Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-11-29 / 99. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. nov. 11 zunk, mert talán nem is az utolsó fejezet . . ! Egyebekben nem állok elé sötét jóslatokkal békésmegyei olvasóimnak. A közel jövendőben már ugyls mindent tisztán látunk majd . . . —ó. Kétegyházán minden csendes!... Csak az oláhositás dühöng. Mióta Kétegyháza község jeles tanügyvi viszonyairól lerántottuk a leplet, egymásután kerülnek napfényre azok a régi bűnök, melyek a nemtörődömség terebélyessé nőtt fájának árnyékában meghúzták magukat s buján tenyésznek. Hogy előbbre menjünk egy lépéssel, emlékünkbe idézzük azt a cikksorozatot, amelyben S i m o n k a György dr., megyebizottsági tag nem is olyan régen súlyos vádakkal lépett föl az egyik helyi lap hasábjain Kétegyháza község tanügyi faktorai és egyházi elöljárói ellen. Nem kevesebbről volt e cikksorozatban szó, mint arról, hogy a kétegyházai iskolák tájékán a tanköteles gyermek nem ismeri a magyar szót s hogy az egyházi elöljárók mesterségesen eloláhositani igyekeznek azt a kevés számú magyart is, akiket arra kárhoztatott sorsuk, hogy Kétegyházán éljék keresztül napjainkat. Mindezek a vádak nem voltak eléggé alaposak ahhoz, hogy az akkori királyi tanfelügyelő körutazást rendezzen a kétegyházai iskolák körül. Vagy ha el is látogatott néha Kétegyházára, az áldott közigazgatási bizottság elé mindig az a jelentés került, hogy — „a sipkaszorosban minden csöndes! . . ." Saller Flóris királyi tanfelügyelő azonban mást tapasztalt kedden. Azt tapasztalta ugyanis,hogy a kétegyházai oláh iskolákban a magyar nyelvtanítás nemcsak könnyelműen, de bűnösen el van hanyagolva. Ami eredményt e téren tapasztalhatunk, az is csak a félig-meddig agyonsanyargatott tanitónőnek gyermekei között jelentkezik s éppen ezért Saller Flóris tanfelügyelő arra a következtetésre jutott, hogy Nurgó Helén tanítónőt a magyar nyelv tanítása köriili sikerei miatt üldözik a kétegyházai elöljárók. Tehát az a körülmény is kellő bizonyítékul szolgál arra, hogy nem végeztünk fölösleges munkát, amikor odacsörditettünk a kétegyházai görög-keleti egyház elöljáróinak nyaka közé. — Az ügy most jó kezekben van. Saller Flóris erélye ós egyénisége kellett ahhoz, hogy ezek a szomorú állapotok elsöpörtessenek a föld színéről. Békésvármegye kikerekitése. Öcsödöt Dóvaványáért! - A gyomai járásbirósági terület. A gyomai járásbíróság kérdésének legkedvezőbb megoldását jelenti az az indítvány, amelyet Jásznagykunszolnok megyéről szerint B o z ó k y Árpád dr. kunszentmártoni országgyűlési képviselő terjeszt Jásznagykunszolnok vármegye törvényhatósági bizottságának legközelebb megtartandó rendes közgyűlése elé. Az indítvány azt óhajtja határozatilag kimondatni, hogy Jásznagykunszolnok vármegye keresse meg Bókésvármegye törvényhatóságát, miszerint Öcsöd községet és határát engedje át Jásznagykunszolnok vármegyének s ezzel szemben a szomszédos törvényhatóság ttadja Békésvármegyének Dévaványát és a Berettyóig terjedő határát. Az indítvány magyarázatát és indokait az a sok panasz adja meg, amely úgy Öcsöd, mint Dévaványa községek polgárai részéről unos-untalan megujul. Dévaványa ugyanis közigazgatásilag a mezőtúri főszolgabir ósághoz, jogszolgáltatásiig pedig a kisújszállási járásbírósághoz tartozik. Mindkét székhelytől épp oly messzire esik, mint Öcsöd Szarvastól. Öcsöd polgáraira nézve is sokkal kedvezőbb és megfelelőbb volna, ha úgy járási főszolgabírói, mint jogszolgáltatási tekintetben közelebb eső központokat kapnának. A két község territoriális fekvése is mindenben támogatja az indítványtevő álláspontját. Az öcsödi határ Jásznagykunszolnok vármegyébe nyúlik, mig a dévaványai Békésmegye északi részéből csatol a szomszédvármegye területéhez egy tekintélyes részt. Közigazgatásilag tehát föltétlenül jobb kiszolgáltatásban részesülne, ha a gyomai járáshoz csatoltatnék s viszont Öcsöd is kedvezőbb s megfelelőbb formában nyerné a kiszolgáltatást, ha a kunszentmártoni járáshoz tartozna, ahová ez esetben adóhivatal és főszolgabiróság szerveztetnók. Bozóky Árpád tárgyalt — értesülésünk szerint már ebben a kérdésben vármegyénk főispánjával, dr. Fábry Sándorral is, aki a maga részéről kijelentette, hogy mihályt JásznagykunSzolnoknak ily irányú átirata vármegyénkhez érkezik, azonnal közgyűlés elé terjeszti ezt. E kérdés kedvező megoldásával kapcsolatban kedvező megoldást nyer a gyomai járásbíróság kérdése is. Ha tudniillik Déváványa Békésmegyéhez s igy a gyomai járáshoz csatoltatnók, nem volna szükség többé a kisújszállási járásbíróságra, amelynek körzetéhez a 13000 lelket számláló Dóvaványán kivül csak még két kisebb község tartozik. A kisújszállási járásbíróság beszüntetésével egyidőben pedig minden külön befektetés nélkül föl lehetne áHitani a gyomai járásbíróságot, amelyhez ilyenformán több, mint 36000 lakóssal biró terület tartozna. Mindezen körülményeket ismertette dr. Fábry Sándor főispán Polónyi Géza igazságügyminiszter előtt is, aki ezen az alapon föltétlenül teljesíthetőnek találta a gyomaiék kérelmét, a járásbíróság felállítására. Ámde az átadás kórdésót megnehezíteni látszik az a körülmény, hogy Dévaványa 13000 lakósáért JásznagykunSzolnok vármegye csak 6000 egynehány száz lelket kapna Öcsöddel. A létszám között fennálló eme külömbözetet azonban olyképpen lehetne megoldani, hogy Dévaványa határából kevesebb területet venné át Békésvármegye, mint mekkora az öcsödi határ. Ilymódon a terület pótolná a létszámnál mutatkozó hiányt, ami végeredményében a legkedvezőbb megoldást jelenti mindkét vármegyére nézve. Dévaványának Békésvármegyóhez váló csatolását történeti szempontból is indokoltnak mondhatjuk. Ez a község egészen a török hódoltságig Békésvármegyéhez tartozott s csak ekkor szakadt el tőlünk több más községgel egyetemben, emezek, ha meg nem semmisültek, a déli-, északi- és keleti vármegyékhez csatlakoztak. Bozóky Árpád indítványának sorsa elé nagy érdeklődéssel nézünk, mert annak elfogadásától függ közvetlenül két községnek, közvetve pedig Gyoma és Endrőd polgárainak érdeke is. Presbiteriumi ülés. Nincs több korpótlék. Egyházi ügyek. A békéscsabai ág. hitv. ev. egyház presbitériuma kedden délelőtt ülést tartott. Az ülésen Linder Károly igazmelynek parkja körül-belül nagyobb volt, mint a mennyije neki megmaradt a dominiumból, mikor kiszakították belőle a felesége hozományát. A mit csak követelt az asszony ügyvédje, ö mindent odaadott neki. A fiskálisa beszélhetett neki, hogy igy csináljon, ugy csináljon, az asszony hadd pereljen, a törvény az ő részén van, rá se hederített a jól megfizetett tanácsokra. Ő nem volt sohase grájzleros, se bérlő ; amit a felesége a magáénak akar, azt elviheti. El is vitte. Egy másik bolond terve támadt a szegény, szerelmes aszszonykának. Hátha a férje, teljesen tönkremenve, visszapártol hozzá! Milyen édes lesz akkor Őt újra megmenteni! Csakhogy rosszul ismerte a férjét. Nem abból a fajtából való volt, amelyikből az okos embereket faragják. Kemény fejü, büszke legény volt. Pedig alig ment el tőle a felesége, ugy kezdte érezni, mintha nagyon szeretné a szép, szőke, gyermekarcu aszszonykát. Lehet, hogy szerette azelőtt is, csak nem tudott parancsolni magának. Szilaj természete rávitette a tivornyázásra, a szeretkezésre. Pedig szerette a feleségét, szeretnie kellet, mert másképen nem bolondulna ugy utána most, hogy elveszítette. Érzi, hogy utálnia kellene, hiszen hogy bánik vele most is, de hiába, nem tudja. S mikor a békéltetésnél is hidegen mondja: — Gyűlölöm ... Akkor is azt zakatolja vadul dobogó szive : — Szereted ! És ez az érzós, ez a vágy elveszített neje után napról-napra jobban beleeszi magátja szivébe. Nincs éjjele, nincs nappala. Minden gondolata csak ott révedez nála Órákig] elül a felesége szobájában. Üres a szoba. Csak a négy rideg fala van meg. A bútorokat mind hazavitték. De ő csodálatosképpen most is ugy lát mindent, mint akkor volt. Az ágy fölötti kék selyemfüggönyt mintha most húznák szót s a függöny mögül elbuvik egy bájos üde női arc, szőke haja vó^igömlik a felfogott függönyön — sárga selyem a kék selymen — s a kis ajkak közül hallja az édesen hivó szót: — Gizus ! Gizus! Hallja. Ott cseng a fülében és felkél a székről s megy arra felé, a honnan a hangot hallja. Azután megáll az üres szoba közepén, amikor, mintha álomból ébredne a valóságra, meglátja a négy üres falat, hát ugy érzi, mintha valami kinos sebet vágna rajta az emlékezés. Édesem, örökre elvesztett Etelkám ! suttogja lázasan, kétségbeesetten. Az nap is egész nap ott ült abban a szobában. Szomorú őszi nap volt, illő hozzá. Ott ült az ablak mellett és nézett ki. Sötétszürke volt a levegő, az ég, a föld, minden. Az ólomszürke felhőkből egyenes vonalakban pergett le az eső, a kert sudár jegenyéit hajtogatták a száraz lombjaikra hulló ólmos esőcseppek. A kastély előtti nagy gruppban csenevész őszi rózsák eresztették le fonnyadt fejeiket, az egyenesre metszett bokrok tar ágain kopott, szürke verebek csiripeltek. Olyan kopottak, olyan éhesek ós didergők, a minő talán nemsokára ő is lesz. A jövő hétre ki van tűzve az árverés a kastélyra is. Kilökik innen is, mint valami rossz kutyát. A szegénység jövendő képével öszszegyül a lelkében a feleségére való emlékezés bus, szerelmes hangulata. Eszébe jutnak boldogsága első napjai. Az esküvő után itt töltött aranyos, víg napok Mikor először a mellére borult a szép leény reszkető aggódással, epedő félelemmel. — Etel, édes asszonyom ! Tárcájából kiveszi felesége arckópét. Menyasszonyi ruhában van levéve. A hófehér selyem habszerüen dudoros ujjakból, csipkés nyakból, mini valami odalehelt, üde, friss reggeli hangulat, ugy tűnik elő a szép babaarcú asszonyka. — Vége van, v.'ge! Szomorúan, csöndesen ül ott, észre se veszi, mikor a cseléd levelet hoz neki. A borítékon megismeri az Etelka írását. Reszkető kézzel tépi fel. Vájjon mit irhát neki ? Mit ? Hát azt, amit egy őrülten szerető asszonyi sziv diktálhat: Szeretlek, meghalokjutánad. Bocsáss meg! Mindenem a tied ! S legjobban a tied lesz engedelmes hűséges rabszolgád Etelka. A kastélyt ón veszem meg az árverésen. Oh jöjj, jöjj értem ! Mama is vár velem együtt. Jöjj édes, drága uram!.. . A első pillanatban az asszony utáni vágyódás mindent parancsolólag lépett fel a szivében. — Menj, menj, legyetek boldogok ! De a következő percben ott csatázott vele a büszkesége: — Koldus vagy, alamizsnát adnak neked! És büszkesége győzött. Hanem félt tőle, hogy ez a diadal nem marad állandó, félt tőle, hogy a szerelme mégis fölülkerekedik. Gyávaságot pedig nem akart elkövetni. Segített hát a dolgon ugy, a hogy tudott. Elhallgattatta a szivét. Örökre . . . Meleg vérének első sugára végigöntötte, pirosra festette a babaarcú aszszony hófehérruhás arckópét. gató-lelkész elnökölt, mig a világi elnököt, dr. Zsilinszky Endre egyház! felügyelőt S i p i c z k y K. János gondnok helyettesitette Az ülés legfontosabb tárgya az egyház 1907 évi költségvetése volt, amely élénk és hosszantartó vitát provokált. A költségvetés tárgyalása folyamán 'kitűnt, hogy az egyház a tanítói kor pótlék cimén felvett é v i 4000 koronát nem képestovább fizetni, miért is annak kiutalásáért az államhoz fordul jövőre. C s e p r e g i György békéscsabai lelkésznek arad-békési egyházmegyei esperessé történt megválasztását az ülés lelkes éljenzóssel vette tudomásul. Konstatálni kívánjuk, hogy az összes egyházak Csepregire adták le szavazatukat. A gimnáziumok közül a békéscsabai szótöbbséggel szintén Csepregit támogatta, a szarvasi ellenben F r i n t Lajos aradi lelkészre szavazott s szavazatával magára is maradt. Csepregi Györgyöt a december 12-én, Csabán megtartandó egyházmegyei rendkívüli közgyűlés iktatja hivatalába. Az egyházmegyei közgyűlésre szavazati és tanácskozási joggal a következőket küldték ki: valamennyi lelkészt, Sipiczky K. János gondnokot, Áchim F. Tamást, Zsiros Andrást, Áchim H. Pált, Kovács Sz. Ádámot, Uhrin Pált, Pataj Andrást, Maczák Györgyöt, Badics Eleket és Sajben Mátyást. Pusztán tanácskozási joggal kiküldettek : Sailer Gyula, Lukoviczky Márton, Kiiment Z. János, Hankó Pál, Kiszely György és Pál, Lukoviczky János, Aradszky Pál, Hankó Máté, Cservenák János, Gyebrovszky András, Szaszák Pál, Kocziszky András, Sicz Mátyás és Jánovszky Pál. A vott gazdasági kert helyén levő egyházi háztelkekből a gondnok négy telket eladott, amit a gyűlés tudomásul vett. Elhatározta a presbitérium, hogy az erzsébethelyi ótemetőt a vasúti részen kibővíti s evégből megvásárolja a szomszédos telket. Elhatározták egyben azt is, hogy az összes temetőket erősebb kerítéssel látják el. Végül a gyulai állami iskolába járó evangelikus növendékek lelki gondozásával Kubicza ésMazurer gyulai tanítókat bízták meg. Vasút Tótkomlós-Hódmezővásárhely között. Sármezey főmérnök Hódmezővásárhelyhez. Feltételekhez kötik a kiépítést. Állandóan felszínen tartottuk annak idején a Tótkomlós—Hódmezővásárhely között kiépítendő keskeny vágányu vasútvonalnak kórdósét. Ez a Békésvármegyére nézve kiszámithatatlanul' nagy gazdasági jelentőséggel biró vasútvonal Tótkomlósnál venné kezdetét s Bókóssámson községnek érintésével lépne be a szomszédos vármegye területére. A vasút üzemét az Alföldi Első Gazdasági Vasút látná el, melynek ilyirányu ténykedéséről nemjgyőzünk kellő dicsérettel és elismeréssel megemlékezni. A vasutigazgatóság azonban tiszta képet óhajtván szerezni a tervbe vett vonal életképességére ós fentarthatóságára vonatkozóan, beható tárgyalásokat és terepszemléket tartott a közbeeső községekben, amely tárgyalások azt az elhatározást érlelték meg, hogy e mezőgazdasági vasút kiépítését a viszonyok és a mindinkább emelkedő forgalom nagyon is sürgetik. Ilyen előzmények után megindultak a tárgyalások Hódmezővásárhely város vezető köreivel is. Hódmezővásárhelyre nézve eminens érdeket jelent e vasútvonalnak kiépítése, mert ily módon Békésvármegyének egy tekintélyes részét a mezőgazdasági termékek szállításának tekintetében Hódmezővásárhelyhez fűzi s a vásárhelyi határnak azon részét, amelynek termelői közelebb esvén az orosházai területhez, bé-