Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-20 / 83. szám

Békéscsaba, 1907. okt. 20. ÍÍÉKÉSMEGTEI KÖZLÖNY 3 gyar ipart pusztulni hagytuk s fejlődésének épületét egyetlen kődarabbal sem igyekeztünk emelni, nemsokára a multó lesz s helyét az iparpártqlás n9me3 tüze foglalja el. Ámde mit kellett tapasztalnunk nemsokára? Azt, hogy a tulipán hervadozni kezdett s ma kettő, holnap három gomblyukból és mellről potyogott le Ezzel a szomorú tünettel párhuzamosan felejteni kezdtük a magyar ipar iránt vállalt kötelességeinkét is s beszerzési forrásaink keresésében csak azon a régi uton haladtunk, melyről a tulipánmozgalom megindítása létesíteni akart minden igaz hazafit. Bókésvármegye sem tesz e tekintetben kivételt. Csak a közelmúltban történt, hogy egy bókésmegyei ur, akit megnevezni azért nem akarok, mert nem célom sen'út a nyilvánosság Ítélőszéke elé hozni, tizenhat darab uj zongorát hozatott Ausztriából! Az az összeg, amelyet ezekért a tárgyakért Ausztriába küldött, a magyar ipar érdekeit csonkította s ugyanekkor gazdagította az osztrák ipartermékek piacát. Ugy vélem, mégse járja az, hogy tulipánoskodjunk a társaságokban, de a gyakorlati élet terén hütelenek és következetlenek legyünk önmagunkhoz." E levélhez nem füzünk kommentárt, mert a mi álláspontunk is visszatükröződik abban. az evang. egyház rovására. Egy fővárosi napilap, mely a protestáns érdekeket akarja szolgálni, egyik utóbbi számában ily hangzatos cim alatt: „A klerikálismus karhatalommal jön nekünk /" hosszú vezércikket irt, mely telve van valótlanságokkal. Azt mondja a vezércikk, hogy Bárdy Ernő mezőberényi ág. h. ev. lelkész ismeretes indítványában „rámutatott az Apponyi által elfogadtatott 1907: XXVH. t.-cikk protestáns és nemzeti sérelmeire

a. Azután négy pontban felsorolja azon sérelmeket. Mindabból pedig, amit a négy pontban mond, egyetlen egy szócska sem található a Bárdy-féle indítványban. Egészen uj dolgokat magyaráz abba bele. Mindezt azért, hogy igy folytathassa cikkét: „Az aradi királyi ügyész Bárdy Ernőt ezen indítványa miatt megvádolta törvény ellen való izgatással, az aradi vizsgálóbíró pedig le is tartóztatta a lelkészt. Hogy nedig ez a példátlan, felháborító erőszak kifelé népszerű legyen, hát ráfogták Bárdy Ernőre, a ki egy szót sem tud tótul, hogy tót agitátor, igy akarván antipátikussá tenni a klerikálizmus üldözöttjét a magyar közvélemény előtt." A letartóztatásra vonatkozó hirt maga a nevezett lap cáfolta meg a következő számban, azt mondván, hogy a hir „telefon-félreértésen" alapul. Érdekes volna tudni: ki volt az, aki Mezőberénybóí telefon utján ily valótlan hirt bocsátott világgá? Hogy e híren k ipva-kaptak azok. akik a külföld előtt Magyarországot rágalmazni szokták: az bizonyos. Ezek bizonyára gondoskodtak arról, hogy ez a hazug hir eljusson Björnson hazájába is — a cáfolat közlése nélkül. Hisz az a célzatos híresztelés, hogy Magyarországon a „példátlanul felhábo ritó erőszak

1

1 -ot is „népszerűvé lehet tenni

li azáltal, ha az illetőről elhíresztelik, hogy „tótul tud" és hogy a magyar közvélemény előtt mindenkit lejáratni, gyűlöletessé lehet tenni, akire ráfogják, hogy „tót agitátorbár az illető — a cikkíró állítása szerint — semmi egyéb, mint a „klerikálizmus üldözöttje" és az eltiport protestántizmus hőslelkü védője, mindez egészen beleiliik abba a szimfóniába, melylyel a magyarországi tótok üldöztetéséről és kiirtásától beszélő, rutul félrevezetett agg norvég költő, ismételten is telemuzsikáltn egész Európát. E célzatos hazugságokra, melyeket lelkiismeretlen egyének, a magyarországi lutheránus egyház nem nagy dicsőségére, terjesztenek, alaposan rácáfol az a hatérozat, melyet a mezőberényi második kerületi ág. hitv. evang. egyház presbitériuma folyó év szeptember hó 30-án tartott ülésében hozott, me y igy hangzik : „3. Együtt elnöklő Jeszenszky Károly lelkész mély sajnálattal adja elő a következő, egyházunkat közelről érdeklő sérelmes esetet: az aug. 15-én Aradon tartott egyházmegyei közgyűlésen előadó lelkész kénytelen volt Bárdy Ernő lelkésztársának azon indítványa ellen, melyben az egyház egyetemét az 1907. évi XXVII-ik szentesitett törvénycikk ellen való tiltakozásra hivja fel, — felszólalni, az indítvány indokolásában foglalt törvénybe ütköző, alkotmányellenes, a törvényhozó testületet súlyosan gyanúsító és mélyen sértő kijelentések miatt. Lelkésztársa öt ezért a közgyűlés végeztével, az aradi templom-téren, többek jelenlétében, lelkészhez nem illő fellépés és gesztusok kíséretében azzal a váddal illette, hogy egyházunk hivei közül sokan járnak hozzá ama panaszszal, miszerint egyházunkat tönkre teszi a magyarosítással. Ugyanezt a vádat azóta nevezett lelkész — szem- és fültanuk állítása szerint — saját egyháza presbiteri gyűlésében is ismételte. Ez alkalommal a presbiteri gyűlésben egy táviratot is felolvasott, mely az egyházkerületi közgyűlés napján Budapesten, Bárdy lelkészhez cimezve adatott fel s mely ezt tartalmazta: ,,Jeszenszky támadása szánalmasan meghiusult. Holnap otthon leszek". Elnöklő lelkész megjegyzi, hogy az egyházkerületi ülésen ö Bárdy lelkésztársa ellen semmiféle „támadást

1

1 nem intézett, hanem az ő indítványa tárgyában hozott egyházmegyei határozatot megfelebbezte. E felebbezésnek lett is eredménye, amennyiben a kerület az egyházmegyei határozatot nem erősítette meg, az indítványban foglalt kifejezéseket pedig helytelenítette. Ezeknek előrebocsátása után elnöklő lelkész nyilatkozatra kéri fel a jelenlevőket az iránt: van-e tudomásuk arról, hogy híveink Bárdy lelkész úrhoz járnának ama panaszszal, hogy magyarosítással tönkre teszi az egyházat? S van-e az ő itteni 35 évi működése ellen bármi tekintetben is panasza ? A jelenlevők egyhangúlag kijelentették, hogy arról, miszerint hiveink Bárdy lelkész úrhoz saját lelkészük ellen való panasszal járjanak, nekik tudomásuk nincs; azt a vádat, hogy Jeszenszky Károly lelkész a magyarosítással tönkre, tenné egyházunkat, valótlanságon alapuló rágalomnak jelentik ki, azt a leghatározottabban vissautasitják s az elnökséget utasitják, hogy e rágalom terjesztői ellen a törvényes eljárást indítsa meg s egyszersmind az egyházunk hazafias hirneve, annak lelkésze ellen és a hivek békés együttélésnek megzavarására irányult fentebbi merényletért, — a felsőbb egyházi hatóság utján, — kérjen elégtételt. Ez ügy a folyó hó 23-án Budapetcn összeülő evang. egyetemes egyházi közgyűlésen kerül döntés alá. Ugyanis efelől a fentebb emiitett fővárosi napilap által felültetett protestánsok fognak elégtételt kérni a «klerikálizmus üldözője» a magyar szabadság és protestáns autonómia hős'elkü védője, — Bocskay István, Bethlen G'ibor és II. Rákóczi Ferenc zászlójának vértanúi lelkű nive ! Bárdy Ernő, — a mezőberényi első kerületi ág. hitv. ev. egyház lelkész részére, aki ellen az aradi kir. ügyészség a népiskolai szentesitett törvény ellen való izgatás és a törvényhozó testület megrágalmazása miatt az eljárást megindította. Másfelől pedig ugyancsak az egyetemes közgyűléstől a mezőberényi második kerületi ág. h. ev. egyház kér elégtételt a maga és lelkésze, Jeszenszky Károly részére azért, hogy Bárdy Ernő lelkész áital azzal rágalmaztattak meg, hogy a második kerületi egyház hivei közül sokan azon panasszal járnak haza, miszerint lelkészük magyarosítással tönkre teszi az egyházat. Melyik félnek fog igazat adni a magyarországi evangélikusok közgyűlése ? Erre a választ nagy érdeklődéssel várja magyarság közvéleménye. Szarvason megint baj van. Tótnyelvü istentiszteletet óhajtanak Szarvasi tót-testvéreinknek hazájából uj híreket hozott a mai posta. Ezek a hirek is azok közé tartoznak, melyeket a közvélemény a „pánszlávizmus" gyűjtőnév alá foglal. Mi régen túlléptük már azt a pontot, amelynek követői pánszlávizmust látnak minden, a tót-testvérek részéről megnyilvánuló óhajban. Csupán okvetetlenkedést olvasunk ki ezekből az esetekből s okvetetlenkedést látunk a ma kézhez vett hirben is, mely a szarvasi tótoknak egy ujabb kérelméről ad számot. A szarvasi kákái iskola környékén lakó evangelikus egyháztagoknak egy része ugyanis megint kérvényt nyújtott be az egyházközséghez az iránt, bizza meg az ott működő községi tanítót, hogy vasárnaponkint tót nyelvű istentiszteleteket tartson és a vallást tót nyelven tanítsa. Ezt a kérelmet jogosnak tartjuk a tótok részéről, de már nem minősíthetjük ilyennek azt a fenyegetést, amelylyel a tótok kérelmüket kisérték. A kérelmezők tudniillik kijelentették, hogy az esetben, ha kívánságukat az egyházközség nem teljesiti, — megtagadják az egyházi adó beszolgáltatását is. Az egyház gazdasági bizottsága folyó hó 14-ikén tartott ülésében foglalkozott ez ügygyei Js azt javasolja az egyháztanácsnak, hogy mert a helyzet nem változott — a kérdést ne vegye figyelembe s ujabb intézkedésnek ne lássa szükségét. Egyebek iránt ugy vagyunk értesülve, hogy ebben a kérdésben maguk a kérelmezők hibásak. A derék kérelmezők ugyanis a ma már községi jellegű volt egyházi iskolának fentartásához való hozzájárulásukat annak idején megtagadták. Ily viselkedéssel szemben nem volna értelme, de nem is érdeke az egyháznak, hogy ujabb terhet vállaljon magára. A vallástanitást törvényszabta módon tanítják a kákái községi jellegű népiskolában, ahol a tanulók különben is csak magyarul tanulnak. Szükségtetelen tehát a tót nyelvű vallásoktatást s ezzel együtt a tót nyelvű istentiszteletek tartását is szorgalmazni. Leszakadt egy hid. Szerencsétlenség Gyulán. A gyulai rendőrségnek krónikás könyvébe*egy olyan esetet jegyeztek, mely csak a legritkább alkalmak esetén foglalkoztatja a bünügyi hatóságot. Folyó hó 14-ikén egy hid szakadt le Gyulán s csak a szerencsés vétetlennek köszönhető, hogy akik alatta és körülötte dolgoztak, nem estek a halál áldozataiul. Azonban igy is egy súlyos sebesülés történt s a megsérült munkás most a kórházban várja felépülését. A gyulai pálinkaház-utca kikövezé1 sének munkálatait tudvalevően Glasn e r Ernő budapesti vállalkozó kapta meg. E munkálatokkal egyidőben kőhid is készül a pálinkaház-utcai élővíz csatornán. A kőhid helyén ma is egy régi hid áll, amelynek fából készült nehéz ivezetét le kell szedni. Ezek a munkálatok Csomós István építőmester felügyelete alatt vették kezdetüket s a hídnak szétszedését Csomós Isván, Gyepes György, Hajdú János, Sebestyén János és Rózsa Gábor napszámosok vállalták magukra Folyó hó 14-én kezdték meg Sebestyénék a hid szétszedését. A rozoga építményt gerendákkal alátámasztottak, de mert járatlanok voltak e munkában, a gerendák alsó végét csak a csatorna iszapos fenekére helyezték, anélkül, hogy a talaj megkötésére, vagy megszilárdítására figyelmet fordítottak volna. Csomós István napszámos a hidiven dolgozott. Ott igyekezett meglazítani az összekötő kapcsokat. Társai ugyanekkor az építményt lazították s mig Csomós a kötéseket bontogatta, azalatt az alul dolgozó napszámosok az úgynevezett záróéret távolították el. Ebben a pillanatban az alépítmény teljes sulylyal az iszapos alapra helyezett gerendákra nehezedett, melyek a nehéz súlyt eltartani nem tudták és sülyedni kezdtek. Ez a sülyedés még[jobban meglazította az alépítmény kőtömegét, amely széthullott s igy a hid is alázuhant. Azok a munkások, akik alant dolgoztak, idejekorán észrevették a veszedelmet s szerencsésen ki is tudtak menekülni a biztos halál torkából. Csomós István ellenben már nem menekülhetett le az ivezetről s a híddal együtt lezuhant. A szétomló hidnak kő és fadarabjai Csomós István fejét és oldalát életveszélyesen megsebezték s alélt állapotban szállították be a közkórházba. A szerencsétlenség előidézése körül elsősorban Csomós István építőmestert terheli a rendőrség szerint a felelőség, aki bár látta a támasztó-gerendák veszedelmes elhelyezését, mégse tett semmit a szerencsétlenségnek megakadályozására. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A király. Legellentétesebb híradásoknak betetőzéseként újból azt jelentik Bécsből, hogy a király állapota határozottan javult. Őfelsége a péntekről szombatra virradó éjszakát jól töltötte. Tegnap egész 10 óráig nem köhögött. Ereje kielégítő s étvágya is. Reggel már 5 órakor fölkelt s orvosainak tanácsára intézkedett, hogy dolgozó-szobáját a császári lak déli oldalára rendezzék be. Ez alkalommal a király maga ügyelt föl a szoba berendezésére. Déli sétája elmaradt őfelségének, mert a nap nem sütött. Széli Kálmán utja. Széli Kálmán, a rátóti bölcs, sokat utazik mostanában. Utazásai oly gyakoriak, hogy szinte feltűnővé válik már az a buzgalom, amely Széli Kálmánt annyiszor útra viszi. Egy tegnapi távirat szerint Széli Bécsbe érkezett, de utazásának célját nem közölte senkivel. A nagybeleg Podmaniczky. Podmaniczky Frigyes bárónak állapotában semmi változás nem történt. Az agg főúr utolsó perceit éli s tegnap csupán injekciókkal tarthatták benne az életet. Összeégett herceg. Alsó-Kasztryni távirat adja hirül a következő esetet: Rohan Emma Mária hercegnő néhány év óta kis fiával együtt az alsó-kasztryni plébánosnál lakik. Tegnapelőtt este a szobaleány égő lámpával ment le a lépcsőn. A szobaleányt a kis herceg követte, aki pajkosságból meglökte a leányt. Ebben a pillanatban a lámpa kiesett a leány kezéből s az égő olaj ráömlött a gyerek és a szobaleány ruhájára. Mindketten súlyos égési sebeket szenvedtek. Nagy árviz Ausztriában. Az ausztriai Krajnából jelentik, hogy ott tegnap hatalmas vihar dühöngött, melynek következtében a folyók mind megáradtak. Laibach városnak alacsonyabban fekvő részeit teljesen elöntötte a viz. A vizáradás különben mindenfelé nagy károkat okozott s megakasztotta az ár a vasúti közlekedést is. Eddig érkezett jelentések szerint a villám öt embert is megölt. Hare a vadorzókkal. A sitkai őzek. [Elfogtak két orvvadászt. Mostanában elég gyakori időközökben adhatunk hirt a vadorzók garázdálkodásáról. Ezek a veszedelmes lények nagy vakmerőségekben megtámadják a vadőröket és a vadászokat egyaránt s nem egyszer élethalál-harcot vivnak velük. Szarvason történt az elmúlt napokban, hogy egy vadász-társaságnak három tulajdonosa kiment a területükre. Mikor a célhoz közeledtek, víg puskázást hallottak. Azt hivén, hogy a társaságnak valamelyik tagja megelőzte őket a vadászatban s ezért, nehogy szerencsétlenség történjen, arra az oldalra állottak föl, melyről a puskaropogást hallották. Egyikük aztán nyúlra akadt s rá duplázott. Nemsokkal ezután elhallgattak az előbb hallott puskaropogások s a vadászoknak még idejük sem volt e tünet fölött csodálkozni, mikor eleibük állott három fegyveres paraszt, akik csöppé sem tréfás hangon szólították föl a vadászokat arra, hogy a területet nyomban hagyják el. A terület tulajdonosai érthető felháborodással kérdőre vonták az idegeneket, hogy milyen jogon szólítják föl a társulat tagjait a távozásra, amire