Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-13 / 81. szám

3 melyből csak azt jósolhatta a szemlélő, hogy az egyletet elkerülhetlenül a pusz­tulás felé sodorja. Ez az utolsó stádium is előttünk áll most. Az egylet még a házbért sem képes többé fizetni s a választmány elhatározta, hogy október hó 27-ikére közgyűlést fog egybehívni, amely ki­mondja a feloszlást. Ez a fordulat pedig azt is jelenti egyúttal, hogy az egylet ingóságai fölött megszólal a dob s el­adásra kerül a berendezés. Sajnálattal adunk hirt ennek az életrevaló egyletnek pusztulásáról s abbeli reményünket fejezzük ki, hogy a kereskedő-ifjak és a kereskedők meg­találják a módot e súlyos válság meg szüntetésére. Nemcsak ifjaink, de keres­kedőink is szükségét kell, hogy lássák egy ilyen egyletnek, amely a maga erkölcsi tekintélyét kamatozólag gyü­mölcsöztetheti kereskedőink és keres­kedő-ifjaink társaséletében. Gazdák dolga. Az egyesület aktái. Vármegyénk gazdáinak erkölcsi tes­tületében újból fölszaporodtak már az elintézést váró aktacsomók. A testület­nek agilis vezetősége pedig egymásután késziti elő az ügyeket, hogy a legköze­lebb megtartandó választmányi ülés ne találja készületlenül az egylet vezető­tényezőit. Ezen akták közül való elsősorban az a miniszteri leirat, amely az egyesü­let alapszabályaira vonatkozik. Ismere­tes ugyanis, hogy a Békésvármegyei Gazdasági Egyesületnek egyik választ­mányi ülése az alapszabályokon módo­sításokat eszközölt, amely módosítások­hoz hozzájárult a közgyűlés is. Az alap­szabályok felküldettek aztán jóváhagyás végett a földmivelésügyi miniszterhez, aki azoknak komplexúmát nem találta kerekdednek s igy a jóváhagyó zára­dékkal sem láthatta el az alapszabályokat. Hiányosnak találta a minisztpr a választmányi üléseknek határozatképes­ségét biztosító taglétszám megállapítást, melyre vonatkozólag az alapszabályok­ban semmi perfekt rendelkezés nincs. Ezt a hiányságot most pótolnia kell a választmánynak s ez a pótlás alkalma­sint ugy fog szólni, hogy a választmányi ülések, tekintet nélkül a megjelent ta­gok számára, mindig határozatképesek, ilyen észrevételei vannak a miniszter­nek a határozathozatalok tekintetében is, mert az alapszabályokban nincs nyoma annak, hogy a választmányi ülés minő formában hozza határozatait Eze­ket a hiányokat a legközelebb megtar­tandó ülésen fogják pótolni s ezután az alapszabályokat újból felküldik a mi­niszterhez. A hetedik hadtestparancsnokig fel­hívást küldött gazdasági egyesületünk­höz, intézzen kérdést tagjaihoz, nem volnának-e hajlandók résztvenni a had­testparancsnokig részére szükségelt termény- és takarmány-szállitásában. Az elmúlt évben is érkezett ilyen megkere­sés gazdasági egyesületünkhöz, de senki sem akadt gazdáink közölt, aki reagált volna erre a felhívásra s igy ez év fo­lyamán aligha tesz eleget a hadtestpa­rancsnokság felhívásának az egyesület. Szarvason az állatdijazással kapcso­latos közgyűlés alkalmával a cukorrépát termelő szarvasi gazdák szövetsége a vidéki szövetségek szervezésének kér­dését vette föl. Később azonban elejtet­ték ezt a kérdést azzal az indokolással, hogy a mostani viszonyok közepette amúgy is csökkenni fog a cukorrépa­termelés és a gazdák jó része föl is hagy azzal. Erről az ujabb határozatról a szarvasi szövetség most jegyzőkönyvi kivonatban értesítette gazdasági egyesü­letünket. Merénylet a békés­megyei sajtó ellen. Lefujtók a dolgot. Megszólalt a közvélemény. Várinegyeszéltében élénken tárgyal­ják még mindig annak a készülőiéiben volt merényletnek hirét, amelyet lapunk volt szerencsés leleplezni. Örömmel konstatáljuk, nem csalódtunk, midőn a rut merénylet energikus és példaszerű visszautasítására a vármegye törvény­hatósági bizottságának imponáló egy­ségét jelöltük meg perdöntő tényező­képpen, mert már híradásunk nyomán is oly súlyosan nyilatkozott meg a köz­vélemény a készülő merénylet meg­semmisítésére, hogy ezzel a közhangu­lattal máris tanácsosnak vélték számolni az összeesküvők, akfik elállottak szándékuk keresztülvite­létől. Nem is történhetett ez másképpen. A békésmegyei törvényhatósági bizott­ságnak liberális tagjai, akiket annyiszor megrágalmaztak, annyiszor megtámad­tak a szeméreskedő irányzatoknak em­berei, akikre jót semmit, de annál több rosszat mondott az egyéni érvényesülni akarás lehetetlenné tett és megbántott önérzete, nem szegődhetnek egy reak­ciós törekvésnek zsoldjába, amely törek­vés annál rútabb és viszatetszőbb, mert olyanok kezdeményezték, kik mint a haladás bajnokai tetszelegtek és tetsze­legnek a forumon. De viszont örömmel kell megállapí­tanunk azt is, hogy B e r é n y i Ármin dr. — hozzá közelálló körök értesítése szerint — nincsen a sajtó elleni merény­letnek előkészítői között. Pedig ha vala­kit, ugy bizonyára őt kellett volna lát­nunk az összeesküvők sorában, mert a következetesség elve alig mondja hihető­nek az ő távolmaradását. A dolog azon­ban ugy áll, hogy B e r é n y i Ármint nem sikerült beugratniok az összees­küvőknek. A sajtó elleni merénylet hírére máris energikus aktiot indítottak megyebizott­sági tagjaink. A Gyulán lakó megyebi­zottsági tagok nyíltan hirdetik, hogy az esetben, ha az indítvány mégis közgyű­lés elé kerülne, kíméletlen hangú fel­szólalásokkal vernék vissza azt Ilyen válaszról biztosítanak minket azok a le­velek is, melyek a vármegyéből érkez­nek szerkesztőségünkhöz s melyeknek írói egytől-egyig azt jelentik ki, hogy nemcsak a közönség, de a sajtó érde­kében folytatott harcban is velünk tar­tanak. Lapunk ugy értesült, hogy az indít­vány benyújtásától már nem kell tarta­nia többé a közgyűlésnek Az impozáns módon megnyilatkozó közhangulat el­vette a kedvet attól, hogy a közgyűlés méltóságteljes felháborodását provokálni merészkedjenek bárkik is. Ez a körül­mény pedig megnyugvással tölt el ben­nünket, mert tudva tudjuk, hogy ez a védelem csak azt a sajtót támogatja, amely kötelességteljesitésének nehéz munkájában soha le nem tért a tisztség és igazság útjáról. Október 10. Békésvármegyében. A henye-nap eseményei. Elvettek egy mérges szikii lobogót. Hála Istennek! sóhajthat föl a jámbor nyárspolgár. Elmúlt október 10-ike is szerencsésen, vér nélkül. Pedig hogy mennydörögték a vért és a veszedelmet azok, akiknek egész élete a fenyegeté­sek láncolatából áll! ? „Lángbaborul az ország ! Feltámad a népharag!" Stb. stb. S mindössze az történt, hogy egyne­hányszáz iparos-segédmunkás levonni hagyott a fizetéséből 3—4 koronát, csak­hogy átsétálhassa a napot. Más nem történt semmi, éppen semmi. Sőt még a patkányok is a rendes oktávában kezdték cincogásukat a gödrök körül. Hát a sok fenyegetés és ijesztgetés után mi másnak gondoltuk ezt az október 10-ikét. Azt véltük, legalább is olyan földrengés lesz, hogy a romlott gyü­mölcsök mind lepotyognak a fáról . . . Már mint a rothadt szilvák, rossz almák és fényes barackok. Pedig ezeknek sem esett semmi bajuk . . . Csak a gyalog­járók koptak egy kissé jobban ezen a napon. De hogy a választójog kérdését előbbre segítette volna ez a henye-nap, ezt kötve sem hisszük. Summa summá­rium : október 10-én egynehány koro­nával gazdagabbak lettek a munkadók s ugyanannyival szegényebbek a segéd­munkások Isten bizony jogosnak és méltányosnak tartanók, ha a segédmun­kások az október 10-iki veszteséget a pártadóból vonnák le, hogy a „vezér" urak is megérezzék a henye-időtöltés következményeit . . . Békésmegyében cíönd volt mindé-, nütt. A korcsmákban és vendéglőkben volt csak egy kissé hangosabb az élet, ami természetes is, mert a műfelhábo­rodás szent tüzet csak el kell oltani va­lamivel, nehogy kár essék a kréta kö­rül. A felvonulások megtörténtek ott, ahol engedélyezve voltak s villámgyor­san elvonultak és levonultak a járdákról ott, ahol a hatóság erélyes intézkedései nem érkeztek későre. Csabán reggeli 9 óra körül mintegy 100 iparos-segédmunkás vonult végig a Buza-piacon és Fő-uton keresztül. A Kossuth-térig békességben el is jutottak, de itt az egyenruhás közegek imponáló föllépése egy kis zavart okozott sürü soraikban s jobbnak vélték hármasával, négyesével járatlan tájak felé vonulni. Érdekes volt az a lobogó-elkobzás, mely a csirke-piacon történt. Áchim L. András mintegy ötödmagával ugyanis a tanyáról kocsin jött be s egyenesen a csirke-piacra vonult. Kísérőinek egyike egy mérges szinü lobogót vitt, de Hrabovsz ky Pál rendőrfőbirtos ha­marosan elvette azt az öttagú csoporttól s bevitette a városházára. Gyulán egy ugyanekkora csoport tüntetett a munkátlanság édes gyümöl­csei mellett. Itt már muzsika-szó öntött lelkesedést a sétálókba. A gyulai rend­őrhatóság oly kis jelentőségűnek tar­totta ezt a tüntetést, hogy a menet fé­nyének emelésére még egy lovasrendőrt is' odaállított a csoport elé De hatást még igy sem sikerült elérniök. A menet, amely másfélszáz főből állhatott, végig­járta a főbb útvonalakat, aztán kiheje­hujázta magát a korcsmában Mert ok­tóber 10 nem lett volna tizedik napja, ha nem ugy történik minden amint történt. Szarvason és Orosházán volt még kisebbszerü tüntetés Említésre méltó dolgok nem történtek. Megemlítésre méltónak tartunk azon­ban egy oly tünetet, amely határozot­tan amellett bizonyít, hogy munkásvi­szonyaink nagyban javultak. — Az éves gazdasági cselédeknek felbujtására ugyanis valóságos izgató-truppot szer­veztek az alföldi parasztszociálizmus hangadói. Hetek óta folyt az izgatás ós végeredményben mégis azt a tényt re gisztrálhatjuk, hogy derék gazdasági cselédeink közül senki sem gondolt sztrájkra. Ezektől a munkásoktól tanul­hatnának kötelességteljesitést azok a vezérek, akik ugy teremtik az önkényes ünnep és henye-napokat, mint a föld a kártékony rovarokat. Tüdőszanatórium-avatás. A József főherceg szanatórium­egyesület közgyűlése. Nincsen még tiz esztendeje, hogy lapunk karácsonyi számában megjelent az akkori főispán Lukács György dr. cikke, melyben a tüdővész óriási mérvű pusztítására vármegyénk területén is, reámutatott ós a nemesen érző ember­barátokat felhívta a tüdővész ellen vé­dekező egyesület megalakítására főcélul tűzvén ki azt, hogy először vármegyénk, ' majd az ország más községeiben is tüdő­szanatóriumok felállíttassanak. Nem igen kell mondanunk, hogy nagyon sokan akkor kivihetetlennek mondották a nemes tervet, sőt hiábavaló fáradozásnak. Az eredmény pedig ma azt doku­í mentálja, hogy kitartással, nagy szor­galommal és okos tervezéssel a lehe­tetlennek véltet is meg lehet valósítani. A gyulai város erdei szanatóriumban már hónapok óta ápolják a betegeket, az egyesületnek 87 fiókja munkálkodik az országban, — hogy egyesült erő­vel fokozatosan felállítsák a többi nép­szanatóriumokat is. A József főherceg-szanatórium teg­nap tartotta Gyulán évi közgyűlését s az ország minden részéből összesereglett vendégek, József főherceg védnök aka­dályozva volt a megjelenésen, délután elragadtatással szemlélték az embersze­retet impozáns hajlékát. Tudósításunk a közgyűlésről és ava­tásról a következőket jelenti: A vidéki vendégek legnagyobbrészt már pénteken este érkeztek Gyulára, kiket a rendezőség élén L o v i c h pol­gármester fogadott. A vendégek legna­gyobb része uri családoknál lett elszál­lásolva. Este tiszteletükre a kaszinóban tár­sasestély volt, melyen Zöldy János megyei főorvos üdvözölte a mintegy 150 tagu társaságot. Reggel 9 órakor a vármegyeház nagytermében volt a közgyűlés, ame­lyen Lukács György dr., az egyesü­let megteremtője elnökölt. Lukács tar­talmas megnyitó-beszédet mondott, mely­ben vázolta azt a nagy munkát ós áldo­zatkészséget, mely lehetővé tette az első szanatórium felállítását. Ezuttán bejelentette Lukács György, hogy József főherceg és Auguszta fő­hercegasszony akadályozva vannak a megjelenésben, de mindkettőjüktől táv­irat érkezett. A két távirat igy szól: A József királyi herceg Szana­tórium-Egyesület harmadik közgyű­lésére Gyulán egybesereglett összes tagoknak őszinte köszönetemet tolmá­csolom. Mindig nagy érdeklődéssel kisértem önzetlen és fáradhatatlan munkásságukat. Ezen humánus mű­ködéshez Isten áldását kérem. Auguszta, főhercegasszony. József kir. herceg távirata ez: Szívvel-lélekkel veszek ma részt Önökkel nemes, humánus, ember­baráti célokat szolgáló közgyűlésükön. Kérem a Mindenhatót, hogy adjon fé­nyes sí kert szenvedő embertársainknak, testvéreinknek megmentésében, mi­hez őszinte szívből szerencsét kivánok. József, főherceg. Ezután Lukács György indítvá­nyára a közgyűlés táviratilag üdvözölte József főherceget és nejét, valamint A n d r á s y belügyminisztert és K o­r á n y i Frigyest is. A pénztári jelentós tudomásul vételével a közgyűlés vé­get ért. Délután 2 órakor a közgyűlés tagjai megtekintették a szanatóriumot s lelep­lezték ezalkalommal József főhercegnek a szanatóriumban elhelyezett szobrát is, amelyet Stróbl Alajos készített. A vendégek külön vonaton utaztak a városerdői megállóig, onnan gyalog tették meg az utat a szanatóriumig. Itt Geszti, igazgató főorvos üdvözölte az egybegyűlteket, majd Lukács György ismertette az épitós történetét és a véd­nök, József főhercegnek a létesítés kö­rüli érdemeit. Zöldy János dr. beszéde után Barabás Béla, orsz. képviselő beszélt, ki hatásos szónoklatban mutatott reá, mennyire szükséges védekezni a veszedelmes tüdőkór ellen s a védeke­zés feladatát az államnak kell kezébe vennie Biharmegye részéről nag.yobb Tkül­döttség élén Glatz Antal főispán és R i m 1 e r polgármester jelent meg. A fővárost Almády Géza tanácsos kép­viselte. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A király és a szociá isták. Szociálista vezéreink fennen kér­kednek azzal, hogy milyen „biztos" értesüléseket kapnak az udvartól. — Ebben a betegségben szenved Mezőffy ; Vilmos is, aki a képviselőház tegnapi ^ ^ |gasg- Belépti-dij nincs.

Next

/
Thumbnails
Contents