Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-24 / 15. szám

Békéscsaba, 1907. február 24. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 latban is elitélnek a józanabbul gon­dolkodók. Volt a mulatók között .két katona­tiszt is. Egyikük századosi, a másik tiszthelyettesi rangot viselt. Egy tánc-fordulónak befejezése után a két katonatiszt elvegyült a tömeg közé s udvarolni kezdett a jobbmódu polgárleányoknak. A gyulai leányzók azonban hiresek arról, hogy nem vi­seltetnek valami nagy szeretettel a suj­tásos uniformis iránt. Ezt észrevették a tisztek s most már magasabb szellem­ben csapongott széptevésüknek szóárja. A százados különösképpen kitüntette figyelmével azt a polgárleányt, aki S c h r i f f e r t József fiatal épitész oldalánál sétálgatott Beszélgetés köz­ben Schriffert egyszer csak rászólt a századosra, akit ezalatt egy másik vég­zett, fiatal gazdafiu is megközelített. A százados és a polgárok között heves szóváltás keletkezett, amire fi­gyelmessé tették a tiszthelyettest is. A tiszthelyettes pedig beszaladt az étkezó helyiségbe s k'a r d o t kötött. Igy tért vissza felebbvalójához, aki ekkor már alig győzte finom sarkazmussal visszautasítani a polgárok sértegetését. Végre nagynehezen helyreállott a nyu­galom, mire a két tiszt eltávozott. Másnap a tiszthelyettes és a száza­dos három fiatalembertől lovagias elég­tételt kértek az alaptalan és indokolat­lan fellépésért. A lovagias ügyek egy részét jegyzőkönyvileg intézték el. Egy ügy azonban elintézetlen még s ezt valószínűleg párviadallal fogják meg­oldani. Kapuzárás előtt. A mi színigazgatónk figyelmébe. Holnap megint bezárulnak a békés­csabai szinház kapui s jövő év január haváig uj porréteg födi majd be a festett világ szines falait. Márciusban hozzákezdenek azokhoz az átalakítási munkálatokhoz, melyeket elvben rég­rég befejeztek már s aztán nem zavarja többé jövő esztendőnk januárjáig semmi­sem Thalia elhagyott templomának csöndjét. Amilyen örömmel vártuk Mezey Kálmán besztercebányai színtársulatát, most épp ennyire szomorúan veszünk búcsút attól. Gondtalan, élvezetes esték­nek derék papnői és papjai, vájjon a viszontlátás idején ráismertek-e a ti há­lás közönségetekre ! ? Azok, akiket most tüntetett ki figyelmével, elismerésével és jóindulatával az ezer szemű Caerár, bizonyára nem üdvözölnek jövő ilyen­tájt régi ismerőst. Elszéletnek, szét­oszolnak s virágvasárnapján megsem­misítik a legkisebb kapcsot is amely ma még mihozzánk fűzi őket. Nem ma­rad közöttünk semmilyen más ut az érintkezésre, mint az e nlékezés. Ez pedig közöséges portéka. Nem kell vasfog ahhoz, hogy a zománc lekopjon himes, tetszetős mivoltáról. Mezey Kálmán színtársulatát rokon­szenvesen fogadta a közönség. Es ez a rokonszen minden előadás alkalmával kifejezésre is jutott. A közönség szo­katlan mértékben becézgette kedvenceit, akiket a jövő szezonban nem lát többé újra Mezey Kálmán oldalán. Jakabffy Jolán Krémer színtársulatához, Zoltán Ilonka a kecskeméti színházhoz, G u­lyás Menyhért a miskolci társulathoz, fele kán Valér Polgár Bélához szer­ződik el. Igy távoznak a többiek is, E r d ő s y Károlyt és M a r g i t a y Gyulát kivéve. Még a női-karban is csupa uj szemek fognak ragyogni. Nos, éppen ez ad most nekünk impressziót, hogy a szinidénynek befe­jezésekor szokásos referádánk kereté­ben bővebben foglalkozzunk a színtár­sulattal. A mi derék direktorunk körül­tekintő figyelme biztosítékot nyújt arra, hogy uj színtársulatunk is a legjobb erőkből fog állani, bár alig hisszük, hogy a mostaniakat utóiérnék az uj tagok, művészeti előkelőség dolgában. Jakabffy Jolánt egyszerűen pótol­hatatlannak véljük s leghelyesebben cselekedett volna a direktor, ha őt nem bocsájtotta volna el a társulat kötelé­kéből. Zoltán Ilonkának távozását sem tartjuk előnyösnek a 'színtársulat érdekeire nézve. Kíváncsiak vagyunk Győri Margit utódjára is. Ebben a tekintetben tehát kétkedve valljuk azt, hogy Mezey direktor tapintata és fi­gyelme a közönség jogos várakozását, kielégíteni volna képes. Ám a legteljesebb mértékben hisz­szük, hogy Mezey Kálmán gondoskodni fog a társulat jelenlegi gyöngéinek pót­lásáról. Siheder'e a társulatnak nincs. Hősszerelmese sincs. Naivája, vígjátéki szubrettje sincs. Mert nem a hivatalos, vagy az oktrojált cimek avatják a szí­nészt egy meghatározott szerepkör mű­vészévé és képviselőjévé, hanem az a „valami", amit tehetségnek mon­dunk. Nem állunk különben a zene­karral sem. Egyetlen egy primhegedűs képtelen végigjátszani akármilyen ope­rettet például. Hét tagból álló zenekar játékában benne lehet a kotta, de nincs meg ebben a játékban az a kifejezés, mely a zenét művészetté avatja. A technikai személyzetet is szapo­rítani kell. Unalmas, hosszú felvonás­közök idegesitik és elkedvetlenítik a közönséget. — Mezey Kálmán színtár­sulatának előadásait épp a szokatlanul és bosszantóan unalmas felvonásközök rontották le erkölcsi értékben. Mindezek a hibák lényegteleneknek látszanak, de az a direktor, aki hírnév­vel szolgálja a magyar színművészet nemes ügyét, nem térhet napirendre fö­löttük. S nem is hisszük, hogy Mezey Kálmán ne segítene ezeken a bajokon, amelyek igen csekély anyagi áldozat árán megszüntethetők teljesen. Ezzel a reménnyel intünk búcsút a távozó felé, akit örömmel várunk jövőre is. Megmentették a Műbutorgyárat. A Békés-Csabai takarékpénztár támogatásával. A békéscsabai Magyar Mübutorgyár válsága, mint örömmel értesülünk, szo­ciális vonatkozásában és a magyar ipar, legfőképen pedig Csaba lokális szem­pontjából, ha nem is a részvényesekre, de a vállalat üzemének fentartására és továbbvitelére kedvező elintézés nyert. De a vállalat, melynek életrevalóságát soha kétségbe nem vontuk, valóban meg is érdemelte azt, hogy súlyos anyagi helyzetéből kimentse az emberi jóakarat. Örülünk ezen a fordulaton annyival is inkább, mert Csaba község érdekeit is védve látjuk ezzel a megoldással, ameny­nyiben nem nézünk most azon vesze­delem elé, hogy a Műbutorgyárban je­lenleg alkalmazott s az üzem beszünte­tése esetén elbocsájtott munkások eltá­voznak Békéscsabáról és egyebütt köl­tik el keresményüket. Ennek a kedvező fordulatnak sze­rencsés bekövetkezését azonban ne tu­lajdoni sa valaki sem a kormánynak, sem a Pesti Kereskedelmi Banknak, amely olyan feltételekhez fűzte kölcsö­nét, hogy azok elfogadása egyforma lett volna az egész vállalatnak, aktiváinak, készáru- és nyersanyagának ingyen való átengedésével. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank feltételei sokat foglalkoztatták a közvé­leményt is, amely mindent látott abban, csak jóindulatott nem s olyan mély je­lentőséget, amely minden segélyezési aktiót rokonszenvessé tesz. A részvény­társaság igazgatósága behatóan tárgya­lás alá vette, a pesti pénzintézet felté­teleit s hosszas tanácskozás után arra a konklúzióra jutott, hogy azok egytől­egyig elfogadhatatlan ok. Ekkor más utat kerestek a rész­vénytársaság igazgatóságának tagjai s ez az ut elvezetett a Békéscsabai Taka­rékpénztár Egyesülethez, amely a ma­gyar- és a helyiipar érdekek szempont­jából a csabai Magyar Mübutorgyár to­vábbi prosperálását biztosítandó, kész­séggel hajlandónak nyilatkozott felaján­lani támogatását. Hogy ezzel az elhatározással mit j tesz a Takarékpénztár - Egyesület, ugy ; hisszük, fölösleges ezt külön is hang­súlyozni De nem mulaszthatjuk el meg­állapítani azt, hogy e/, az elhatározás teljesen rávall arra a szellemre, amely ennek a pénzintézetnek nagy jövőjét erősiti ós készíti elő. De elismeréssel kell adóznunk E|g y e d y Arthur nagybirtokosnak is, aki SZÍVÓS kitartással buzgólkodott a csabai Mübutorgyár megmentésén és aki, mint a részvénytársaság igazgatója, ; a vállalat ügyeinek továbbvitelénél min­J den irányban anyagi garantiát is vál­lalt. Ezt az örvendetes és igazán üdvös fordulatot az igazgatóságnak s főleg Egyedy Artúrnak buzgólkodása ered­ményezte, melyet, ha nélkülözünk, el­veszítettük volna Magyarországnak egyik legéletrevalóbb s egyedül csak a régi körültekintés nélküli vezetésért válságba jutott ipartelepet. A részvénytársaság ezek után most közgyűlést fog tartani, amely bizonyára szanktionálja majd az az igazgatóságnak j megállapodásait. Egy kilencven esztendős egyletről. A Chevra-Kadisa ünnepe. Az emberszeretet szolgái. Áldásosabb, lélekemelőbb formában egyik jótékonysági egyesület sem szol­gálja az emberbaráti szeretet ós a sze­gényeken való gyámolitás nemes fel­adatát ugy, mint az izraelita Szent-Egy­letek. A Chevra-Kadisák mindenütt ott vannak, ahol a nyomor és nélkülözés könnyeit kell letörölni s ahol a szegé­nyek gyámolitásának forrásai a nagy támogatás ós segélyosztás miatt már-már közel állanak a kiapadáshoz. A békés­csabai Szent-Egylet jótéteményeit ki­lencven esztendő óta érezik már a sze­gények. Ebben a hosszú múltban sok az olyan jelzőoszlop, amely mind egy­egy dokumentuma emez emberbaráti intézmény nemességének. Teljes jog­gal állotak tehát meg a Chevra-Kadis x tagjai a kilencvenedik esztendő határ­kövénél, hogy a múltba való visszate­kintéssel erőt gyűjtsenek a jövendő nagy feladatainak teljesítésére is. A jubiláris évforduló ünnepségeit csütörtökön ülték meg a tagok. Reggel 7 órakor a rendes istentisztelet után testületileg kivonultak a temetőbe, ahol P 1 e s c h M. J. elnök szép beszédben emlékezett meg az egyesület halottai­ról. A halottak iránti kegyeletnek leró­vása után, délután 2 órakor jubiláris díszközgyűlésre jöttek össze a tagok. P 1 e s c h M. J. elnök megnyitván a gyűlést, magas szárnyalású szónok­latban méltatta a nap fontosságát s test­vériségre, emberszeretetre buzdította a tagokat. Utána S c h e i b e r Márton jegyző olvasta föl az egylet 90 eszten­dős fennállásának történetét. A nagy gonddal összeállított és megszerkeztett jelentést a közgyűlés kinyomatni hatá­rozta el. E jelentós felolvasása közben kitűnt, hogy K u 1 p i n Dániel dr. már 40 óv óta viseli az egylet orvosi tisztsé­gét, mire a tagok lelkesen éljenezni és tapsolni kezdtek. Az ovátió percekig tartott s Kulpin alig győzte megkö­szönni azt. Az évi jelentésből kiderült, hogy az egylet mily nagymérvű áldozatokat ;hoz szegény testvérei nyomorának enyhíté­sére. Ezekután megejtetett a tisztújítás. Elnök lett újból egyhangúlag P 1 e s c h M. J. a ki különben is egész nap ál­landó ünnepeltetésnek volt központja. Pénztárnok : K o h n -Ignác, gondno­kok pedig W e i s z Jaka^ L., F í s c h e r Mór, S h v a r c z Márk ós Grün­v a 1 d Kálmán lettek. A 21 tagu választ­mány jobbára a régi maradt, csak két uj tag választatott be : W e i s z Éliás és F i s c h e r Salamon. Ezután az uj ta­gok felvételére került a sor. 24 tag je­lentkezett, kik mind az egylet tagjaiul kebelez tetettek be. Közgyűlés után a templomba vonult a nagyszámú közön­ség, a hol az ünnepi istentiszteletet tar­tották meg. Kohn E. H. főrabbi a tőle megszokott módon lendületes, mélyre­ható ünnepi beszédet tartott.. Az ünne­pélyt este bankett fejezte be a „Zöldfa"­vendéglő nagytermében, ahol a hitköz­ség színe-java összejött és ahol kitűnő ételek ós italok, meg zene mellett a leg­pompásabb hangulatban kora hajnalig maradtak együtt az egybegyűltek. Az első felköszöntőt a hitközség elnöke, R e i s z Simon mondotta ő fel­ségére. Perczekig tartó taps és éljenzés kisérte a szép felköszöntöt. _ Utána Dr. Kulpin Dániel emelkedett 'szólásra s meghatottan mondott köszönetet az őt a mai napon ért lelkes ovatiokért. Ismét nagy éljenzés következett és a mindenki által tisztelt és szeretett orvost minden oldalról üdvözölték. P 1 e s c h M. J. elnök hangulatos felköszöntőjében egy igen nemes actiot indíttatott meg. A szegények gyámoli­tására nagyobb alapítványt kiván léte­síteni. E végből ő, mint első, meg­kezdte a gyűjtést és 100 k o r o n á t irt alá a nemes, magasztos célra. E példa buzditólag hatott s a legrövidebb idő alatt több mint 1000 korona gyűlt össze. Még több, igen sikerült köszöntő hangzott el az est folyamán. Kohn E. H., Dr. Keleti Ignác, Szemere Kálmán állomásfőnök, K ein József és Kriener Jpnő mondtak toasztokat. A vacsoránál asztalra került ételek Fischer Mór kitűnő konyháját dicsérik. Megszűnt egy újság. * Esemény a megyei sajtóban. Nekrológ . . . Nekrológot irni — rendes körül­mények között szomorú feladatot jelent. Ámde lehetnek esetek, mikor a köte­lessógszerüség szívesen mondatja el velünk a gyászos búcsúsorokat. Ilyen t-set a mostani. Fontossága nem nagy, de társadalmi jelentősége kiszámithatat lan. Erkölcsi vonatkozása pedig mélyre­ható. Jóllehet semmi sem történt más, minthogy egy újság megszűnt . . . A sajtó területén lejátszódó esemé­nyek mindig számot tarthatnak az ér­deklődésre. Mennyivel inkább tarthat­juk figyelmünkre és érdeklődésünkre méltónak tehát az olyan eseményt, amely egyenesen a sajtó erkölcsi alap­ját érinti. És most ilyenről esik szó. Szerdán reggel utolsó száma jelent meg a „Bókésmegyei Híradó' cimü krajcáros újságnak. Négy és fél éves fennállása alatt nem hitte volna ez az új­ság egyetlen pillanatig sem, hogy a nép tízezrei, amelyekre annyiszor hivatko­zott, veszni hagyják, bukni hagyják az „egyedül szókimondó" sajtó-organumot. És ime, megtörtónt a csuda. Mert nem fogadhatjuk el az utolsó számban meg­jelent búcsúzónak azon részét, mely a „Békésmegyei Hiradó" megfullasztását az igazságtól félő emberek „merényle­tének" tekinti. Nem. Ennek a lapnak az irálya és iránya játszották itt a tőr szerepét. Nem idegen befolyás adta meg az impulzust arra, hogy a vég rohamosan bekövetkezzen. Vannak dolgok, amelyek csűrés-csavarással is menthetők. De ebben az esetben ne menjünk ki a hajlékból. Keressük ode­bent azt, ami — szagos. A „Békésmegyei Hiradó" négy és fél esztendős fennállása nem jelentett mást, mint a megyei sajtó lejáratását. Durva, nyers támadásoknak szakadatlan láncolatából állottak azok a napok, amelyek ezt a négy és fél évet kihuzták­taszitották. A békésmegyei újságolvasó ember nem ismerle még a kíméletlen­ségnek azon fokát, amelylyel ez a lap az egyéni becsületet értékelte. És ilyen han­got neveztek a becsukott szerkesztőség­ben komoly és ré'szrehajlat'an igazság­nak. Ilyen hangot használt ez a szer­kesztőség „tárgyilagos" bírálataiban és akkor is, ha valaki nem ugy csettintett nyelvével, amint ezt a nép „tízezrei" kívánták. Menjünk tovább egy lépéssel. A személyek és egyéni kiválóságok meg­támadása napirenden volt ennél az új­ságnál. Minden ok ós cél nélkül. De inkább ok, mint cél nélkül. A legneme­sebb törekvésben is gazembarséget lá­tott ez az újság. Hogy miért, azt ő tudta. Bizonyos fraktiok érdekeinek szolgála­tában jobb kezében tollat, baljában tőrt szorongatott. Hogy miért, ezt is ő tudta. Bizonyosan azért, mert a tízezrek kí­vánták ezt igy. Bocsánatot kérünk. Azok a tízezrek is lehetnek néha-néha okosak. És, hogy most okosak valának, ezt a „pártolás teljes hiánya bizonyítja, ha az a bécsu­szó nem ismeri is be az igazságot utolsó szavában se. Hát éppen ez volt a baj, hogy igazságnak vélte ez újság mindig azt, amit irt. A „tízezrek" igazsága ellen­ben más utakon járt. S ez az ut nem vezetett el azokhoz a boltokhoz, melyek­ben az utcai elárusitástól megfosztott újságot árusították. Ez pedig jelent va­lamit. Hogy mit ? Ezt is jól tudja a már ! megszűnt újság árva, becsukott szer­i kesztősége.

Next

/
Thumbnails
Contents