Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-04-07 / 27. szám

3 Szi helszky József úgy a saját, mint gyermekei: Mica, Irén, továbbá alulírottak nevében megtörten tudatja a legjobb feleség és arya, gyermek, testvér, sógornő és rokon : Szihelszky Józsefné, szül. Brucker Anna, folyó évi április hó 5-én, reggeli 5 órakor hoszszas betegség után, életének 44-ik, boldog házasságának 19-ik évében történt elhunytát. Á megboldogultat folyó hó 6-án, délután 3 órakor' helyezzük a róm. kat. vallás szertartása szerint a Széchenyiligeti temetőben örök nyugalomra ; az engesztelő szent-miseáldozat pedig ápr. hó 10-én, reggeli 8 órakor fog az Urnák bemutattatni. Nyugodj békével jó anya! özv. Brucker Jánosné, anya. Klára, férj. Szigeti Andorné, Lajos, István, Mariska, férj. Polonyi Józsefné, tesfvérei. Szihelszky Luiza, sógornő, özv. Szihelszky józsefné, anyós. Fixmer János és neje, szül. Licht Emília nagybátyja, illetve nagynénje. Bmcker Lajosné, szüt. Malaun Emma, Brucker Istvánné, szül. Gyebrovszky Emilia, sógornő. Szigeti Andor, Polonyi József, sógor. * Tegnap délután ment végbe a temetés. És az a részvét, amely ez alkalommal megnyilvánult, enyhiti a mi fájdalmunkat, az árván maradt családnak fájdalmát is . . . Pedig mi nem akartuk azt megosztani senkivel ... S ha a kereszt súlyából mások is részt kívántak, hálával, köszönettel adózunk ezért nekik ... És az a halott, ak

i-t elföldeltünk ma, megérti majd a siri birodalomban is, a lelke üdvéért sirja szélénél elmondott közös imánkat . . . Megérti, hogy vannak mó.^ rajtunk kivül is emberek, akik siratni tudják őt . . . Szeberényi kontra Veres József. „Modern boszorkánypörök." Megérkezett a viszonválasz. Veres József országgyűlési képviselő négy hónap elteltével válaszolt arra a röpiratra, melyet Szeberényi Lajos Zs., békéscsabai lelkész irt a pán. szlávizmusról. Szeberényi tul akart tenni Veres Józsefen s négy-öt nap alatt megírta. sőt ki is nyomatta visszonválaszát. A két kiváló lelkészembernek elvi alapon vivott röpiratharcát annyival is inkább élénk figyelemmel kell kisérnie a közönségnek, mert érdekes csatározásban méri itt össze erejét a sovén magyar érzés a pánszlávveszedelmet tagadó érveléssel. Az orosházaiak országgyűlési képviselője ezt a tényt hozta föl Szeberényi ellen, hogy mikor a békéscsabaiJKossuthszoborra a község pénztárából is kértek bizonyos • összeget, azt mondta Szeberényi, hogy a szobor létesítése körül munkálkodó urak alakítsanak részvénytársaságot s igy gyűjtsék össze a szükséges pénzt. Szeberényi ezzel szemben a következőket irjaiuj és tegnap megjelent röpiratában: „A Kossuth-szobor ügye Csabán részben ultramontán sakkhúzás volt. Nem birták a szükséges pénzt közadakozás utján összehozni, bár e mozgalom élén több ezer holddal biró lelkes hazafiak állottak, kik évtizedeken át politikailag a Kossuth kultuszból éltek. Ezekre célozva mondtam, hogy nem méltó, ha Kossuth szobrát adófillérekből állítjuk fel, (amikor azok, kik azt megszavazzák, ugy is „pusztai birtok" cimén csak féladót fizetnek s igy 36.000 koronával kevesebb jön Csaba város községi pénztárába) hanem nyissuk meg erszényeinket vagyoni állapotunkhoz arányosan." Ezután az emlékezetes kondorosi ügygyei foglalkozik majd áttér Hrdlicska Lajos tótkomlósi lelkész elitéltetésére imigyen: „Meg vagyok győződve, hogy sok tisztes hazafi — ha az ellenhazafiaktól függne, nem kerülné el elitéltetését; mert a politikai fanatizmus épp oly vak, mint volt a vallásos fanatizmus a boszorkánypörök arany korában! Delegálják az orosházai egyházi törvényszéket és én menthetetlenül állásomat viszitem. Haviár Gyula iskolatársam, sőt valaha barátom is volt — őt bizzák meg a vizsgálattal s látni fogják, hogy talán még több paragraphust huz reám, mint Hrdlicskára és Sztikre." Végsoraiban az Apponyi féle javaslatról is szót ejt Szeberényi: „Thun pátense semmi sem volt azon veszélyhez képest, melyet egyhazunkra nézve magában rejt az Apponyi-féle iskola javaslat. A pánszlávoknak, a nemzetiségeknek csak annyiban árt, hogy fejlődésüket megakasztja, de az evangélikus egyház nem magyar részét tönkre teszi. Az eddigi rendszer már is néhol visszavetette egy fél századdal evangelikus népünk műveltségét — hát még ezután ha a népiskola puszta nyelviskola lesz. Aautonomiánkat lassan elvesztjük, a róm. kath. egyház támaszkodva a nemzet rokonszenvére, maholnap autonómiát kap". Szeberényi Zs. Lajos röpirata 40 fillér ellenében bármely békéscsabai könyvkereskedésbev, vagy az evangelikus egyházi könyvkereskedésben szerezhető meg. Áchim „birodalma

6

6 bajban van. Panasz a pénzkezelés miatt. Vizsgálatot inditott az alispán. Van -e valaki Békésvármegyében, aki ne hallott volna valamit a békéscsabai „Népegylet"-ről ? Áchim L. András birodalma ez. Ezt a „Népegyletet" csak az igazán szegényes sort élő kisgazdák és munkások alakították, akiknek lelke telistele volt keserűséggel, panaszszal az élet nyomorúságai ellen. A közös sors közelebb hozza egymáshoz a szegény embereket. Vájjon csoda-e, ha ezek a panaszkodó, zúgolódó adóalanyok is közös otthont igyekeztek szerezni és amikor megteremtették azt, össze-összejöttek időnként, hogy meghányják-vessék és elpanaszolják a túlontúl nehéz életküzdelmet ?! De alig kezdte meg ez az egylet működését - Áchim L. András elnöke lett annak. Minden ürességében is nagyravágyó egyénisége rögtön észrevette azt, hogy ez a terrénum hálás talaj ambíciójának kielégítésére. Nyers tömeget talált a „Népegylet" falai között, amelynek nehéz életsorja megbénította már az agynak akaratkörét is, megbénította a gondolkozást, a szellemet és mely csak arra várt most, hogy egy ember kerüljön közéjük, aki egyenetlenkedésről, ellenségeskedésről, fékevesztett gyűlölködésről prédikáljon s azt hiidesse, hogy minden „nadrágot" viselő ember „gazember", aki kifosztja és szipolyozza a népet. Áchim L. András teljesen beleélte magát ebbe a gondolatkörbe. Ki is használta azt fenékig. Egy káros, társadalmatháboritó és felforgató politikai hilágazatnak kathekismusát tanítgatta ezeknek a vakbuzgalommal hivő, elkeseredett, szegény, becsületes, jóravaló kisembereknek, akik még a fehért is feketének vélték, ha Áchim L. András kívánta ezt igy. Ilyenformán a békéscsabai „Népegylet" letért nemes célok felé vezető ösvényéről s rálépett arra az útra, amely néhá-néha keresztezi is a büntetőtörvénykönyv mesgyéit. Aratási-sztiájkokra való fejbujtás, cseléd-sztrájkok, bojkottok stb. stb. innen gyökerezték be elsőnek a talajt s ha nem is sikerült minden ugy, amint ezt a vezér kívánta volna, ezt csak annak a szerencsének tulajdonithaljuk, hogy akadtak emberek, akiknek még volt szavuk a néphez s akadt olyan újság is, amelynek szavát meghallgatta a nép. Mi mindannyiszor őszinte sajnálattal vettük tudomásul azt, hogy a mi derék, becsületes népünk olyan vezetőknek került a hálójába, akik a parasztot, akik kiforgatják emberi miveltából és csengő obulusokat, vagy hiszékenységet b'vánnak „atyai oktatásuk1 ellenében. Ez a „Népegylet" valóságos menedékhelye volt a Borosbrinduszoknak s más velük egyívású kétes egzisztenciáknak, akiket Áchim L. András kegye — csakhogy növelje az irántuk való bizalmat — „újságíróknak" és „lapszerkesztőknek" kiáltott ki. De ugyanakkor sejtettük azt is, hogy ez a perverz helyzet nem maradhat igy a végletekig. És amit sejtettünk, ime, bekövetkezett. A békéscsabai „Népegyletben"-ben szakadás állott be. Tegnapelőtt egy küldöttség kereste fel Ambrus Sándor alispánt. Ez a küldöttség azt panaszolta, föl, hogy a „Népegylet"-ben, ugy kezelik a pénzt, mint a Csáki-szalmáját. Áchim L. András, aki a Kristóffy-korszak idején állítólag a „Népegylet" részére vásárolta meg a mai egyleti épületet ezerkétszáz korona házbért szavaztatott magának ugyanazért a házért, amely állítólag a „Népegylet" tulajdona. Ez a kissé különös gazdálkodási rendszer gyanút keltett több, népegyleH vezetőtagban, akik elhatározták, hogy szakítanak Áchim L. Andrással s a „Népegylet" rendetlen pénzkezelésének tárgyában jelentést tesznek az alispánnak. Ambrus alispán tegnapelőtt Békés csábára küldte Konkoly Tihamér dr. vármegyei aljegyzőt és Horthy Béla számvizsgálót, hogy átnézzék a „Népegylet" könyveit, amelyek nincsenek. A kiküldöttek S a i 1 e r Elek főbíróvá] egyetemben azonnal munkához fogtak s értesülésünk szerint oly szabálytalanságokra is találtak, amelyek indokoltnak mondják az egylet feloszlatását is. A békéssámsoni elöljárók . . . Mi lett az inségkölcsönnel ? Elmozdított tisztviselők. Az elmúlt esztendőknek kedvezőtlen terméseredményei Békéssámson község polgárságát is nagy nyomorral fenyegették. A község megkereste ebben az időben Békésvármegye törvényhatóságát, hogy inségkölcsönben részesítsék Sámson polgárait is. Ennek a megkeresésnek eredménye lett, amennyiben Békéssámson kamatmentes á'lamsegélyt kapott a szükséges gabonanemüek és élelmiszerek bevásárlására. Mikor a pénz megérkezett már, a sámsoni képviselőtestület egy inségügyi bizottságnak feladatául tette a szükséges cikkek beszerzését és szétosztását. E bizottságnak Szilágyi József, albiró, továbbá Kádi István, Juhász Sándor és Pintér Mihály esküdtek lettek a tagjai, akik megbízásukhoz híven be is szerezték a kiosztásra került élelmiszereket, de már a kiosztásnál nem alkalmazták a beszerzésnél tanúsított óvatosságot. Igy történt meg, hogy amikor elkellett számolniok az összeggel, nem tudtak elfogadható kimutatást terjeszteni B e r t h ó t y István dr. főszolgabíró elé, aki ennek alapján s azé^t is, mert meggyőződött, hogy a kiosztás körül súlyos szabálytalanságok történtek, felfüggesztette állásuktót az elöljárókat s megindította ellenük a fegyelmit. Ambrus Sándor alispán kötelességszegés által elkövetett vétségért Szilágyi Józsefet, Vádi Istvánt és J uh á s z Sándort elmozdította állásaikból. Pintér Mihályt ellenben fölmentette. A szigorú ítéletet azzal indokolta az alispán, hogy az inségbizottságnak három megbüntetett tagja felületesen végezte a kiosztást, hanyagul készítette a kimutatásokat s az inségsegél.yben részesültek közül többen is azt állították, hogy a neveik után irott lisztből, fából, vagy gabonából nem kaptak annyit, mint amennyi részükre feltüntetve volt. Ezekkel a tényekkel szemben Szilágyiék aképpen védekeztek, hogy ha az ínséges nem vitte el mind a megvásárolt és előjegyzett gabonát, azt ők mégis elkönyvelték s ha később nem jelentkeztek,' ez nem irható föl hibájukul. Ezt a védekezést azonban súlyosító körülménynek minősítette Ambrus Sándor, mert példát nyújtanak ezzel a felfüggesztett elöljárók arra, hogy a legelemibb közmegbizatás teljesítésére is képtelenek. A felfüggesztett s később elmozdított elöljárók közül Szilágyi József megtette azt is, hogy a maga részére szintén igénybe vette a terményeket s alárendeltjeitől a maga számára kölcsönöket kért. Békéssámson község elmozdított elöljáróinak ügyével holnap a fegyelmi választmány is foglalkozik, mert Szilágyiék megfelebbezték az alispáni határozatot s felebbezésüknek alapja az, hogy ők nem mint elöljárók, hanem mint az inségügyi bizottság tagjai jártak el megbízatásukban s követtek el szabálytalanságokat. A vizsgálat megállapította különben, hogy az elöljárókra bűnös szándékot rábizonyítani nem lehet. A tüdőszanatórium és a miniszter. Válasz a közigazgatási bizottságnak. Várótermet építenek. Mikor a békésmegyei népszanatóriumot fölépítették már, csak akkor vették észre illetékeseink, hogy a tüdőbajban szenvedők gyulai gyógyhelyét más járómüvei, mint kocsival nem lehet megközelíteni. Pedig az első alföldi népszanatóriumnak éppen az a rendeltetése, hogy vármegyénk betegeit kiragadja a megfertőzött, poros levegőből s ne tegye ki a betegeket annak, hogy addig is, amig Gyuláról kocsin megközelíthetik a szanatóriumot, több port szívjanak tüdejükbe, mint odahaza hónapokon keresztül. Vármegyénk közigazgatási bizottsága a József királyi hercegről elnevezett Szanatórium-egyesületnek megkeresésére felirt a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a szeged—nagyváradi vonalon a gyulai tüdőszanatói ium közelében állomást létesítsen. Sok hónap elmultával végre leérkezett tegnap a vármegyéhez a miniszter válasza. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter nem helyezi kilátásba az á'tomás építését fedezet hiányában. Leirata szerint arra sincs fedezete a kormánynak, hogy az újonnan építendő Feketekörös-hidat személyközlekedésre rlkalmassá legye. Ezt célszerűségi szempontból sem tartja kedvező megoldásnak, mert eltekintve attól, hogy csupán gyalogforgalomra lehetne alkalmassá tenni, oly nagy költségeket és gyakorlati nehézségeket okozna ez az átalakítás, hogy nem tekintheti ezt a kérdést a miniszter sem kedvező megoldási módnak. De az egyesület humánus céljainak munkájában segíteni kívánván, hajlandó arra, hogy a bizottság által fölvetett harmadik megoldási mód szerint a Feketekörös jobb partján, közvetlen a vasutiés a védtöltés zugában mintegy 15 ezer koronányi költséggel, két külön váróhelyiséget magában foglaló személy- és podgyászforgalomra berendezett megállóhelyet létesítsen, ha a vármegye arról biztosítja őt, hogy az Almássy-birtokon keresztül az épülettől a szanatóriumig utat építtet. Ez a miniszteri válasz kétségtelenül megoldotta a rége vajúdó kérdést is, mert a rövid távolságú útnak kiépittetése bizonyára nem fog nehézséget okozni. A letartóztatott ékszertolvajok ügye. Vleskó Gellért ártatlan Hízó fogva maradt. Vasárnapi számunkban megemlékeztünk arról az ékszertolvajlásról, a melyet H i z ó András asztalossegéd követett el kenyéradójának egy vagyonos gyulai asztalosmesternek kárára. Hizó a Békéscsabai TakarékpénztárEgyesületben el akarta zálogosítani az eltolvajlott másfélezer koronás fülönfüggőt, de a becslő ékszerésznek, L es z i c h Gábornak följelentésére letartóztatták a jómadarat. Hizó Andrással együtt egy másik 1 fiatalembert is letartóztatott a rendőrség. Ezt Vleskó Gellértnek hívják. Budapesti illetőségű 23 éves asztalossegéd, aki Hizó Andrásnak tizenkét hónapig munkástársa volt D i ó s z e g h i asztalosmesternél, ahol Hizó a tolvajlást elkövette. Ezt a fiatalembert a szerencsétlen véletlen juttatta a rendőrség börtönébe, mert ő nem volt részes a tolvajlásban. Mult csütörtökön ugyanis, a tolvajlás napján átcsalta Vleskót Hizó András Békéscsabára s itt azt proponált i, hogy zálogosítsa el a zsebóráját és a pénzt kölcsönözze neki. Vleskó, aki tudta, hogy társa nyomorban van, s/.ivesen ráállott az ajánlatra s mielőtt elzálogosította volna a zsebórát, bevitte a:,»