Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám
1906-12-06 / 101. szám
Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 101-ik szám. Csütörtök, december 6. ¥ BEKESMEGYEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részát illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EIíOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA. Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A gáncsvetők aknamunkája. Békéscsaba, december 4. A nagy kormánynak céltudatos iránya, erkölcsi igazaiba vetett rendithetetlen bizodalma, vaskeze és következetessége, diadalra fogja segíteni a nemzeti érdekeket. Bátor, méltóságos és sikeres munkálkodásával elnémítja majd azokat a rosszhiszemű politikai baglyokat, akik eddigi tanyájukról a szemétsajtó odúiba vonulván, rágalmazó kiáltásokat hallatnak most. Ezek az éjjeli szárnyasok bűnös követkazetességgel buzgólkodnak azon, hogy huhogásuk megtévessze a két lábon járni nem tudókat. Milyen fülsiketítő sivitást vittek véghez Polonyi Géza tegnapelőtti beszédének kapcsán is ?! Van paktum, nincs paktum ? találgatják hasábokon keresztül s bár a parlamentben elhangzott kijelentések félreismerhetetlenül rögzítették le a valóságot, mely szerint a kormány semmi paktumot nem ismer, azért mégis teletorokkal gyakorolták a tüdőtornát s huhogásuk azt sivította a sötétségben ólálkodók felé, hogy íme, a nagy kormány kötött marsrutának keretei között tologatja a nemzeti törekvések szekerét. A „Budapesti Napló" s a haladó pártnak még mindig ugrándozó sajtóférgei megrovandó cselekményt látnak most abban, ami érdem volt előttük az ezelőtti kormányok idején, Az ilyen álarc-cserélés gyanús dolog szokott lenni s főképpen az illetők egyéniségére olvassa rá azt az erkölcsi szentenciát, melylyel a törvény a közbiztonságnak toprongyos vadjait üldözi. Ez a közösség pedig közös resultátumot is eredményez az erkölcsi számfejtés utolsó rovatában. Végre is kiállította azt, hogy az ilyen lapok sokban különböznek azoktól a dúvadaktól, amelyek képmutató együgyűséggel szállodának vallják a törvényszéki fogházépületeket ? De ki is veszi Írásaikat komolyan s ki ne tudná azt, hogy ők voltaképpen a „Szentiván-éji álom" szerepeire vállalkoztak s alegféktelenebbül csaholó is csak oroszlánbőrbe bujt asztalos, aki elfelejtette még bejelenteni a nézőpublikumnak, hogy oroszlánbőrt visel s hogy éppen ezért ne tessék orditásától nagyon megijedni ?! Nevetségesen hiábavaló tehát az az erőlködés, amelylyel ezek a sajtó-szerelemgyermekek rémítgetik manap a polgárságot. Nyolc hónap óta folyik ez a gáncsvetés. Nyolc hónap óta végzik ki nap-nap után ezek a sajtóázalagok az igazságot és törvényességet s nyolc hónap óta másnak ássák azt az aknát, amely valamikor őket fogja eltemetni. A kiskorú újságolvasó szent áhítattal betűzi írásaikat. A kraftausdruckjakabok frazeológiájában sok olyan szót talál, ami cseng és csattan is. Ez tetszik a két lábon járni nem tudóknak, akik elfelejtik olvasás közben azt, hogy az a hordó adja a legerősebb hangot, amelyik hordó leginkább üres. Ha a politikai érettség olyan fokra emelkedett volna már nálunk is, mint a többi nyugati államokban, ugy bizonyára rég elvesztek volna ezek a sajtóférgek, melyek a tudatlanság, a kiskorúság és a bornirtság kövéres testén élősködnek még. Szerencse, hogy azok, akik filléres áldozatkészségükkel hozzájárulnak e lapok fenntartásához, se nem osztanak, se nem soroznak már a politikai számvetés tábláján. Megcsinálja a kormány nélkülök is a sztrájktörvényt, tabula razát csinálhat nélkülök is a szakszervezetek gyomos területén s megalkotja nélkülök is azokat a törvényes biztosítékokat, amelyek jogot, egyenlőséget és nyugalmat fognak hirdetni szerte az országban. ( S Z.) Harci előkészületek. Munkásgyülés Csabán. Elfogadott szerződési pontok. Abban a harci előkészületben, amely két év óta tartó vaklármájával legkivált nyár idején szokta megrémíteni a magyar Alföld birtokosait, uj hátárkőhöz jutott vasárnap délután a földmunkások csoportja. Ez a réteg, amely ezelőtt a sztrájkveszedelemnek ki-kitörő hullámaival fenyegető életjelt igyekezett adni magáról, most egy szerves egésszé tömörült, hogy céljaiban ós törekvéseiben az egyöntetű eljárással legalább félig lássa biztosítottnak a sikert. A tömörülés vasárnap délután - történt Békéscsabán s alapbiztositéka az a szerződési minta, amelyet határozatüag magáévá tett és elfogadott az egész munkáscsoport. Ez a szerződós Bupapesten készült s budapesti vezetők fogadtatták el ezt a tömeggel is. Akik irták „fölötte fontosnak" tartják azt, hogy a napszámbérek tekintetében országszerte egyöntetű megállapodás jöjjön létre s e megállapodásnak főbb pontjait ezekben fektették le az ügyek sorsát ködös homályból intéző kezek: Legkisebb napibér december, január és február hónapokban 2 kor. Ugyanezekben a hónapokban az étkezési idő beszámításával 10 óra a munkaidő; juniusban 14 órai munkaidő mellett 5 korona a bér; március, április és májusban 3 korona, 12 órai munkaidővel; juliusban 7 korona 16 órai munkaidő mellett; augusztusban 5 korona, a munkaidő 14 óra ; szeptember, október és november hónapokban a napibér minimuma 12 órai munkaidővel :3 kor. De nem felejtkezett meg a központban szókelő szabadalmazott gondviselés az éves cselédekről sem s ezek érdekében ilyes „jóléti" intézkedéseket tett: A nős éves cseléd évi bére 360 korona készpénz, 8 métermázsa búza, 6 métermázsa rozs, 5 métermázsa árpa, másfél hold föld, flakás, 6 méter tűzifa, disznó- és tehéntartás. A cseléd csak a jószág körüli munkát tartozik végezni ünnep- és vasárnapok alkalmával, de azt is úgy, hogy minden második vasárnap szabad legyen. A mezőn reggel hat órakor kezdi az igabefogást és este hat órakor kifog. Tovább egy szemernyit sem tartozik dolgozni. Bérét havonként kapja a gazdától. A majorban, vagy tanyában csak akkor köteles tartózkodni, amikor munkaidő van s az ő munkaideién kivül eső időben akár éjjel, aknr nappal a tanyáról, vagy udvarról való eltávozáshoz nem kell a gazda engedélyét kikérni. Látnivaló mindezekből, hogy ezek az apostolkodó urak, akik maguk is vagy alkalmazottakat, vagy cselédeket tartanak, de akik magukra nézve bizonyára nem ismerik el az ilyen fejtetőre állított „rendelkezéseket", a rikoltozást lelkiismeretesebben végeznék, mint a szocializmus igéinek hirdetését. Ezzel a remek jogfelruházással például egyenesen a kis egziszteneiák érdekeit veszélyeztetik. Azoknak a kis embereknek érdekeit, akiknek nem áll módjukban egy cselédnél többet tartani. Egyáltalában nem értjük, micsoda citnen tartanak jogot ahhoz, hogy ilyen tótágast álló rendelkezéseket fogadtassanak el népeikkel akkor, amidőn éppen ők azok, kik ellen a legtöbb cseléd panaszkodik. Tessék c^ak bekopogtatni Békésmegyei Közlöny tárcája. Versek, i. Rád lopom olykor bágyadt pillantásom Mint egy búcsúzó, haldokló beteg, Ki szemével inti szerelmesének Az utolsó izenetet. E kis dalt is ugy csaltad ki szivemből Mint egy elkésett virágot a nap, Mikor a nyárutói szürke égen Már őszi felhők szállanak. S oly jó e csend agyonfáradt szivemnek, Nem lázong már, nem sir, nem álmodik, S ábrándjaim szines, káprázó napja Alámerül, leáldozik. II. Elvágyom forró délszaki vidékre, Hol mangolia virága fakad,', Szebb ott az élet és sugarasabb. E ködös tájon, kőszirtes vidéken, Szerelmes lelkem társat nem talál S nyomomban settenkedik a halál. Vágyaim is lassan elcsittulnak És dalaim : a zsongó panaszok Szivemben mind eldalolatlanok És senki sincs, ki megérteni tudná Elrejtett gyászom, eltitkolt borúm, Hogy mért is élek olyan szomorún. Csupán egy árnyék van mindig nyomomban, Szép mint az álom, mint a napkelet, S ugy kerget, üz mint szél: a felleget. S ha kérdem tőle, mért követi léptem, Aranvhaju szirénné alakul És összecsókol forrón, szótlanul. ' A csókjaimra szomjazik szünetlen, Az ölelésem, az kell Ő neki Es balga szivemet — azt megveti. Elvágyom forró délszaki vidékre, Hol mangolia virága fakad, A szerelem ott izzóbb, igazabb! . Peterdl Andor. A herceg a nép közé megy. Iria: Fehér Jenő. A kis hercegnek egy napon bolondos ötlete támadt. Az ötlet nem volt éppen eredeti, de reá nézve az újdonság ingerével birt. Sokszor olvasta ugyanis a históriai tankönyvében, hogy egyik őse, akit az utókór a „nagy" névvel tisztelt meg, álruhában a nép közé keveredett s ilyen módon kifürkészte a szegény emberek buját-baját, gondolkodását, hogy aztán szemleutjáról tapasztalatokkal dúsan megrakodva térjen vissza csillogó kastélyába. Ezek a kalandos kirándulások nagyon izgatták a kis herceg fantaziáját. Folyton ott kóvályogtak fekete fürtökkel'beárnyékolt fejecskéjében és sötét szemei valósággal tüzeltek, ha arra gondolt, hogy öt százados szarkofágjában nyugvó őse példáját ő is követhetné. Egy tavaszi reggelen a kis herceg grófi nevelőjével a hatalmas park tölgyei alatt sétált. Egyszerre minben bevezetés nélkül igy szólt: Kedves gróf, én a nép közé akarok menni! , Olyan határozott, ellenmondást nem tűrő hangon mondta ezt, hogy a gróf meglepetten és egyúttal ijedten nézett ifjú neveltjére. — A nép közé, Fenség? — Igen, igen, a nép közé a szegény nép közé akarok menni, — ismételte a herceg. A gróf az udvari etekett ellenére megvakarta a füle tövét. O fensége átértette e mozdulat jelentőségót ós a meggyőződés fegyveréhez folyamodott. — Ön, kedves gróf mondá, gyakran magyarázgatta nekem, hogy ősöm, Nagy Ágost különösen azért volk a legkitűnőbb fejedelmek egyike, mert közvetlen tapasztalásból ismerte meg népének kivánságait. Én, a ki felséges nagybátyámat egykor követni fogom a trónon, példánvkópemül Nagy Ágostot választottam. En is meg akarom ismerni a népemet, ismerni akarom titkos vágyait, rejtett gondolatait . . . — Bocsánat, Fenség — vágott közbe a gróf — Istenben boldogult, , dicsőséges uralkodónknak, Nagy Ágostnak egyéb kiváló erényei is voltak, a melyek követésre méltók. Aztán meg ma egészen más időket élünk. Ami ötszáz évvel ezelőtt dicséretes cselekedett volt, az ma már legalább is avult dolog. Á nép megismerésének van ezer más módja. Ő felsége a király tanácsosai . . . — Képmutatók ! — mondá megvető mozdulattal a herceg. — De fenség . . . — Bocsásson meg, kedves gróf, nem akartam megbántani senkit. Kérem Fenségedet — könyörgött a gróf — verje ki fejéből ezt a fura ötletet. — Megmondtam, hogy a nép közé akarok menni, s ön kedves gróf velem fog jönni. — Én? — Igenis ön! Ha valaha a trónra kerülök ígérem meg fogom önt érte jutalmazni. Azon nap délután egy negyvenöt év körüli, egyenes tartású férfi és egy tizenöt éves fiu sétáltak a főváros legnépesebb boulevardján. A férfi széles karimájú puka kalapot s kissé kipottas felöltőt viselt, a fiún egy gombjavesztett kis kabát volt, a melynek egyik zsebe félig le volt tépve; a fejét olcsófajta sapka födte. Ez a fiu a trón várományosa volt, a férfi pedig a nevelője. A széles járdán fel és alá hullámzott a nép. A gróf folyvást aggodalmasan tekintett körül; kalapját mélyen a szemére húzta. A kis herceg ellenben vidáman, fürge léptekkel tipegett mellette. Gömbölyű orczáját pirosra festette a hüs májusi szellő, a szemei titkos örömtől ragyogtak. Alkonyodn kezdett. A széles uton kétoldalt sorjába kigyúltak a gázlámpák. /A gróf halkan megszólalt: - Azt hiszem Fenség, elég lesz inár a mulatságból. A szomszéd utcáb.tn vár a kocsink . . . A herceg félrehúzta a szájacskáját: — Még egy kicsit! E pillanatban lovas rendőrök vágtattak végig az ut közepén. A járda szélén megálltak az emberek s mind sürübb sorfalat kezdtek alkotni. A kis herceg megkérdezte a legelső inasgyereket, aki eléje került: — Ugyan kérem szépen, mi lesz itt? — Hát nem tudja ? Erre gyün a király! Az opera-szinházba mégy, felelte a fiu és macskaügyességgel felkúszott az egyik járdaszéli fára. A körülötte állók hahotája kisérte. — Menjünk be a tömeg közé, proponálta a herceg. — De Fens . . . — Pszt! De kérem, hova gondol ? Csak nem akarja, hogy agyonnyomják? Istenem, istenem, minő felelősség! A herceg csak félfüllel hallotta nevelője sopánkodását. A következő percben magával húzta a grófot a tömeg közé. A népáradat sodorta őket tovább. — Ne tolakodjanak, kérem, kiáltotta öblös hangon egy elhirott csapos • J
