Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-14 / 20. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY nem kötött még szerződést. Végül Gádoros község 600 pár aratómunkása egyáltalán ne:n akar szerződést kötni Az aratási szerződések körül mutatkozó nehézségekhi_z hozzájárult a gazdasági cselédek bérmozgalma is, melyet azonban egy-egy garázda, izgató cselédnek elbocsátásával és a hatóság közbelépésével mihamar megszüntetni sikerült. Felfüggesztette az alispán a nagyszénási földmunkás-csoport működését, amire az nyújtott indokolt alapot, hogy ez a csoport egy tizenötös bizottságot választott azzal' a feladattal, hogy az esetleg szerződni akaró munkások megakadályozzák tervükben. „Vegyesek" cimü részében az alispáni jelentés beszámol arról, hogy Popovics Szilveszter békési főszolgabírónak Békés község ügykezelése körül tapasztalt lényegesebb szabályelleneségek miatt intézkednie volt szükséges. Kondoros község másodjegyzőjét, Fülöp Józsefet pedig szabálytalan járlatkiállitás miatt 50 korona pénzbirsággal sújtotta a szarvasi főszolgabíró. Ehhez a fejezethez tartozik az is, hogy dr. Fábry Sándor főispán fegyelmi eljárást rendelt el J a n o v i t s Kálmán békésszentandrási községi írnok ellen meg nem engedett magánmunkálatok teljesítéséért. Kétegyháza község polgárainak békétlenkedéséről ezeket jelenti az alispán: „A felszaporodott közadd tartozások behajtására a pénzügyigazgatóság által kiküldött állami végrehajtó törvényes működését senki és semmi sem akadályozza ; egyes késedelmes fizetők körében az állami végrehajtó kiküldése ugyan nyugtalanságot keltett, ami a nem fizetési rendszer további fentartása érdekében kérvények beadására vezetett, mindez azonban a. „hasonló" (?) körülmények között „megszokott" (!) mozgalom mérvét nem haladta felül s az általános ós „szokott" (!!) békés nyugalmat nem zavarta. Az állami végrehajtó kiküldésének szemmel látható eredménye azonban az, hogy a hátralékos adókat a fizetésképesek tömegesen és naponként nagy mennyiségben önként befizetik." Tótkomlóson február hó 24-én népgyűlés volt, amelyen kimondották az egybegyűltek, hogy a községnek Csanádmegyéhez való átcsatolása és Tótkomlósnak járási székhelylyé való tétele érdekében megkezdik a két vármegye törvényhatósági bizottságát Az alispán jelentéséhez elsőnek S z a 1 a y József és M o r v a i Mihály szólottak, akik felpanaszol ák, hogy a hatóságok enyhén bánnak el a szerződésszegő béresekkel és a szakcsoportokkal szemben. Ambrus alispán kijelentette, hogy e tekintetben már erélyes eljárásra utasíttattak a főszolgabirák s ezt a rendelkezést most megújítja az alispán. Veres József azt kifogásolta, hogy a tótkomlósiak mozgalmához semmi észrevételt nem fűz az alispán. Ambrus azonban válaszolt Veresnek s válaszában arra utalt, hogy a tótkomlósi határozat amúgy is a törvényhatósági bizottság elé kerül, amelynek határozata értelmében az alispánnak is módja lesz leirni a községhez. Ezekután az ülés tudomásul vette a jelentést. Szeghalmi eset a t. Házban. Hol van a királyi tanfelügyelő ? „Megváltó"-csemeték Békésvármegyében. Aki figyelemmel kiséri a politikai mocsárból táplálkozó budapestinaplónak hasábjait, nem egyszer tapasztalhatta azt, hogy egyik-másik oldalán akad néha békésmegyei irásra is. Olyan irásra, amelynek gyökere a darabont-korszak agyagos földjébe nyúlik s hangulatfestésnek zagyvalékából terem gyümölcsöt. Ezidöszerint — hála a. mindenhatónak — csak két ember fut a budapestinaplófélék elismerése után. Egyik sem veszedelmes indivuum. Az elsőt ugy hívják, hogy „volt népvezér", a másikat pedig : Szeghalmi Gyula néptanítónak, aki Szeghalom község tudományszomjas apróságaival ismerteti az irás olvasás mesterségét. A néptanitóskodás nemes feladat. Vagyunk egyen-kettőn, akik átéreztük ezt akkoriban, amikor ugy vallottuk még,, hogy a honszeretetnek és hazafiságnak igazi őrei, lelkes bajnokai és sziklaerős védői maguk a néptanítók, akik a zsenge, ifjú lelket a nemes erények ágaival ojtogatják be. A tanitó nem foglalkozott akkor pártpolitikával. Csak egy politikája és csak egy pártárnyalata volt abban az időben. S ezt a pártárnyalatot igy fejezte ki három | szóval: „A haza mindenekelőtt!" Szeghalmi úrék, ott a Sárréten, uj iskolát szabtak a tanítók elé. Bölcs iskola, okos iskola, csak az a baj, hogy egy kicsit túlontúl tudálékos. S ez a tudálékosság sokszor má3odranguvá sülyeszti a csizmadia remekét is. Hogy erról meggyőződjünk elég, ha figyelemmel vagyunk Szeghalmi uraiméi „működésére". Szeghalmi Gyula nevével első izben egy felvidéki tanítóegyesület közgyűléséről szóló referádában találkoztunk. Ezért vált akkor nevezetessé, mert a nemzetközi hősök szájaize szerint beszélt. Hogy mit beszélt ? Sok ürességet, sok frázist, sok ellesett és csattanós végű jelszót pattogtatott. Csak éppen azt nem mondta, hogy ki kell rekeszteni a hazafias, magyar tanítói karból azt, aki piros lobogóval szeretné földisziteni az iskolát nemzetiszínű trikolor helyett. A második alkalom, amikor szerencsénk volt Szeghalmi Gyula ur nevével találkozni, már szőnyeges helyen történt : a képviselőház folyosóján. Jobbrabarla gurult ez a név. Pad alá ós székek közé s talán más helyre is, ahová mi nem követhettük. Ennek az ünnepies ki-beröpülésnek históriája egy különös ukázhoz fűződik, amelyet e hónap elején intéztek Szeghalmi és társai Fábry Károly országgyűlési képviselőhöz, a gyomai kerület követéhez. Nem kevesebbet mond ez az ukáz, mint azt, hogy az esetben, ha Fábry Károly nem kutyafékomadtázná le a közoktatásügyi kormány javaslatait, amelyben ők — a szeghalmi Szeghalmiak — csak a klerikáris reaktió té'rhoditását látják, de egy mákszemnyi jóindulatot sem olvasnak ki abból a tanítók helyzetjavitására vonatkozóan, akkor ők — már mint a szeghalmi Szeghalmiak — belépnek a világotmegváltó szociáldemokrata pártba s a jövendő választások idején levonják a következtetéseket is. Hogy Szeghalmi urék niit vonnak fel vagy le — ehhez semmi közünk. De igenis közünk van ahhoz, hogy magyar tanitó arcpirulás nélkül bevallani képes, hogy a hazát- és Istent tagadók táborába áll, ha az az állam, amelynek javain Szeghalmi ur és társai felnövekedhettek, nem reparáltatja rögtön az előző kormányok bűneit. Szeghalmi urék közéleti szereplése nagyon is megérett már arra, hogy a királyi tanfelügyelő nagyobb figyelemmel kisérje Szeghalom község iskoláit, mert, ahol ilyen tanitók vannak, ott a legteljesebb mórtékben félteni kell a zsenge, minden iránt fogékony gyermekeket a konkolytól és mételytől. Nem szolgálnók az igazságot, ha általános vonatkozású cikkünk keretében meg nem emlékeznénk arról, hogy Arató Lajos tanitó és egynehány társa e botrányos ukáz hírének vétele után nyomban kijelentették, hogy ők nem azonosítják magukat Szeghalmi Gyuláékkal, akiknek azt javasoljuk, ha nincsenek megelégedve a tisztes tanítói hivatással, hogy csapjanak föl — vándorapostoloknak. Igy mindenesetre több i keresetük lesz. Mert a szegény nép pártós „péterfilléreit" nem az állam s nem is a kultuszminiszter kezeli. Fegyverkeznek az ünneprontók! Meg akarják zavarni a nemzeti ünnepet. Egy becsületes névtelen. Minden alkalomszerűség megszüli a maga parazitáit. Ugy élősköd nek ezek mindenen, mint a falevél pusztító állatkája szokott élősködni a friss hajtásokon. Előbújnak, ha napsütés van és visszahúzódnak rejtekhelyeikre, amikor szél zörgeti össze a leveleket. Ott gubózkodnak ki, ahol vetőfény éri lárvájukat s kigubozkodván, megkezdik a munkáit. Szemtelenül, mint a pióca és kiálhatatlanul, mint a piacilégy. Ezek a paraziták, ezek az aprófejü mikrocefallok, amelyek tavaszidőn nagyobb életerőre kapnak, most újra munkához akarnak látni. Március 15-ikét választották cselekvésük idejéül. Ez a nap reájuk is különös hatást gyakorol. A szabadság mindent átlengő szelleme megcsapja ilyenkor őket s a természetjogoknak tisztességes embereket illető részéből just kívánnak ők is. De hogyan kívánják ezt a just ? Akképpen, hogy ilyenkor ne kellessen tisztelettel viseltetniük a mások joga, a mások kötelessége, a mások érzelmei iránt. Aképpen, hogy botránynyal, terrorizmussal, sárga epéjük nedvével fröcscsentsék be mindazt, ami nemzeti érzelem, nemzeti tisztesség és nemzeti becsület. íme, beszéljen többről ez a levél, melyet a holnapi márciusi ünnepségeket rende ő bizottságnak egyik tagja kapott: „Tudomásra adom, hogy a szocialisták pénteken délután felvon ilnak a Kossuth-térre és meg fogják zavarni az ünnepet. Én is köztük vagyok, de érzem, hogy aljas dologra vállalkoztunk. Ezért mondok el mindent". A maga keresetlenségében és rövidségében is sokat mond ez a levél. Tehát szocialisták volnának azok. akik ezt a merényletet megcselekedni szeretnék ? Nem hisszük. Csak kapa-kasza kerülő lehet az, aki a magyar nemzet ünnepnapján a hazafias érzesek megnyilatkozását sárral akarja megdobálni. Hiszen a szocialisták folyton a szólás- és gyülekezési szabadságért menydörögnek! ? Vagy ezt a menydörgóst a Kristóffy Jakabok fizetik s olyan efemer értékű volna ez is, mint azoknak az ethikai erőknek összesége, amely egymáshoz fűzi a vándorapostolok díszes csoportját? A „péterfillér — ós pártadó-kezelők", pénzcsinálta mártírok ós népistenek nagyhasu papjait ? ! Hangoztatni kivánjuk újfent is, hogy nem hisszük ezt a bejelentett elvetemültséget. Ám ha mégis megtörténik, akkor vessenek a következményekre azok, akik következetesen visszaélnek a nép tudatlanságával s olyan cselekedetekbe kergetik ezt a jámbor, megtéveszthető sokaságot, amely cselekedeteknek büntetőjogi felelőssége alól rókaravaszsággal bújnak ki a főkolomposok. Egyébként lesz gondunk arra, hogy a hatóság hivatalos uton is tudomást szerezzen erről a tervbe vett merényletről. A nemzeti ünnep Békésmegyében. Ünnepel a társadalom Egyszer huszonnégy óra még és aztán reánkköszönt a szabadság napja. Diszes, ünnepi ruhás ifjak, fellobogózott épületek hirdetik, hogy ünnepet ül ezen a napon az ország népe s a lélek magasztos érzéseivel visszaszál az emlékezet szárnyain abba a múltba, melyet a félistenek dicső tettei sugároznak be glóriával. Vármegyénk társadalma is kiveszi a részét ezekből az ünneplésekből. A békéscsabai márciusi bizottság holnap délután 4 órakor tartja nagy ünnepét a Kossuth szobor előtt. Ezen az ünnepen megjelennek az összes körök és tanintézetek. Épp igy a község elöljárósága is. A programot a békéscsabai daloskör éneke nyitja meg. Ezután dr. R e 11 Lajos intéz buzdító szavakat a közönséghez. Majd Székely Béla szaval a el ez alkalomra írott „Új március" című versét s végül pedig dr. ü r s z i n y János ünnepi beszédet mond. A daloskör befejező éneke után a szobor megkoszorúzása következik. A szarvasi ág. ev. tanitóképzőintézet önképző-köre d. e. 10 óra az intézet dísztermében, az 1848. évi márciusi események emlékére diszülést tart ezzel a műsorral: 1. Fohász. Oláh Károlytól. Énekli az önképző-kör dalkara. Vezeti: Molnár Béla 4 tk. 2. Megnyitó beszéd. Tartja: Fazekas Sándor elnök tanár. 3. Nemzeti dal. Petőfitől. Szavalja : Dobozi Jenő 4 tk. 4. Zsila Gyula 4 tk. Felolvassa: Darida Károly 4 tk. „1848-iki szabadságharc" cimü munkáját. 5. Mi a haza ? Melodráma. Ábrányi-Dr. Horváth. Szavalja : Bernáth Béla 4. tk. Zongorán kiséri Molnár Béla 4. tk. 6. A szerzetes. Belopotocky Istvántól. Szavalja : Belopotocky János 1. tk. 7. Záró énekek, a) Kossuth Lajos nóta, Lányi Ernőtől, b) Ébresztő, Szügyi Józseftől. A békéscsaba i polgári kör elnöksége ez uton hozza tudomására a polgároknak, hogy március 15-ike alkalmából helyiségében rendezendő társas vacsorán nem köri tagokat, vendégeket is szívesen lát. Aláírási ivek a kör helyiségében, a városházán és a gimnáziumban vannak elhelyezve. A vacsora ára 2 korona. Tótkomlós is lerója hazafias kötelességét március 15-én. A „Polgári társas-kör" március 15-ikét Szokolay Pál karnagy vezetése alatt működő dalárda közreműködésével fogja megünnepelni. Ünnepi szónok Lehotszky Mihály; felolvas Matejdesz Márton ta nitó ; szavalnak: Karkus Péter, Gehring L. Ferenc, ifj. Szabó Lajos, Seres Rezső Mihály. 16-án pedig a „Casinó* fog ünnepelni. A csabai izr. elemi iskola is nyilvános ünnepély keretében üli meg március idusát Az ünnepély pénteken d. e. 9 órakor kezdődik a Himnuszszal, melyet szavalatok és kurucnóták követnek. Az ünnepi beszédet Kriener Jenő tartja. A szülőket, valamint a tanügy barátokat ezúton is meghívja az izr. iskolaszék. Gyomán március 15-ét a különböző vallásfelekezetek templomaiban tartandó ünnepi istentisztelek tartásával és délután a Petőfi-téren tartandó nyilvános ünnepélylyel fogják megülni, március 15-ikét. Az ünnepélyt P á 1 f f y Béla beszéde nyitja meg, utána H a j t s Bálint ág. ev. lelkész tartja az ünnepi szónoklatot, majd Ürményi Lajos szavalja el ez alkalomra irt ódáját, végül Pálffy elnök záróbeszéddel fogja berekeszteni az ünnepet. Este a kaszinók és olvasókörökben társasvacsora fog tartatni. Gyula uj címert kapott. Fehér alsó ruhában . . . Milyen a felség aláírása ? Gyula város nagy bajban volt ujabban használt címerével. Semmikép nem elégítette ki a nem mindig kényes izlésü németeket és magyarokat az a prózaias pecsét, amelyen csak agy-két kereszt mosolyott a szemlélőre hosszában áttörött paizsokról. Ezt a címert a tizenhetedik század eleje óta viselik a nemes gyulaiak, akiket 1902-ben megszállott a buzgalom s azt kérték őfelségétől, a minden osztrákok és magyarok császárkirályától, engedné meg, hogy a 17-ik század óta használt városi címerhez Gyula városi őrségi cimerét, a hitet, tisztaságot és eszményit jelképező Szűzmáriás képet is csatolhassák. Négy esztendő kellett ahhoz, hogy a kabinetirodában előkészítsék Őfelségének ezt a kérdést. De nincs olyan hosszú idő, amelynek vége nem volna, s igy Gyula város kérésére is leérkezett 1906 évi november hó 3-án annak a legmagasabb elhatározásnak hire, hogy a király teljesíthetőnek találta a jámbor gyulaiak instantiáját. Tegnap aztán leérkszett az eredeti okirat is, amelynek szövege ez. MI.„ELSŐ FERENCZ JÓZSEF. Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Horvát-, Dalmát stb. országok Apostoli királya, úgyszintén Illyria és Jeruzsálem királya, stb.: Emlékezetül adjuk ezennel tudatván mindenekkel, kiket illet, hogy mi Személyünk körüli magyar Miniszternek előterjesztése folytán kegyelmes tekintetbe vévén, miszerint a kormánj^zó Fejedelmek nemcsak őrködni szoktak afelett, miképp a törvény sértetetlensége s a közrend, egyezség és egyetértés által, alattvalóik közt a belbéke és nyugalom fenntarlassék, de ezeket külön kiváltságokkal, engedélyekkel, főképpen pedig pecséttel szokták felruházni. Megengedjük, hogy GYULA rendezett tanácsú város régi és uj címerét együttesen, illetőleg, hogy az egyesitett címert ezután jövő örök időkig következő alakban használhassa: Hosszában tört paizs, jobbról Gyula ősi címerével, nagy körbe kereszt, belül öt águ csillag; balrói vörös mezőben í menybe szálló Szűzmária fehér alsó