Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-04-11 / 28. szám

Békéscsaba, 1907. márczius 31. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY lakásmizériák szomorú következményeit elpusztítja a betegség csiráit, melyek a túlzsúfolt lakásban tenyésznek s egy egészséges, életerős munkásnemzedék fejlődéséről gondoskodik. Ily célra 1901. év óta sok vármegye kapott államsegélyt. Békésvár megye 48200 koronát kapott. Az államon kivül azonban maguk a községek is jelentős anyagi áldozatokat hoztak a munkáslakások érdekében. Ennek tulajdonítható az a siker is — mondja a miniszter — amelyet például vármegyénk e tekintetben elért. Békés községben 20.000 korona államsegély felhasználával felépült eddig 44 munkáslak. A házak felépítésére az illető munkások legfeljebb 600 korona kamatmentes, 12 év alatt visszafizetendő kölcsönt kaptak. Békéscsaba községben 12.000 korona államsegély felhasználásával a most emiitettekkel teljesen azonos körülmények között felépült eddig 5 munkásház.'1906. év őszén épités alatt volt 4 s 1907. évben 11 felépítés terveztetik, Orosháza községben 16.000 korona államsegély felhasználásával 25 munkásház épült. A munkások a házakat itt a községtől készen kapták, egy-egy ház, a telek ós kutak árának beszámításával, 928 korona 39 fillérbe került, metyet az illető munkások 16 év alatt tartoznak évi egyenlő részletekben kamatmentesen letörleszteni. Mindhárom község a munkásházépitést kedvezményes árútelkek átengedésével és az építőanyagok kedvezményes eladásával támogatta. A munkásházak építésére kiadott kölcsönök úgy itt, mint általában jelzálogilag biztositattak s az ily módon felépített házak a törlesztési idő egész tartamára elidegenítési tilalom alatt állanak, mely alól felmentést az illető község csak igen kivételesen, különösen indokolt esetekben adhat. Vármegyei fegyelmi ügyek. Eljárás egy tanár ellen. — Fölemelt bírságpénz. — A békéssámsoni ügy. — Albrechtovics fölött nem ítélkeztek Békésvármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya elé négy ügy került a legutóbbi választmányi ülés alkalmával. Emez ügyeknek egyike — amelylyel legelőször foglalkoztak a választmány tagjai — már hét hónap óta húzódik s ez a körülmény egymagában is elég bizonyíték arra, hogy ugy érdekességben, mint fontosságban első helyet kell biztosítsunk ennek az ügynek mi is. Épp ezért meg kell jegyezni, hogy az igazság és méltányosság kívánalmai szerint nem szolgáljuk az egyenes utat, mikor minden szilárdabb és önmagát meg nem döntő indok nélkül huzzuk-halasztjuk akár ezt, akár amaz ügyet. A kérdéses fegyelmi ügy irataiból azt olvassuk ki, hogy e kérdésben már régen Ítélkezni kellett volna s hogy a dolog nem igy történt, ezt csak mulasztásnak tulajdonítjuk. T e 1 e k y Jánosnak, a békéscsabai polgári fiúiskola egyik tanárának ügyéről van szó. Teleky ellen több vádat emeltek, amelyekről annak idején mi is megemlékeztünk. E vádak jórésze nem nyert beigazolást. Két pontban azonban vétkesnek találtatott Teleky s ez alapon L i s z y Vtktor dr. királyi főügyészhelyettes másodfokú birsággal véleményezte sújtani Telekyt. Ámde a választmány nem határozott érdemben s a vizsgálat kiegészítését látta szükségesnek, a mi azt jelenti, hogy ez az ügy egy-két hónappal megint odébb húzódik. A másik fegyelmi ügynek anyagát az a panasz adta meg, amelyet P o p ov i t s Szilveszter békési főszolgabíró tett dr. B o d o k y Géza békési közigazgatási gyakornok ellen. E panasz szerint Bodoky hanyagul látja el hivatalos teendőit s egy izben korcsmai botrányt is inscenált. A fegyelmi választmány 120 korona pénzbírságra Ítélte Bodoky Gézát, aki felebbezéssel élt az itélet ellen. A miniszter pótvizsgálatot látott szükségesnek Bodoky kérésére elrendelni, de ez a pótvizsgálat azt eredményezte, hogy a büntetést 120 koronáról 150 koronára emelte most föl a fegyelmi választmány. Ezután került sorra a békéssámsoni elöljárók ismeretes fegyelmi ügye. Békéssámson község albirája és két es küdtje ugyanis a község lakosainak inségsegélyéből beszerzett élelmicikkck kiosztása körül súlyos szabálytalanságokat követtek el. E szabálytalanságok i következtében B e r t h ó t y István j dr. orosházai főszolgabíró fegyelmi elj járást indított az elöljárók ellen, kiket az alispán felfüggesztett állásaiktól. Most i a fegyelmi választmánynak kellett volna intézkednie ebben az ügyben, de az iratok nem lévén kellően fölszerelve, az ítélkezést jövő havi ülésére halasztotta. A választmány esti 7 óráig tanácskozott s ezért nem hozhatott Ítéletet Albrechtovits Gusztáv békéscsabai községi írnok ügyében, amelyet szintén május hóban fognak tárgyalni. Uj vasutak a vármegyében. Aradtól Orosházáig, Tótkomlóstól a Tiszáig. Megrekedt tervek. Nagy örömmel regisztráltuk annak idején a hírt, hogy. az Alföldi Első Gazdasági Vasút milyen uj irányokban akarja kiépíteni fővonalát. Ezek az uj irányok nagy lendületet adtak volna vármegyénk ' gazdasági helyzetének s főleg a tótkomlós—tiszai vonal kiépítésétől vártunk sokat e tekintetben, ügy látszik, hogy ezek az életrevaló tervek megrekedtek egyidőre. Megrekedt a tótkomlós—tiszai vonal ügye is csak ugy, mint arad—orosházié. Ezekről a reánk nézve nagy jelentőségű tervekről most a következő tudósításokat vettük: Arad város törvényhatósági bizottsága köztudomásszerüleg 100.000 koronát szavazott meg az Alföldi Első Gazdasági Vasút arad—mezőkovácsháza— orosházai vonalának kiépítésére. Ezzel a határozattal elutasította Marosvidéki Vasútnak rendes nyomtávú vonal kiépítésére vonatkozó részvényeit. Már ekkor bizonyosra vehettük, hogy az A. E. G. V. és a konkurrens vasúttársaság között nagy harc lesz. A következmények aztán beigazolták feltevésünket Arad város törvényhatósági bizottságának határozata ellen ugyanis három felebbezés érkezett be. A három felebbezés azt igyekszik kimutatni, hogy e közgyűlési határozat tarthatatlan, mert Arad érdeke nem az alföldi, hanem a marosvidéki vasút terveinek támogatását kívánja. Elmondják a felebbezők, hogy az A. E. G. V. kiépítendő vonala csak kevés községet érint, mig a marosvidéki intenzivebben bonyolítja le a forgalmat. Ilyen körülmények között — mondják a felebbezők — előnyben részesítendő a marosvidéki rendes nyomtávú vasút és pedig annyival is inkább, mert ez gazdaságilag sokkal előrehaladottabb községeket vonna a város gazdasági érdekkörébe. A tótkomlós — tiszai vasút tárgyában Hódmezővásárhelyen merül- \ tek föl nehézségek. Az engedélyező > okirat megérkezése után Szathmáry j Tihamér városi tanácsos elnöklése mellett ülést tartott tegnapelőtt az a bizott- I ság, melyet a közgyűlés a keskenyvá- . gányu vasút ügyeinek megbeszélésére ' kiküldött. Ez a bizottság megállapította, hogy a kiépítendő vasút igazgatására vonatkozóan némi félreértések forognak fenn. A vasúttársaság részéről ugyanis Sármezey Endre főmérnök olyan kijelentést tett, hogy az igazgatás mindaddig ingyen történik, mig a befektetett tőkének 5 százalékát az üzem ki nem hajtja s most mégis 12 000 koronát kérnek ezen a címen. Elhatározta a bizottság, hogy e tekintetben a központi igazgatóságtól határozott és egyenes nyilatkozatot kérnek. Végül felhívta a bizottság Borsos József városi mérnököt, hogy a tervezett gazdasági vasút nyomjelzési és vállalatba adásához szükséges előzetes tervek elkészítési költségeit a városi tanácshoz 15 nap alatt jelentse be. A csabai „Népegylet" tájékáról. Botrány a Kossuth-téren. Interpellál a parasztpárti követ. Három napi nehéz, fárasztó munka után Konkoly Tihamér dr., vármegyei aljegyző és Horthy Béla számvevőségi hivatalnok befejezték végül a békéscsabai „Népegylet" könyveinek és pénzkezelésének felülvizsgálatát. Ez a vizsgálat érdekes dolgokat derített ki. Nem áll módunkban, hogy a felvett jegyzőkönyvek adatait kivétel nélkül ismertessük, de mint jellemző tényt megemlítésre méltónak tartjuk azt, hogy a „hiteles" népegyleti jegyzőkönyvekből több lap ki van tépve s hogy e jegyzökönj vek tanúsítása szerint több szabálytalanság is történt. A „Népegylet" tagjainak józanabb része minden különösebb izgatottság nélkül vett tudomás t a vizsgálatról. Sőt még az a müfelháborodás sem volt észlelhető, amelyet ilyen alkalmakkor jónak látnak mumusként felragasztani az önmaguk erejében nem bízó s a következményektől rettegő „vezérek". Ez a józanabb rész előre látta azt, hogy ilyen körülmények között nem folyhatnak sokáig a játékok s előbb-utóbb be kell következnie annak az időnek, amikor hatósági közbelépéssel vetnek véget e rendellenes állapotnak. Másképpen áll a dolog a „Nópegylet" tagjainak kevésbbé józan részénél. Ez a fraktio egykedvűen szemléli a történőket. Nem hallgat a bujtogatásokra vagy ha mégis befolyásoltatni engedi magát, a „tulipános-kormány" pocskondiázásával ad szabad folyást véleményének. De rendzavarásra, erőszakoskodásra senki sem gondol. Helyesen is, mert ezzel célt ugy sem érnek, de még inkább elmérgesitik azt a hangulatot, amely „Népegyletük" eltévelyedett vezetőjei iránt minden közben megnyilvánul. Azaz mégis . . . Akadt valaki, aki a törvényszéki indokolásoknak alapjaiból erőt és bátorságot merítvén, csütörtökön délután megint botrányt akart rendezni a csabai Kossuth-téren. P o 11 á k Arnold ugyanis, aki vezetője volt annak a deputátiónak, mely a „Népegylet" állapotairól jelentést tett az alispánnak, másodmagával a főtér felé tartott. A Kossuth-téren eléje került Áchim L. András, aki, mikor észrevette Pollákot, botját magasra emelte s feléje akart sújtani. Ebben a pillanatban azonban megragadták Áchim L. Andrást s igy elejét vették egy olyan botránynak, amelynek folytatása újból a gyulai bírákat foglalkoztatta voina. E tragikomikus epizódtól eltekintve még az is érdekessé teszi az ügyet, hogy Pető Sándor dr., a békéscsabai parasztpárt országgyűlési képviselője interpellátió tárgyául ígérte tenni a „Népegylet" ellen indított törvényes ós szabályszerű eljárást. A vizgálati akták egyebekben még e hét folyamán felküldetnek a belügyminiszterhez, aki határozni fog e kérdésben. Végső döntés a gyulai leányinternátus ügyében Andrássy miniszter leirata. Megírtuk annak idején, hogy dr. Fábry Sándor főispán nemes búzgólkodása következtében a gyulai leányinternátus ügye 'szerencsésen dűlőre jutott. Ezen ügyre vonatkozólag most a végső döntés is leérkezett már Andrássy Gyula gróf belügyminisztertől. A miniszter — amint ezt Fábry Sándor főispánhoz intézett leiratában kifejti — igaz örömmel értesül arról, hogy a gyulai leányinternátus ügye, a vármegye ós a „Fehérkereszt" egyesület nemes áldozatkészsége folytán a végleges megoldás stádiumába jutott. A miniszter készséggel hajlandónak nyilatkozik támogatni a létesítendő internátust azzal, hogy a férőhelyhez képest az állami gyermekmenhelyek kötelékébe tartozó, megfelelő számú elhagyott gyermeket fog az internátusba beutalni, akikért a menhely a nevelő szülőknek fizetett rendes tartásdíj másfélszeresét az internátusnak megtéríti. De nem zárkózik el attól sem, hogy az intézetet e tartásdíjon kivül is anyagi támogatásban részesítse. Mindezek biztosítása mellett azonban nem teheti magáévá a miniszter azt az ajánlatot, hogy az állam fogadja el a vármegye ós a Fehérkereszt alapitványait, ;ezzel^szemben államilag szervezze ós tartsa fenn az internátust. Azzal indokolja emez álláspontját a miniszter, bogy egy ily internátus fentartására hitellel nem rendelkezik. Különben is — mondja a leirat az állami gyermekvédelem a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy a társadalom érdeklődését és áldozatkészséget ébren tartsa ós fokozza, amit csak az által érhet el, ha nem szívja föl magába a társadalomban megnyilatkozó eleven erőket. Oda kell tehát törekednie az állami gyermekvédelemnek, hogy kezdeménye zőleg hasson a társadalomra, a társadalom által létesített intézményeket az állami gyermekvédelem szempontjából is használja fel, támogassa azokat anyagilag, de semmi esetre se szabad államosítania a szabad társadalom intézményeit. Mert mint a tapasztalat rmitatja, az ilyen államosított intézmények iránt az érdeklődés megszűnik és a társadalom azokat tovább nem támogatja. De még más szempont is vezérelte a minisztert s ezt igy fejti ki leiratában: >,Az ilyen internátus, ha feladatainak magaslatán akar állani, nem lehet kaszárnya, amelyben a növendékek sablonos nevelésben részesülnek, hanem a gyermekeket hajlamai .nak, képességeiknek pontos mérlegelésével kell a későbbi életre előkészítenie. Az ilyen individualizáló nevelésre azonban egy állami intézmény, amely mindig a fennálló szabályok és rendeletek merev kereteiben működik, sokkal kevésbbó alkalmas, mint egy a társadalom által fenntartott intézmény." Ezekre való tekintettel felkéri a főispánt, hogy a gyulai leányinternátus megvalósítása érdekében a vármegye közönségével és a fehér-kereszt egyesület vezetőségével a tárgyalásokat ilyen értelembe folytassa s az intézet megnyíltakor őt is értesítse, hogy a gyermekek beutalása iránt a szükséges intézkedéseket megtehesse a miniszter is. A leányinternátust egyelőre 50 gyermek részére tervezik s helye az Almássyparkban lesz. „Békésmegyei Eöziony" táviratai. Vihar a képviseiöházban. Vajda bocsánatot kér. Ma nem kellett attól félni, hogy a Ház nem lesz határozatképes. Még nem volt fél tiz ós a máskor néptelen folyosó nyüzsgött az emberrajtól. De az utca képe is elárulta, hogy valami rendkívüli van készülőben. Á szitáló hideg esőben csoportokba verődnek az emberek és lesik az ösmertebb képviselőket. — Meg kell fojtani az oláhokat! — kiáltja egyik-másik a képviselők felé. — Üssétek agyon őket! — hangzik a kórus. Ilyen hangulatot visznek magukkal a Házba a követ urak. Elképzelhető, hogy áttüzesedik itt a levegő. Senki másról nem beszél, mint a gyalázó költeményről és arról a megtorlásról, amelynek elmaradnia nem szabad. Némi figyelem jut a duna-pataji képviselőnek, Múzsa Gyulának, aki tudvalevőleg csak nagy küzdelem árán tudott győzni. Megéljenezték. Persze, minden eltörpül a nap hőse, Vajda Sándor mellett. Százan kérdik: — Hol van Vajda Sándor ? — Már itt van, — adják meg a fölvilágosítást — besurrant a társalgóba. Vajda csakugyan a társalgóban van a nemzetiségi képviselők társaságában. Tanácskoznak. Tudósítónknak alkalma volt a nemzetiségi párt elnökével, Mihályi Tivadarral beszélni, aki azt mondotta : — Mi helytelenítjük Vajda eljárását. Vajda többet mondott, mint a mennyit mondani akart. Különben intézkedtünk, hogy az incriminált verset a román la • pok ne közöljék. Ezalatt a szenvedélyek mind élesebbé válnak. Ha Vajda kielégi tő nyilatkozatot nem tesz, alighanem inzultálni fogják. Közel kétszázötven képviselő tolong az ülésteremben. A hangulat rendkívül izgatott. A függetlenségi párt Herkulesei, köztük Eitner, Hédervári, Somogyi a nemzetiségi padokhoz húzódnak. Amikor Justh elnök ismerteti eljárását Vajdával szemben, zugó helyeslés hangzik fel s röpköd a hazaáruló! a becstelen! jellemző, amikor Vajdát az elnök igazolásra szólítja. Vajda az utolsó padsorban ül. — Előbbre! Hadd lássuk teljesen! - kiáltják feléje és Vajda a/ első padsorba megy. Azon kezdi, hogy mélyen sajnálj a hogy megsértette a Házat. Benne. is megdöbbenést keltett a vers, amelyet elitéi. Parlamenti szereplése alatt soha • nem anott okot arra, hogy reá nehezteljenek. Mondtak már ebb^n Házb m különb dolgokat is.