Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám
1907-07-14 / 55. szám
6. BÉKESJLECrYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. julius 14. honnan vette is légyen azt — nem egyéb a már közszájon forgó „hitelesnél hitelesebb" kombinátiók egyikének, amely épp oly távol áll a valóságtól, mint a főispáni székről küldött aradi hirek tudósítója — Haviár Dánieltől. Ahol olcsó az emberélet. Csabán csak 200 korona. Szenzációs vallomás a hatóság előtt. Az a viselkedés, melyet a felsőbb bíróságok tanúsítanak a közrend és közbéke ércekében tett följelentéseknek vádlottjaivü szemben, meghozta már a gyümölcsét. Mielőtt a helyzettel nem ismerős íelebbviteli fórumok emberei nem változtatták meg oly botrányosan a csabai járásbíróságnak bizonyos bűnügyekben hozott s a jogrend védelmét szolgáló ítéleteit s mielőtt nem azt nézték a felsőbb fórumok törvényalkalmazói, hogy egyénileg s foglalkozásáttekintve, rokonszenves-e a panaszos, nem fajultak el ilyen mérvben, mint most, közbiztonsági viszonyaink sem. De ernek az éles judiciummal támogatott álláspontnak jóvoltából odáig jutottunk már Békéscsabán, hogy bizonyos körökben, — a csabai főszolgabiróság előtt tett följelentés szerint — már embereket bérelnek föl arra, hogy egyes polgártársakat eltegyenek láb alól. Eddig csak az volt napirenden, hogy hol itt, hol amott ütöttek le egy-egy sétá ót. Vas szigorra és kíméletlen erélyességre volt szükség, hogy ezek az állapotok szanáltassan'ak. Ám azt a sikert, melyet a közigazgatási hatóságok évtizedes munkával értek el, most a birói fórumok semmisitik meg. Ma már ott tartunk, hogy a békés polgárok csak állig felfegyverzetten hagyhatják el lakásaikat. A vasbot és revolver víg világát éli Békéscsabán s lépten-nyomon ki vagyunk téve annak, hogy rálőjjünk egy-egy utonállóra. S hogy ez a fegyverkezés nyomorúságos közbiztonsági viszonyainkban mennyire helyénvaló, azt minden csabai ember bizonyítani is kész. Csabán, ha beállott az esti szürkület, itt is, ott is haditanácsot ül a fekete-kéí szövetségnek egyegy csoportja valamelyik polgártársunk föíött. A kiszemelt áldozatot aztán éjszakákon keresztül üldözik. Ha megtalálják s ha az áldozat idején revolveréhez kap, odébb állanak s hátulról igyekeznek közelébe férkőzni. Ha így sem sikerül a tervük lakásáig kisérik s csak a legutolsó pillanatban mondanak le arról, amire fölbérelték őket. Az a följelentés, amelyet Z s i r o s András tett most a csabai főszolgabiróságnál, rút világot vet a mi közbiztonsági viszonyainkra. Egy emberélet kioltásáról volt szó a följelentő szerint, aki elárult mindent a hatóságnak. Mielőtt erre a legújabb bűnre rátérnénk, nem mulaszthatjuk el figyelmébe ajánlani a helyzettel nem ismerős birói fórumoknak, hogy Békéscsaba közbiztonságának területén teljes már az anarchia. Ott, ahol tervszerűen és következetesen az emberi élet veszélyeztetve van, ott, ahol nap-nap után a leggyakoribb esetek foglalkoztatják a hatóságot, nem szabad az egyéni indulatok és elfogult nézetek szenvedélyeitől felütni a büntetőparagrafusokat, mert ezek nem mindig csak arra valók, hogy több alkalom nyiljék az ellenszenv extravagáns eseteinek megnyilatkoztatására. Ezt a följelentést Z s i r o s András csabai lakos tette, aki megjelent a főszolgabiróság előtt és ott röviden a következőket adta elő: Áchim L. András, a volt békéscsabai képviselő, pénzt igért neki, ha Pollák Arnold csabai korcsmárost — aki Áchimnak személyes ellenfele — alaposan »helybenhagyja^. Ugycnezen a napon — mondta Zsiros — fölkereste őt Zelenyánszky András is — Áchim L. Andrásnak egyik közeli hive — 5 200 koronát igért, ha Pollák Arnoldot elteszi láb alól. Zsiros András szenzációs vallomá sát nyomban jegyzőkönyvbe foglalta Sailer Elek főszolgabíró s 13640-907. szám alatt áttette azt az ügyészséghez, amely most hivatalból bünügyi eljárást indit az állítólagos felbujtók ellen. Nem a mi hivatásunk kifürkészni, ebből a mindenesetre őszinte vallomásból a tényállást. De negyvenezer polgár testi épségének és életbi tonságának szem előtt tartásával elvárjuk a legszigorúbb és a legrészrehajlatlanabb eljárást, mert ha Zsiros vallomása beigazolást nyer, ugy ennek az ügynek súlyosító szakaszok szerint való elintézését sürgetni és ezt az esetet felszínen tartani van olyan mindnyájunkat érdeklő újságírói kötelesség, m nt hírt adni arról, hogy X. vagy Z. urnák milyen bon-mt méltóztatott mondani a törzsasztal légkörében. Fábry főispán a Trauttmansdoríiakért Fizetésmeghosszabbitás egy évre. A község a miniszterhez. Békéscsaba község 1899. évben megvásárolta a három vármegye és hót községnek határába nyúló gróf Trauttmansdorf-féle birtoktestnek mintegy 1200 holdnyi részét. Nagy horderejű szociálisaktiót kezdett meg ezzel a község, amely 1899 óta szívós kitartással követi ezt a helyes, a népjólét szolgálatában álló útirányt. A Trauttmansdorf-féle birtokrésznek megvásárlásával a szegény nép rétegeiben jelentős kihatású jótéteményt gyakorolt Békéscsaba község, mert földhöz juttatta azokat a sápadt, kis egzisztentiákat, kiket a nagyhatású és csattanós arcú népmegváltók csak. ígéretben boldogítanak pénzzel és földdel. A föld szétparcellázá^a és eladása nyereség nélkül, reális alapon történt, teljes sikerrel végződött, amint az is bizonyos, hogy az egész birtokot apró parcellákban a kisemberek mind megvásárolták. Ilyenformán egy egész községrósz van most keletkezendőben az egykori pusztaságon. Megállapítható volt azonban, hogy a mult év kivételével a trautsmandorfi polgárok a mostoha termés és a kedvezőtlen gazdasági évek miatt tetemes károsodást szenvedtek s így anyagi javaiknak mérlege is túlontúl megbillent volna, ha a község nem ad fizetési halasztást. Ezt azonban csak a kormánynak támogatásával tudta megtenni. A kormány ugyanis 400.000 korona kölcsönt bocsájtott a község rendelkezésére oly feltétellel, hogy abból a vételárnak szükséges részét törlesszék és így mentsék föl a kisembereket attól, hogy terméseredményüket meghaladó anyagiakkal tegyenek eleget szerződésben vállalt kötelezettségeiknek. E kölcsönt két egyenlő részben kellett visszafizetnie a községnek. Az első részt már le is fizette s ez évi október havában kellene visszafizetni a hátramaradt összeget is. Ámde az idei terméskilátások újból meghiúsítják azt a reménykedést, hogy az esetleg befolyandó összegekből ki lehetne fizetni a 200.000 koronát s mert nem akarja a község még elviselhetetlenebbé tenni a kisgazdákat ért sok elemi csapást, azon kéréssel fordult a kormányhoz, hogy a 4 %" o s 200.000 koronás tartozásnak lefizetésére egy évi haladékot adjon. Fábry Sándor dr. főispán a legnagyobb készséggel és jóakarattal pártfogásába vette Békéscsabának és a község trautsmandorfi polgárainak érdekeit. Magára vállalta azt, hogy a kért halasztást kieszközli a kormánynál s már a legközelebbi napokban — értesülésünk szerint csütörtökön — Budapestre utazik, hogy a kormányt a békéscsabaiak kérelmének teljesítésére birja. Egy volt békésmegyei újságíró sorsa. Kitiltotta az egyetemi tanács. A megszűnt „Híradó" munkatársai. Évek hosszú során keresztül élt vissza a sajtó hatalmával vármegyénk területén a „Békésmegyei Hiradó" cimü krajcáros újság. E kis' lapocskának háta mögött azok a közéleti nagyságok állottak, akik megengedvén maguknak minden tulkapást, nap-nap után kiöntötték dühüket a „Bm. H." hasábjain legkiválóbb vezetőink ellen és akik most egymásután futnak a bírósághoz, ha szereplésük fölött bírálatot mer mondani a tisztességes sajtó. Ezek a közéleti szereplők valósággal szubventionálták a „Békésmegyei Hiradó"-t. Megfizették a mukatársait, csakhogy vehemens kirohanásokat intézzenek egyesek ellen s ha a vállalatnak pénzre volt szüksége, nagy összegű váltókat irtak alá a tulajdonos-szerkesztőnek : Szentmiklósi Józsefnek. így aztán lehetővé tették, hogy a krajcáros újság munkatársokat is tartson. Legutóbb egy Forgács Dezső nevű budapesti joghalgató dolgozott a lapnál. Forgácsnak azonban ez a foglalkozás csak ürügy volt arra, hogy a hatóságot kijátsza s hogy ilyenformán bátrabban felelhessen meg annak az utasításnak, melyet a szociáldemokrata-párt központi vezetőségétől kapott s bátrabban szervezhesse a sztrájkokat ós a munkásmozgalmakat, amelyek annak idején megbénították a vármegye ipari életét. A „Bm. H.", amely darabont-politikát vallott — embereivel együtt letűnt a szereplés színteréről s Forgács is visszakerült Budapestre — tanulmányait folytatni. Itt történt, hogy a szoliálistaérzelmü egyetemi hallgatók által megtartott egyik értekezleten Forgács hatalmas filippikát vágott ki az egyetem ellen s ezért fegyelmi eljárást indítottak ellene, amelynek befejezésével Forgácsot örök időre kitiltották a budapesti egyetemről. A kizáró határozat igy szól: Forgács Dezső joghallgató a tft. szabályzat 68-ik §-ába ütköző fegyelmi vétségében — elkövetve az által, hogy az egyetemet s az egyetemi hatóságokat az egyetemen kívül, nyilvános népgyűlésen elmondott s rendőrhatóságilag hitelesen konstatált beszédében hamisan súlyos vádakkal illette, vagyis rágalmazta, — vétkesnek mondatik ki s ezért a hivatkozott szabályzat 75-ik §-ának 4-ik pontja alapján ezen egyetemről örökre való elutasításra Ítéltetik. Indokok: Terhelt beismerő vallomása alapján beigazolást nyert, hogy a szociáldemokraták folyó évi március 29-én, este 8 órakor, a Damjanich-utca 26. szám alatt megtartott népgyűlésen, melynek uapirondje : „Reakció áz egyeáll az a mondás, hogy: minden lépésnél az ember egy méltóságnak a tyúkszemére hág. Günther igazságügyminiszter és családja, Arnó tfalvi vezérőrnagy és családja, több nyugalmazott miniszteri tanácsos e páratlan helyre menekült a meleg elől. Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója itt irja újabb, bizonyosan ismét babérjait szaporító színművét ós állítja össze az ország első kulturintézetének őszi és téli műsorát. Aki Iglófüreden, e kiválóan klimatikus helyen nyaral, hozzá kényelmesen és kevés költséggel bebarangolhatja a magas Tátrát. Iglóról vasúton, nem egész három óra alatt, 5 koronáért (a fogaskerekűt is beleértve) már a Csorbatavat járhatja körül ós ha éppen kedve van, fürödhet, csónakázhat a tavon. Hogy mily szép ez a tenger színe fölött 1400 méterrel magasabban fekvő tó, az égbenyúló Ferenc József-, a lomnicicsúcs és a kilátás a messze völgybe, azt hivatottabb toll már megírta. Nagyon helytelen az is, melylyel a közönséget rettegtetik: hogy mily méregdrága, a Csorba-tónál minden. Itt is embere válogatja. Meg lehet ebédelni a pompás, nagy étteremben : leves, sült, sütemény 2 korona; table d'hőte, öt fogás, 3 korona 50 fillér. Mikor ott jártunk, állandó vendég alig volt több a magyar fürdők e gyöngyében, mint negyven. El is csodálkoztak azok, midőn délben az éttermet kirándulókkal ellepve találták és szinte örvendtek a láiványon. Kényelmesen ebédelve, két óra körül, jó hintón, négyünket 14 koronért, folyton a Tátra tövóben kanyargó jó uton, nagyon szép időben, a most fejlődő Tátraszópiakon keresztül — mely úton többször haladtunk át a sziklák között hömpölygő Tarpatakon és a Poprád folyón — elértük a már zajosabb életű Ujtátrafüredet, nagyon szép villáival, cicomázott virágágyaival és utaival. Az itt folyó élet már kezdi megsemmisíteni azt a szivet-lelket megkapó fenséges csendet, melyet a Tátra erdeje és völgye nyújt. Ótátrafüreden már városias életre találunk. Nem mondom, hogy néhány napig ez is kellemes annak, aki fitogtatni akarja, hogy mije van ; lelke nyugalmát azonban itt nem találhatja fel. Itt megozsonnázva, a lomnici-csúcshoz közeledtünk. Ez utunkon nem egy turista-csapattal találkoztunk : asszony, leány, férfi, természetesen külföldiek; öt kézsmárki gimnázista fiúval, kik három és fél napot és éjjelt töltöttek a hegyen, míg át értek a magas Tátrán a lengyel határig. Élelmük elfogyván, pénzért még zabkenyeret is alig kaptak és csak tejjel csillapították éhségüket Egyikük lecsúszott egy hasadékba s csak az ott elhelyezett láncokon menekült meg. Tátra-Lomnicot, a mágnásvilág eme fürdőjét, hol télen is víg élet folyik, a Waggon-Lits-társaság bérli. és az építtette a csúcs aljába a 360 szobás — minden szobához fürdőszoba is — Palace Hotelt, melyet fehér falával és tetőjével, mintha hóval lenne borítva, már Szepesszombatról lát az utas. E szállodáról állították rosszakarók utóbb, hogy a -hegy sülyedne ós a szálloda veszélyben lenne. Hatalmas fensík övezi a nagyon szép, gondozott és csendes telepet. Igaz, hogy julius 6-án még csak 40 vendége volt a palota-szállodának, azonban ma már, mert most folynak a lomnici lóversenyek, népesebb. Mi — szinte elcsodálkozva az ott kifejtett gondoskodáson, melylyel a fürdőtelepet csinosították — 'vonatra ültünk és folyton nézve a csúcsoka t bucsut intettünk és visszatértünk a kedves Iglófüredre, amely olyan, mint a szende leányzó: szerény, de a léleknek megnyugvást nyújt. -ó. A leleplezett fülemüle. Irta: Zöldy Márton. Félek, hogy korunkra az igen tisztelt utókor rá fogja sütni a hamisítás, az imicitáció bélyegét. Ebben a félelmemben megerősít az alábbi eset, amelyen sokat kacagtunk, noha keserűen éreztük, hogy szomorúan illusztrálja a falusi idil, a nyári poéziz pusztulását. Egyik közeli nyaralóhelyen történt. Ott is, mint egykor Szevillában, a gesztenyék hazájában, a borbély a társadalmi élet közvetítője, a lelki törekvések, a művészi mozgalmak előre- és hátramozditója. Az élelmes Figaró adja bérbe a vil Iákat, kalauzolja a vendégeket, jósolja az időjárást, közvetíti a híreket s ha ( nagyon ráér, nyír és borotvál. A minap neszét vette, hogy Havas tőzsdetanácsos villájában nagy vendégség készül. Még aznap megjelent Havas urnái, inasa kíséretében. — Nagyságos uram, — mondotta, — hallom, hogy estére sok vendége lesz. — Igen, — bólintott a tőzsdetanácsos, — leszünk vagy húszan. — Szakácsot is tetszett kihozatni ? — Igen, Palkovitstól kértem egyet kölcsön. — A hátsó verandán terítenek ? — tudakolta a borbély. — Ott. Akarom, hogy a vendégek a kertet is lássák. — Kert! — kiáltott a borbély patetikusan, — a mi vidékünkön az ilyen kertet parknak nevezik .. . hiszen valóságos erdő . . . Aztán lecsüggesztette fejét. — Csak egy hiányzik belőle, — mondotta. — Mi hiányzik ? — kérdezte a tőzsdetanácsos élénken. — A fülemüle-dal. A tőzsdetanácsos vállat vont. — Ha nincs, nincs. — Pedig az a legszebb dal a világon ! Koncert, kabaré süli, de ha este, a rejtelmes éjben, a lombok andalító hűsóben megszólal a fülemüle . . . Havas kelletlenül szakította félbe: — Ne beszéljen szamárságot Hol vegyek fülemülét ? Ha lennének, akkor sem énekelnének, mert az ón haszontalan kölkeim Flóbert-puskával lelőnék... A borbély egy lépéssel közelebb jött. — Nagyságos uram, — suttogta halkan, bizalmasan, — én tudok fülemülét szállítani. — Micsoda ? — Pontosan, határidőre ... Ha parancsolja, este félkilenc órától kezdve azon a nagy hársfán minden fogás után csattogni fog a fülemüle . . . — Fülemüle ? — Igen, szürke, úgynevezett barátfülemüle, elsőosztályú . . . nagy repertoár . . . Azzal magához intette az inast. — Miska, mutasd meg a tanácsos úrnak mit tudsz. Miska szájához illesztette a két markát s elkezdett csattogni. Finom, diszkrét crescendóban futotta meg a fülemüle skáláját, a tört akkordok remekül sikerültek. A tőzsdetanácsos elragadtatással hallgatta.
