Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-05-12 / 40. szám

Békéscsaba 19u7. május 12. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 ségelőirányzatban három cim alatt meg­állapított összegeket már felhasz­nálta az adminisztrátió. Eh­hez a kijelentéshez elsőnek S i n g e r Mihály szólott, aki szakszerű indokolá­sával beigazolta azt, hogy a tulhágást nem a rossz adminisztrátiónak, hanem a költségvetés helytelen összeállításának kell tulajdonítani, mert ezelőtt csak arra törekedtek, hogy minél kisebb legyen a pótadó, de azért derüre-borura köl­töttek. Éppen ezért nem bizik a költ­ségvetések reálitásában s indítványozza, hogy a iövö költségvetés megszerkesz­tésével Szikes György másodjegyzőt bizzák meg. A közgyűlés elfogadta az indítványt s Singer indítványára határozatban mondta ki azt is, hogy a kimerült téte­leket az előre nam látható kiadások cí­mén megszavazott összegből fogják fe­dezni. Vizsgálat a „Népegylet" ellen. A rágalmak megakadályozása. Ujabb tanúkihallgatások. Élénken emlékezhetünk még arra az interpellátiora, melyet Csaba község országgyűlési képviselője intézett mi­napjában a belügyminiszterhez. Ez az interpellátio a békéscsabai Nópegylet körül rendezett jobb ügyhöz méltó buz­galommal kirándulást s tendentiája az volt, hogy a nópegylet ügyének meg­vizsgálására kiküldött közegeket, sőt magát a hatóságot is, mint törvényelle­nesen cselekvő és erőszakoskodó fo _ rumot ós, a tisztviselőket bevádolja az ország képviselőháza, tehát a nemzet szine előtt. Andrássy belügyminiszter nem volt azon az ülésen, amelyen Pethő Sándor volt gyöngédtelen untatni a békéscsabai hazugságokkal. Mert hogy az az inter­pellátio hazug, szemérmetlen beugratá­soknak lett az eredménye, erről Pethő Sándor meg is győződött később, mikor az ügy mibenlétéről szavahihető emberek kel imformáltatta magát. Legszemérmetlenebb és legvakme­rőbben hazudó része az volt annak az informátionak, hogy a megyei központ­nak kiküldött közegei, Seiler Elek főszolgabíróval egyetemben csendőrök­kel hatoltak a Népegyletbe. Pedig azon nevezetes napon talán egész Békés­csabán nem volt egyatlen csendőr sem. Épp ennyire hazug ós valótlan volt az az informátio is — amelynek Pethő Sándor szintén felült — hogy a hatóság közegei mellőzték a Népegylet elöljáró­tagjainak kihallgatását. Ezt az informá­tiót is leadta Pethő Sángor a képviselő­házban s lehet, azok nevettek akkor a legjobban, akik Pethő Sándort beugrat­ták és akik szemtanúi voltak, hogy a hatóság emberei Áchim L. András elnököt és N i g r i n y i János jegyzőt is kihallgatták csak ugy, mint a bejelen­tett tanuk mindenikét. A csabai követ azonban nagy jó­hiszeműséggel viseltetik választói iránt. Ezek a választók egytől-egyig derék, becsületes, jóravaló emberek különben, csak az a baj, hogy befolyásolhatók azon vezetők által, akiknek puritán egyéniségük épp ugy ragyog az igaz­ságtól ós a megbízhatóságtól, mint az az informátio, melylyel ezek a vezetők a Nópegylet ügyében Pethő Sándort is a falhoz vezették. Pethő Sándor valótlan adatoktól ós hazugságoktól hemzsegő interpellátiója szükségessé tette, hogy az alispán min­den felszólítás nélkül informálja a bel­ügyminisztert, aki az aktákból megálla­píthatta már, hogy Pethőnek nem mond­tak igazat. Ugy látszik azonban, hogy a belügy­miniszter túlontúl ismeri Békéscsaba község derék intézőit, kiknek a rágal­mazás, gyanúsítás és piszkolódás min­dennapi fürdővizük, vagy kellékük, mely nélkül emészteni sem tudnának s ezért — nehogy később „eltussolással" vádol­hassák a kormányt — elrendelte, hogy a csendó'rkomédia ügyében az elnökség által bejelentendő tanukat egytől-egyig hall­gassa ki a hatóság. Igy aztán épp azok fognak rácáfolni derék vezetőikre, akikre ezek hivatkoztak volna később. Az előzetes vizsgálatnak ily irány­| ban való kiegészítésével dr. Konkoly Tihamért bízta meg az alispán. közigazgatási biróság között hatásköri , összeütközés merült föl s igy e kérdést \ először a minisztertanácsnak kell meg­vitatnia. Dutkay ügye a minisztertanácsban Összeütközés a belügyminiszter és a közigazgatási biróság között. Több mint egy éve nyargaltatják már a derék gyulaiak önmagukat s volt polgármesterüket: Dutkay Bélát a veszőparipán. Ez a csinos ügy ott kez­dődik, ahol a gyulai képviselőtestület csigaeszü zsenijei kisütötték, hogy hát ők pompásan tudják a közügyeket in­tézni s eszmeficánkodásuk van olyan kedves időtöltés, mint mondjuk a tör­vényhatósági bizottság komoly képű tanácskozása. Ez, a tanácskozás eredményezte azt a határozatot, amelylyel kimondta tör­vényhatósági bizottságunk — szemben a városi képviselőtestület határozatával, — hogy Dutkay Bélát nyugdíjazni kell. E nyugdíjazás Dutkajmak saját kérésére történt volna. Igaz, hogy egy kissé későn szánta magát erre a lépésre Dutkay s talán ezért okvetetlenkedtek a gyulai képviselőtestületi tagok is, de tényként állapitható meg, hogy a nyugdíjaztatás iránt való kérelmet a törvényben meg­kívánt formalitások is támogatták. Amikor keresztülesett Dutkay Béla azokon az első izgalmakon, melyek az ő minta-városi — gazdálkodásának di­csőséges csúcsán keletkeztek, ugy találta jónak, hogy legalább a veszett fejsze nyelét illő megmentenie. Három orvos­kapacitással megvizsgáltatta magát Dutkay s mikor ez a bizonyítvány arról szólott, hogy a felfüggesztett polgár­mesternek egészségi állapota megron­gált, kapta magát Dutkay s nyugdíjba helyezését kérte a várostól, amit ez meg­tagadott. Megtagadták e kérés teljesítését anynyival is inkább, mert a városi tiszt­viselők kezdettől fogva izgattak a kérés ellen. Nem erkölcsi, hanem anyagi szem­pontból, mert ebben a fejlődésre abszo­lúte képtelen, konzervativ-házfészekben ezidőszerint még a legkisebb fizetésű hivatalnok igényeit sem fedezhetik a nyugdijalapnak gúnyolt pénzösszegből. Mi volna tehát ezzel az alappal, ha éppen egy polgármesternek nyugdijáról kell gondoskodni ?! . . . Ilyen körülmények között igazán csodáljuk azt a naivitást, amelylyel Dutkay Béla nyugdijat kért. Az ered­mény előre volt látható. Gyula város képviselőtestülete nem teljesítette a ké­rést s mikor a vármegyei törvényható­sági bizottság ezzel ellentétes határoza­tot hozott, megfelebbezte azt a belügy­miniszterhez. A belügyminisztériumban oly nagy fontosságot tulajdonítottak ennek a kérdésnek, hogy hónapokon keresztül hirt sem hallottunk a Dutkay-ügyről. Pedig a város finánciális érdekei azt követelik, hogy a Dutkay-ügy mielőbb rendezve legyen. A bölcs gyulaiak ugyanis elfelejtették, mikor a felfüg­gesztett Dutkay nyugdíjaztatását meg­tagadták, hogy a város nem lehet polgármester nélkül s hogy ingyen senki sem fog teljesíteni polgármesteri teendőket. Igy történik az, hogy a bölcs tudálókosság óta Gyula város két pol­gármestert fizet: a felfüggesztett és a későbben megválasztott polgármestert tudniillik. Ez a nagy érvágás nem hagyja most nyugodtan a gyulaiakat s az el­múlt napokban megkerestették Ambrus alispán utján a belügyminisztert, hogy a Dutkay-ügyet mielőbb intézze el. Andrássy Gyula belügyminiszter most válaszolt erre a megkeresésre, [mely szerint a gyulaiaknak sokáig kell még két polgármestert fizetniök, mert a Dutkay-ügyben e belügyminiszter ós a A vármegyei közgyűlés tárgy­sorozatából. Lassacskán teljesen elkészül várme- í gyénk közgyűlésének tárgysorozata, a melynek több mint száz tárgya 1 e s z. E tárgysorozat nevezetesebb pont­jai közül ma még a következőket is­mertetjük : Megírtuk annak idején, hogy a vár­megyei szeretetház érdekében megke­reste a vármegye a kormányt, hogy a szeretetházat vegye állami kezelésbe. Andrássy belügyminiszter nem tartotta e kérést teljesíthetőnek, mert társa­dalmi intézményről van szó, a melyet — szerinte — kiragadni a társadalom­ból: bün volna. A miniszternek ezen álláspontja következtében most megint a vármegyére hárul a feladat, megálla­pítani azokat a módozatokat, amelyek keretében ez a szeretetház fenntartható lenne. Ismerik olvasóink azt a harcot is, mely a Pusztaföldvár—gádorosi uj ké­ményseprő-kerület megteremtése körül folyt. A miniszter ugy határozott ebben a kérdésben, hogy az uj kéményseprő­kerületet meg kell alakítani s az ezzel járó szabályrendelet-kiigantás kérdése most kerül a törvényhatóság plé­numa elé. Pusztaföldvár továbbra is Orosháza második kerületéhez fog tartozni, mig Gádoros székhelylyel uj kéményseprői kerületet alakítanak. Szabolcs vármegye a kivándorlás korlátozása érdekében határozatilag felir a képviselőházhoz. Ezt a határozatot pártolás céljából megküldte várme­gyénknek is. Ambrus Sándor alispán ennek következtében összehívta a me­gyei kivándorlási bizottságot, amely egy különálló kivándorlási javaslattal fordul most a közgyűléshez. E javaslatot Be­rényi Ármin dr. szerkesztette. Folyó hó 21-én nyernek jóváha­gyást a gyulai remetei-földnek adás­vételi szerződései is. H o y o s-W e n k h e i m Fülöp gróf lemondott az állandó választmányban viselt tagságáról s helyét a most tar­tandó közgyűlésen töltik be. Esküdtszéki tárgyalások. A gyulai királyi törvényszéknek, mint esküdtbiróságnak második ciklusa nemsokára kezdetét veszi. Az igazság­osztó polgárbirákat tehát a kánikulai gyönyörök csúcspontján hívják be Ítél­kezni, hogy türelmetlenkedésük még nagyobb, nyakcsigolyára állított igaz­mondásuk még piramidálisabb legyen, mint a téli ciklusban. Mert hozzászoktunk már azt konsta­tálni, hogy a bókésmegyei esküdtbirák túlérzékenyek az időjárás változásai iránt. Őszszel még csak megjárta ítél­kezésük. Ekkor mindössze három igaz­mondásukat tartotta elfogadhatatlanok­nak a törvényt alkalmazó biróság, mert mindhárom esetben ellentmondó volt a verdikt. A télen már cifrábbodtak ezek az állapotok. Alig akadt bűnügy, amely­ben ötször hatszor ne utasította volna vissza a verdiktet a törvényszék s ne vonultak volna vissza ugyanennyiszer ujabb határozatot hozni az igazmondók. Uram Isten ! Mi lesz hát ezúttal, mi­kor a kánikulai meleg még a gondolat­menet gyorsaságát is megfekszi ? Vigasztal az, hogy a juniusi ciklus­ban nincs olyan nagy koncepciójú bűn­ügy, amelynek tárgyalása napokat igé­nyelne. A tárgyalási sorrendből kiemel­jük Riagan György Svábmajorbeli béres haláltokozó súlyos testisértés bűn­ügyét ós a dobozi Pap-Pilis-féle ügyet, amelyat végre-valahára most talán le­tárgyalhatnak. A juniusi esküdtszéki ciklus esküdt­biráit hétfőn sorsolta ki Nová Kamii törvényszéki elnök elnöklete alatt a kiküldött bizottság. Az esküdtszék tagjai lettek: Békéscsabáról: Seiler Gyula bank­igazgató, Fuchs Gyula terménykeres­kedő, Wagner József építész, Weinber­ger Mór ékszerész, Kovács L. Mihály földbirtokos, Adamik Mihály lakatos, Szalay Sándor háztulajdonos, Faragó Mátyás bútorgyári igazgató. Gyuláról: Braun Vilmos bőrkeres­kedő, Kocsis László kereskedő, Mihalik János háztulajdonos, Reisner Ede sertéskereskedő, Wolf Zsigmond keres­kedő. Orosházáról: Koncz Zsigmond gé­pész, Pásztor János földmives, dr. Ber­thoty Károly ügyvéd. Gyomáról: Debreczeni Endre bir­tokos, Szilágyi Zsigmond szíjgyártó. Békésről-. Goldstein Gyula keres­kedő, Halka István mérnök,'Páter Jakab vendéglős, ifj. Szilágyi István gépész. Csorvásról: G. Tóth András gépész, Kudelka Antal urad. ellenőr. Szentetornyáról: Ravasz József föld­mives. Szeghalomról: Sárréti János ügyvéd. E'ndrődről: Gold Sándor kereskedő. Sámsonból: Wolfinger Miksa^bérlő. Készülnek a békési magyarok... El Békésvármegyéből. Jöttek helyettük — Galíciából Készülnek a békési magyarok . . . Készülnek arra, hogy itt hagyják szülő falujukat, szülő vármegyéjüket, elmen­jenek. messze, az országnak ki tudja, melyik távoli zugába, uj életei kezdeni, uj egzisztenciát teremteni. Sok százan készülnek erre, s csak az alkalmat vár­ják, hogy megvalósítsák szándékukat. Aki ismeri a magyar parasztnak azt a mélységes ragaszkodását,, amelylyel szűkebb hazája, szülőföldje, szülőfaluja iránt viseltetik, az megérti, mennyi el­nyomott fájdalom, milyen keserűséges elhatározás rejlik ebben a szándékban. Súlyos szociális bajoknak, kemény er­kölcsi tusakodásoknak kellett megérlel­niük azoknak a békési magyaroknak az elhatározását, akik a minapában az­zal a kéréssel járultak a földmivelésügyi miniszterhez: jelölje ki azokat a helye­ket, ahol a kormány legközelebb tele­pítéseket akar eszközölni, mert ők igen sokan vannak, akik ki akarnak tele­pülni. A miniszter vármegyénk alispánjá­hoz most leérkezett leiratában arról ér­tesítette a folyamodókat, hogy ezidősze­rint határozott választ adni hem tud, mert ilyen helyek most még nincsenek kijelölve. Amint azonban egy-egy ilyen telepítést folyamatba tesznek, esetről­esetre értesíteni fogja a békésieket. Az elkészülődő magyarok tehát egy­előre még nem valósithatják meg szán­dékukat. A helyüket azonban már most kezdik betölteni a munkaadók, akik ter­mészetesen jóelőre gondoskodnak arról, hogy munkaerő nélkül ne maradjanak. A békési grófi uradalomnak már meg is érkeztek az aratásra szerződtetett galíciai munkásai. A békési ma­gyarok láthatták, — aminthogy az utca­során nagy álmélkodással nézték is — amidőn most áldozó csütörtökön a ga­líciaiak diszes nemzeti viseletükben, zárt sorokban néhány százan vonultak a r. kath. templomba istentiszteletre. Szomorú kép : amint törssgyökeres magyar községeink idegen országbeliek­kel telnek meg lassan s a tipikus ma­gyarság pár száz főnyi csoportokban szóródik szét az ország különböző, leg­inkább nemzetiségi vidékein, kitéve a lassú, de biztos nyelvi és faji áthasonu­lásnak. Mindenesetre, még ez sem oly ve­szedelmes, mint a kivándorlás, mégis azt hisszük, kívánatos volna, ha az ille­tékes tényezők, ennek is, amennyire le­het, elejét venni igyekeznének. Községi ügyek. — A csabai vámosutak. Már régóta kisért s ujabban Csaba képviselőtestü letónek legutóbbi közgyűlésén merült fel a csabai vámos utak kérdése. Z s i-

Next

/
Thumbnails
Contents