Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-28 / 24. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 24-ik szám. Csütörtök, március 28. f 18 BEKESMEGY KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElrOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éuricaycdenbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A békésmegyei gyermeknapok. Irta : gróf Edelsheim-Gyulay Lipót. Április 2-án és 3-án olyan eseményben lesz része Békésmegyének és az országnak, amely talán nem kelt akkora feltűnést, mint holmi politikai szenzáció, nagyszabású bűnügyi leleplezés, vagy világraszóló katasztrófa, de amely kihatásában, későbbi eredményében nagyobb behatással lesz a magyar nemzeti társadalom egészséges fejlődésére, mint a tiszavirág-életű szenzációk, leleplezések és az ehhez hasonló események. Ezen a két napon rendezi ugyanis az Országos Gyermekvédő Liga ez idei gyermeknapját. Hogy mit jelent a gyermeknap, annak fontosságát az első pillanatban szinte nem is tudjuk kellőleg mérlegelni és méltányolni. A gyermeknap a gyermekvédelmi ügynek egyik leghathatósabb és legközvetlenebb módja, amelyben az egész nemzet vehet s részt kell, hogy vegyen ! Az Országos Gyermekvédő Liga megalakulása előtt a gyermekvédelem ügye felettébb lanyhán történt Magyarországon. Az állam, amely minden alattvalójának egyformán védi jogait, és érdekeit, nem teljesíthette eléggé a gyermekvédelem ügyét; a magyar társadalom pedig, amely minden szépért és hazafias dolgokért tud és tudott is lelkesedni, a kellő irányítás és útbaigazítás hijjával nem tudta kellőleg a gyermekvédelem ügyét felkarolni. Az a sok ezer szerencsétlen kiskorú gyermek, akik árvaságra jutva, szerető és gondozó kéz nélkül magukra maradtak, vagy akiket az élet kegyetlen nyomorúsága kilökött az utcára, évről-évre növelte a gyermekproletáriátus társadalmát, amelyből a nagykorú bűnösök osztálya került ki idővel. A nyomorúság, a nélkülözés, a megrögzött bűnösökkel való gyakori érintkezés a züllés útjára kényszeritette ezeket a szerencsétlen teremtéseket. Az állami intézmények: menhelyek, otthonok, lelencházak, javítóintézetek stb. csak jelentéktelen részüket voltak képesek befogadni, a társadalom pedig — sajnos — nem nyúlt eléggé radikálisan a gyermekmentés munkájához. Az árván maradt gyermekek egy részéről még gondoskodott ugy, ahogy, de már a züllött, vagy a züllés veszélyének kitett gyermekekről nem igen tudott gondoskodni. A törvény intézkedései értelmében csak a kiskorú gyermekek, amig bíróilag elmarasztalva nem voltak, még a javitóintézej tekbe sem kerülhettek be s igy a tárj sadalom úgyszólván rákényszeritette, hogy az utcára kilökött zsenge gyermek a bűn útjára térjen. Az Országos Gyermekvédő Liga ezután nagyszabású intézkedésekkel lépett föl a gyermekmentés érdekében. Egymásután valósította meg s valósítja meg programját, amelybe mindent felvett, ami csak összefügg a gyermekvédelem és gyermekmentés ügyével. Szervezkedését az egész országra kiterjeszti s programja megvalósításában az állam legmesszebbmenő támogatásban részesiti. A Liga gyermekvédelmi akciójának legnagyszerűbb ténye a gyermeknap minden tekintetben impozáns lesz, méreteiben pedig olyan nagyszabású, hogy minden ilyen irányú társadalmi mozgalmat felül fog múlni. Ezen a két napon az egész magyar társadalom meg fog mozdulni és nem marad senki, aki meg ne nyitná erszényét a gyermekmentés oharitativ jellegű két napján. Ezen a két napon az ország minden részében gyüjtőurnákat állíttat fel a Liga s az urnákba szegény, gazdag belefogja dobni a maga filléreit, vagy aranyait. Kereskedők, iparosok, ügyvédek, orvosok és minden foglalkozású emberek erre a két napra eső jövedelmüknek tetszésszerinti kis hányadát ajánlják fel a Liga alapjának javára. Kik ezen a két napon végzik szükséges bevásárlásaikat, önkéntelenül is hozzájárulnak ily módon a gyermeknap eredményének sikeréhez, mert az üzletek tulajdonosai a kereskedők két napi bevételükből bizonyos részt a Liga pénztárának küldenek be. Békésvármegye közönsége, hisszük, kifogja venni a maga részét ebben a társadalmilag s nemzetileg egyaránt nagyfontosságú mozgalomban. Az ág. ev. felügyelő válság kérdéséhez. Áchim L Andrást nem jelölték. Ki lesz Zsilinszky Endre utóda ? A békéscsabai ágostai evangelikus egyházban, dr. Zsilinszky Endrének lemondása következtében betöltés alá kerülő felügyelői tisztség körül, élénk eszmecserét folytatnak mostanta a presbitérium tagjai. E diszes, megtisztelő s ugy erkölcsileg, mint szellemileg egész embert kivánó egyházi hivatal elnyeréséért olyanok is versengenek, akik alig érezhetik magukat kvalifikáltaknak arra, hogy a sok tudást, járatosságot és körültekintést igénylő hivatalban Zsilinszky Endre dr. utódai legyenek, de akik csupán azért akarják kandidáltatni magukat, hogy a széthúzás, szertecsapongás szellemét s a pártpolitikai törekvések harcát bevigyék az egyházi életbe is. Hát ez a törekvés aligha fog sikerülni, mert a békéscsabai ágostai evangelikus egyház presbitériumának felvilágosodott tagjai egytől-egyig tudják azt, hogy az egyház érdekeinek egyeteme sokkal tiszteletreméltóbb és szeplőtlenebb terrénum, semhogy emberi gyöngeségek és törekvések részére védbástyákat építhessünk a közelében. E tudatban annyira egyesülnek a presbitérium tagjai, hogy erélyesen és hathatósan visszautasítanak minden ily irányu kísérletet. Tapasztalható volt ez hétfőn is, mikor egy huszonnégy tagból álló értekezlet foglalkozott a jelölés kérdésével, hosv a végleges megállapodás előtt javaslatokat terjeszthessen a presbitérium keddi ülése elé. Ez az értekezlet, melyet a kandidáló bizottság tartott, három nevet kolportált az egyházfelügyelői állással kapcsolatosan: S a i 1 e r Gyula bankigazgatóét, Kocziszky Mihály földbirtokosét és Áchim L. Andrásét. Áchim L. András már régebb idő óta készíti a talajt, hogy a békéscsabai ágostai evangelikus egyház felügyelője lehessen, de a hivek túlnyomó többsége Áchim társadalmi viselkedésére és közéleti szereplésére való tekintetből nem veszi figyelembe ezeket a kísérletezéseket. Ennek adott kifejezést a kandidáló bizottság is, amely Áchim L. András jelölését elejtette s S e i 1 e r Gyulát ésKociszky Mihályt jelölte Zsilinszky Endre dr. méltó utódaiul. Kedden délután Áchim L. András hívei tömegesen jelentek meg a presbitérium gyűlésén s voksaikkal azt Békésmegyei Közlöny tárcája. Glaudus bátyámhoz. Irta : Két-t ss. Hitem, családfánknak két erős hajtása Helyet kér magának fenn a Parnasszuson , . . De a legkisebbről álmodni se mertem, Hogy a másik kettő árnyékába jusson. Tudtam, Helikonnak szent berkei közé Édes vérem : Claudus, már régen eljutott . . . Remélni sem mertem : Két-ess is odaér, Ámbár Pegazusom lábad nyomán futott. Az irodalomnak hatalmas nagy fáján Egy ágon három e -SSS lett, egy-egy kis virág*). Szerény bár a színünk, de mivel nemzeti, Szeretettel nézi egy-egy szűkebb viiág. Múzsáink nem járnak bár szmirna-szőnyegen, De az útirányunk becsületes, tiszta ; Szecesszióban sem dőzsöl íhletszomjunk, Az csak a magyar föld gyöngyharmatát issza. Az a csöndes fészek, az a zsúpos kis háí, Messze a csobogó Ipoly partja mellett, Talán tudja, érzi : - s talán büszke is rá; Szülöttjei miatt pirulni nem kellett. Ez az elismerés, ez a szent büszkeség Jobban esik nékiink, mint a hír pálmája : Mert mi ebből sejtjük: Milyen nyugoJt, édes, Áldott két öregünk hosszú síri álma. Elvakult önteltség távol is áll tőlem, Midőn odatettek utánad a sorba. De hogy távolból is követhetlek téged, Arra vagyok büszke, azt becsülöm sokra. A te nemes szived lángolása nélkül Én most valahol a sötétségben járnék . . Vedd hát édes bátyám hálámnak jeléül, Ha most úgy követlek, mint napot az árnyék. Dohus Anna. Irta : Zöldy Márton, ° Lásd : Magyar Írók élete és munkái 102. füzet. A szedő. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Ámbár hogy Dohus Mátyás csak egyszerű férfisuszter volt, mégis nevezetessége lett a mi nagy alföldi városunknak. A nevezetességet, vagy helyesebben emlegetettséget nem egyéni nagy kvalitásokkal, még kevésbbé szakmabeli alkotásaival vivta ki. Anna leánya tette híressé. A természet termő képessége, mikor Dohus Annát megalkotta, ha nem is mivelt csodát, de remekelt. Ez a suszterleány igazán ragyogó szépség volt. Ragyogott a szeme, a foga, az arca, de főleg a mosolya De mintha a természet nem elégedett volna meg ezzel a külső, fényes stafirungga', egyébb előnyös tulajdonságokat aggatott rá. A szép Anna remekül tudott citerázni és énekelni s a polgári bálokon ugy járta a csárdást, mintha a Gráciáknál végezte volna a táncfolyamot. Tizenhat „éves korában már teljesen fejlett volt. Ő vezette özvegy atyjának, Dohus Mátyásnak a háztartását. Sütött, főzött,.vasalt, mosott, mángorolt, súrolt, tehenet fejt, vajat köpült és baromfiakat tenyésztett. Nagyon rendes, dolgos leány volt. Hiszen ha nem lett volna olyan felötlően, olyan kihívóan szép, nem is rónám én ide az ő kalandos történetét. Annyival kevésbé, mert akkor férjhez ment volna Daru Pálhoz, az elegáns, szénfekete szakálu fórfiszabóhoz, ki Annát, mikor tizenhat éves sem volt, szertartásosan és komolyan megkérte. Ebből a házasságból, bár Dohus Mátyás egy szóval sem ellenezte, egyelőre nem lett semmi. Nem is lehetett, : mert a fiatal Tallér báró, ki akkor öröI költe nagynénje vagyonát, megszöktette. Ez volt a szép Annának első figyei lemreméltó szenzációja. Meg kell vallanom, hogy kissé különösen, gyanakodva tárgyalták ezt a nem közönséges esetet. Néni egy, de tíz, husz ember is akadt, ki becsület- és legszentebb becsületszavára esküdött, ho ry Dohus Mátyás, az apa tudott a leánya bekövetkezendő szökéséről. Sőt a Daru szabó egyik inasa azt állította, hogy tulajdon szemeivel látta, hogy az öreg Dohus a saját kezével tette kocsira art a koffert, melyben állítólag Anna legszüsége3ebb fehérneműi voltak. Hat hét év múlva, mikor már többé kevésbé napirendre tértek a nem közönséges eset fölött, Dohus Anna visszakerült apja házába, ha jól emlékszem Svájcból. Az eset magyarázata sem váratott magára sokáig. A bárói család jogtanácsosa, az öreg Hunger ügyvéd beszélte el a szerelmi kalandnak iikvidációját. Mikor ugyanis a fiatal báró nagybátyja meghallotta öcscsének a suszterleánynyal való feltűnően páros távozását, azonnal intézkedett, hogy a nőkedvelő bárófiut a legelső ideg-szanatóriumba helyezzék el. Egyúttal gondoskodott, hogy Annának az uradalom pénztára kétezer forintot fizessen ki. Anna a kétezer forinttal és az átélt kaland izgalmaival a háta mögött, ugy jelent meg otthon, mintha abszolúte semmi sem történt volna. Valami különös, de nem ellenszenves szemérmetlenséggel fogadta az emberektől a kalandjára vonatkozó megjegyzéseket. Nem i tudtam megérteni, hogyan válhatott ebi bői a kisvárosi suszterleányból minden átmenet, előkészület nélkül kész kokott ? Próbáltam összehasonlítani a többi vele egy rangban álló leánynyal az utcában. A külömbség ég és föld volt... Hallottam, mikor a takarékpénztári igazgató megkérdezte tőle, hogy milyen az a Svájc ? Anna az elfogultság legcsekélyebb látszata nélkül, teljes elfogultsággal felelt: — Nagyon szép . . . csak az a kár, hogy kevés ideig mulattam ott . . . Aztán kiegyenesítette szép hattyunyakát és szinte kihívóan mondotta : — Remélem még emegyek én oda .. . Talán félesztendeig se volt otthon, mikor újra központja lett az érdeklődésnek. Nem csakélyebb dolgokat beszéltek, minthogy a fiatal báró nagybátyja, ugyanaz, aki öcscsét a szanatóriumba helyezte el, sürün megfordul a Dohusék nádfedeles, deszkakerítéssel övezett házában. De ezek a hírek nem értak rá kifejlődni. Zátonyra jutottak . . . Anna azon a héten egy biztosítási főhivatalnokkal enyhébb éghajlat alá, Italiába vitorlázott. Ez a kaland is rövid lefolyású volt . . . Anna újra hazakerült s most is igen melegen nyilatkozott Olaszország természeti szépségeiről azoknak, kik ebben az irányban kérdést intéztek hozzá. Aztán néhány hónap múlva ugy festett a dolog, hogy Dohus Anna letűnik a helyi botrányok színpadáról. Az hallatszott ugyanis, hogy anyai örömöknek néz elébe . . . Az időpont fölötte kritikus volt. Nem lehetett pontosan meghatározni, hogy a születendő gyejmek, kit vallhat apának : az öreg bárót, vagy a fiatal biztosítási főhivatalnokot. Az anyaság külső körülményei mindenesetre lényegesen megcsappantották az Anna iránt való érdeklődést. Már-már elfeledték az emberek, hogy minő érdekes izgalmakat szerzett nekik,, mikor megtudtuk, hogy fia született s hogy mihelyt körülményei engedik, végképp eltávozik szülőföldjéről. Kivel és hová'? Az egyelőre titok volt.