Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-06-09 / 48. szám

4. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. május 22. Ülésezik a közigazgatási bizottság. — A tótkomlósi patika. — Egy ta­nitó fegyelmi ügye. — Renitens iskolagondnokság. — Kitiltott oláh földrajzkönyv. — Apróbb ügyek. — Békésvármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága, amint ezt ré­gebben is jeleztük már, junius havi ülé­sét e hó 10-ikén tartja meg. A bizott­sági ülés tárgysorozatát összeállították s a szakreferensek minden tárgyaikat előkészítették már. Legérdekesebb tárgya lesz e bizott­sági ülésnek kétségtelenül a tótkomlósi gyógyszertár ügye. Ismeretes, hogy erre a gyógyszertárra a tulajdonos elhalálo­zása után öten pályáztak. A pályázók iratai megjárták már egy izben a köz­igazgatási bizotlságot, de ekkor Z ö 1 d y János dr., megyei főorvosnak indítvá­nyára leküldték az iratokat a községhez véleményadás céljából. Tótkomlós köz­ség most küldte be véleményét s e sze­rint első helyen Barna Miklóst kellene acceptálnia a bizottságnak is, mert a községi képviselőtestület neki vélemé­nyezi adni a patikajogot. Nem kevésbé érdekes anyagot nyújt majd az a följelentés is, amelyet Mik­1 e r Sándor dr. tanfelügyelő tesz L o ó s Lipót gyulaeperjesi tanitó ellen. Loóst azért jelenti föl a tanfelügyelő, mert goromba és kihívó viselkedésével tisz­teletlenséget és engedetlenséget tanú­sított Mikler Sándor iránt. A királyi tanfelügyelőnek ügyes­bajos dolgai közé még egy följelentés ékelődik. Ezt a nagyszénási iskola­gondnokság ellen teszi, amely renitens­kedett s nem respektálta Mikler Sándor rendelkezéseit. Mikler ugyanis a vizs­gák kiirása tárgyában utasítást adott a nagyszénási iskolagondnokságnak, de ez előbb tűzte ki a vizsgákat, mint ahogy azt a tanfelügyelő megállapította. Ezért Mikler Sándor a további rendelkezésig felfüggesztette az iskolagondnokság ha­tározatait s ez ügyről jelentést tett a közigazgatási bizottságnak. Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter egyik leirata is most kerül ismertetésre. Az ország görög-katholikus és görög-keleti iskoláinak egynémelyi­kében ugyanis egy román nyelvű föld­rajzkönyv van használatban, amely az ország területi épségét veszélyeztető tartalommal mételyezi meg a tanulók lelkét s a haza fogalmát is negligálja." A közoktatásügyi miniszter ezt a tan­könyvet kitiltotta az ország területéről ! s tiltó rendelkezését megküldi most i Békésvármegye közigazgatási bizottsá­gának is. A tárgysorozat kevésbé jelentős ügyeinek sorából kiemeljük a követ­kezőket : Köröstarcsa állomásnak teher­forgalomra való berendezésére vonat­kozó miniszteri rendelet; az O r o s­h á z a—s z e n t e s i törvényhatósági közút szentetornyai szakaszára vonat­kozó törzskönyvi jegyzőkönyv ismerte­tetése ; a kereskedelemügyi miniszter leirata az Öcsöd község által gyako­rolt hidvámszedési jognak ujabb enge­délyezése tárgyában ; végül az E n d r ő d -kondorosi lakosok ama kérelme, hogy a Kondor nevü tanyán posta­ügyökség állittassék fel. Az Elóviz-csatorna vízmagasság kérdéséhez. Irta: Hoffmann Mihály. II. Ismétlem, hogy elismerem, misze­rint a mostani szabályzat érvényessége esetén a csabai öntöző érdekeltségnek a7 öntözésre szánt vizet 1 méter, vagy mondjuk 120 méter magasságra emelve, szivattyúzás utján kell kivenni a csa­torna medréből és ez a semmi költséget sem igénylő duzzasztás megszüntetése után bizonyos költségtöbbletet fog az öntöző érdekelteknek okozni. De hát édes Istenem! — méltóztassék a cikk­írónak, meg azoknak a tisztelt olvasók­nak, akik esetleg az én ide vetett állítá­saimnak hinni nem akarnak, elolvasni a Csaba város irattárában is meglevő 512/1899. számú „Műszaki leirás"-t, mely a „Csaba város határában létesítendő próbaöntözés és kenderáztató tervezeté­ről" beszél. Ezen „Műszaki leirás" I. „Öntöző­víz bevezetése" cimü fejezetének 3-ik bekezdésében világosan meg van irva, hogy „a csabai öntözőrét az élőviz­csatornából a vizet emelőgéppel fogja kiemelni". Továbbá ezen műszaki leirás 4-ik bekezdése pedig szórói-szóra igy szól: ,,E célból az öntözendő terület sar­kán egy szivattyú-telepnek felállítása terveztetett, amely szivattyú-telephez oly mély bevágású csatorna vezeti a vizet, mely az élővizcsatorna lehető legkisebb vízállása mellett is megfelel a kivánal inaknak." Ha tehát ez a csabai öntözőtelep eredetileg is szivattyúzásra volt kérvé­nyezve és engedélyezve, nem látom be, hogy miért ne lehetne ezt az érdekelt­séget oda szorítani, hogy az eredeti terv szerint és mások szerzett jogainak sérelme nélkül gyakorolja a vízkivételi jogot s egy évi, talán 1000 vagy 2000 korona üzemköltség megtakarítása cél­jából miért kellenék ennek az érdekelt­ségnek egy olyan extra vurstot adni a társulatnak, amilyen extra vurstot az összes érdekeltség többi tagjai közül egyetlen egynek se adhatna a társulat. A cikkíró bősz dühében a Békés város alatt felállított társulati szivattyú­telepnek is neki hajt. Igaz, hogy ennek a szivattyú-telepnek egy 24 óráig való üzembentartása majdnem 100 koronába kerül. Igen ám, de ez a szivattyu-telep 100 korona költség mellett másodper­cenként 4-5 méter magasságra 3 köb­méter vizet, tehát 3000 liter vizet emel fel és lök be a kettős Körösbe. A csabai öntözött rét érdekeltségének ezidőszerint engedélyezve van másod­percenként 300 liter viznek a kiemelése s ezt a másodpercenkénti 300 liter vizet a csabai érdekeltségnek 85-ös, vagyis a megtámadott kezelési szabályzat szerinti vizszin mellett 120 méter magasságra kell felemelni, ha tehát a társulati szi ­vattyútelep költségét és munkafelada­tát 'egybehasonlitjuk, azt látjuk, hogy aránylagosan a cikkíró által oly nagyon fájlalt szivattyúzás az öntöző érdekeltség­nek 24 óra alatt talán '25, vagy 50 fillérbe fog kerülni No de hát kétségtelen, hogy a ki­sebb erejű szivaityuberendezés arány­talanul nagyobb költséget igényel és a kisebb szivattyúnak az üzemköltsége is aránylag nagyobb, mint a nagy munka végrehajtására berendezett szivattyúte­lepnek a költsége. Tehát vegyünk egy 24 órára a másodpercenkénti 300 liter viz­nek L20 méter magasra való felemelé­séhez naponként 10 vagy 20 koronát. Ha 100 napig szivattyúzza is az öntözőtelep a vizet, akkor is maximum egy év alatt 2000 korona több kiadása merül fel. Régi közmondás az, hogy „Finis coronat opus". Hát a cikk Írójának szavá­val élve, legklasszikusabb ebben a cikk­ben az a kijelentés, hogy az élővíz­csatorna 1 méterrel leszállított vizének a mizériáit Békés város lakossága fogja megérezni legjobban azért: mert Békés magasabban fekszik Csabánál. Hiszen kérem, hogyha Békés maga­sabban foküclnék Csabánál, akkor a viz­nek Békésről kellenék Csabára folyni, mert az a huncut viz olyan furcsa ter­mészetű, hogy mindig a mélyebben fekvő területre szaladgál; s mikor ki tört az árviz, Békésről sohasem szaladt a viz Csabára, hanem Gyula felől, meg Csaba felől ostromolta a kitört árviz Békést. Abban a reményben, hogy a tisztelt cikkiró tévedéseit be fogja látni és valót­lanságokkal nem fogja többé a társadalmi békességet zavarni, én is bezárom e soraimat és ha az általam nagyon tisztelt Korosy László ur Csaba város részéről meg is íogja apellálni a több ség által hozott határozatot, én a magam részéről teljes lelki nyugalommal várom a felsőbb hatalmaknak döntését s meg­vagyok győződve a felől, hogy legalább ezek a felsőbb hatalmasságok nem fogják elhinni, az átlam igen tisztolt Korosy László főjegyző urnák azt, hogy a 180 méter magas vízállás a Wenckheim Dénes gróf ur berendezett öntözése érdekéből állapíttatott meg. Megnyílt a József-szanatórium. Elhalasztották az ünnepies meg­nyitást. Adományok az intézetnek. Békésvármegyének legújabb s áldá­sos működésében a legjelentősebb köz­egészségügyi intézménye a gyulai város­erdőben felépült már. Ezt az időpontot türelmetlenül várták azok a tüdőbetegek, akik már hónapokkal ezelőtt előjegyez­tették magukat az intézetben való fel­vételre és akik most, hogy a gyógy­kezelés kezdetéről tudomást szereztek, tömegesen lepik el a felvételi irodát. A jelentkező betegek felvétele azon­ban csak korlátolt számban eszközölhető, mert a berendezési munkálatok még mindig nem nyertek befejezést. Külö­nösen a férfi-osztáiy berendezési mun­kálatai maradtak hátra s amig teljesen be nem fejezik ennek az osztálynak a berendezését is, addig a betegfelvétel arányait korlátok közé kell szorítani. Az első betegeket szerdán vették föl a szanatóriumba. Alig hogy erről tudomást szereztek az előjegyzett jelent­kezők, már tömegesen keresték föl a szanatóriumot s mindannyian elsők akar­tak lenni a felvételben Ámde ezúttal csak tizenkét beteg kaphatott helyet az intézetben. E tizenkét beteg közül tizet ingyen gyógykezelnek s két egyén fize­téses helyre került. A betegek az ország minden részéből valók s közülök öt beteg békésmegyei. Előzetes megállapodások szerint a József szanatórium ünnepies megnyitása előbb május elsejére, majd tizenkilen­cedikére, legutóbb pedig junius első napjaira tüzetett ki, de most megint szeptemberre halasztották el. Az elha­lasztás oka az, hogy Auguszta főher­cegnő sem a májusi, sem a juniusi 'megnyitó ünnepen nem vehetett volna részt s igy egyenes kívánságára kellet olyképp intézkedni, hogy a megnyitó­ünnep szeptember hónap egyik később meghatározandó napjára tűzessék ki. József királyi herceg különben a szanatóriumi park diszités re rózsa­töveket ajándékozott az ő híres kerté­szetéből. Darányi Ignác földmivelés­j ügyi miniszter pedig ingyen könyvtárat ! adományoztt az intézetnek. Az adomá­I nyok között szerepel az a három I ezer-koronás adomány is, amelylyel | Guttmann Károly, továbbá Frank ! Henrik és Fiai s végül a diósgyőri j szanatórium-bizottság gazdagították az | intézet alaptőkéjét. A Finánc. Kutyaadót, legalább a mi községünk­ben, hirbül se ismerünk még. No hisz csak próbálta volna valaki, tudom, ka szára, villára kapta volna az egész köz­ség, nagyobb ribillió lett volna belőle, mint akár a rácverésből. Nálunk kü­lönben is nagy tisztessége volt a ku­tyának, éppen az emiitett rácverés óta. Negyvennyolcban esett ugyanis, hogy a rácok egy portyázó csapata éjnek ide­jén rárontott a községre, mikor nyugo­dalmas álmát aludta minden jó teremtett lélek. Akár rendre lemészárolhattak volna öreget, ifjút, ugy, hogy csak a másvilá­gon ébredt volna fei mindenki, ha a házőrző ebek meg nem érzik az idegen szagot és éktelen csaholásukkal még a félholtat is fel nem verik. Mire a duló portya a községbe ért, felkészülve várta őket holt-eleven is, nem is maradt a rácból még hírmondója sem. S mindezt csak a házőrző ebek éberségének lehetett köszönni, amit min­denki készséggel elismert. Hogy ilyen­formán a kapitoliumi ludak példájára nem jöttek, azt csak annak köszönhetik, hogy nemcsak a poézis, hanem a hála­érzet is kiveszőfélben van az embereknél. Hanem azért még ma is jó dolga van minden kutyának. A Fináncot az udvaros gondozta. Pompás, nagyszőrü tarka komondor volt, aminek már faja is kiveszőfélben van az Alföldön. Sok dolga nem volt vele tulajdonkép az ud­varosnak, csakhogy ép napközben étel­lel, itallal ellása, lévén a derék Finánc reggeltől napestig láncra kötve, mert ő tőle idegen haladó a Végh porta kü­szöbét elevenen át nem lépte volna. De ha este szabadjára eresztették, először is a nemzetes asszonyhoz dörzsölődött | hozzá, mert tisztességtudó kutya volt és tudta, hogy a háziasszonynak kijár a kézcsók Csakhogy egy estelen észrevette ám a nemzetes asszony, hogy a Finánc nem normális. Nem röstelt 'lehágni az ud­varba, fülénél vezetve a Fináncot és föl­keresni a sánta udvarost s megállapítani vele, hogy mi is leli az ebet. A nemzetes asszony sokféle gond­ját szaporitoita az is, hogy egyszer csak megszaporodott a fináncivadék. Kettőt ugyan csakhamar elhelyezett be­lőlük. A harmadiknak is hamar akadt volna gazdája, csak nem olyan, akire jó lélekkel rá lehetett volna bizni a Finánc ivadékát. Bárándy Gergely is ez alkalommal | lépte át hosszú idő óta először a Végh­i porta küszöbét. Oly kevéssé váriák, hogy a lányok nem is tudtak hamar­jában mit csinálni. A Finánc harmadik kölyke irányában jött ő is. Kicsit megványnyadt a híres Bá­rándy Gergely. Valamikor sokat kopog­tatta a küszöböt; ugy vélt e, hogy elve­szi a három lány valamelyikét. Hogy melyiket, azt ő maga sem tudta, melyik­hez huz jobban. Olyan egyformán szür­kék, egyformán soványak, hogy nehéz lett volna köztük a választás. Talán ezen mult csak a Bárándy dolga is. Mintha megkergült volna, hirtelenében elma­radt s idegen lányt hozott portájára fe­leségnek. Igaz, szép is volt, gazdag is, de mit ér az ilyen incipinci teremtés a | hatalmas Bárándynak. Duhajkodott, ti­j vornyázott is csakhamar, mint akár le­i génykorában. No, hiszen próbálta volna > csak ezt valamelyik Végh lány mellett. Ott is hagyta őt nemsokára az apró asszonyka. Azóta se látták. Most pedig előjött Bárándy megint és ki is rukkolt egyenesen : — Hallom, nemzetes asszony, köl­kezett a Finánc s a harmadik még gaz­dátlan. Ha nem sajnálná tőlem, jó gaz­dája is lennék. Hallom pláne, hogy Tiszának hijják. Nemzetes asszony nem sokat rágta a szót, mielőtt kiadta. — Abból semmi sem lesz, uram öcsém, nem adom a Tiszát akárki kezére. — Olyan rossz embernek tart, hogy még a kutyáját se bizza rám ? — Kiki magáról tud a legjobban, hogy milyen, én nem tudom. Azonban, hogy a jég igy meg volt törve, Bárándy újra ho/.zá szokott a Végh lányokhoz, náluk keresgélt vigasz­talást az özvegyi életre. Ha nagyon nagyot talált mulatni, még a cigányt is odaállította az ablakuk elé. A szivvigadalmaztató nótákra mind a három lány felébredt a szűzi nyoszo­lyában, mind a három álmatlanul for­golódott, busán töltvén az éjszakát. Másnap a nemzetes asszony nem győzte őket a dolog után noszogatni. Bárándy Gergely pedig újra min­dennapos lett a háznál, jóllehet nem is tudhatni bizonyosan, kit illetett inkább a látogatás, a lányokat-e, vagy a Tiszát? Ha szerit tehette, lecsalta a lányokat az udvarra, a Tisza rezidenciája elé. — Abban volt a Tiszának is külön reziden­ciája, a kis kölök kutya egész nap ott ténfergett az anyja körül. Finánc külömben Bárándy Gergely­től hamarost kiszagolta a gonosz szán­dékot. Mihelyt messziről meglátta, rögtön beparancsolta Tiszát az ólba, Bárándyra ; pedig ellenséges indulattal morgott rá, | még a lányok sem tudták elcsititani. Hosszú háztüznézésnek csak házas­ság a vége, s Bárándy Gergely, miután a válópöre is lejárt egy szép napon, — már nem tudni, a lányok Ígérték e meg vagy a Tisza, — kérőként jelentkezett a nemzetes asszonynál. — Most már csakugyan elválik, rossz embernek tart-e a nemzetes asszony : a Tinka kezét jöttén kérni az uri szemé­lyem számára. A nemzetes asszony összeráncolta a homlokát: nem szerette, ha leakar­ták torkolni. — A Tinka kezét ? Én csak aFinánccal rendelkezem, a lányok sorát ők maguk intézzik. A Tinka igenre intézkedett. A nem­! zetes asszony nem szólt rá sem jót, sem j rosszat. Egyszer ejtette el a lány előtt: — Te tudod, te látod ! Esküvő után előállott ismét Gergely : — Most mar csak elvihetem a Tiszát I — jussba ! — Ha már a lányomat rád bíztam... A Tiszával azonban baj volt. A Finánc megérezte a dolgot, hogy el­akarják szakítani utolsó egyetlenétől s a ta pára állott. Nem birt vele embezfia. A mennyasszony ágyával a szekér bizony csak a ' Tisza nélkül indult meg. Mikor a nagykapu bezáródott mögötte, a nem­zetes asszony nem állhatta meg, hogy oda ne sétáljon a Tiszához s végig simogatta. — Jól tetted Finánc, neked van a több eszed mindnyájunknál, még ón nálamnál is. A Finánc boldogan nyöszörgött s 1 hálás dörzöléssel köszönte áz elösmerést.

Next

/
Thumbnails
Contents