Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám
1907-11-03 / 87. szám
Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 87-ik sz. Vasárnap, november 3. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám : 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények kiiklemiők. Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOPIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kézlraiok nem nücKnnk vissza. Főszerkesztő : Dr. SAILER ViLíiOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : Í5ZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A kisemberek nyugdija. Békéscsaba, november 2. A társadalomnak mindazon osztályai, melyeknél a vagyonszerzés a lehetetlenségek közé tartozik, aggódva a jövő kiszámíthatatlan eshetőségein, tömörülni igyekeznek, hogy egyesült erővel oly intézményeket létesítsenek, melyek nekik a megélhetést azon időre is biztosítsák, amikor a sors esélyei folytán hosszabb időre vagy örökre képtelenné válnak arra, hogy mindennapi kenyerüket megkereshessék. Hazánkban a tömegnyomor enyhítésére számos jótékonycélu intézményt létesítettek, melyek hivatásuknak többékevésbbé meg is felelnek. Az iparilag fejlődöttebb nyugati államok a szociális törvényhozás terén régen megelőztek bennünket. A német birodalom 60 milliónyi lakosságának egy ötöde betegség ellen, egy harmada baleset ellen, egy negyede rokkantság és aggság ellen van biztosítva kötetező alapon. Közel 500 millió márkát fizetnek ki évenkint betegeknek, a balesetek áldozatainak, a rokkantaknak és aggoknak. Ezen összeghez a munkaadók 250 millió, a munkások 200 millió és az állam 50 millió márkával járul hozzá évenként. Ezen szociális művet az özvegyek és árvák biztosításával készülnek kiegészíteni. Mondanunk is fölösleges, hogy e rengeteg segélyezéssel gyökeresen megoldották a németek a szegény ügyet. Franciaországban Angolhonban s a nyugat többi, gazdaságilag erős államaiban is kielégítően oldották meg a dolgozó néposztályok beteg-, baleset-, rokkant-és aggkori biztosítását. A fej-' lődés megkívánta, hogy nálunk is szociális törvényhozás terére lépjenek. Ennek folytán a betegsegélyezés és balesetbiztosítás kérdései a közelmúltban megoldást nyertek s ezzel Magyarország a többi művelt állam nyomába lépett. A legfőbb szociális biztosítási ág: a rokkant- és agy kori biztosítás még eddig meg nem valósulhatott az ezzel járó óriási anyagi terhek miatt, melyeket ez megkíván. Tudjuk, hogy hazánkban a korra és a haladásra való tekintettel már oly intézményeket kellet létesíteni, melyeket a nyugat országainak a gazdasági fejlődés ugyanazon fokán, amelyen Magyarország ma áll, nem kellett még létesiteniök és föntartaniok. Ezzel is nehezebb a helyzetünk. Ezért eddig csak az állami tisztviselők, vasutasok, postások és egyébb állami alkalmazottak, a városi, megyei tisztviselők és alkalmazottak s részben a magánvállalatok tisztviselői részesülnek nyugdíjban szolgálatképtelenségük esetén. A dolgozó társadalom legnagyobb és legszámottevőbb tömege : a kisiparosok, kiskereskedők, munkások, napszámosok nincsenek biztosítva a rokkantság és aggkor szomorú idejére. Pedig a kisembereknek van első sorban támaszra a sors csapásai ellen. A munkából kidőltek segítséget keresnek szorultságukban s ha azt meg nem találják, kétségbeesnek s balsorsukban a társadalom ellenségeivé válnak, telve gyűlölettel szidják a fennálló rendet, mely róluk nem gondoskodik, őket nem támogatja. Az önálló kisiparos, a kiskereskedő helyzete semmivel sem rózsásabb, mint a napibérért dolgozó munkásé, ha egyszer rokkantá válik. A mai nehéz időkben öreg korára vagyont alig gyűjthet. A meddig fiatal, erős és egészséges, küzd és megkeresi a maga és családja kenyerét. De ha idővel a betegség megtöri, rokkant lesz, nem felelhet meg a kövstelményeknek s a nélkülözés és nyomor rémei hozzá is beköszöntenek. Ezen elmélkedésre pedig egy évi jelentés késztetett bennünket, amelyben az országos jellegű Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíj egy lenek vezetősége számol be működésének eredményéről s amely véletlenül kezünkbe került. Érdekes olvasmány. Bárkinek ajánlhatjuk saját okulására 1 Megtudjuk belőle, hogy mi magyarok korántsem vagyunk oly szegények és elhagyatottak a rokkant- és aggkori biztosítás terén, mint az eddig hittük. Sőt! Bátran állithatjuk immár, hogy a magyar munkások ezen önkéntes belépés alapján szervezett egyesülete a magyar elmét dicséri, annyira, hogy a külföldön csak kötelező alapon tudtak ily rövid idő alatt nagyobb eredményeket elérni, az önkéntes belépés alapján ez sehol sem volt lehetséges. Az egyletet 1893-ban alakította meg 112 lelkes magyar munkás Budapesten. Az a cél lebegett szemük előtt, hogy szerény keresetű embertársaiknak állandó segélyt biztosítsanak, hogy ha gyógyíthatatlan betegség, baleset vagy agg kcruk miatt szakmájukban munkaés keresetképtelenekké válnak s ezzel megóvják őket a koldulás lealázó szégyenétől. Tiz éven át senkinek sem adtak segélyt, ez idő alatt dolgoztak és gyűjtötték a segélyezési alapot. 1903-ban kezdték meg a rokkantak segélyezését s azóta 242 rokkantnak, 63 árvának és számos özvegynek több mint 170 ezer korona segélyt fizetett ki. Az elhalt segélyre jogosult tagok árvái 14 éves korukig neveltetési járulékban részesülnek. Ha árvák nem maradnak hátra, az özvegy végkielétést kap. Örömmel tölt el bennünket, hogy ezen valóban humánus egyletnek Békéscsabán is van már virágzó fiókpénztára. Mindnyájan munkások vagyunk, akár szerszámmal, akár szellemi munkával keressük meg mindennapi kenyerünket. A munkás és iparos keze-láb, a szellemi munkás agya elgyöngül idővel, rokkanttá válik. És akkor elénkbe tolul az a kérdés : mi lesz most velünk? Miből élünk ezután ? A Mindenható azért adott az embernek észt, hogy tudjon segíteni magán. Vájjon van-e ember manapság, ki ne ismerné az örök igaz mondást: Segíts magadon s az Isten is megsegít! Az egylet központi vezetősége szívesen ad bárkinek is felvilágosítást, aki ez iránt hozzá fordul; továbbá a helybeli fiókpénztár vezetősége is, melynek helyisége Békéscsabán a „Három 8-as" vendéglőben van. Közgyűlés Gyulán. Uj építkezések. — Kikövezik a gyalogjárókat. — Segély a muzeumnak. — Rendőrség helyett csendőrök. — Apróbb ügyek. Gyula város képviselőtestülete csütörtökön délelőtt 9 órakor dr. L o v i c h Ödön polgármester elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés összehívását egynehány sürgős elintézést igénylő ügynek letárgyalása tette szükségessé s ez ügyek komplexumából tiz pontból álló ^tárgysorozat keI rült ki. A gyulai építőiparosok épitő- és termelőszövetkezete megkereste a várost, hogy a gimnázium építésének vál n. DblLCOliiGgjfÜi A vőlegény tiszteletéreIrta : Molnár Gyula - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — A vendéglátás őshazájában — Bácskában — Dezsőfalvy Akos falusi birtokán nagy esemény örömünnepét ülik. A nábob egyetlen ' leánya, az ábrándos tekintetű, baba arcúNusi menyasszony. A vőlegény Thurczky Péter, atléta termetű, 26 éves, szőke ifjú, a régi, hires Thurczkyak közül, akik még tudnak enni-inni és verekedni. A tágas veran a<n, virágokkal díszített asztal körül, ül megállapított sorrendben, együtt ül már a szomszédos gentry Az asztalfőn egy termdtes asszonyság, a ház úrnője, jobbján az ünnepelt pár. — A vacsora már kezdetét vette. Libériás inasok és bóbitás szobaleányok óriási tálakon monstre-süllőket és kécsegéket aspik- és tar tár-mártással hordanak körül. Péter, (aki a délutáni gyorsvonattal jött s izgatottságában alig evett, most olyan éhes, mint a farkas. Nagy adag halat vesz ki a tányérjába, aztán szégyenlős arccal fordul menyasszonya felé): Kérem, Cica, ne ügyeljen rám, mert én sokat fogok enni Nusi (kacagva): Ó én azt nagyon szívesen látom ... (Péter komolyan veszi a dolgot és végez a hallal. A második fogás gömbölyű ezüst tálcákon föltornyozott pástétom, ismét aspikkal.) Péter (garmadával halmozza tányérjába a pástétomot) : Kitűnő gondolat volt a mamától egy második előételt adni. Nusi: Ilyesmiben a mama felülmúlhatatlan (Mellesleg szólva, ez a fogás a vendégek közt is némi feltűnést kelt, az asszonyok gúnyosan összemosolyognak, mig a férfiak gyanutlanul látnak hozzá. A harmadik fogás marha- és őzfilé, vadszó zszal.) Péter (nem lankadó buzgalommal fogyaszt): Tudja, Cica, mit gondolok én ? Azt, hogy az előételek csak fokozzák az ember étvágyát. Egyébiránt csak a marhahús az igazi étel. Nemde ? Nusi: Lehet, hogy igaza van, kedves Péter. Én azonban sohasem eszem éhséges étvágygyal. Azt sem tudom, mit jelent az, ellesnek lenni. Mondja, még mindig éhes'? Péter (megremegve): Mikor igy maga mellett ülök, meg tudnám enni az egész világot! (A következő fogás kétféle pecsenye : malac és poulard, sokféle szinü salátával.) Péter (nem hagyja magát): Sokan azt tartják, hogy a malac a legjobb pecsenye ! Én nem ... Én a poulard-t sokkal jobban szeretem. Tisztán előítélet, hogy a malac jobb volna. Nusi (gúnyos mosolylyal): Meg kell adni, hogy maga előitéletmentes . . Látom, hogy se a malacot, de a poulart sem veti meg. (Uj tál étel jön: Vagdalt hússal bélelt rétes. A férfiak megtörlik verejtékes homlokukat, föl-föl hörpintenek egy-egy S ohár egrit. Egyebekben a lakoma akaálytalanul és vigan folyik tovább.) Péter (lankadó szárnyakkal, kissé nehézkesen): Hála égnek, tésztáig jutottunk ! Nusi: Korán örvendez. Péter (meghökkenve) : Hogyan érti ezt ? ^ Nusi: Én nem árulom el a menüt. Csak azt súgom meg, hogy tartogasson valamit az étvágyából. Péter (miközben a rétest ropogtatja): Igazán kíváncsivá tesz. (A vőlegény kíváncsiságát csakhamar kielégítik. Fácán- s fogolysült, jó, szivárványszínekben pompázó befőttel.) A höigyek e váratlan fordulatot jó izü gugdoeással fogadják és olyan megjegyzésekettesznek, aminőket nem szoktak visszamondani. Az urak újból nekifohászkodnak. Péter (elboruló arccal): Éppen a kedvenc ételem . . . (Elszántan vesz ki ; jókora adagot.) Hogy fogok vele megí birkózni ? Nusi : Én tudom, hogy maga bajnok ? Péter: Ördögbe is . . . Síkfutásban bajnok vagyok! Evéssel még csak ván; dordijat se nyertem. (Némi megerőltetésbe kerül a dolog, de a fácán a világ legpompásabb eledele s Péter sikeresen végez vele.) No de most aztán remélem, végéhez jutottunk. Nusi: Ne reméljen, Péter! Nusinak igaza van. Félelmetesen közeledik valami sárgás, gömbölyű tejhabgörgeteg, melyet csokoládé szósxszal fognak felönteni. Péter (megdöbbenve érzi, hogy ennek az ingerlő csábnak nem képes ellentállni. Nyakaköré font asztalkendője alatt titkos mozdulatokat tesz és a hozzá kerülő tálból majdnem öntudatlanul nagy adagot vesz ki): Ez — nemde — olyan — izé .. . hogy is hívják csak ? Nusi: Könnyű torta, ne féljen tőle... Péter (lelkesülten): Ha maga biztat, Cica, akkor semmitől sem ijedek meg. Legyűröm ! És ugy tesz. Diadalmasan tekint föl aztán menyaszszonya arcába. Szemei kidüllednek, az arca vérvörös, nehezen lélegzik Csak egy cigarettre gyuthatna ! . . . Síkfutásban már nem venne részt... De most váratlan szenzáció támad. A legfinomabb servesi porcellán tálakSirolin smetl az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a —— köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza J-jt ellen számtalan tanár és orros által naponta ajánlva. J Minthogy értéktelen utánzatokat is ítiuálnak, kérjen mindenkor „Roche* eredetit esoisagolá.Bt. F. Hoffmann-La Roche A Ciie. Basol (Srájc.) 99 Roche" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakba®: ———«-— Ára üvegenként 4 — korona, i