Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-02 / 100. szám

2 TÍÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. decz. 2. községi takarékpénztárt, nem fog oly anyagot annak tárcájába szolgáltatni, mely a bankszerűség kellékeivel ren­delkezik. Ha még azt tekintjük, hogy a köz­ségi takarékpénztár van hivatva a köz­ség hitelezője lenni, ha számítunk azon körülménynyel, hogy mint jelzálog üz­letekkel foglalkozó' pénzintézet kihe­lyezett tőkéje nagyobb része beértve saját kölcsöneit is — immobil termé­szetű, kérdjük hol teremti elő azon forgó tőkét, mely egy pénzintézet prosperálá­sásoz szükséges, mert a betevők pénzét ilyen üzletekbe be nem fektetheti ? Bárhonnan is tekintsék a kérdést, csak egy felelet van rá, nagyobb hitel igénybe vétele; mely bi­zonyára rendelkezésre fog állani, annál is inkább, mert sok alap és tartaléktő­kénél nagyobb garanciát nyújt a hitele­zőnek a község és annak a képviselőtes­tületének köz és magánvagyona. íme megint egy kérdés a vagyont szavatosság és felelőség kérdése, mely bizonyára gondolkodóba ejti ez eszmé­vel foglalkozókat. A közság és annak kópviselőtestületa korlátlan felelőséget vesz magára egy ilyen takarékpénztár létesítése által. Most már az anyagi felelőséggel előtérbe lép ezen takarékpénztárak szer­vezése, felügyelete és ellenőrzésének kérdése, melynek megoldása nem épen könnyű, mert ezt szabályozó tételes tör­vényünk nincsen, a község és várme­gye' közigazgatási rendszere pedig erre vonatkozólag intézkedéseket nem tar­talmaz. Különösen fontos a felelőség kér­dése, mert közvagyonról van szó és a képviselőtestület a törvényszerű felelő­séggel tartozik. Nehézkes lesz a mostani rendszer mellett a községi takarékpénztár ügy­kezelésében a kölcsönök megszavazása és lebonyolítása, mert tudjuk, hogy a község háztartásában vagyoni kérdések­ben névszerinti szavazással kell dönteni a törvény szerint. Ezt kivánja a felelő­ség elve is. Kérdezzük, hogy egy köl­csön megszavazása nem jár-e felelőség­gel és minden esetben beváltható-e a fenti törvényes rendelkezés ? Ha igen, akkor nem fog oda pénzért fordulni senki, ha pedig nem, akkor nincs fe­lelőség. Tegyük fel azonban, hogy ezen ne­hézségeket leküzdendő, a községi kép­viselőtestület egyszer és mindenkorra átruházza a jogot a községi takarék­pénztárt kezelő elöljáróságra, vagy igaz­gatóságra. Kérdés most már, hogy a Joggal együtt a felelőséget is átruház­hatja-e? Törvénymagyarázatokkal előb­bit a vármegye valószínűleg helyben­hagyja, de nem fog arról tudni a mi­niszter, sem az országgyűlés; pedig a törvénymagyarázathoz ezeknek is lesz annyi joguk, mint a községeknek és vármegyénknek. Eziránt érdeklődtünk és irányadó helyekről tudomást szereztünk arról, hogy e kérdést tekintve jogátru­házásról hatályban levő törvényeinkben szó sincs. Tegyük most már birálat tárgyává a létesítendő tőkeszegény községi takarékpénztár által előidézett verseny kérdését, melyet a képviselőtestület fon­tolóra kell, hogy vegyen, mert ez köz­gazdasági életünkben az önérdek elfa­julásának szabályozója. — Mert ám szá­mot kell vetni, hogy egy ujabb ily ala­pon működő pénzintézet létesítését a már meglevő társintézetek összetett ke­zekkel nem fogják nézni. — Ezeknek módjukban lesz a tömörülésben rejlő erővel védekezni. — Milyen lesz tehát a községi takarékpénztár jövő perspecti­vája, ha a mai meglevő széles alapokon működő pénzintézetek fúzió utján anyagi erejüket jelentékenyen gyarapítják. Ezzer aztán ezek képesekké lesznek oly üzletágak nagyban való cultiválására, melyekre a községi takarékpénztár nem vállalkozhatik. Iluzóriussá válik az is, hogy a tör­vényhozás részéről esetleges benefici­umokban fog részesülni a községi taka­rékpénztár ; mert nem hisszük, hogy az államhatalomnak, melynek egyébként dédelgetett gyermeke a szövetkezeti in­tézmény — érdekében állana egyik adó­zóját a másiknak rovására pártfogolni. Hely" szűke miatt nem sorolhatjuk fel mindazon okokat, melyek egy köz­ségi takarékpénztár létesítésének esz­méje felvetésénél mérlegelendők, az itt közölt ezen intézmény létfeltételeit ne­hézményező adatok sorozata jelentéke­nyen kibővithető és kívánatos is, hogy kibővittessék, főleg pedig, hogy az esz­mék beható megfontolás ós megvitatás tárgyává tétessenek. A jelén cikk megírásánál tisztán a közérdeket tartottuk szem előtt és azért nem zárkózhatunk el annak konstatá­lása elől, hogy egy községi takarék­pénztárt ez idő szerint és ilyen körül­mények között ideálisan közhasznú in­tézménynek nem, hanem csak egy ma­gának a megélhetést és hasznot biztosító érdekszövetségnek tekinthetjük. — Akik megtudják őrizni objektivitásukat, alig­hanem nekünk fognak igazat adni. Duababa Vilmos. Kulik az Alföldön. Egyezség a hajóstársasággal. Amerikából hozzák a zömét. A Békésmegyei Gazdasági Egyesület választmányi ülése köztudomás szerint elhatározta, hogy az idei arató-sztrájk­nak elejét veendő, idegen munkásokat, bolgár, orosz, legyei aratokat és kinai kulikat hozat az Alföldre. Gazdasági egy­letünk nem áll egyedül eme tervével az országban; hasonló határozatot hozott a győrmegyei gazdasági egyesület is. Az arad ós csongrádmegyei gazdák is lá­zasan szervezkednek s a mezőgazdaság érdekében szükségesnek látják azt, hogy a mai gőgös demagókok fanatizált né­peit idegen munkások, idegen népek be­telepítésével törjék meg. A gazdák körében általános a né­zet, hogy a maradandó megoldást csak igy fogják tudni elérni. Az alföldi, s ki­vált a bókégmegyei földbirtosok a kinai kulik mellett maradnak. Behozataluk iránt már tárgyalnak is a „Cunard Line" hajóstársaság budapesti megbízottjával. A kulik zömótAm erikából ho­zatják. Azokról a területekről, ahol ezek a szegény páriák a szegény nyo­morúságos bér mellett emberfölötti mun­kát végeznek. Szállításuk dija hihetetlenül olcsó. Részint üresen visszajövő hajók, részint kulik szállii ó-gőzösök hoznák ezt az em­beranyagot a magyar kikötőbe. Eddigi megbeszélések szerint a vizén való szál­lításnak dija fejenkint olcsóbba kerül, mint a szárazföldi ut. A kuliknak fize­tendő napszám s a hazai munkások kö­vetelése közötti különbözetnek azonban egyharmad része kiteszi már azt az ösz­gzeget, melyet a szállításra fizetnek majd gazdáink. A megtakarítás tehát tekinté­lyes summára rug. íme, a túlhajtott munkáskövetelések milyen elhatározásra késztették gazdáin­kat. S ha az idei nyáron sok ezer ma­gyarmunkás kenyér nélkül marad, kö­szönjék ezt azoknak a derék vezetők­nek, akik nem ismernek határt sem­miben. Vármegyei közgyűlés. Békésvármegye törvényhatósági bi­zottsága az érdeklődésnek csak mérsé­kelt fokú megnyilatkozása mellett tar­totta csütörtökön rendkívüli közgyűlését. Az impozáns számú bizottság tagjainak alig egy tizedrésze vett részt a közgyű­lésen. Azok is jobbára gyulaiak voltak, kiket a Dutk^y-ügy és a tisztviselők nyugdijalapjának kérdése szólított ide. Dr. Fábry Sándor főispán pont­ban 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Egy pár sürgős ügy mondta teszi szükségessé azt, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok ma összejöjjenek. Részvét egy halottért. Majd a vármegye tradicionális ki­rály tiszteletére hivatkozott Fábry Sán­dor főispán, amelynek a törvényható­sági bizottság sohsem késett kifejezést adni. Igy emlékezett meg Ottó fő­herceg haláláról s indítvá­nyozta, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvi kivonatban részvétét tolmácsolja az el­hunyt főherceg özvegyének. E jegyző­könyvi kivonatot a belügyminiszter út­ján terjesztik a főherceg-asszony elé. Tisztviselők dolga. K i s László aljegyző ismertette ez­• után a vármegyei tisztviselők és alkal­mazottak fizetésemelésének kérdését. Az e tárgyban kiadott belügyminiszteri utasítás alapján negyvenkét tisztviselő­nek és egy altisztnek állapította meg a számvevőség a fizetésemelés igényét. Három tisztviselő észrevételt tettJJ a számvevőség munkájára, de ezek közül csak Sailer Elek békéscsabai főszol­gabíró kérése bizonyult indokoltnak. A fizetésemelés és a régi viszonyok kö­zötti különbözet 5566 koronát tesz ki, amelynek kiutalását kéri a vármegye Andrássy Gyula gróf belügyminisz­tertől. A Hódmezővásárhelyi főispán. A közgyűlés tárgysorozatának kö­vetk ző pontja dr. Fábry Sándor fő­ispánnak Hódmezővásárhely város főis­pánjává történt kinevezését tudató bel­ügyminiszteri leiratnak ismertetése volt Az állandó választmány örömmel java solja tudomásul venni a leiratot, meri 1 az a kinevezés kitüntetése is egyben nemcsak a kiváló, ernyedetlenül buzgól­kodó munkásembernek, hanem Békés­vármegyének is. La dics László dr. is ugy fogja föl e kórdóst, mint az állandó választ' mány. Mert a kormány figyelme és Í király hajlandósága nem csak bizalm kérdést illetett ebben az esetben. Elis mérés ez egy két évtizedes munkálko dásban megedzett, kiválóan értékes köz­igazgatási tehetségnek, kitüntetése egy ben vármegyénknek is, mert Fábry Sán dor közülünk való, — közöttünk nő nagygyá s a mi érdekünkben hasznosi totta eddig leginkákb nagy tehetségét Fábry Sáhdor hálásan köszöni a bi zottság kitüntető rokonszenvét. Köszön az állandó választmány figyelmét is. Mi kor őt kinevezte a király egy más tör vény hatóság főispánjául, ő is ugy érezte hogy ez a kitüntetés annak a vármegyé nek is szól, amely őt emelte ós tanította A közgyűlés bizalma csak hatványozn fogja munkaszeretetének érzését s teljes erőből azon les/, hogy eleget tegyen { két tőrvényhatóság érdekének. Átiratok. Nyitravármegyének a honvéd uni formis érdekében megküldött átiratát melyet ismertettünk már hasábjainkon tudomásul vették. Érdekes felszólalások történtek He­vesvármegye feliratával kapcsolatosan Hevesvármegye azt kéri a kormánytól hogy a korcsmákat vasárnapi napökoi csukassa be. Az állandó választmán; egyszerűen tudomásul venni javasolj; ezt annyival is inkább, mert a törvény hatóság egy izben hiába irt már föl í képviselőházhoz. Szabó János köröstarcsai ev. rei nyezetben. B a d i c s Elek aztán, a csa­baiak nesztora, oldalon böki Mihály bácsit: — Mit fészkelődsz annyit a székeden ? — Hát hogy a fenébe ne fészkelőd­nék, amikor kicsalják ezek aá előadók az emberből a türelmet. — Pedig nem beszélnek izgatottan — Hisz éppen az a baj. LasJU viz partot mos. Ki tudja, mit akarnak ezzel elérni. Ea amondó vagyok, hogy nem sza: vazok ma meg semmit . . . És alapos gyanakvásában igazán nem is szavazott meg semmit, mert mielőtt az első kérdés szavazás alá került volna, Mi­hály bácsi már Békés felé vonatozott a deli „zuggal." Hanem azért estére valahogy csak le­darálták a tárgysorozatot mégis. Aztán ugy eltűnt a ténsnemes vármegye, mintha a föld nyelte volna el. Még pénteken dél­után is csak D a i m e 1 Sándor volt a hi­vatalában, aki öt ember helyett dolgozott. Azt beszélik a rossz nyelvek, hogy pén­teki érdemeiért szombaton este szerenádot kapott a főjegyző az Andrásoktól. Valami nótát dúdolgattak az ablakai előtt. Valami olyan nótát, amelynek igy szól az első sora ; „Iszik a vármegye ! . . ." Pardon. Templom mellett. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Péczely József. A piactéren hullámzik a nép fel s alá. Nagy napja van a falunak: a köz­ség esküdtjót teszik. Férfiak, asszonyok vegyesen egy­egy kisebb csoportot képezve, hangos szóval tárgyalják a nap jelentőségét, adják a jó tanácsokat, lehurrogják egy­más ellenkező véleményét s közbe-közbe éltetik a maga jelöltjét; egyik, a kisebb, rész a telkes gazdát, a másik rész kér­ges tenyerű zsellér embert. Egy-egy raj bevonul a községháza nyitott kapuján a szavazás arányában, honnan kis vártatva egyenként jönnek ki. Gőcs Pali, meg JKis Pista Feri a zömtől félrevonulva a templom rozoga deszkakerítését támogatva adogatják egy­másnak a szót. # Gőcs Pali a módosabb emberek közé tartozik. Fejhordozásán látszik a négy ökör, a két tizenhatmarkos ló s a fél telek ; érces hangján az ellentmondást nem tűrő akaraterő, a parancsolni szo­kás. A szocialista világ beköszöntése előtt minden fölfelé menő ivadéka a belső emberek közé tartozott, ezt tudja az egész falu, sőt azt is, hogy közöttük nem egy bíróviselt ember is. Most azon­ban már más idők járnak, a kaputotla­szoritotta a ködmen. Össze-összeméri ugyan még ma is erejét a két párt, pró­bálgatja különösen a kaput legyűrni a ködment meglepetésekkel, paktumokkal, sőt a divatos koalícióval is, amennyi­ben összefognak a szűcsökkel, vargákkal, kereskedőkkel, de az eredmény mindig egy: alul maradnak a kaputosok. Kis Pista Feri olyan ágról szakadt szegény zsellér ember, kinek lelkét a nagy eszmék még nem hatották át telje­sen, ki még vissza-vissza emlékszik az őt gyámolító kezekre, köztük Gőcs Palióra is, de már úszik az árral ... az ígéret földje felé. Eltérő a dolog — szólt Gőcs Pali — olyan ember kell oda, aki ért a szám­hoz ... Ne csak azt nézzük, hogy ki tud kajabálni, hanem hogy ott, ahova állítják, ki is értse magát. Lám a vót esküdt is csak a szót adta, de a szám­koz nem konyított. .. kivött egy csomó pízt, betött egy csomó pizt, a végin nem pászót, oszt héjába kejabált, csak kitötték. — De a mi sorunkból emelkődött. — Hát onnan, ép azért ... ha tö­szöm azt a Szűri Pista bá nadrágot húz, botot vösz a kezibe, csak nincs ott több tudomány az pörge kalap alatt, mint azelőtt; ép az, hogy mind azt hiszi, hogy a tudomány az kék nadrággal, meg a somfa bottal jár, s ha belső ember lett, legyen az irás, szám, telekkönyv, pagya­gogia, meg akármi ija-fija, azt hiszi, hogy mind magára szödte az lajblival, s ak­kor már úgy forgati az tudományát, mint a szélmalom az vitorláit . . . oszt kinevetik. — Uuy kő neki ; minek megy oda, ha kongó . . . Ámbátor a bizalom, úgy töszik . . . Dehogy is töszik ; keresi, kejabál, hogy ő majd így, mög úgy ... ezt mon­dom, azt mondom, s ha benn van, mit csinál ? Amit a többi, a régiek: cibart pelpádzik . . Mög alákezel ennjk is, annak is, ha tud,. . . — No a pennához csak tud minde­nik . , . — Amennyiben egyik-egyik a nye­lit fogja, nem a högyit. — De hát nem is minden belső em­bernek kell az irás. — Mög kívánják azt még a harangom zótól is, a röndórtől is. Az is a sorja. Te is értesz a betűvetéshez is, a számhoz ís, ugy-e? — Hogy tudnám különben számon tartani az kondát, - No látod ? 1 Elhallgatnak. Gőcs Pali hosszan nézi a községház kapuján ki s befelé hullámzó tömeget. Kis Pista Feri meg pörge ka lapját a szemére húzva, kampós botji szeges végével karikákat rajzolgat , szürke porba. — Mennyi az béröd a kondásságért — Húsz pöngő, meg az kenyér já randóság. — Nem sok. — Nem is azért a 20 pöngőért vállal tam, de a hivatal ... Az asszony is az mondta, hogy ne a pizre nézzek, hanen az belső emberségre . . . — Hm, hm ... az igaz szólt Gőc Pali, miközben megtömte a kurtanyaki debreceni készséget, s majd rápörkentve meggyőződött annak akurátos szuperá lásáröl, a kupakot rányomva mondá: — Te a cocilistára szavalsz? . . — Közülünk való. — Ki érti-e majd magát? — Az ? Megmondta az a gerof nak is . . , — A szöniibe ? — Hát az ispányának. — Mit ? — Hogy nincs igazság, kevés a nap szám . . . nincs födünk, sok az adó . . Látod az igaz: kevés a föld, ke vés a napszám, sok az adó . . . mini igaz; de azt mondta-e, hogy: „soka iszunk". Azt nem . . . No látod, azt is mög köllene ár fontóni, hogy „sokat iszunk", s aztá: nem vizet iszunk, még csak nem is bor hanem pájinkát. De ne hidd ám, hog; én csak ugy a levegőbűi beszélek ; ma gátú az uraságtú tudom, 1 évben 30.00 korona napszámot fizet ki, — Azt én is hallottam. — Hát azt hallotad-e, hogy hán hektó pájinka fogy el egy évben csa' a mi kis községünkben is? — Sok , f , — Sok? dehogy sok, rémisztő sol

Next

/
Thumbnails
Contents