor e veszedelemnek eszméjét csak a tévelygők fogják megérezni. Tisztújítás a megyén. A miniszter táviratilag rendelkezett. Decemberben lesz a közgyűlés. Vármegyénk hivatalos lapjában régebben megjelent már az a pályázati hirdetmény, amelyet Ambrus Sándor alispán a betöltés alá kerülő megyei tisztviselői állásokra közzétett. Ennek a pályázatnak meghirdetését az a fölterjesztés előzte meg, amelyben Ambrus alispán felhatalmazást kórt erre vonatkozólag a belügyminisztertől. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter tegnapelőtt távirati uton adta meg a kivánt fölhatalmazást az alispánnak, aki most a tisztujitó közgyűlésnek napját is kitűzi. Tudott dolog, hogy a tisztujitó közgyűlésen az alispáni állás is betöltésre kerül s igy az alispán nem elnökölhet azon, lévén inkompatibilis az elnöklés egy pályázó alispán személyével. Ha a tisztujitó közgyűlésig, amelyet valószínűleg december 21-ikére fognak összehívni, nem neveznének ki Békésmegyébe főispánt, akkor valamelyik szomszédos törvényhatóságnak főispánját bizza meg a belügyminiszter azzal, hogy ezen a tisztujitó közgyűlésen elnököljön. Értesüléseink szerint azonban dec. hó 21-ig már megtarthatjuk a főispánt installáló közgyűlésünket is. A kinevezést csupán az késlelteti, hogy a belügyminisztert teljesen lekötik a politikai alakulatok. A személy tekintetében megállapodtak már s e kérdést illetőleg meghallgatta a miniszter a békésmegyei országgyűlési képviselőket is. Teljesen befejezett ténynek tekinthető ezek szerint, hogy az uj főispán D ő r y Pál lesz, akinek neve csak a legutóbbi hetekben került kombinációba, de aki ugy is mint közigazgatási szakember, ugy is mint erélyes kezű főispán, könnyen megoldható, bár nehéz feladatokra vállalkozik a békésmegyei állapotok szanálása tekintetében. D ry kinevezésének kérdése a legközelebbi minisztertanácson megoldást nyer s ezzel dr. Fábry Sándor öröke is utódot kap. A tisztújítás különben aligha jár meglepetésekkel. A szeghalmi járásban, igaz, nagy az elégületlenség Csánky Jenő főszolgabíró erélyes működése miatt, de alig hihető, hogy a Csánky kibuktatását szorgalmazó közgyűlési tagok célhoz tudnának jutni. Más járásokban egyáltalán nem észlelhetünk semmiféle mozgalmat. Csak Békéscsabán konstatálhatjuk azt az eléggé ritka körülményt, hogy a szélsőségeiről hires parasztpárti tagok is Seiler Elek főszolgabíró mellett készülnek szavazni. Ez a jelenség egymaga is megcáfolja mindazokat a rágalmakat, melyekkel a szociálista sajtó nem egyszer kíméletlenül nekiront a csabai járás főszolgabirájának. •Valószínűnek vehetjük tehát, hogy a megyei tisztújítás alkalmával semmiféle változás a tisztviselők ezidŐ3zerintí névlistáján nem esik s hogy az elnöki széket az uj főispán fogja elfoglalni. Itt adjuk hirül olvasóinknak, hogy a belügyminiszter a hódmezővásárhelyi és békési főispáni teendőknek külön-külön főispán által leendő ellátásának kérdésével is fog foglalkozni. Békésmegyei Közlöny tárcája. Akácvirág. Akác bódító illatával Telik be most minden zugoly; Langy esti lég, akáca-illat Édes mámorban össze/oly. Virágzói pusztán, bérctetőkön, Bármilyen árva, elhagyott; S a város szénporos utcáin Terjeszted édes illatod. A nagyváros sápadt fiának Illat szavával hirdeted: Lásd, nyújtott néked is virágot Kövek között a kikelet. Csak rólad tudja, hogy tavasz van, A város vézna gyermeke; Hisz ide nem hat fény, se szellő, Se pinty madárnak éneke. Belopsz oda tavaszi álmot, Hol nincs öröm, nincs enyhe fény. Te vagy a szegények virága, Talán azért szeretlek én. Ftlakl Sándor. I dldiszitett cilinder. Irta: F. C. PhlUpps. Berkelv de la Hoopené asszony poén kótfranknyi összegtől vált meg /tudatában volt annak, hogy pazarlást követett el. Hogy Hoopené asszony pazarlónak tartotta magát, amiért két frankot kiadott, ez magyarázatra szorul: — s rövid magyarázata az, hogy Hoopeék „elégtek." Nem voltak „szűken a pénzzel", nem voltak „szorult helyzet"-ben. hanem „le voltak égve." Minden étkezésüket ott végezték abban a párisi szállóban, ahol meg voltak szállva, mert nem volt pénzük, hogy vendéglőbe menjenek; remegtek, valahányszor a szobalány levéllel a kezében lépett be hozzájuk, mert attól féltek, hogy a számlát hozza. És Georgine — a szép kis Georgie, aki nem arra született, hogy takarékoskodjék — kénytelen volt egy régi kalapját virágokkal díszíteni fel, virágokkal, amelyeket a Printems legolcsóbb skatulyáiból válogatott ki s amelyek két frankba kerültek. A hálószobájában ült ós éppen ezeket a virágokat próbálgatta, amikor belépett de la Hoope. A pónzszükségük ellenére is nagyon divatosan ós elegánsan volt öltözködve. A féríinak megvan az az előnye a nő felett, hogy a ruhatára nem szorul olyan gyakori felújításra Hoope is régen vette már sealskin-galléros, prémes télikabátját s mégis elegáns volt. A társaságban — s de la Hoopeék valóban a „társaság"-ba jártak — senki nem álmodott a pénzzavarukról. Georgie néha kénytelen volt egyegy meghívást visszautasítani, mert nem volt kellő toalettje, de Cecil, a férje, mindenhova elmehetett s ezt meg is tette, bár pénz híján igen gyakran gyalog kellett mennie. De most már nagyon közel volt az összeomlás s azért Cecil komor tekintettel lépett be a szobába. Letette a felső kabátját és a kandalló elé ült. Esti hat óra volt, egy januári napon. — Csinos kis állapotok! — mondotta. — Ugy-e? Tudod, Cecil, valami sejtelem azt súgja nekem, hogy ma beüt a számla. Madame arcának ma, amikor a lépcsőházban találkoztam vele, olyan fizetni-arca volt, hogy borzasztó. És ha jön, akkor ki kell fizetnünk. — Ki kell fizetnünk, - hagyta rá Cecil. — De - miből? — Azt csak az Isten tudja, ón nem. Egyszer csak az utcán fogunk lenni, körülöttünk a holminkkal... ha ugyan kiadják a holminkat. Hacsak még három hónapig kibírtuk volna húzni, akkor itt volna az apanázsom és az kirántott volna bennünket. De három hónap ! Három héttel sem tudjuk meghosszabbítani a halálküzdelmet. — Az apád talán ... de nem, tudom, hogy nem tenné ; célja sincs, hogy kérjed. — Nem ; semmit sem tenne. Az elölegkérdés közöttünk teljesen el van intézve, emlékezhetsz rá. — Kár, — mondotta Georgie elgondolkozva — hogy nem szereztem be magamnak több ékszert... azt könnyű szállítani s te újra ellátogathatnál a zálogházba. A fiatal ember feleletül nyögött egyet, cigarettára gyújtott ós nézte, hogy felesége fehér ujjai hogyan erősitik rá a kalaplemezre a virágokat. — Micsoda rettenetes színösszeállítás ez, — jegyezte meg. — Ez az összeállítás most divatos, — felelte a felesége. — Csodálom, hogy nem vetted észre. Párisban ma minden hölgy ibolyaszint és cseresznyevöröset hord, sőt néhányan sárgát is vesznek hozsá, d' ón eddig már nem mentem el t pénz miatt. -.- Mibe került? — kérdezte Cecil. — Két frankba s az nagyon olcaó, k;.ívesem. — Két frank ki van dobva, — hangzott Cecil kritikája. — Egészen pártatlanal mondom, hogy ki van dobva. Egyszerűen rettenetes ez a szinösszeál'itás! És ostoba. Mit szólnál például hozzá, ha én vennék magamna: ilyen kiabáló piros virágokat és földíszítené u vele a cilinderemet? Bizonyosan azt mondanád, hogy meg vagyok ool dúlva. — De a férfiak nem viselnek művirágot. — Azért elméletben a dolog mindegy. Miért lenne jogosabb a te kalapodon a skarlátpiros ós a violaszinü virág, mint az enyómen? És mit gondolsz, vógigmennék-e én • a fejemen ilyen holmikkal a boulevardokon akár ezer font sterlingért is ? — Ceak az a baj, hogy íem is kínálna érte senki,. — felelte Georgie. Bárcsak kínálna, akkoi kilábalnánk min den bajból. A tekintetük összetalálkozott, mind a ketten egyszerre ugyanazt gondolták. — Az ördögbe is! — mondotta Cecil. — Nagyot néznék, ha valakit rá tudnék venni arra, hogy ilyen fogadást kössön velem. — Ó! Ha ezt tudnád tenni, kedvesem ! A férje izgatottan fújta a füstöt. — Ez valóságos inspiráció! Financiális ihlet! De a dolgot a lehető legfinomabban kell kezelni. Gondolkoznom kell rajta. A bátorsága visszatért, csengetett s magának petit verret, a feleségének pedig vermutot rendelt. — Ma^-este elmegyek a klubba — szólt aztán — ós holnap vagy végleg megbuktunk, vagy Paillardnál ebédelünk, zsebünkben ennek az ördögi mat r
