Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-11-14 / 90. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 90-ik sz. Csütörtök, november 14. BEKESBE6YEI EOZLONT POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOHIZBTÉSI DID : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet évneayedcnbelBI is. Egyes szám ára 12 fillér. Kéziratok nem adatnak vissza. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKEL7 BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A pénzdrágulás okai. Békéscsaba, november 13. A viláiszéltében tapasztalt általános íéi.zarágaságnak okait keresve, Amerikába kell eljutnunk, ahol a trösztök megrendszabályozása megvetette a pénzkrizis, alapját is. Az amerikai Egyesült-Államok puritán elnöke bizonyára nem vetett számot azzal a gondolattal, hogy az elhatalmasodott trösztök megrendszabályozása végeredményben a kisemberek millióinak létalapját rendíti meg. Roosvelt a visszaéléseket akarta kiirtani. Évtizedeknek felhalmozódott szenynyét hozta napvilágra s az egész szemétből kiáradó bűz betöltötte az öt világrésznek pénzpiacát. Mindenki sietett amerikai értékein túladni s a trösztök felhalmozódott pénzkészlete gurulni kezdett a papirok visszavásárlásával. Mindez akkor történt, midőn az amerikai ipar delelőpontján állott, mikor a hatalmas üzemek évekre terjedő rendelményekkel voltak ellátva. A szükséges tőkét uj részvények kibocsájtásával vélték beszerezni, de a részvényekből senki ne fii kívánt s igy azok a/, érdektársaságök nyakában maradtak. A társaságok pedig a szükséges összegeket kojcsön utján szerezték be s nagy íömegckuor. küldették vallóikat Európába is. A fentebb vázolt körülmények megérlelték a végeredményt : a publikum bizalmatlansága már a nagy pénzintézetekre is kiterjedt; a betevők megostromolják betétjeikért a bankokat s a káosz odaát valódi amerikai arányokat ölt, melyekkel szemben Roosevelt kormánya tehetetlenül áll. Javulásra egyelőre nincs kilátás. Bebizonyul, hogy az ottani óriási forgalom lebonyolítására a fizetési eszközök elégtelenek. Az Egyesült Államok kormánya végre is kénytelen lesz radikális orvoslásról gondoskodni s ez, Amerika mérhetlen gazdaságát tekintve, sikerülni is fog. Apró flastromokkal (bolond okkal s hasonló szépitőszerekkel) nehéz lesz maradandó eredményeket elérni : vissza kell adni az amerikai piacnak a biztonságot s szaporitani kell a fizetőeszközöket. Mindaddig, mig ez meg nem történik, az európai piacok idegessége nem fog megszűnni. Magyarország közgazdasági helyzetére ez nem volt lényegesebb befolyással. Ámde az 1905. évi rossz gazdasági esztendő érzékenyebbé tette a mi piacunkat is a külállamok pénzhelyzete iránt. Ezt az érzékenységet fokozta az Ausztriával támadt gazdasági konfliktusunk is. Ausztria megvonta tőlünk a visszleszámolási hitelt. Piacra dobta értékpapírjainkat s ellenünk hangolta a külföldet is. Ilyenformán és ezért kellett elfogadni azt a kiegyezést, amelyet most sokan rossznak tartanak, de amely megmentette az országot egy súlyos gazdasági és pénzügyi válságtól. A pénzügyi válságot azonban ezzel már nem sikerült megakadályoznunk. Az osztrák bankóriások trezorjai továbbra is zárva maradnak előttünk, bankjaink a leszámítolási üz'etet teljesen beszüntették s nemcsak, hogy uj hitelt nem nyújtanak, hanem kényszerhelyzetükben a régi hiteleket is felmondják. Ezen hitelmegvonások nyomában pedig virágzó vállalataink sorban válságba jutnak, a kis existenciák százezrei pedig tönkremennek. Egyedül az Osztrák-Magyar Bank áll a helyzet magaslatán ; ez képezi ma az ország egyetlen pénzforrását; ez az egyetlen fénysugár a mai vigasztalan pénzügyi derute Wallpurgis éjszakájában. Vájjon mikor fog újra hajnalodni? Mikor fog valahára ismét felszabadulni a magyar ipar, a magyar kereskedelem a lidércnyomás alól? Az Osztrák-Magyar-Bank felemelte rátáját egy százalékkal. Ezen intézkedésével, a többi kontinentális jegybank példájára, aranyállományának Ámerikábaözönlését óhajtja megakadályozni. Elől halad ezen védőcsapatban Anglia, melynek érckészlete leginkább van kitéve az amerikai aranyéhségnek. Csak egyetlen-egy, egyöntetű óvintézkedés járna sikerrel: az amerikai pénzpiac teljes isolátióia. A tüzet lokalizálni kell, mielőtt a szomszédos házakat elpusztítja. Az aranykivitelt ugyan nem lehet megakadályozni, de léteznek, kell, hogy létezzenek, eszközök, melyek segítségével az a legkisebb mértékre leszorítható. A magas kamatlábat bírja a határtalan lehetőségek országa, talná a mai kamattétel kétszeresét is, de az európai jegybankok által közös megegyezéssel szilárdan keresztül vitt isolátiót, mint a gazdasági létérdekeiben veszélyeztetett államok vétóját, a tengerentúli Moloch is megfogja érezni. Közigazgatási bizottsági ülés. — A bűnesetek statisztikája és a közigazgatási bizottság. — Fegyelmi ügyek. — A szanatórium szennyvizei. — Hozzájárulás a dologi kiadásokhoz. — Tanitók ügye. — A tótkomlósi iskola. — A közigazgatási bizottságnak választott tagjait ritkán láttuk együtt olyan szép számban, mint hétfőn. A választott tagok, egynek kivételével, mind megjelentek. Ez az elmaradt tag Beliczey Géza volt, aki fontos ügyeire való hivatkozással mentette ki magát. Az ülés tárgysorozatának egyes pontjainál mélyebb vita nem volt s ennek tulajdonitható az, hogy a jobbadán sablonos pdktoK^ól álló tárgysorozatIlin] nak üg.yftffc*már a déli harangkongás előtt meglátnák. Az ülés- - főfolyásáról szóló referádánk itt következik: Kilenc órakor nyitotta meg Ambrus Sándor alispán a bizottsági ülést, melyre a választott tagok közül Wenckheim Dénes gróf, Éaviár Dániel, Pándy István dr., Morvay Mihály, Domby Lajos, Veres József, Szalay József és Márky János dr. jöttek el. Az ülés megnyitása után az alispáni jelentés ismertetése volt soron. E jelentés a következőkben tünteti föl vármegyénk októberi közállapotát : A személybiztonság 17 esetben támadtatott meg. A vagyonbiztonság pedig 54 esetben Ezeknek az eseteknek több mint négyötöd részét apró tolvajlások adják meg. Tüzeset 30 volt október hónapban. Tüz haláleset is történt. A munkásügyről szóló részben azt jelentette az alispán, hogy a munkaadók és munkások között emlitésreméltó nézeteltérés október hó folyamán nem történt. Megemlékezik a jelentés az ipari munkások balesetbiztosításáról szóló törvényről is ezekben: „Az ipari munkások betegség ós baleset elleni biztosításáról szóló 1907. évi XIX. t.-cikk végrehajtása nehézségekbe ütközik, mert maga a törvény és a végrehajtási kormányrendelet csak az életbelépés ideje, julius 1-je után tétetett közhirró s igy azok az előkészítő intézkedések, melyeket a törvény szavai szerint, de meg az akadálytalan végrehajtás érdekében is az életbelépést megelőzőleg kellett volna megtenni, minden szükséges irányban máig sincsenek megtéve, amiből az érdekelt közönségre és a hatóságokra is sok kellemetlenség háramlik. Nehézséget okoz az is, hogy a pénztár és az orvosok között a gyógykezelési dijakra vonatkozólag megegyezés mindeddig nem jött létre, ennélfogva a pénztár orvosokkal nem rendelkezvén, már panaszok érkeztek hozzám a miatt is, hogy a pénztár keretébe i tartozó tagok gyógykezelésben nem réBékésmegyei Közlöny tárcája. Mindennapos história. A leáldozó nap sugaraiban a fák hosszú árnyai rajzolódnak le a réten, hűvös, üditő árnyékba boritva a házakat. Októberi este volt, a falevelek már őszi színárnyalatokban pompáztak, a hatalmas, százados tölgyfák biborszinben tündököltek. Madarak csiripeltek a fák ' oronáibar vidámságukkal emelve a >mpás képet, mintha ők is érezték volna ten nagyságát és mindenhatóságát. ;ndenütt élet és mozgalom. E bájosan elragadó környezetben, íelyet a község lakói árnyas bereknek neveztek, egyedül csak János nem íáti7.ott bfMognak, arca rendkívül lehangc vo ; és majdnem szomorú. Még az élet dt-.'én volt, széles vállú, erős, egészsé tes fé fiu, délceg, ruganyos járással. Amint, h ; '7hoz közeledett, megemelte kalapját, a 'ilddel befuttatott tornácon ülőket üdvöz '.'ve, kik közül többen ismerősei, mások inrátai vollak, mig egyeseket egyáltalán nem ismert. Senkihez se szólott; egyei' st Piroskához, egyik jó barátnőjéhez .{ent, aki kissé távolabb ült a többitől -s leült melléje. — Xes, és liögj tetszik önnek falunk? - kérdezte a fiatal nő, — azt hiszem, nagyon megváltozott, mióta utoljára itt járt — Sajnos, nagyon is. A husz évvel ezelőtti hely, hol ifjúságomat töltöttem, nem létezik többé. A sáros, régi utcák aelvett kövezetteket találtam, a réteken pedig gyárak épültek. — Husz évvel ezelőtt itt csak két bolt volt és egy kis templom, mig ma •te virágzó ipart és kereskedelmet Remélem, kedves barátom, hogy tősen el van ragadtatva ettől a fordulattól, hiszen nem utolsó Jdolog, mikor az ember elhanyagolt, kis falut vél találni és helyette városszámba menő helységre bukkan. De János nem felelt erre a kérdésre. Elmerült gondolataiba. Igaz, kétségtelen, a hajdani, csendes kis fészek nein^létezett többé. De hiszen éppen ez az, ami neki mondhatatlanul fájt. Ő mennyire örült neki, hogy viszontlátja ifjúsága álmainak színhelyét, azt a vidéket, hol életének legboldogabb éveit töltötte és ime, most . . . Az est leszállt és feljött a hold, de sugaraival az is csak egy egész más helyet ezüstözött be, mint amilyen János emlékezetében élt. Itt-ott sugárzó szemű automobil pöffögött el mellettük, távolról p' dig harsányan idehangzott a dübörgő vonatok hatalmas füttye. Hát ennek örült ő ilyen soká ? Ez voli az a viszontlátás, melyen éveken át gyerekes örömmel csüggött? Ezelőtt husz évvel hagyta el ezt a helyet mint nagyratörekvő i'fju, aki odafenn, a nagyváros forgatagában akarta megkeresni a boldogulást, a boldogságot. Testestől, lelkestől belevetette magát ebbe a forgatagba, de azért mégsem tudott megszabadulni szülőhelye emlékeitől — és idővel az emlékezés szikrája fellobbant, égett, világított és visszaűzte őt gyermekkori otthonába. Nem tudott többé ellentállni a honvágynak. Haza kellett mennie. Néhány kellemes hetet akart itt tölteni régi barátaival. Az elmúlt évek folytonos izgalmai között nem gondolt arra, hogy szülőhelye is alighanem megváltozott, yzt remélte, hogy változatlanul fogja találni a kis vidéki helyet, két boltjával és kicsi templomával. De sajnos, a valóság nagyon is ellenkezője volt óhajtásának. És éjjel, amint álmatlanul, fáradtan kimerülten fetrengett ágyában, gondolatai visszatértek régi otthonához, szüleihez, téstvéreihez, amint körül ülték téli estéken a kerek asztalt és olvastak, tanultak vagy egymással beszélgettek. Fáradhatatlanul lapozgatott a mult könyvében, régen elmosódott emlékek újra feléledtek lelkében, oly tisztán látott mindent maga előtt. A toronyóra éjfélt ütött, de ő nem ügyelt többé reá. A képek lassankint elmosódtak, mind nyugodtabb lett, szemei lecsukódtak, elaludt. Az első éj, melyet husz év óta szülőföldjén töltött. IJjra gyermek volt, tíz-tizenkét éves iskolásfiú, boldog volt, szabad, vidám, futkosott, játszott ós anyja mosolyogva nézte őt. És erre kép-kép után vonult el szemei előtt, látta magát, mint iskolásfiút, mint serdülő ifjút, látta életének minden képét, minden mozzanatát és első szerelme rózsazsinü fátyolát. Ott volt megint a kis lugasban, ott állt még mindig a mohtakarta pad. Kedvese könyvet tart kezében és őt várja, őt, aki nesztelenül közeledik feléje ós csókot lop kedves ajkaira . . . ... És hirtelen felriad. Mi az. mi sivit oly élesen a levegőben ? Eh, valami távoli gyárnak harsány sipolása. És vége van az álomnak, Jeltünt, el örökre, a semmiségbe, a múltnak tengerébe. És most, amikor felébredt, lehangolt és szomorú. Régi óhaja nem teljesült, azt a husz évvel ezelőtti kis községet már viszont nem találta. Szabadságának hátralevő részét unottan, kedvetlenül töltötte el. Két hót múlva visszatért irodájába, boldogan, hogy otthagyhatta szülőhelyét, melyben annyira boldogtalannak érezte magát. És csak most, husz óv után tanulta meg azt, hogy mindent adhat a pénz, a gazdagság, csak egyet nem, nem idézheti már vissza izt, — ami örökre elmúlt. Babi.' Babi pesti gyerek volt. Itt született ós itt lett belőle kis leány. Számára a nappel akkor kezdődött, amikor az első reggeli villamos végigszáguldott a körúton. És számára akkor kezdődött az est, amikor az ablak alatt a sánta ember rákezdett az éneklésre : „Esti Újság—Abendblatt- A Nap !" Naplemente, kakaskukorókolás, — az ilyesmit nem ismerte Babi. Félt a csirkétől, amelyek a leöletés szomorú előérzetével szoktak a konyhában ugrálni és amikor már nagy leány volt, még akkor sem mert élő csirkéhez nyúlni. Mondom, pesti gyerek volt szegény Babi. Még egész kis baba volt, amikor már azt is tudta, hogy a virágokat nem azért ültette a jó Isten a sétaterekre, hogy azokat a kis leányok letépjék. És ha fájt is a szive, miközben ránézett azokra a gyönyörű piros és kék virágokra, — ha fájt is a szive utánuk, ment szépen tovább. Vissza-visszanézett. De nem bántotta a virágokat, leveleket, mint ahogy pesti kis leányhoz illik, aki már kétéves korában is tudja, hogy a „virágokat, ültetvényeket rongálni tilos." Bizony, ha annak a fő-fő városi bácsinak volna szive, adna egy nagy rétet a gyerekeknek és teleültettetné mindenféle tarka virággal. Milyen messzire kell a mamáknak, meg a jó apáknak villamoson utaznia gyerekeikkel, amig végre olyan igazi szabad helyre érnek, ahol nem tilos egy kis gazt szedni . . . Mert ennél nagyobb öröm nincs. Ha az a fő-fő városi bácsi tudná, milyen uoldogság csokrot szedni . . . Babi mindig nagyon mólyen meg szokott hajolni előtte, a mesebeli királybácsi előtt, I aki ott előtt " i tal a ke •^asufr MÉOMMP Wm