Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-21 / 22. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 22-ik szám. Csütörtök, március 21. BEEESHEGfT EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElfOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. El3fizctni bármikor Icbct concgycdenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A békésmegyei népkönyvtárak. Békéscsaba, március 20. Az a dicséretet érdemlő aktió, mely a földmivelésügyi kormány támogatása mellett Békésvármegyében a közművelődés érdekében megindult, olyan kulturhistóriai mozzanat, hogy lehetetlen arról bővebben és érdemlegesebben ne beszélni. Akinek csak egy szemernyi bepillantása van a köznép viszonyaiba, az láthatja és tapasztalhatja azt a mármár végzetesnek mutatkozó állapotot, amit például az alkohol és a korcsma eredményezett. Ha csak két három évtizedre tekintünk is vissza, tapasztalhatjuk, hogy a békésmegyei patriarchális életmód, a nyugodt, higgadt temperamentum, amely szinte jellemző tulajdona volt az alföldi parasztnak, miképpen elvadult. Ami szilaj elem az alföldi parasztban volt, az szépen kisajátitódott és lett belőle erdei betyár, tiz vármegyére szóló zsiványhad. Régente a jó magyar ember csak akkor ütött gyilkoló eszközeinek markolatára, ha nyelvét, hazáját, vagy szabadságát fenyegette veszedelem. Máskülönben a templom, vagy a család, az eke és az anyaföld voltak az ő egész világa. Ezeket szerette s élt, halt érettük. Ma már ugy érzi a nép, hogy idegenkedik a dogmatizmus merevségétől és ennek tulajdonítható az alkoholnak oly nagy mértékű elterjedtsége. Pedig az emberi léleknek szüksége van bizonyos nyugvó pontokra, melyek ha hiányzanak: emberi méltóságunk az állati anyagiasságba sülyed. A népkönyvtárak létesítésétől várjuk a purifikáló hatást, bár ugy találjuk, hogy a népkönyvtárak létesítését megelőző intézkedések tekintetében valami mulasztás terheli illetékeseinket. Angliában például az alkoholizmus terjedését szorították szűk korlátok közzé szigorú intézkedésekkel. Angliában minden részeges embernek törzslapja van a rendőrhatóságnál és a részegség sohasem enyhítő, hanem sulyosbbitó körülmény. Ilyen intézkedések nálunk is szükségesek, ha oda akarunk jutni, hogy népünket a zülléstől megmentsük. Ha a kormány becsukatja vasárnap a korcsmákat, igaz, hogy ezzel az államjövedéknek egy tekintélyes részét fogja elveszíteni, de másrészt nagy erkölcsi nyereséghez jutunk, mert a nép a könyvtárakban fogja eltölteni vasárnapjait. S már nagyon is itt van az ideje annak, hogy a nép azt a boldogságot is élvezhesse, amit egyedül és kizárólag a tudás, az önismeret és az önbecsülés nyújt. Hare a selyemfonodáért Gazdasági egyesületünk a kormányhoz. Mikor kezdik az építést? A Békésvár megyébe tervezett selyemfonóda felállításának, illetőleg az ópités megkezdésének érdekében sorompóba léptek már mindazok, kik döntő befolyásukkal az uj ipartelep ügyét irányítani képesek. Fábry Sándor dr. főispán, hónapok óla buzgólkodik azon, hogy a miniszter elhatározását Békéscsaba érdekében mielőbb megnyilatkozásra birja s kivüle — erkölcsi testületeink közül — a gazdasági egyesület még az, amely határozatban mondta ki, hogy a békéscsabai selyemfonóda építésének elrendelését egy a földmivelésügyi miniszterhez intézendő felirat j kereteiben megsürgeti. Vármegyénk gazdasági egyesülete j helyes nj'omon járt, mikor a selyem! fonó építésének elrendelését megsürgetni határozta el. Ezzel élénken beigazolta azt is, hogy az a sok rágalom, melylyel a klóakák söpredéke derék, alföldi gazdáinknak egyesületeit illeti, épp olyan hazug és alaptalan, mint aminő hazug gerinc tartja fenn a nép érdekeit istápolónak vallott közéleti „vezérek" működését. A békésvármegyei gazdasági egyesületnek mély szociálisérzéket különben ezelőtt is csak azok | nem akarták respektálni, akik jómaguk | nimbusát féltették attól, hogy ennek | az egyesület tényének, határozatainak s a munkálkodó nép érdekeit védő cselekedeteinek ismertetésével kiábrándul a | dolgozó sokaság s észretér, hogy az a sok uszítás, melyre a vezér urak klválóan hivatottaknak látszanak, csak a tehetetlenség, az irigykedés és gyűlölet rágalmaiból szerzik igazaikat. Vagy álljon hát elő az a nemtudom én minek hívják népvezér s merészkedjék bevallani, hogy ő, vagy ők is tettek már valamit a dolgozó munkáskezek érdekében 1 Merészkedjenek bevallani, hogy a gégeköszörülésnél, toroktornánál más egyébre képesek volnának, avagy, hogy érzékük lenne a nép jólétét előmozdító intézmények iránt ?! Lám, a gazdasági egyesület, a munkásnyuzónak, tizezerholdas-bünszövetkezetnek s más megtisztelő cimnek örvendő gazdasági egyesület felfogni volt képes azt, hogy a selyemfonóda 4CD munkásnak állandó kereseti forrást nyújt s tudta, hogy az ő sürgető írásával 400 kenyérre váró munkásleánynak tesz humánus szolgálatot. Előző értesüléseink szerint Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter végképpen elhatározta már, hogy ezt az ipartelepet Békéscsabán fogja felépíttetni. Ez a tény azonban nem von la semmit a gazdasági egyesület feliratának értékéből, amely — hisszük — kellőképpen s intentiójához méltóan meghallgatásra talál a kis emberek érdekeit védő kormánynál is. A selyemfonó felállításának kérdését s az építés megkezdését legközelebbi napjainkban már végleg megoldják. Hír szerint április hó második felében fognak hozzá az építéshez s remélhető, hogy télire már meg is kezdik majd az üzemet. Gselédsztrájk itt is, ott is. Az izgatók dolgoznak. Nem nagy eredménnyel! . . . Rettegés és félelem között várják Békésvármegye gazdái április elsejét. Erre a dátumra ugyanis nagy veszedelmet hirdetnek azok a széltrombitások, akiknek legfőbb foglalatosságait aooan rejlik most, hogy a'házak falaira ördögöt fessenek. A vármegyn minden részéről ludósitás érkezik, hogy' az éves cselédek megtagadják a muniát s lüfv most jelentették ki, hogy április elsejével kilépnek a szolgálatból, ha a szerződésben megállapított díjtételeknél jóval magasabb fizetést nem biztosit részükre a gazda. Megnyugtatjuk a rettegőket, hogy kósza hirek egyáltalán nem vetik előre egy fenyegető veszedelemnek árnyékát. Ha a béresek és éves czelédek közül itt-ott tömegesen forgolódnak is, ez csak a titokban dolgozó uszítók munkájának tulajdonitható. Az uszítók elárasztották egész Békésvármegyét röpirataikkal s fizetett embereikkel, akik lelketlenül és élősködő konfidentiával arról az oldalról igyekeznek fölkelteni az amúgy is békétlenkedő pórnak szilaj követelőzését Békésmegyei Közlöny tárcája. Fejes Nagy István és az állam. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Szabó Imre. A vásáros piac közepén álldogált István uram jó tizenkét falubélivel. Hogy csak a nagyobbakat említsem, ott voltak Deres Ferkó, a falu csodadoktora, sőt még Kerekes András is, akinél külömb embert egész Vas nem termett. Csupa ész volt ez színültig; kicsi híjjá, hogy ur nem lett belőle s az a kicsi hiba is ő benne leledzett, mivelhogy megugrott az iskola padjáról. A többiek, akiről keveset jegyezhet fel a krónika, ott állottak körben köröttük ós lesték az ajkukról kiszaladó, ámbár gyéren eregetett szavakat. Mert bizony a vásár igen élénk volt. Nagy zsivajjal hömpölygött az embertömeg, kivált az asszonyféléje s össze-vissza kígyóztak az emberfejek. Alkukiáltozás, haragos szitok, dévaj sikoltás, gyermeksirás verte fel hangosra a házaktól körülölelt teret s a hangzavarba itt belesivitott egy rosszat sejtő malac, ott belegagogott egy élte alkonyát érző kácsa. Már pedig Kerekes András ahhoz volt szokva, hogy mikor ő beszól, még a légy sem dümögjön közelében- Itt valahogy sórtve érezte a tekintélyét. No de támadt egyszerre riadalom a könyökösszomszédságukban, ahol Bedek Pálnó árulgatta a kövérre hizlalt marháit. Mert, uram teremtőm, mégis csak istentelenség az, hogy az a farizeus lelkű vámszedő, akit az Isten akárhová tegyen, kereken 5 pengőt követelt helypénz fejében egy olyan érdemekben és kácsapecsenyóben neki gömbölyödött tekintélyes perszónától, mint a minő Bedek Pálné. Éhen kell veszni manapság a szegény embernek 1 Azért eleinte sírásra j fogta a dolgot; ugy megsirt, ugy megjajgatott, hogy kövér arcái csattanó pirosra vörösödtek s lélegzetét fulladásba fojtotta a keserűség. Bizony megkönyörült volna rajta még a hóhér is. A hóhér meg, de a farizeus lelkű vámszedő nem. Kemény maradt az, mint a szikla. De már erre más szél kerekedett Bedek asszonynéni lelki indulattengerén. Két csípőjére csapta hatalmas tenyereit s förgeteg módjára hullott a szeiíibnél-szebb cini és jókívánság a vámszedő hajzat.'au fejére. Már pedig jaj annak, aki ott ül vacogó foggal egy kapu sarokban, ő a megmondhatója! De a vámszedő szivén ez se lágyit. Összeráncolja a homlokát, amire a szemöldöke felszalad a feje búbjára, kidülleszti zsinóros mentével ttkart mellét s a fensőbsóg hangján, büszke önérzettel mintha egy szóval szótakarná morzsolni a neki bőszült asszonyt, oda böki: — Hja, az' állam I És csakugyan ugy megáll erre Beclekné nyelve-malma, mintha egyszerre leeresztették volna a zsilipet. Meggörbül a háta, megjuhászodik az ábrázata és gyorsan kifiz?ti az 5 pengőt. Mert szörnyű is az a szó : az állam ! Mennyi mindent rejteget magiban, menynyi titokzatost ós rémeset foglal egy fogalommá. Megborzong attól, akárki hallja. Mert az országot szeretjük, a hazát imádjuk, hanem az állam ! — jaj nekem, ez a mi fekete rémünk, amely ringatja bölcsőnket és behantolja sirun; kat s a gallérunknál fogva vezet azon a tüskés uton, mely az elsőtől elvezet j a másodikhoz. Senki sem futja meg I egyedül ezt az utat: nyomában az állam ; senki sem halad rajta árván : vele az állam. Bedekné asszony is ugy érezte, mintha egyszerre torkon ragadta volna az a letéphetetlen kigyó s a fülébe sziszegte volna: hát elfeledtél ? De nem- \ csak ő, hanem a bölcs Kerekes András, sőt a rettenhetlen Fejes Nagy István is megremegett erre a szóra. Az állam ! — szorongatta mindegyiknak a torkát. Legelőbb a Miska gyerek rázta le magáról s adott hangot. — Már hogy kicsoda is voltakép i az az állam ? Senki sem szuszant erre a kérdésre, még csak Kerekes András se nyitotta fel a száját. Pedig ahol nagyot kérdeztek, ott neki kellett választ adni. Érezte, hogy minden szem reá tapad, s ez a sok simogatás pirosra nyalta az arcát. No, csak nem a szégyen pirja! Azért is mondania kell valamit. — Hát öcsém, tudod te, hogy kicsoda az Isten ? — Nem egészen. — No akkor fogd be a szádat. Ilyen az állam is. — Olyan az, szóla István uram, ravasz ábrázattal tekintvén csudadoktor komájára — mint a kirurgus ; nem segít, még is kell fizetni, de azért mégis kell : neki lennie. Fenékig hasogatta Deres Ferkó v ei sójét ez a mondás. — Hanem azért mégis fél tőle kelmed, a rettenthetlen. Fejes Nagy István uramnak nem mondhattak volna nagyobb gorombaságot. Már hogy ő fél; ő, aki holdvLágos éjfélen, mikor csak a bagoly huhogott a szomszédos rengetegben, pipaszó és vidám fütyörészés mellett sétált végig a temetőben. Ö fél! Jaj, ha most ugy a keze ügyébe került volna az az állam, aligha maradt volna épen az oldalbordája. De azért megmutatja még ő, akárhogyan is I Már hogy kicsoda, micsoda, tulajdonképpen az az állam, azt Kerekes András döntötte el ilyenképpen: Az állam olyan mint a föld. Fölöttem a levegőég, az égboltozat s rajta a csillagok. Felemelem a lábamat, akarván hogy oda jussak. Nyujto n, nyújtom, már ment is vagyok a földtől, elhagyom — de aztán csak megint visszatoppánok a földre, ismét csak ott vagyok. — Avagy tudod-e Miska, miből áll az ember? — Aszongya a tisztelendő, hogy testből és lélekből. — Ugy vagyon. No hát, a lélek az te vagy, a test az állam. Ha megölöd a testedet, mi lészen véled? — Aszongya a tisztelendő, pokolba jutok. — No látod, azért fogd be a szádat. Be is fogta Miska gyerek egész hazáig. De Fejes Nagy István uram sem nyitotta ki egész uton. Hiába ringott a szemhatáron a kalászfejek sárga tengere, hiába hajladozott eléje az utmentén a vadrózsa, ós játszott mentéjével a tavaszi szellő, az ő oldalát mindegyre az furdalta : az állam, az állam ! Ráfeküdt ez a rém a mellére, a szive fölé, ugy érezte, mintha fekete száz torkával ásítana reá s körülcsavarná kigyótestével a derekát. Már ott haladt az alvégen s még mindig agyában motoszkáltak a terhes gondolatok. Ha a Miska gyerek nagynagy futtában neki nem szalad, talán igy bandukolt volna egész hazáig. -- Mi a szösz bánt, hogy ugy nekem rontottál ? — Haj, Fejes Nagy István uram, nagy baj van. Itt az állam I Egész végig megborzongott erre István uram hatalmas termete. — Már hogy itt van-e? — Itt az. Viszi is, amit elvihet. De legjobban a teheneinkre fáj a foga.