Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-31 / 25. szám

Békéscsaba, 19u7. március 31. BEKÉSMEGYEI KÖZLÖNY kásvódő szövetség helyi csoportja, hogy legyen szives közénk eljönni, az ur Jézus tanai szerint köztünk hirdetni a krisztusi szeretetet, a krisztusi tanokat, emberi szeretetet s emberi tanokat és oktatni bennünket a törvényismeretre és törvénytiszteletre, mert mi a demokrácia szent eszméit törvényes és jogos uton akarjuk kivivni s a Hazát mindenek fölött szeretni. Nem akarunk törvényteleneket cselekedni, azért nagy szükségünk van a tanítókra, akik intsenek, a jóra tanítsanak, mert ha ezt cselekszik, Isten parancsának tesznek eleget. Maradunk tisztelettel: országos munkásvédő szövetség helyi csoportja. Árpád-utca 50. házszám Szeghalom, 1907 január 6. Csontos Jáncs (Pecsét helye.) elnök. Ha eleget tett ennek a meghívásnak Szeghalmi Gyula — jól tette. Igaz, nem olvassuk ki e meghívásból azt, hogy mi volt a tárgya annak a felolvasásnak, oktatásnak, vagy előadásnak, avagy mi volt a lényege és milyen volt az iránya. De mi nem-is ezt róttuk Szeghalmi h

:bájául, hanem azt a több izban hangoztatott fenyegetést, amelynek Kassán is, Fábry Károlyhoz intézett levelében is kifejezést adott s amelyet egy magyar tanitó szájából észrevenni nem éppen „fölösleges". Észrevettük és kemény bírálattal kisértük. Hogy milyen jogon ? Hát egy kissé több jogon, mint amely joggal a hazátlanok, az istentagadók, vagy a communisták hazáról, istenről, vagy népjólétről merészkednek prédikálni. És ezt a jogot szünetlenül gyakoroljuk is, amiből senki ne következtesse azt, hogy szigorú kommentárainkkal valakinek emberi méltóságát, vagy becsületét bántani, sérteni akarjuk. Mi tényekről irunk s n e m személyekről. Következésképpen nem sértettük s nem akartuk sérteni a szeghalmi tanítókat sem. De azt a jogot, amelylyel ferde irányzatokat merészkedünk észrevenni — nem adjuk ki a kezünkből soha, mig a becsületes sajtó emberei közé számítjuk magunkat Béke velünk! Csabán elfogott ékszertolvajok. Egy gyémánt függő története. Meglopták a gazdájukat. A csabai rendőrség csütörtökön este elfogott két ékszertolvajt, akik egy másfélezer korona értékű gyémántfüggőt akartak elzálogosítani a Békéscsabai Takarékpénztár egyesületben. A két letartóztatott ékszertolvaj közül az egyik aradi, a másik budapesti Illetőségű. Mindketten egy gyulai asztalosmesternél voltak alkalmazva s itt követték el a tolvajlást. Csütörtökön délután beállított L e s z i c h vasut-utcai ékszerézs üzletébe egy munkás külsejű ember s arra kérte az ékszerészt, hogy becsülje meg azt a függőt, amelyet magával hozott s amelyet el akar zálogosítani. Az ékszerész hétszázötven koronás zálogkölcsönnek megfelelő árt-szab o 11 a két brilliánt függőért s megkérdezte egyben a becslőztetőt is, hogy honnan „vásározta" azokat? A fiatalember kitérő választ adott erre a kérdésre csupán azzal felelt, hogy a függő a feleségéé s hogy ő a csabai Első Magyar Műbutorgyárban van akalmazva. Erre távozott is az üzletből. Alighogy kiment, észrevette Leszich, hogy a gyanús külsejü idegenre egy másik ember várakozik az utcán. Ez a körülmény még gyanúsabbá tette előtte a dolgot s az egyik tanoncát a rendőrségre küldte az esetről jelentést teendő. Mig a tanonc odajárt, azalatt az egyik idegen át is adta már a szemközti Takarékpénztár egyesületben a függőt. Társa eközben kint várakozott reája. De a Takarékpénztárnál sem ment oly könnyen a dolog. Ott is gyanusaak tünt fel az, hogy munkáskiílsejü ember akar elzálogosítani ilyen értékes függőt s székkel kínálván meg az idegent, a rendőjséget akarták értesíteni. Erre azonban nem volt már szükség. Leszich atkalmazottja útközben találkozott a csabai rendőrségnek egyik legkitűnőbb közegével, Valentinyi biztossal, aki Cselei ós Lacó rend i őröket maga mellé véve a gyanús ide1 genek letartóztatására indult. A Takarékpénztár kapujában meg is találták az egyiket. — Valentinyi megkérdezte ettől, hogy mi a társa neve ? A nyakoncsipett jómadár elmondta, hogy társát Hizó Andrásnak hívják, aradí illetőségű s hogy vele együtt Diószeghy Sándor jómódú gyulai asztalosmesternél van alkalmazásban. Önmagát pedig V 1 e s k ó Gellért budapesti illetőségű asztalossegédnek vallotta. Vleskót Cselei rendőr nyomban bekísérte a rendőrségre, Valentinyi pedig Hizó után ment Lacó rendőrrel. Hizó a legnagyobb nyugalommal feszengett a takarékpénztárban a szókén s meg sem lepődött, mikor a rendőrbiztos neve után érdeklődött: — Kis János vagyok! felelte flegmatikusán. A függő a'feleségemé, Sall Jozefiné, aki Aradon lakik. Valentinyi ezután konstatálta Hizó előtt, hogy hamis nevet mondott be s hogy társa már le van tartóztatva. Hizó Andrást a rendőrségre kísértek, ahol konok tagadással maradt meg állítása mellett. Valentinyi rendőrbiztos nyom-, ban fogalmazott egy vádiratot, hogy az aradi rendőrségtől megtudakolja, vájjon I van-e Aradon egy Sall Jozefin nevü I asszony s ha van, ki a férje ? A táviraj tot már már el akarta küldeni, amikor Hízó András odaállott a biztos elé s töredelmesen bevallotta, hogy a függőt Diószeghytől lopták szerdán este s a csütörtöki déli vonattal utaztak Csabára, hogy elzálogosíthassák az ékszert. A két jómadarat pénteken átkísérték a gyulai rendőrségre, amely régi ismerősöket üdvözölt a két ékszertolvaj személyében. Szabad Endre. Uj halottja van a vármegyének. Szabad Endre, a gyulai római katholikus főgimnázium igazgatója hunyt el csütörtökön este negyvenöt esztendős korában. Az elhunyt épp oly számottevő tényezője volt Gyula város társadalmának, mint az egyházi és tudományos életnek. Erős akarat, SZÍVÓS kitartás, mólyen járó képzettség ós kiválóan nagy ész jellemezték Szabad Endrét s erkölcsi tisztaságának legnehezebb súlya hullott e kiváló tulajdonok másik serpenyőjébe. Szabad Endre, mintaképe volt a „selfsfedtnennek". Önmaga erejéből küzdötte föl magát a közbecsülés, köztisztelés polcára. Szellemi tulajdonai, nagy erkölcsi erejs és erkölcsi akarata voitak segítőtársai abban az útban, mely a pápai kamarás magas fokáig segítette őt. Amikor négy évvel ennekelőtte F e t s e r Antal segédpüspök a gyulai G

imnázium első tanári állására ajánlotta zabad Endrét, a rozsnyói papot, maguk a rozsnyóiak követtek el mindent, hogy ne veszítsék el ezt a kiváló embert S mikor igazgatója lett a gyulai gimnáziumnak, csak ekkor volt megmagyarázható az a ragaszkodás, melylyel Rozsnyó város római katholikus hivei viseltettek Szabad Endre iránt. Az ö igazgatása alatt izmosodott és erősödött a gyulai gimnázium, amely egyik legértékesebb s majdnem pótolhatatlan erőjét veszítette az elhunytban. Szabad Endrének vesebaja volt, mely a nyáron ágybadöntötte. Azóta szenvedte a rettenetes kínokat, miglen a halál megváltotta szenvedéseitől. A gyulai gimnázium tanárai és növendékei ezt a gyászjelentést bocsájtották ki: A gyulai róm. kath. főgimnázium tanárai és növendékei mélyen megindulva jelentik, hogy Szabad Endre pápai kamarás, a nagyváradi lat. szert, egyházmegye misés papja, a gyulai róna. kath. főgimnázium első igazgatója, hoszszas, keresztényi türelemmel viselt szenvedés és a szentségek buzgó felvétele szép virágszála. Ámde az idők változandóságával változott a hadiszerencse is és az avar népnek kezdett letünedezni a szerencse csillaga, mivelhogy az avarok ura, a minden leigázott rabszolga néptől rettegett hatalmas Gocsárd megszegte esküjét, melyet a dicső Hadúr nevére tett. Sötét fellegek tornyosultak az égen s az elefánt agyarból faragott kürt hiába búgott panaszos gyászdalt, hangjai nem jutottak el a hatalmas Hadúrhoz. Hiába égtek az áldozati tüzek, azok füstje nem jutott el Hadúr szine elé, a szilaj szél leverte füstjét, amely szétterült a tanyaföldön. Nagyszakállú, ősz hajú táltosok, kik az áldozatok mysteriumaiban járatosak voltak, gyászt és romlást jósoltak ebből, mert amint a j füst szétterül a földön, ugy fog széjjel széledni a vitéz avar nép a világ minden tája felé. A sötét jelek elcsüggesztették az | avar harcosokat. Kezeik erőtlenül ha- • nyatlottak le s a lenyűgözött ellen itt j is, ott is megverte őket. Sokhelyt már i csak pusztulás hirdette az avarok ha- j nyatló dicsőségét, lehulló szerencsecsil- j lagát. A szennyes vizű Volga, a zivaros I Maros, a kék hullámu Dnieszter táján ! már megtört az avar uralom, csupán a Kerestek táján állottak még íenn a hatalmas „Avar gyűrűk", melyben meghúzódva, rettegve várták a diadalmas frankokat. Leghatalmasabb volt ezek közt Edeles vára. Három oldalról a Kereztek hullámai mosták, hátul hatalmas rengeteg védte. Ez ellen indultak tehát a hatalmas termetű, lenhaju frankok a legnagyobb erővel. Edeles várában már harmadik küldönc jelent meg, hogy a gyászt, pusztulást jelentse, de Edeles vezér telve boldogsággal, nem tudta magát rászánni, hogy szerelmesét ott hagyva, hadba szálljon. Édes csókok, szerelmes szavak, ábrándos tekintetek, röpke sóhajok közt teltek a szerelmesek napjai. Ez alatt a len hajú, savó szemű frankok hidat vertek a Kerestek hátára s észrevétlenül, nesztelenül közeledtek a bevehetetlennek tartott, hozzáférhetetlen helyen fekvő hatalmas földvárnak. Edeles várőrségót az ellen teljesen készületlenül találta. Úgyszólván harc nélkül vették be az erős várat. Amikor már észrevették az ellent, nem igen tudtak védekezni. Hadúr meglazította az ijjak idegét, a csonthegyü vessző, mely máskor rémes sivítással suhant az ellen szivébe, most mint fáradt madár, félúton lehullott. A nehéz gerely sem tudott áttörni Hadúr fagyos leheíletétől megkeményedett tevegőn. A frankok behatoltak a várba s rivalgó kürtjeik az avarok végpusztulását hirdették. A vár közepén kis avarcsoport harcolt oroszlánmódra a betoluló frank haddal. Edeles vezér már tizedik ijjat kapta ki melléből s a vér szakadatig csurgott róla. Végre elhomályosult körülötte a világ s elesett a harcoló frankok súlyos csapásai alatt. Az avar harcosok látván vezérük elestét, hogy legalább holttestét ne találja meg a győztes ellen, felkapták s ledobták a vár alatt hömpölygő Kerezs hullámsirjába. Vége volt a harcnak. A győzelmes frank had elfoglalta a várat és foglyul ejtette a szépséges Menodárát. A harc alatt nem látta urát s most, hogy keresésére indult, elfogták a frank katonák s az ifjú frank vezér elé vezették. A frank vezér szive szerelemre lobbant s édes hívogató szóval, szerelmes tekintetekkel igyezett őt megnyerni. — Feledd el őket, szeress, szeress, szólt az ifjú frank. — Feledni 1 — feleli a lány, te azt kívánod, hogy 'feledjek ? Feledjem el népemet, szerelmemet, mindent? Lát szik vitéz, hogy idegen vagy. Nem, nem soha. És megfenyegette alabástrom karjával a vitéz frank vezért. Ekkor egy hirtelen mozdulattal kirántá magát őrei kezéből s nyílsebesen eltűnt a romhalmaz között. Még egyszer, egyetlen egyszer látták a szőke Kerezs szélén, le hajló ezüstös nyárfák közt, akkor aztán eltűnt . , . A szőke vizű Körözs partján hosszú levelű fűzek, ezüstös rezgő nyárfák között, holdfényes éjszakákon, mikor a feltoluló bárányfelhők titkos homályba burkolják a Körözs táját s a pásztor karámja előtt elszunnyadva, vele szuny nyad el tüze is, a viz szélén, csobogó, locsogó habok halk danája közt, meglobban a fűzbokor, hajlongó sás s megjelenik közte egy karcsú fehér nő alak. Halkan lépeget ide-oda, le-le hajol a földre, mintha keresne valamit. Majd tova libben s halk, panaszos hangon mondja, ismétli: — Nincs sehol, nincs sehol . . . De mikor a kaszás csillag arra nap- j kelet felől már torony magasságig emelkedett az égen s lassankint bibor szint ölt a keleti ég, akkor eltűnik a iátomány, visszahúzódik oda a hajlangó, suhogó sások közé. Majd egy nagy locscsanás hallik, hogy a karám előtt szunnyadó békési juhász fölébred, összerázkódik. Ha idegen téved arra, azt hiszi, hogy egy halóriás vetette fel magát az ezüstös vizén egy kis levegőért de a pásztor ember subáját fejére húzva i bosszúsan dörmögi: — Menodora szelleme . . , után életének 45., papságának ós tanári működésének 20., igazgatóságának 4. évében, folyó hó 28-án, este 10 órakor visszaadta ielkét Teremtőjének. Kihűlt tetemét vasárnap délután fél 4 [órakor a gyulai róm. kath. főgimnázium épületéből kísérjük a Szt Kereszt temetőbe. Az engesztelő szent miseáldozatot április hó 12-én, pénteken reggel 8 órakor fogjuk a belvárosi róm. kath, templomban az Egek Urának bemutatni. Húsvét ünnepén . . . A világtörténet nagy tragöediájának utolsó "jelenete a Golgotán véget ért. A zsarnoki önkény hatalmát féltve, keresztrefeszité a szeretetnek isteni hirdetőjét A diadal mámorának gúnyos rivalgása elnyomta a hivők fájdalmának sóhajtását s zokogását. És eltemetteték . . . A kegyelet kötelességét teljesíteni akaró nők a megváltó sírjához zarándokoltak s megdöbbenve látták, hogy a sirkő elvétetett s angyali hang szólott hozzájuk : — Akit kerestek, nincs itt. Feltámadott ! .. . Az isten és emberszeretetnek szelíd hirdetője a Megváltó — mondhatni — nincs itt, nincs Imi közöttünk. Nincs sok családban, niertJiabár a szeretet képezi a keresztyén család alapját, mennyi családban látjuk mégis ez isteni lángot kialvóban ? Nincs itt a családok nevelői munkájában, melyben az isten és emberszeretetnek kellene világítania s tettre hevíteni, holott az érzékiség, az önzés, a hiúság s az elbizottság és gyűlölködés uralkodnak nagyokban és kicsinyekben egyaránt. Nincs itt a megváltó mi közöttünk sok iskolában sem, hol a tudatos lemondás és erkölcsi önfegyelmezés krisztusi életiránya helyett a gőgös felfuvalkodás s mások felett rendelkező uralomvágy szabnak irányt. Nincs itt közöttünk a megváltó társadalmi s politikai életünkben sem. Avagy az ő jelenlétére mutat-e a hatalommal s a vagyoni jóléttel visszaélők sokféle bűnös merénylete, mely a pokol mélyéből idézi föl a sorsával mindig elégedetlenkedő szociálizmus átkát ? E mai ünnep is eszünkbe juttatja, hogy a mi drága megváltónk nincs mi közöttünk. Feltámadott! A "virág illata a levegőben árad szót. A vizcsep elpárolog, a napfény szerteszórja sugárzatát, a meleg szerte árad. Igy olvad át a Megváltó éltető szelleme emberi nemünk történetébe, hogy át teremtse, megjavítsa e viselt világot. Az isteni eszme, melyet a megváltó személye képvisel, él, éltett s áthat mindeneket. Ne álljunk meg a tagadás e szózatánál: nincs itt közöttünk, hozzánk is szól az égi hang : Feltámadunk ! Föltámadásának nagy ünnepén isteni igazság nyilvánult meg leikeink előtt. Ravaszkodó önkény, furfangos emberi ármány, durva erőszak isteni igazságnak, újélet adó eszméknek terjedését időnkónt meggátolhatja ; kiirtani, elnémítani, megsemmisíteni azonban soha sem birja. A Krisztus tanaiban s életében örökülő isteni igazságok vele együtt föltámadnak, élnek s megtermékenyítve átalakítják az embert a családban, a társadalomban s az ember által alkotott minden intézményben. Embdri alkotások ideig-óráig élnek, de a Krisztusban megnyilatkozó szellem, az üdvösségre vezető ólet-út és világosság örökre megmarad és ól. Ezt a feltámadást és örök életet hirdeti a húsvét nagy ünnepe. Vajha sokan, mindnyájan lélekben és igazságban ünnepelhetnék az isteni igazságok feltámadásának és megdicsőülésének húsvéti kedves ünnepet! Benka Gyula „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A román lázadás. Moldvában tartó béke uralkodik. Oláhországból a következő hirek érkeznek : Vincia kerületben a katonaság öszeütközött a parasztokkal. Négy halott és számos sebesült lett az összeütközés áldozata. Buzeonban, Muscelben ós Prachovában bérelt birtokokon dúltak a parasztok. Gorijban, ahol körülbelül 2000 paraszt akart pusztítani, lecsendesítették őket anélkül, hogy szükség lett volna a katonaság tegyveres közbelépésére. — Vrascában és Covurluiban ismét béke honol. Romanatiban a kormány manifesztumának hatása alatt a helyzet javult. Cilieniben azonban a katonnság egy 200 főnyi gyújtogató csapatra talált,