Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-07-26 / 63. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. julius 15. falat kenyeret. Legyenek azok tanítók, papok, vagy akármilyen nadrágos urak. A katedra, a talár, ha nem magyar sziv dobog alatta, nem nyújthat oltalmat egy pillanatra sem a Tótországról álmodozó kótyagosoknak. Ha ideáljuk Tótország, ám szedjék föl a sátorfájukat és keressék meg ezt a hazát, s ha megtalálják a Kárpátok bércein túl, ám ott csináljanak azt, amit itt nem engedhet meg a magyar törvény és hogy mégis megcsinálják, az a mi szégyenünk. Jöjjön hát a radikális orvoslás, mert sippal-dobbab nádihegedűvel nem lesz vége soha a nemzeti agitációknak. Államosítsák a községi iskolákat, reformálják az egyházi törvényeket, s ha kell, hát építsenek uj Illavát a magyarság ellenségeinek. Különösképpen kívánjuk hangsúlyozni most mindezeket, amikor múltkori felszólalásunk nyomán a hatóság végre belenyúlt a darázsfészekbe. — Fábry Sándor dr. főispán ugyanis Gyulára érkezvén üdüléséből, első aktának vette elő a Békésmegyei Közlöny ama lapszámát, amelyben lerántottuk a leplet a tótkomlósi állapotokról. A főispán a lapunkban felsorolt tények alapján vizsgálatot rendelt el a tótkomlósi pánszlávizmus ügyében és annak vezetésével B e r t ó t h y István drt, az orosházi járás főszolgabiráját bízta meg. Megnyugvással vesszük tudomásul eme főispáni rendelkezést, s bízunk a vizsgálatot vezető kezek erősségében is. Egy szives tanácscsal szolgálunk azonban még a vizsgálatot vezető hatóságnak: Hallgassa meg az ügyre vonatkozólag Tótkomlós hazafias tanítóit, jegyzőit és éveken keresztül üldözött kurucérzésű papját, ^.zután nézzenek be az uj lelkész és id. S z t i k Gyula portájára s azután megtudnak mindent. Többet, mint amennyit mi megírtunk. Addig pedig, mig a vizsgálat befejezéshez jut, mi is pontot teszünk Tótkomlóshoz. Orosháza a népért. A megyegyűlés egyik legfontosabb tárgya. Orosházának földvétele és parcellázási tervei nem ismeretlenek e lap olvasó közönsége előtt. Elsőknek adtunk hírt e rendkívül jelentős szociális törekvésről, ismertetve a vételnek és az előzményeknek minden mozzanatát. Orosháza a kor szavát érlelte meg, amikor e földvételre és parcellázásra határozta el magát. Elismerés tehát vezetőinek, akik szivükön viselik a földnélküliek sorsát. Akiknek nincs más célja, mint eredeti árban eladni a megvásárolt birtokot és még a parcellák vételárában is segélyezik a kisembereket, szóval egzisztenciát nyújtanak azoknak, akik eddig máról-holnapra tengették életüket s akiknek immár a kivándorlás koldusbotját akarta markukba nyomni a küzdelmes sors. Az orosházi föld vétel, illetőleg annak kölcsöne megszavazása a mai törvényhatóság egyik legfontosabb tárgya. Ebből az alkalomból nem lesz érdektelen részletesen ismertetni az egész földvételi és parcellázási akció tervezetét, illetőleg erre vonatkozólag Orosháza képviselőtestületének határozatát: íme: Orosháza községe gróf Károlyi Istvántól megvette a puszta-sámsoni, orosháza-kisszénási, orosháza-kiscsákói birtokokat, összesen 9741 kis holdat, holdanként 640 koronájával, vagyis az egész ingatlant 6.234 430 koronáért, amelyből a község előre lefizetetett 300.000 koronát, lefizet továbbá még a vételárból a folyó évben, beleszámítva már a lefizetett 300.000 koronát, vagyis a vételár kétharmadát, 3.856.286 koronái. Ezen összeg erejéig azonban joga van a megvett ingatlanra a községnek jelzálogkölcsönt felvenni, mig a fennmaradó 2.708.104 koronát tiz év alatt egyenlő részletekben lesz köteles lefizetni. Ezek a vétel főbb feltételei. Orosháza község ezen feltételek mellett a vételbe azon körülménytől fogva ment bele, mert ezen gróf Károlyi-féle gyulamezői uradalom, a kö zelfekvő alföldi községek lakosainak gazdasági érdekeit igen közelről érinti s a község az egész birtoknak felparcellázva való továbbeladása által szolgálni akarja azon fontos közgazdasági és szociális érdekeket, amelyeknek — habár részbeni kielégítése is — közhatósági feladat s nemcsak a közelfekvő vármegyebeli, de a szomszédos vármegyék községeinek, lakósainak jövőbeli nyugalmát és gazdasági előhaladását, úgyszólván megélhetését biztosítja. A vétellel egyidejűleg megindult a továbbeladási akció, amely máris figyelemre méltó eredményre vezetett, mert mintegy kétharmad része a birtoknak, azaz 6000 hold már jegyezve van s a jegyzések még folyton tartanak, úgy hogy remélni lehet, miszerint az egész birtok rövid időn belül egészen parcellázva lesz s igy a község a vételár részletét a továbbvevők által hefizetett részletekből fedezheti. Abban az esetben pedig, ha az egész ingatlan eladása a fizetési kötelezettség előtt nem következnék még sem be, a megmaradt terület vételárát a község kölcsönből és ennek törlesztési részleteit a befolyandó haszonbéri összegekből fogja 'fedezni. A netán igénybe veendő és 250.000 korona erejéig tex-jedő kölcsön felvétele rránt a község máris intézkedett, a továbbeladásra pedig úgy, miként az a korábbi parcellázásoknál és Csaba községénél is történt. Orosháza képviselőtestülete ezzel egyidejűleg szabályrendeletet alkotott, mely szerint az egyes vevők a jegyzés alkalmával kötelesek a vételár 5%-át lefizetni bánatpénz gyanánt, amely a község által a vételár egész részletének Vs részére egészítendő ki, a fenmaradó */b részt pedig jelzálogi kölcsön útján fedezhető akképpen, amint a fizetési kötelezettség a költségre nézve szerződésileg megállapittatott. * * * Békésvármegye állandó választmánya tegnap délelőtt foglalkozott Orosháza földvételével ós parcellázásával. Az állandó választmány hosszas és beható vita után elfogadásra ajánlja a törvényhatóságnak a földvételi szerződést, de azzal a módosítással, hogy ha a parcellázás nem járna a kellő sikerrel, illetőleg a község vételi részleteket nem tudna teljesíteni, a gróf Károlyi Istvánnak letétbe helyezett 300,000 korona nem vész el ez esetben se. A szóbanforgó terminus szeptember hó végéig szól és felszólítják a községet, hogy a vételi összeg biztosítása iránt, akár kölcsön utján, gondoskodjék. Az állandó választmány ülésének eme részéről az alábbi tudósítást adjuk: Orosháza községnek a földvételre vonatkozó határozatát és tervezetét, amint azt cikkünk bevezető részében ismertettük, Konkoly Tihamér dr. aljegyző terjesztette elő. A képviselőtestület határozata ellen két felebbezést adtak be. Az elsőt Pergel Ernő dr., aki azt fejtegeti felebbezósóben, hogy valaki parlellázzon, ahhoz magasabb közgazdasági szaktudás kell. Már pedig ez a képesség nincs meg Orosháza képviselőtestületében, — amelyet egyébb cél nem vezérel, minthogy 60—70 ezer korona hasznot szerezzen magának. Különben is felebbező szerint Oroshának földvételre semmi szüksége, mert a nép körében a legkisebb földéhség sem mutatkozik és éppenezért semmi remény a viszonteladásra. Mindezek alapján Pergel megsemmisíteni kéri Orosháza kép viselőtestületének a földvételre vonat kozó határozatát. Kovács János és társai adták be ; másik felebbezést — Veres Józse szerint B i k á d y Antal dr. rejtőzik í e felebbezés mögött — akik azt hangoz tatják, hogy a megvásárolt 9000 holdbó csak 5000 holdat jegyeztek, mig a több eladatlan és nem is lesz eladható, mer a nép el van telve földdel és adósággal A község emellett méregdrágán vásá rolta meg a szóbanforgó birtokot, ugy annyira, hogy emiatt vevők sem jelent keznek. Végül a határozathozatalánál Í köteles formai hibákat sem tartották be miért ugyancsak megsemmisíteni kéri! a község határozatát. Az állandó választmány a felebbe zósek elutasításával a földvóteli határoza jóváhagyását javasolta elfogadni, miutái nem kell tartani attól, hogy a földvóte és parcellázás Orosházára nézve hátrá nyos eredményeket fog szülni. A vitához elsőnek Veres Józse képviselő szólalt föl. Védelmébe vette ; község határozatát ós annak jóváhagyá sát kérte, mert a község csak e jóvá hagyás után tudja eladni a birtoktesteket mivel éppen emiatt tartózkodtak eddi| a gazdák a vételtől. Majd rámutatot arra, hogy előbb szó volt arról is, hogj a Károlyi-féle birtoktestből vásároln fog Csanád és Tótkomlós is, utóbb azonban időközben politikai okokból Csanádmegye pedig más okokból vissza léptek. Amint azonban a jóváhagyás megtörténik, ezek is vásárolni fognak Majd sorra döntötte a felebbezésel érveit ós jóváhagyásra ajánlta a hatá rozatot. Z ö 1 d y Géza dr. elvben helyesl ugyan Orosháza földvótelót, de mive az esetre, ha a törvény nem tudm fizetni a vétel részletét, a foglalókéi letett 300.000 koronát nem látja bizto sitottnak, a szerződésnek jóvágyásál egyelőre mellőzni javasolja. Veres József megnyugtató felszó lalása után az alispán uj érteiember kívánta módosítani az állandó választ mány javaslatot, hogy csak az esetber hagyja jóvá Orosháza földvóteli hatá' rozatát a törvényhatóság, ha a község szeptember hó végéig gondoskodik i részletek törlesztésére szükséges összeg ről, amennyiben .a parcellázás nem jár nak kellő sikerrel, visszakapja a gróftó a biztosítékként letett 300.000 koronát benső barátját és ilyeneket susogott a fülébe. --Ma az asztalnál véletlenül hozzám ért a könyökével. Hogy nevezik orvosi nyelven azt, amit az ember ilyenkor érez? Átfutott a hátamon, egész a nyakamig. Vagy pedig : — Látta, hogy nevetett ma ? Ki tud még igy nevetni? — Nagyon szereti ? — kérdezte a tanár. Szeretnék meghalni, — mondta a leány, — hogy a halálos ágyomon megmondhassam neki, mennyire szeretem. A professzor egyszerre elmaradt. Minden igaz ok nélkül otthagyta a családot, ahol pedig már szinte nélkülözhetetlenné vált. Eleinte hívogatták. Előbb a férj, aztán az asszony. Végül a leány. Levelet irt néki, amire az nem vála szolt Amazoknak irta, hogy rém mód el van foglalva, nem jöhet. És csakugyan. A rendelési órákon olyan tolongás volt nála, mert minden ideges, selymes és gyémántos asszony itt adott találkozót egymásnak. A leány, akit valamely érthetetlen nyugtalanság, szeszély odavezórelt, ijedten állt meg a küszöbön és nem tudta mit tegyen. — Mennyi asszony ! — gondolta — És ezek mind betegek ? Kételkedve nézett a mosolygó arcokba. A sok érett, tapasztalt asszonyszem egyszerre rátapadt fürkészően, kíváncsian. Egyedül ő látszott betegnek, a sápadt, átlátszó bőrével, a karcsú ingatag alakjával, az álmatlanságtól árnyékos szemeivel, ebben az egész tömegben. A sok asszony között, ő, a leány, a fehér liliom volt olyan, mintha nagyon, de nagyon megviselte egy makacs asszonyi kór.' A többinek egy kis massage kellett, egy kis egyszerű tanács. Némelyiknek csak egy udvarias bók. A másiknak egy kis nyilt magyarázat. De ő beteg volt, komolyan ós végzetesen ő, az egészséges leány. Kisompolygott az előszobába. Az inastól iront kért ós papirost, arra egy pár szót irt ós beküldte a tanárnak. Az inas szabadkozott. Neki az ilyesmi megvan tiltva. A borravaló elől méltóságteljesen dugta hátra a kezeit. Végre is azt mondta neki a leány, hogy ő „unokatestvére" a tanár urnák, amire az inas belső titkos mosolylyal, bevitte a levelet, Tiz percig még várakoztatták, aztán bemehetett. A sajátszerű szobában, riadtan nézett szét, a furcsa holmik előtt lesütötte a szemeit. — Üljön le, — mondotta a tanár, anélkül, hogy kezet nyújtott volna neki. A szublimátoldatos vízből épp akkor húzta kí ós szárítgatta egy nagy törülközővel Körülnézett Egy különös alakú támlásszékben el akart helyezkedni. — Ne oda! — kiáltott rá az orvos és elibe tolt egy puffot. — Köszönöm, — susogta zavartan ós leült. — Miért jött ide ? És egyedül ? Hogy jutott eszébe ilyesmi? — Csak ugy. Magam sem értem. Meg kell tudnom, miórt hagyott ott bennünket olyan hirtelen ? Bántottuk ? — Nem, — felelt az orvos. — Hát ránk unt ? Mondja meg őszintén Nem szeret többé bennünket ? Lássa, megmondhatná az igazat, ugy, ahogy én megmondtam önnek akkor, hogy először hozzánk jött. A tanár valami nagyon mogorvát akart felelni, de hirtelen meggondolta. Leült a leánnyal szemben és hallgatott. — Beszéljen. Mondjon el mindent. Én ugylátom, hogy szomorú. Csak nem beteg ? — De igen, — mondta röviden az orvos. — Mi baja, — kérdezte a leány és hozzáhajolt. — Tudni akarja ? Hát jó. Tudja meg. Nincs nekem semmi bajom. Szerelmes vagyok a maga testvérébe és ezért nem szabad többé oda mennem. Nem szabad Mert ón ott boldog vagyok. En pedig szenvedni akarok, itt, magam. A leány sápadt arca egy percre visszinü lett, majd hirtelen kipirosodott. — Ugy! hát ezért! — susogta szinte önkénytelenül. — Ezért. — Csodálatos, én pedig azt hittem. A szemei megteltek könnyel. Az orvos ugy tett, mintha nem vette volna észre. — Mit csinál ő ? A maga bálványa ? Róla beszéljünk! Ne rólam. Ez az ón ügyem egy közönséges dolog. De a magáé — A leány hallgatott. — Rossz állapot, mi ? — faggatta tovább. Eddig nem igen értettem. Most tudom, mit tesz szenvedni. Mert ón most vagyok életemben először szerelmes. — És hogy törtónt ? — kérdezte a leány ós egész testében remegett. Tudja-e, hogy nagy bűn ? Nem tudta meggátolni ? Hogy birta elrejteni ? — Az ember nagyon erős. Maga tudja. Minek magyaráznám ? Az ilyesmi jön észrevétlen. Egyszerre csak itt van. — Igaz, mondta a leány ós elgondolkodott . . . „Tudja mi jutott eszembe — irta az orvos egy levelében a leánynak — én elcsábítom a maga testvérét, elválasztom az urától és feleségül veszem. Akkor a maga bálványa szabad és maga az övé lehet. írja meg s beleegyezik-e ebbe a tervembe? Hogy tetszik-e magának az eszme." A leány két napig sírt a levélen és nem tudta mit válaszoljon rá. A harmadik nap összeszedte magát is ezt irta: „Béla ós Teréz szereti egymást. Engedje, hogy boldogok legyenek. Ha ész reveszem, hogy közibük áll, jegyezzí meg magának, hogy csak az én teste men keresztül teheti. Mert megölöm magam. Az én életemnek ugy sincs semm: haszna." Az orvos visszairt. „Nagy, erős lélek. Erősebb mint ón. Mennyire csodálom magát! Ismét, el fogok járni magukhoz, hogy megmutas sam, hogy méltó vagyok magához." És ettől fogva ismét gyakori látogatójuk lett. A leánynyal félrevonulvg ketten adták a martyrt, a boldogtalant, a némán szenvedőt s emellett nagyon jól érezték magukat. Egyszer aztán az orvos a következé kijelentést tette : „ — Hallja Emma, magának akar, nem akar, el kell innen mennie. Nagy események elébe nézünk. Egy fiatal leány itt most útban lesz. Vájjon hova mehetne ? Talán egy rokonához ? — Nem — mondta a leány. Legjobban szeretnék elutazni valahova — arra az időre. — Helyes. Utazzék el. De kivel ? — Egyedül — mondta a leány és lehajtotta a fejét. — Velem mondta a férfi és hirtelen két kezébe vette a szomorú kis szőke fejet. A leány rábámult nedves szemeivel — Ho<jy érti ? — Ugy. Én is szenvedek Én sem birom itt ki Mi együvé valók vagyunk. Elmegyünk mindketten. Előbb egy kicsit megesküszünk. Csak formaságból, hogy a világ rosszat ne gondoljon Jó ? . . . Ami ezután következett, abban már nincs semmi nevezetes. A makacs beteg meggyógyult. A komoly professzor megházasodott. A valóság pedig az, hogy nagyon, nagyon szerelmesek voltak egymásba . . .