Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-13 / 103. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 103-ik szám. Csütörtök, december 13. BEIESMEGYEI EOZLORT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EISfizetni bármikor lehet éunegvedenbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYlLT7ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A pénzintézetek iparpolitikája. Békéscsaba, december 10. Ee kell látnunk, hogy Magyarország, mint par exellence agrikultur állam, tevékenységének és törekvéseinek fősulyát eddigelé főleg a mezőgazdasági érdekek, tehát a nyersproduktumok termelésére és értékesítésére fordította és -ezzel szemben az ipar és keskedelem érdekeire vajmi csekély gondot fordított. Mely egyoldalú felfogásból eredő törekvés válságos helyzetbe sodort bennünket, különösen a velünk szerződéses viszonyban álló Németországgal közgazdasági közösségben levő osztrák örökös tartományokkal szemben. Németország és Ausztria fejlett ipara és virágzó kereskedelme mellett az elmúlt évtizedek tartamában erejének és energiájának teljességét a mezőgazdasági érdekek fejlesztésére fordította, hogy ily módon saját területén hely reál litván a közgazdasági téren kívánatos egyensúlyt, mindkét állam eliminálhassa a magyar mezőgazdaságnak nyers produktumait. Okulva tehát a most idézett példákon, legfőbb feladatunk és legeminensebb kötelességünk manapság, hogy egy hosszú múltnak mulasztásait helyre hozva, igyekezzünk ipari érdekeinket teljes erővel fejleszteni és azokat oly színvonalra emelni, hogy az önálló közgazdasági berendezkedésnek nagy pillanata tanácstalan meglepetést ne okozzon, hogy ezen momentumban már nálunk is helyre legyen állítva a mezőgazdasági és ipari érdekek jelenlegi eltéréseit kiegyenlítő teljes összhang és teljes egyensúly! A jelennek és a küszöbön álló jövőnek jelszava tehát: az „iparfejlesztés" nagy célja. Ennek jegyében indul I a munka a köz- és magántevékeny- j ségnek egész vonalán. Kormánynak és törvényhozásnak; egyeseknek ugy, mint társulatoknak öntudatát az iparfejlesztés gondolata és szelleme kell hogy áthassa. Tehát a hivatása színvonalán álló minden pénzintézetnek mint jelentős közgazdasági tényezőknek ezen nagy átalakulás következményeihez kell hozzásimulniok; még pedig egyrészről azért, hogy kivegye megfelelő részét minden intézet a nemzet nagy közgazdasági munkájából, másrészről pedig azért, hogy a változott viszonyok követelményeihez alkalmazkodva, biztosítsa magának az intézetnek prosperitását és kötelességszerűen megóvja a részvényeseknek azon fontos érdekeit, melyek egy hosszú múltnak öntudatos munkássága folyamán tiszteletreméltó gondossággal nyertek megnyugvást nyújtó kielégítést. Budapesten most van alakulatában egy osztrák pénzcsoport- és gyárosokból álló pénzintézet. A kormányhoz beadott ajánlatukban az mondják, hogy: „ötven millió korona tökével megalakítjuk az iparbankot, mely céljául textilgyárak alapítását tűzte ki. A kormánytól nem kérünk mást, mint a legmesszebbmenő támogatást, amelyben részesíthet ipari vállalkozásokat". A magyar nemzet közgazdasági megújhodása tágabb, szabadabb légkör után vágyódik. Köztiszteletnek és nagy tekintélynek örvendő takarékpénztáraink sem térhetnek ki az idő követelő szava elól. Előttük is uj szféra nyilik, melynek hívogató hangját megértve, el kell indulniok egy szélesebb és szabadabb ösvényen, melynek végcéljában felismerhetjük egy nagy közgazdasági érdeknek, az intézet alapszabályszerüleg biztosított érdekével való egybeforradását. Az az ut, melyen a fejlődött viszonyok kényszerítő hatása folytán haadni indíttatva vagyunk, ne legyen kalandos ut, avagy kockázattal járó, hanem legmodernebb, legaktuálisabb lényege mellett is óvatos, reális és körültekintő, mely a létező alapon kivánja egy alkotásra kész hasznos jövőnek kiépítését biztosítani. Nem lehet az a cél, de erre nincs is szükség, hogy az életerős, szilárd törznek ledöntésével, ennek helyébe egy ujabb kis csemetét ültessünk. — Hanem igenis, a fejlődött közgazda- j sági viszonyok által indokolt és a szükség által parancsolt helyes és célszerű feladat az, hogy ebbe az életerős törzsbe egy, a modern tenyészetre és gyümölcsözésre egyaránt alkalmas virágzó ágat oltsunk ; mely erőt, kitartást és szívósságot az anyatörzsből merítve, csakhamar számottevő tényezőjévé válik az ország közgazdasági érdekeinek és egyben tisztességes hasznot biztosító forrása az életerős törzs a pénzintézet részvényes tulajdonosainak. A közigazgatási bizottság ülése. Vármegyénk közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt Fábry Sándor dr, főispán elnöklése mellett rendes havi ülést tartott. Az ülésen jelen voltak Ambrus Sándor alispán, dr. D a í m e 1 Sándor főjegyző, Szekér Gyula, S z a 1 a y József,' dr. Pándy István, Domb y Lajos, dr. L i s z y Viktor, dr. Zöld y János, dr. M á r k y János, Csák György, Saller Flóris, dr. P e r s z i n a Alfréd, dr. Z ö 1 d y Géza, J a n t s o v i t s Péter, Morvái Mihály és dr. Ladics László. Elnöklő főispán bejelenti, hogy gróf Wenc.khem Dénes, Beliczey Géza és Haviár Dániel bizottsági ' tagok kimentették elmaranásukat. Ezután D a i m e 1 Sándor főjegyző ismertette az alispáni jelentést, amelyet más helyen közlünk. Az állatorvosi jelentés szerint ragadós állatbetegségben elhullt a mult hó folyamán 13 nagy s 155 kisebb állat. Gyulán baromfi-kolera lépet föl, amiért is a* zárlatot elrendelték. Közegészségügy. Z ö 1 d y János megyei főorvos jelentése kedvező adatokat tüntet föl november hóról. A hevenyferlőző betegedések < száma csökkont. Ellenben veszedelmesebb mérvben lépett föl a hasihagymáz, de az óvintézkedések .'jó szolgálátokat tettek mindenütt. A betegségek osztályozása ezeket az adatokat tünteti föl: Difteritisz előfordult 43 esetben 5 halálozással, kanyaró 1 esetben 1 halálozással, hasihagymáz 54 esetben, 11 halálozással, szamárhurut 1 esetben 1 halálozással, báranyhimlő pedig 14 esetben. Az új anyakönyvi törvény. A belügyminiszternek az uj anyakönyvi törvényről szóló rendelete tudomásul szolgált. Az egyes kivételes anyakönyvi beosztással biró kerület hovátartozandósága tekintetében az érdekelt községek meghallgatása után azt kéri a bizottság Andrős.y Gyula gróf belügyminisztertől, hogy a kivételes beosztást mai állapotában hagyja meg. Fegyelmi ügyek. Podolszky Ferenc pusztafötdvári lelkész fegyelmi feljelentést tett Jeszenszky Frigyes orosházai szolgabíró ellen, A feljelentésre az adott okot, hogy Podolszky állítása szerint a szolgabíró hibája folytán elévülés állott be egy kihágás miatt bepanaszolt korcsmárosnak ügyében. A feljelentést, amely elsőfokban az alispánhoz volt cimezve, visszautasította Ambrus Sándor, de figyelmeztette egyben Jeszenszkyt, hogy egy uj eset alkalmával szigorúbban fog eljárni. Az alispán visszautasító határo" zata ellen a lelkész felebbezéssel élt, de a közigazgatási bizottság hozzájárult Ambrus alispán határozatához. B e n k ő Lajos kondorosi gazda szabálytalan járlatkiállitás citnén panaszt tett Fülöp József kondorosi jegyző ellen. W i e 11 a n d Sándor dr, szarvasi főszolgabíró helyt adott a feljelentésnek s a jegyző ellen elrendelte a fegyelmi eljárákt megelőző vizsgálatot. Fülöp felebbezést adott be e • végze3 ellen a közigazgatási bizottsághoz, amely Békésmegyei Közlöny tárcája. Összeroskadt hősök. Összeroskadt hősök betevő falatját Nálunk osztva adják. S hitvány cselédnépnek ragadós kezével Meglopatni hagyák. Ennyi az ujsághir. Megmozdulhat tűle Sok csatamezője Szép Magyarországnak ! .. S feljajdulhat sirva Minden honvédszobra, minden honvédsirja, Minden temetője. Büszke diadalmat, fényes dicsőséget Magyarok nevének : Azok a névtelen, elfelejtett holtak, S ezek, akiket oly gyáván megraboltak, Vérükkel szerzének. De hála fejében, legalább azoknak, Akik már nyugosznak, Egy-egy ünnepnapot olykor még áldoznak. Költő dalt ir róluk, lányok rózsát hoznak, Koszorúba fonnak . . . Csak az élő hősnek nem jár többé semmi. Elküldték pihenni . . . Ki megénekelje, nincs több poétája, Magyar nők kezéből nincs egy szál virágja S nincs neki mit ... enni! . . . Szentséges szeretet, asszonyszív csodája, Ragyogjatok rája ! Hintsetek sugarat, meleget virágot Összeroskadt hősök életalkonyára! Nll. A francia nagykövet. — Igaz történet. — A »Békésmegyei Közlöny" számára. Irta: Váncza Mihály. A mult év egyik szép augusztusi napján azon üzenettel küldte hozzám kocsisát a hámori plébános, boldogult Pogány Imre, hogy sétáljak át hozzá, mert előkelő vendége érkezett. A nagyműveltségű s felvilágosodott plébánossal évek hosszú sora óta bizalmas baráti viszonyban állván, vettem kalapomat s mentem a rózsafáiról, szép méheséről s vendégszerető háziuráról hires.parochiára. A dolgozószoba melletti szalonban találtam a szent atyát, vele szemközt vendégét — az előkelő franciát, aki a legszívesebben forgatta az asztalon levő albumot, mely a hámori völgy szebb pontjainak fotográfiáját tartalmazta. C'est magnifique ! Vraiment charmant! Tres jolie! . . . — mondá egyegy kép beható tanulmányozása után. Amint beléptem, a házigazda elém jött s jelentős kézszorítással adta tudtumra, hogy exotikus vendége van. A kölcsönös bemutatás megtörtént. — Monsigneur le professeur Vincenty de Paris. Tehát francia tanár Párisból, névszerint Vincenty. Eléggé érdekes vendég egy szerény faluban. Hihetőleg valami nemzetközi hygieniai kongressusnak idetévedt tagja. — Mily vidék: — mondá felém fordulva franciául. — Ezek a sziklák, ezek a vízesések! Párisban mi a Bois du Butte-Chaumontban mesterséges sziklákat építettünk s milliókat költöttünk e célra csupa szeszélyből! . . . (Vagy bankár, vagy Páris szépité, szeti bizottságának tagja! — gondoltam magamban, meglepődéssel hallgatva a milliókat, s irigyelve szivem mélyéből a boldog franciákat, kik milliókat dobnak ki csupa szeszélyből, hogy t. i. a város közepén levő parkban mesterségesen készített sziklák és vízesések is legyenek). - És ez a levegő! Oh itt a beteg tüdő is meggyógyul, ilyen illat, ennyi ozon! . . . folytatá elragadtatással a látogató (Bizonyosan doktor, tüdőspecialista — gondoltam újra). Miuián helybenhagytuk ebbeli állítását, hogy itt a levegő valóban tiszta és illatos, az ozon pedig nagymennyiségű, ő lelkesedésében megragadta a szent atya kezét s hévvel kiáltott fel! — Fürdő kellene ide, nagyszerű fürdő márványcsarnokkal, villákkal, szállodákkal ! Mily remek izlést lehetne kifejteni a karcsú tornyú nyaralók építésénél, pedig vállalkozó akadna bizonyára, hiszen kész nyereség volna ez e fürdő itt a szép Hongrie közepén . . . Most már semmi kétségem sem volt az iránt, hogy a francia valami építészeti tanár Párisban, akit helyszíni tanulmányozás végett küldött ki valami „Compagnie anonyme", melynek sok millióra menő tőkéi kamatoza'tlanul hevernek a vasfalazatu rincében. Igen, a pincékben, mert a vasfalu szoba nem óv eléggé a század modern betörői ellen. Szótalanul hallgattuk a nagy francia szavait s áhítattal lestük, mikor árulja el idejövetele célját. Mert hogy Párisból nem jön minden ok nélkül a Hámorba a francia műépítész, ez már egyszer bizonyos! — Megérdemelné ez a vidék! — bátorkodott elrebegni a plébános — áldott jámbor tót nép lakja, melynek csak egy hibája van, az, hogy szegény. És az idegen, mintha széleskörű ismerettségét akarná csilogtatni, finomul megjegyzó: — Minden tót jámbor ember. A szláv faj alapjában nem rosz, mi franciák rokonszenvezünk is velük! Eközben délre kondult meg a torony harangja s a francia még mindig dicsőitette a szép völgyet. A vendégszerető plébános engem is ott tartóztatott ebédre miután előbb bocsánatot kért a nagy franciától, hogy egy kis szegényes ebéddel megvendégelhesse. A francia nagyúri grandezzával sikamlott át a prózai kérdés felett, mindég lelkesebben beszélve s ismét előszedve egyik fotográfiát a másik után. Ekkor észrevettem valamit. (Minek is vesz észre az ember néha valamit!) Kellemetlenül esett látnom az illúzió pillanataiban, hogy a dicső francia Páris város nagy szülöttje, a fotográfiák mögül minduntalan az ebédlőbe pislogat. De kérem, azért nem gondoltam ám felőle semmi rosszat, mert ennek sok mindenféle oka lehetett. Hát például mindjárt a legegyszerűbb az, hogy éhes volt. Boldog isten ! hát felróható az szemrehányáskép, ha valaki éhes ? Bizonyára a nagy Napoleon is éhes volt nem egyszer s a banketteken az első felköszöntőt csak azért mondják a harmadik fogás után, mert akkorra már rendszerint beállt az egyensúly a gyomor „tartozik és követei" rovatában. Illatos gulyáshus került az asztalra.