Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-31 / 86. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. okt. 27. ellentóteket napról-napra élesíti, mérge­siti az emiatti folytonos tüntetések az ország polgárságára teménteien bajjal, hátránynyal, kellemetlenséggel járnak, azért felkérjük a kormányt, hogy az ál­talános, titkos, közsógenkinti választói jog törvénybeiktatását, megvalósítását ne halogassák. 7. Ezen határozat megküldendő a képviselőháznak, a kormánynak, az or­szágos függetlenségi és 48-as pártkör­nek, Szász József és Veres József kép­viselőknek s a hírlapoknak." A nagygyűlés a határozati javasla­tot egyhangúlag elfogadta. — Ezután B r ó s z János szólalt fel és indítvá­nyára Szász József oszággyülési képvi­selőt az országos függetlenségi és 48-as pártkörből való kilépése alkalmából a következő távirattal üdvözölte : „Nagyságos Szász József országyü­lési képviselő urnák Budapesten. Füg­getlenségi pártnak mai közgyűléséből üdvözöljök az országos pártkörből való kilépése által tanúsított nyilt, hazafias magatartásáért. Dr. Bikády, elnök." Közgyűlés Csabán. Csaba képviselőtestülete hétfőn dél­előtt derekas munkát végzett. Letárgyalt egy huszonnyolc pontból álló napiren­det s e napirendben a jövő évi költség­előirányzatot is. Fontos tárgya volt a közgyűlésnek, a tisztviselők fizetésrendezésóre kikül­dött bizottságnak javaslata. A bizottság szerencsésen megtalálta az arany közép­utat. Nem javasolta a tisztviselő, to­vábbá a kezelő és segédszemélyzet fizetésének szabályrendeletileg való ren­dezését, mert ez hosszú retortán, feleb­bezésen ment volna keresztül, hanem a jövő évre is 10% fizetósjavitást, job­ban mondva drágasági pótlókot ajánlt a közgyűlésnek. Nagyon méltányos volt a közgyű­lés a drágasági pótlók megszavazásánál, különösen a rendőrségi legénységgel szemben. F á y Samu dr., ki ritkán szólal föl, de ha beszél, akkor fején találja a szeget, javasolta a rendőrle­gónysóg fizetósrendezését s S z a 1 a y József és Szeberényi Lajos támo­gatták hathatósan azon álláspontját, hogy a rendőrök egyszáz-egyszáz ko­rona pótlékot kapjanak, mert hát meg­érdemlik nemcsak a terhes szolgálatért, de duplán azért is, mert hiszen kit okol minden bajért a közönség, ha nem a rendőrséget ? ! . . . Nem politizált a közgyűlés, de egy kis szépségflastromot akart S z a 1 a y József a jelenlegi kormánynak Csabá­ról küldeni. A fogyasztási adók bérbe­vételénél merült fel a kérdés azért, mert a fináncminiszter nem vette tekin­tetbe az aradi tizenhatezer koronával nagyobb ajánlatot, hanem Csabával kö­tötte meg a szerződóst. — Ezért köszönetet? — szólalt fel Szeberény. — Soha! Adja Csabának a regalejövedelmet, akkor — talán. Hogy politikai vita ne keletkezzen, a főjegyző vágta ketté a csomót: Le­gyen köszönet mondva, — ajánlotta — a jegyzőkönyvben... Ez tetszett mindenkinek ós oly jó hangulat szállta meg a lelkeket, hogy „éljen a nemzeti kormány" akkorddal nyert befejezést a közgyűlés. A napirend legtöbb ügyét gyorsan intézte el a közgyűlés. Tudomásul vette, hogy az erzsóbethelyi jegyző államse­gélyét csak személyhez kötötten adja, mig a kereskedelmi miniszter ama le­iratát, hogy az iparostanon-otthon épí­tésére segélyt nem adhat, sajnálattal hallgatták ós újra felir a közgyűlés épí­tési segélyért. Csaba vámosutainak tulajdonjogát Csaba tulajdonául határozta telekköny­veztetni a közgyűlés az alispáni rende­lettel szemben, ki az egészet csak formai eljárásnak mondja. L ő r i n c z y László gyógyszertár rával ismét beljebb, a központ felé akar költözni. Egy izben a közgyűlés s most a főszolgabíró is elutasította e kórel­met, amit helyeslőleg vettek tudomásul. A kir. tanfelügyelő a miniszter kö­szönetét nyilvánította azért a 100 koro­nás adományért, amelyben a kö-ség a polgári fiúiskola szegény tanulóit része­sítette. A villamosmű, a tanyai iskolák és ovódák költségelőirányzatát, továbbá az áll. elemi iskolák számadását jóvá­hagyólag tudomásul vették. Hosszasabban foglalkoztak a geren­dási tranverzális ut építésére évekkel ezelőtt felvett 250 ezer koronás kölcsön kérdésével. Még az 1905-ik év őszén, hogy a szegény népnek kereset bizto­síttassák, a vármegye főispánjának fel­terjesztésére a kereskedelmi miniszter hozzájárult a gerendási útnak kiépíté­séhez, azonban a • szükséges költséget csak a beruházási kölcsön megszavazása után helyezte kilátásba. A vármegyének sem volt e célra pénze, igy a főispán felhívására Csaba községe vett fel az Aradi Ipar- és Népbanktól 250 ezer ko­ronát, melynek kamatait majd a megye utalapja fizeti. Azóta sok minden tör­tént, csak a gerendási útépítési összeg nem lett a kormány által kiutalványozva. A pénz drágulása folytán most a hite­lező pénzintézet azt kérte a községtől, hogy az eddig fizetett 5% helyett 6 3/4% kamatot fizessen. A közgyűlés a magasabb kamat fizetést megszavazta, de egyben többek felszólalása után kimondotta, hogy a törvényhatóságnál a kölcsön és kamat fizetését erélyesen szorgalmazni fogja. Előterjesztette az elöljáróság, hogy a fogyasztási- ós italadó bérbevételére nézve a szerződóst a pénzügyminiszter, Elfordult; a fejét a párnába temette s ugy sírt csendesen. Megnyugtattam szegényt. Pepi várja őt; nagyon szeretné látni. Jól esett neki a vigasztalás. Meg­ígérte, hogy mihelyt felgyógyul, vissza­megy falujába s kezébe veszi újból régi furulyáját. ősz felé járt már az idő, mire haza­kerültem a Kriván tövébe. De azért verőfényes, szép nyári napok jártak. A marha-, juhállomány még kint volt a ha­vasi legelőkön s csak vasárnap vetődött be egyik másik pásztor, hogy a heti elemózsiát beszállítsa társainak. Alig fújtam ki az ut fáradalmait, ki­mentem az erdőbe s szinte megdöbben­tem, mikor meghallottam a szomorú, bágyadt nótát: „Lassacskán juhocskák Az utas mesgyéjén ,.." Nem tudtam tovább menni egy lé­E ést sem. Megbűvölt egészen a rég nem állott juhásznóta. Egy kis csend s utána újból egy másik, régi szerelmi dal zokog fel a furulyán: „Mondd meg édes lelkem, Szerettél-e engem?; Ha szerettél engem, Mért hagytál el engem ?" Nem birtam ki tovább. Megragadtam Dezső kartját: - Barátom, ki ez a furulyás ? Dezső szomorúan legyintett a ke­zével : — Egy fiatal, beteg juhász Bele­szeretett egy zsidólányba, aki férjhez ment az orra elől. Elbujdokolt a sze­relmes legény s most visszajött betegen, meghalni. — Hisz ez akkor a Zaskvara Misó ? — Ő, szegény! Lágyan, álmadozóan, elhalóan szólt a furulyaszó s egyszerre, hirtelen, min­den átmenet nélkül éles füttyentésbe fult. Egy fájdalmas, sohajtásszerü fütty s aztán csend, halálos csend. Mindkettőnkben elállt a lélegzet. A legelésző juhok felvetik fejüket s valami bánatos, gyermekes bégetéssel szaladnak egy málnabokor felé. Oda tör­tet a két bojtárlegóny is. Oda ér az egyik, keresztet vet magára s térdre bo­rult a bokor mellett. A másik is azt teszi. Aztán hirtelen felállanak, kezükbe veszik baltájukat s mennek az erdő­ségnek. A tövises galagonya, ragadós szeder­bokor nem akadály ilyenkor. Lihegve törtetünk a bokor felé . . . . . . Ott fekszik előttünk szegény Misó. Be van hunyva a szeme, le van eresztve fáradtan a karja. A málnabo­kor sürü lombja árnyékba borítja arcát. Csendesen alszik, csak a szája szólén játszadozik keserű mosoly. Hosszan ki­nyujtózva a puha pázsiton s mellette egyetlen vigasztalója, furulyája. Még a halál sem választotta el őket, Jöttek a juhászgyerekek. Fiatal ága­kat, lombos gallyakat hoztak magukkal. Szépen megcsinálták az ágyat s ráfektet­ték a szegény halottat. Tüszőjóbe dug­ták furulyáját, letakarták szépen zöld gallyal, aztán letérdeltek két oldalt a lába mellé s elimádkozták a Miatyánkot. A juhok meg ott bégettek körülöttük. Ilyen volt a halvány Misó temetése... a 16 ezer koronával magasabb aradi ajánlattal szemben, a községgel kö­tötte meg. S z a 1 a y József örömét és elisme­rését fejezi ki a kormány ily méltányos eljárása fölött és illőnek tartaná, ha a közgyűlés ezért köszönetet szavazna. Szeberényi Lajos : Azt tartja, hogy ez kötelessége volt a kormány­nak ós ezért köszönet nem jár. Ha a regale jövedelmét a községnek adná, akkor még helyén volna az elismerés, de igy a község mit sem kapott. Korosy László javaslatára azon közvetítő indítványát fogadta el a köz­gyűlés, hogy a községgel megkötött szerződésért jegyzőkönyvi köszönet sza­vaztassák. A községi és árvapénzek a három csabai pénzintézetben fognak jövőre is egyenlő arányban elhelyeztetni. Az ál­landó betétek 5, a forgó tőke 47,% kamattal. A vásári helypónzjogot jövőre a község házilag kezeli, ezzel is több sze­gény embernek keresetet akar nyújtani. A háziipar fokozatosabb fellendíté­sére bizottságot választott a közgyűlés. Tagjai: a bíró, elsőjegyző, .Varságh Béla, Wilim István, Szuliman Ákos, Gá­lik János, Pataj Z. András,.. Maka.y Is­tván, Németh Lajos, Kállay Ödön, Sailer Gyula és Pfeiffer István. Hozzájárult a közgyűlés Doboz köz­ség kérelméhez, hogy csütörtökön heti­piacot tarthasson. Az erzsébethelyi jegy­zői hivatalba napidijast engedélyezett. Egy harmadik ártézi kútnak fúrá­sát. a Kocziszky-féle ház előtti téren kérték a Zsidótemplom-utca környékén lakó háztulajdonosok s a költségekhez 1200 koronát ajánlottak föl. A közgyűlés a kérelmet elutasította, mert a meglevő ártézi kutak vizbősége igy is folyton kevesbedik. Krcsmárik Etelkának a nyugdij­alapból 200 korona mortualót szavazott meg a közgyűlés, Les tiszni János felső épitőipariskolai hallgatónak pedig évi 100 korona segélyt. Ez ügygyei kapcsolatosan S z al a y József felemlíti, hogy Lipták János építész-doktort annak idején a község szintén segélyben részesítette, igy he­lyén volna, há a község nagyobb építke­zésnél tervezetét vagy tanácsát igénybe venné. Áchim mérnök nem ajánlja ezt, mert a múltra való tenintettel, éppen a neves építésznek kellene szolgálatait fölajánlani. R é t h y Béla a segélyben részesi­tendőknél kikötné, hogy a segélyezet­tek jobb viszonyok közé jutva, az össze­get fizessék vissza. Ezzel az összeggel az újból segélyre szorult tanulóifjakat lehetne jobban segélyezni. A közgyűlés ezt elfogadta. Zavarok egy függetlenségi körben Elnök, alelnök és képviselő egyenetlenkedése. Mindig baj szokot lenni az, ha ugyanabban az időben több személy ugyanazon egyéni érdekeket szolgátó cél fel törekszik. Gyulán pedig gyakran tapasztalhatjuk ezt a sajnálatos tünetet s tapasztalhatjuk legkivált a független­ségi és 48-as körben, amely Gyula város legkiválóbb s legértelmesebb gazdáinak körét egyesíti magában. Mig a kör ve­zető elemei az egészséges felfogással megáldott gazdaosztály túlsúlyát s törek­véseinek és nézeteinek jogosságát elis­merték, addig a jól teljesített munka eredményeit mutathatták föl az évi mér­leg rovatain. De egyszer csak beállott az az idő, hogy az egyenetlenkedés meg­bontotta az egyesült erők csatasorát s azóta az áskálódás és ellenségeskedés van napirenden. Ennek a sajnálatos tünetnek okát abban kell keresni, hogy Gyulán rend­kívül sokan csörtetnek a képviselőség felé. Már mint az országgyűlési képvi­selőség felé. Hiszen az is megtörtónt már, hogy ennek a körnek — amely tagjai között látja Gyula város ország­gyűlési képviselőjét is — egyik vezető eleme már házat is szemelt ki magának Budapesten az esetre, ha gyulai képvi­selővé választják. A gyulai városi ós megyei képvi­selőválasztásoknak sorsát ebben a kör­ben szokták eldönteni. Ilyenkor minden vezető felvéteti magát a jelöltek név­lajstromba, de nem egy olyan akad kö­zöttük, aki titokban társa elien dolgozik. Nemrég az törtónt például, hogy B e­rény i Ármin dr., mint választást ve­zető elnök durván rátámadt a választó­helyiségben megjelent ifj N é v e r y Albert köri elnökre, akit minden gorom­baság dacára mégis megválasztották vá­rosi képviselőnek. A kör hangulata azonban sohasem volt. olyan elkeseredett mint most. Az elnök ugyanis valahányszor csak szerét teheti, mindig kíméletlenül megtámadja K. Schriffert József országgyűlési képviselőt, aki a választó-közönség osz­tatlan bizalmát és szeretetét birja. Emiatt szétszakadási törekvések veszélyeztetik most a körnek életképességét. Schriffert József hivei ugyanis rossz néven veszik azt, hogy az általuk parlamentbe küldött képviselőt lépten-nyomon éppen azok támadják, akik megfizetett kortesei voltak annak idején s rossz néven veszik azt, hogy más oldalról, bizonyos köz­szereplő egyéniségek, minden áron azt szeretnék ószrevótetni, hogy ők is alkal­mas egyéniségek az országgyűlési kép­viselőségre. Nagyon természetes, min­den ilyen kísérlet észrevétlenül vész el a napok krónikájában s nem képes meg­ingatni K. Schriffert Jószef népszerű­ségét. •Munkatársunk e sajnálatos visszás­ságok dolgában kórdóst intézett K. Schriffert Józsefhez, aki igy nyilatkozott: — Tény, hogy a mi pártkörünkbeu nagy a széthúzás. Ezt bizonyos egyéni törekvéseknek kell betudni. Ugy veszem észre, hogy a kör elnöke azért neheztel reám, mert nem tudtam megválasztatni rendőrkapitánynak. Az ő bukása azon­ban nem rajtam múlott. Én mindent megtettem, de ő nem kellett senkinek. Azóta kíméletlen hangon nyilatkozik személyemről mindig Ennek pedig az a választóközönsóg, mely engem a par­lamentbe küldött, véget óhajt vetni s nemsrkára meg is találja ennek a mód­ját és formáját! Kérdést intéztünk e tekinttben a 48-as kör egyik igen előkelő gazdatag­jáho , aki igy nyilatkozott: — Pártkörünkbe sok olyan elem tolakodott, aki inkább a szociáiisták közé való, mint a mi körünkbe. Ezek­nek az embereknek egyik-másika hen­csgéssel akar érvényesülni. Nem egy gazdatársammal történt meg például az, hogy el kellett hallgatnia ezeknek a fel­tűnni és szerepelni akaró uraknak a gazdákat lekicsinylő és szellemi tehet­ségüket lebiráló szóit. Pedig én ugy vélem, hogy hiába mutat föl bárki is ügyvédi diplomát, bizony nem dönthet falat azzal, ha a gazdák nem kölcsönzik od i az erejüket. A viszálykodás ós illetéktelen egyéni törekvések miatt méltatlankodó gazdák most ott kezdik meg a purifikálás mun­káját, hogy kibuktatják a m e­g y e b i z o 11 s á g b ó 1 a konkoly­h i n t ő k e t. Katona szabadítással vádolt tisztviselő. Elrendelték a vizsgálatot. Gyula városnak hétfőn megtartott jegyzőválasztó-közgyülésón a be nem avatottak előtt általános feltűnést keltett az, hogy H e i 1 i n g e r Károly városi nyilvántartót, aki szintén a pályázók közé tartozott, nem jelölték a másod­jegyzői állásra. Ennek a mellőzésnek okait nem személyi motívumokban, ha­nem egy vizsgálóbírói végzésben kell keresni, amelynek keltezett aláirása csak a közelmúlt napokban történt meg. E vizsgálóbírói végzésnek az előzményeit ezekben ismertetjük : Még az elmúlt esztendőben törtónt, hogy T i t z Ferenc gyulai lakos, állitás­kötelesnek Heilinger bizonyítványt állí­tott ki, melynek alapján Titz jogot for­málhatott a 8 hetes katonai szolgálatra. A védtörvény 53. §-a szerint ugyanis azok, akik öröklött birtokot kezelnek, a póttartaíékba osztandók. Ez alapon adott Heilinger bizonyítvány t Ti Íznek is Nem sokkal erre a város katona­i ügyi osztályát valósággal megrohanták az állitáskötelesek s mindannyian^ a Titzéhez hasonló bizonyítványt akartak i kiállíttatni. Azonban a katonaügyeket ' intéző jegyző felvilágosította őket, hogy ; csak az esetben kaphatnak bizonyítványt, ha öröklött birtoknak a tulajdonosai, I mire az állitáskötelesek azzal válaszol­i tak, hogy Titz sem öröklött, hanem ! ajándékozott birtokot ke­Ize 1. Ez alapon vizsgálat indult meg, amely kiderítette, hogy Titz Ferenc valóban nem tarthat igényt a póttarta­lókhoz való beosztásra s hogy a ré­szére kiállított bizonyítvány sem felel meg a tényeknek. Nagyon természetes, hogy ezek után eljárást indítottak a bizonyítványt kiállító Heilinger Károly ellen, aki az-

Next

/
Thumbnails
Contents