Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-08 / 102. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 102-ik szám. Szombat, december 8. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI DID : Egész évre 12 kor. Félévre S kor. Negyedévre 3 kor. EI3rizetni bármikor lehet éuncgvedenbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések^ és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Birtokpolitika és munkásvédelem. A jövő történetírójának, aki tisztábban fogja látni Magyarország közgazdasági fejlődésének összes körülményeit, mint a most élő nemzedék talán sikerülni fog megállapítani:: mennyi része volt gazdasági életünk kelletlen vonásaiban a gazdasági okoknak, mennyi a lélektaniaknak, mennyi a politikaiaknak. Gazdasági állapotainknak két jellemző kórsága: a kivándorlás és a munkások között duló elégedetlenség. Ezt véve figyelembe, a politikai okoknak befolyását már most is minimálisnak tekinthetjük, meú hiszen a legszegényebb néprétegekben a politikai érzék nem olyan eleven, mint fennebb. Kétségtelen azonban, hogy a közelmúltbeli szocialista izgatásoknak sikerült az elégedetlenség okait politikai szempontokkal is gyarapítani. A tapasztalat azt is bizonyítja, hogy a szocialista követelések nagyobb szerepet játszanak a szocialista igazgatásokban és Szónoklatokban, mint a gyakorlati élet reális szükségeiben. Fennen halljuk hangoztatni a szocialista jelszavakat a forumon, az újságban, szóval mindenütt, ahol az emberek koturnusban beszélnek. De a csendesebb eszmecseréknél mindig csak az a dolog vége. hogy nincs föld,, nincs elég kereset. Az az államférfiú tehát, aki Magyarország aktuális gazdasági bajain akar segíteni, a bajoknak az anyagi viszonyokban rejlő okait veszi orvoslás alá. A szocialista követelésekkel a gazdatársadalom, ha nem szervezkedik, nem tud mit esinálni. A mi szociális bajainknak azonban meg vannak a maguk fogantyúi, ugy az erkölcsiek, Békéscsaba, december7. mint az anyagiak és azokat megragadva a gyakorlati cselekvés, különösen az államhatalom erélye fontos eredményeket igér. A kormánynak ez iránybani munkálatai, azt mondják, hogy egységes és szerves akció készül gazdasági életünk széleskörű és intenzív fejlesztése érdekében. Bajos lenne már e pillanatban mérlegelni az iparfejfesztési és ipari munkássegitési akciók hatását, mert hiszen ezek tulajdonképen még csak meg fogják teremteni népességünk szélesebb ipari rétegeit s e javaslatok ma még csak százezrekre vonatkoznak. Az adóreform, amely a közterhek arányosítását tűzte célul, már milliókat érdekel és például a másodosztályú keresetadónál mutatkozó anomáliák kiküszöbölése millió anyagi érdekét és morális elégedettséget érinti. Nálunk a tudomány és az időszaki irodalom sokáig azt beszélte, hogy a nyugati müveit államokban a törvényhozás és kormányzás a polgárok gazdasági életébe közvetlenül nem nyul belé ; különösen perhorreszkálja a modern állami rendszer a gazdasági munkálkodás állemi támogatását. Ez előtt tiz esztendővel még államszocializmusnak nevezték volna nálunk azt, amit például Franciaország csinál a közszállitások terén, amelyekben a munkásszövetkezetek szinte monopolisztikus jogokat nyertek, a gazdasági élet különböző foglalkozásaiban egyenes állami segités utján. Németország a hivatalnoki lakások dolgában, a szövetkezeti és a telepítési téren, Anglia az irorországi földmegváltásban, a munkát nem kapó iparosok dolgoztatásában. Természetes dolog, hogy nálunk sem soká maradhatott ez a felfogás érvényben, amely amellett a törvényhozás és kormány összetett kézzel nézték nemzeti erőink jelentékeny részének pusztulását. Elkövetketkezett az az idő, amikor a kormányzásnak a tömegek érdekeinek közvetlenül kellett nyúlni, hogy haladásra birja a tömegeket, amelyek teljesen szabad és saját erejükből való fejlődése a külföldön is csak teóriának bizonyult. Csak arra akartunk ráutalni, hogy amikor a kormány megindított nagy szociálpolitikai akciójával erős eszközökkel a milliók mindennapi életébe nyul; tulajdonképpen a nemzeti haladásnak a közelmúltban háttérben maradt kérdéseit veszi munkába. Ez a körülmény adja meg e munkának jellegét és értékét. Alsóbb néprétegeink a szegénység és elnyomott helyzet kinzó öntudatára jutottak. Ezt az öntudatot lelkiismeretlen izgatók az állami és társadalmi rend ellen való izgatásra használták fel. Az izgatásnak legokosabb ellenszere a reménytelen szegényság és az elnyomottság érzésének törvényes eszközökkel való eloszlatása. Aki népünk lélektanát ismeri, tudni fogja, mit jelent a földmivelésügyi miniszter által kidolgozott négy javaslat, melyek egyike a telepítésről és parcellázásról szóló 100 milliós telepítési és parcellázási akciót indít meg, a másik a munkásházak építéséről szóló már az első évben 10 —12 ezer gazdasági munkásnak teszi lehetővé a saját ház építését, saját családi otthon alapítását. A harmadik gazdasági cselédek jogviszonyait szabályozza, hogy világosan rendezze azokat a kérdéseket, amelyek miatt ma a gazdák és cselédek jó viszonya leggyakrabban megzavarodik. A negyedik munkásvédelmi szabályokat állapit meg és nemcsak elvétve az itt-ott rovásukra űzött visszaéléseket, de jogi képviseletüket i,s szabályozza, a munkásvédelmet hatósági feladattá teszi. Mi sem szükségesebb, minthogy a felsőbb társadalmi rétegek, a gazdák, a tisztviselők, bármiféle foglalkozású emberek, akik a néppel érintkeznek, a most meginduló birtokpolitikai és munkásvédelmi akció mibenlétét és jelentőségét a nép tudatába átvigyék. Fontos dolog, hogy ez az akció mindenfelől bizalommal, az arra hivatottak részéről pedig a közreműködésre való szives hajlandósággal találkozzék. r. o, Szeberényi Lajos és az egységes nemzeti állam. Szemelyények egy röpiratból. üz első cáfolat. Szeberényi Lajos Zs., csabai ág. ev. lelkész megjelent röpiratának a pánszlávizmust fejtegető részét ismertettük már olvasóinkkal. A röpirat minden körben feltűnést keltett s hogy a fővárosi sajtó még nem vett tudomást arról, annak egyszerű oka az, hogy az iró helyesnek találta nem beküldeni azt egyik fővárosi 'laphoz sem. A röpirat többszöri átolvasása után mind erősebbé és erősebbé válik abbeli meggyőződésünk, hogy Szeberényi felfogásának helyenként tapasztalt tövedéseit helyreigazitanunk szükséges a saját szempontunkból. Mielőtt azonban ezt tennők, helyénvalónak látjuk ez észrevételek csoportos összefüzése érdekében leközölni a brozsurának azon részét is, amely Szeberényi fölfogását tükrözi vissza az egységes magyar nemzeti állani tekintetében, íme: „Az egységes magyar nemzeti állameszme" nem ugyanaz a gondolat, mit Békésmegyei Közlöny tárcája. A két holló. (Puskin,) Holló repül át a légen, És nagyokat károg épen, Pajtásához szól ezalatt: Vájjon jut ma nékünk jalat ? És a másik holló ugy szól : Gondoskodott az ég húsról. Nézd az erdő szélén ottan Lovas fekszik fagyva, holtan . Szivébe ki szúrt be gyilkol ? Kettő tudja aak a titkot: Lova tudja, hogy lett vége, S kastélyban szép felesége. Sóiét lovát elrabolta Kinek lelkén szárad holta. S otthon vár szép hitvestársa Nem urára, hanem — mást a. Felekl Sá.ndcr A pofon. Irta: Zöldi Mártor — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — A nyári szinkör egyik előadása után vacsorázni mentem az „Árnyas berek" nevű zöld vendéglőbe. A primadona .hamis éneke még fülemben zsongott, Mkor a pincértől az étlapot kértem. A pincér, régi ismerősöm, biza'ma\lóm hajlott. Tessék, mondotta, a leander h menni, ott vannak . . . Kik? Az urak, a vörös szerkesztő, a tisztelendő, a doktor ur és a Spiláthy ur is . . . Miért mentek oda ? kérdeztem. — Valami bankett van, a fiatal Izsa ur fizet mindent, sok pezsgőt rendelték . . . A fiatal Izsát ismertem. Néhányszor találkoztam vele a színházi főpróbákon és a kávéházban Tudtam, hogy az apja gazdag telekspekuláns. Hogy ő micsoda, az alig érdekelt ... A gazdag fiu mindig valami. Különben sem tett ide geimre kedves benyomást ez az Izsa fiu. Izléstélenül henceget azokkal a sikerekkel, melyeket a nőknél aratott. Emlékeztem egy cinikus kijelentésésre. Tudatta a társasággal, hogy vőlegény lett a Frey kisasszonynyal. S hozzá tette : El legkevésbbé sem fog korlátozni szabadságomban . . . Menyasszonyom tudatlan a szerelem dolgában, én ellenben tudós vagyok. Igaz, hogy nagyon magas tandijakat fizettem . .' . Éppen mondani akartam a pincérnek, hogy sem Izsa ur személye, sem pezsgője csöppet sem vonz, mikor a vörös szerkesztő, Kárász Dani egy jóizü, kissé vad bohém a vá'lamra ütött. — Szervusz ! kiáltotta, gyere át hozzánk. Egy nagyobb stilü murit csinálunk végig. Az az Izsa fiu . . . — Nem nagyon imádom, vetettem gyorsan közbe. Kárász Dani őszintén nézett rám csillogó szemével. — Én ki nem állhatom. Utálatos firma. Ugy henceg, mint egy pávián ... De az mellékes, azért jól fogsz mulatni. És jóizűen hozzátette: — Tudod nem vele, hanem rajta . .. Egy-kettő, gyere. Karom alá nyúlt és vitt a leandercsarnokba, hol vagy harminc ur foglalt helyet néhány egymáshoz tolt asztal körül! Az asztalfőt Izsa, a fiatal, foglalta el. Mellette ült jobbra az apja, a gazdag telekspekuláns, balra pedig Frey Jónás, leendő apósa. A társaság nagy részét ismertem, s igy természetesnek tűnt fel megjelenésem. Már illuminált állapotban voltak, s igy éljeneztek, mikor az asztalnáljhelyet foglaltam. Alig ültem öt percig az asztalnál, mikor Kocsis tisztelendő ur, a mulatós hittanár, ki ugy festett, mintha uraságoktól levetett reverendába járna, felkelt és pezsgős pohárral a kezében tosztot mondott az est ünnepeltjére, a fiatal Izsára. Ugy van, deklamálta hitszónoki lendülettel, én mint pap és mint ember egyaránt elitéltem a párbajt. De ma este éjfélig, esetleg hajnalig felfüggesztem szigorú Ítéletemet. A mi kedves barátunk, az én Izsa barátom párbaja megérdemli, hogy ne közönséges erkölcsi sablonnal meressék. Ez nem annyira párbaj, mint hőstett. Odaállt a pisztoly csöve elé, hogy védje az erényt, a női erényt, mennyasszonyának, az angyalnak jó biiiievét. Mint pap, kötelességszerűen lelkes hive vagyok az angyal kultusznak. Mi lenne az emberek élete, ha olykor-olykor egy angyal nemszá'lna le közibök megédesíteni, megdicsőíteni a földi létet, tűrhetővé, elviselhetővé tenni a siralomvölgyet. Uraim ! tiszteljük az angyalokat, emeljük poharunkat Frey Regina kisasszony, barátunk menyaszszonnának ogészségére ! Éljen ! Koccintottak, éljeneztek, kiabáltak Mint a banketten szokás. Ujabb és ujabb tosztok gyúltak ki az emberek ajkán, de akárhogy erőlködtem, a zavaros ízléstelen szóáradatból nem tudtam kihámozni a tényállást. Végre egyik szomszédom felvilágosított. A fiatal Izsa aznap párbajozott. Valami szóváltása volt Kistelekivel. a mennyasszonya miatt. Ö megsértette Kistelekit, az 'pofonütötte, s ezt a dolgot intézték el pisztolypárbajjal. Baja senkinek sem esett. Állítólag a lovagiasságnak sem. Azt az örvendetes eseményt ünnepelte a társaság. Minthogy az egész társaságban én, az egyetlen józan, ráértem gondolkozni. Furcsának találtam ugyanis, hogy valakit azért ünnepeljenek, mert valaki pofonütötte. Ez a „casus libendi" mulattatott. Még furcsábban hatott reám, mikor Frey ur, a leendő após felkelt és az örömtől vibráló hangon hirdette, hogy büszke leendő vejére. Legyen, gondoltam magamban, én ugj

ran sohasem dicsekedném, ha akár a vömet, akár az apósomat felpofoznák, de végre is a hány ház, annyi szokás . . . Mikor egy óra múlva észrevétlenül távoztam, még sokáig fülembe zsongott a sok szónoklat, s előttem lebegett a felpofozott ember önteltsége, büszkesége, a melylyel az ünnepeltetést fogadta. Igazán nem sajnáltam tőle a pofont, a mely ilj

ren dicsőséget szerzett neki... Szinte kedvem kerekedett hozzá menni és igy szólani. Uram bármikor szivesen rendelkezésére állok. Egy Aréna uti kávéházba mentem, hogy lefekvés előtt a lapokat elolvassam. Már éjfélre járt az idő, s minthogy az a kávéház nem tartozott a zenések osztályához, teljesen üres volt.