Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-11-15 / 95. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 95-ik szám. Csütörtök, november 15. BEIESME&YEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedenbelöl is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr- SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKT JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések* és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel !helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Egy bizottsági határozathoz. Békésvármegye közigazgatási bizottsága egyhangúlag magáévá tett egy javaslatot. Ez a határozattá emelt | javaslat a sajtó ellen látszik irányulni. ' Beszüntették egy újságnak utcai elárusitási jogát s ezzel azt a gyökeret sebezték meg, amely ennek az újságnak életfájába a fenntartó nedűt vezette. Komoly és fontos előzmények irányították e határozatig a bizottságot. Oly előzmények, minők csak a legsajátosabb körülmények között adódnak elő. S bár elvben helytelennek is tartunk minden lépést a sajtó korlátlan szabadsága ellen, mégis konstatálnunk kell, hogy speciális viszonyaink között ez a bizottsági határozat volt az egyedüli mód, amelylyel a túlon-túl elfajult békésmegyei sajtóviszonyoknak szanálását megkezdeni lehetett. S hogy ezt a processzust végrevalahára meg kellett kezdeni, nyilvánvaló ez mindenki előtt. Nézzünk végig közállapotainkon. Bomlás, széthúzás, osztályokra szakadás, gyűlölködés pompázik mindenütt. A suba megveti a kabátot. Jobbágyságról beszél s Dózsa György históriáját olvassa untalan. Eddig csak meglettünk volna valahogy. De ma már vérszagot érez a földmunkás. Az ősmüveltség nyomorúságos rétege gyanús dolgot lát a kovácsiholásban. Elég egyetlen szó, egyetlen betű ahhoz, hogy a tudatlanság vésztüznek vallja ezt a szikrát is. S ha most bűnösen és könnyelműen azt a hitet hintjük szét, hogy a paraszt Saul, Békéscsaba, nov. 14. aki egy nap alatt átvedlik Pál apostollá s rövid vakságának árán megváltó erőkhöz jút, akkor kétségtelenül igazolt az a szigor is, melylyel a nép butitóit és izgatóit, a népszenvedély felkorbácsolóit és felgyujtóit a jogrendre, kÖ2békére és köznyugalomra ártalmas időtöltésükben megakadályozni igyekezünk. A nagy események magukkal szokták ragadni az embereket. S magukkal ragadják elsősorban a -sajtónak fogékony, érzékeny harcosait. De az elragadás heve nem indokol célzatosan bűnös kitöréseket. Nem indokolhatja azt, hogy e nagy eseményeknek mint a XX. század modern politikai szellőinek erejét és anyagi érdekeink szélmalmának hajtására fordítsuk s ezért azoknak tendentiáját meghamisítsuk. Már pedig annál a lapnál, emely megfosztatott utcai elárusitást jogától, épp ez az alap tartja a politikai gerincet. S hogy a közfigyelem ne vegye észre ezt, tervszerűen alkalmazta módszerét. Azzal igyekezett megszerezni a néprétegek bizalmát, hogy magas állású tisztviselőket, tisztes polgárokat támadott. Indokkal, vagy indok nélkü ? Nem törődött azzal. Jogos bírálata mindig a személyeskedés terén mozgott. Válogatott gorombasággal és nyers, durva hanggal igyekezett hasonlatos lenni ahhoz a réteghez, amelynek irt. Ha nem is vállalt közösséget mindenha ilyen hangú cikkekben, de mégis helyet adott azoknak hasábjain. Igy aztán kiszakított egy részt a megyei sajtó területéből s meghonosította azon a kíméletlen támadást és gyanúsítást. Természetes, hogy e bajokkal szemben épp a jogrend érdeke sürgette a védekező eljárást Ezért kell tudomásul vennünk azt a közigazgatási bizottsági határozatot, amely arra inti a kiszakított terület embereit, hogy a sajtót se porszemmé sülyeszteni nem szabad a materializmus mérlegében, se Istenné emelni, amely önmagát tökéletesnek gondolja és mindent üldöz, ami nem hozzá hasonló . . . (SS.) A közigazgatási bizottságból. Fábrv Sándor üdvözlése. — Havi jelentések. — Kérvények. — Munkásügyek. — Adóügyek. — A „Békésmegyei Hiradó" fölebbezése. — Közegészségügy. — Tanügy. Vármegyénk közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt dr. Fábry Sándor főispán elnöklése mellett rendes ülést tartott. Az ülésen jelen voltak Ambrus Sándor alispán, gróf Wenckheim Dénes, Szalay József, Belicey Géza, Morvái Mihály, báró D r e c h s e 1 Gyula, dr. L i s z y Viktor, dr. Márki János, dr. D a i m e 1 Sándor, dr. Z ö 1 d y János, dr. Z ö 1 d y Géza, Perszina Alfréd, dr. Ladics László és J a c s o v i t s Péter. Fábry Sándor főispán megnyitja az ülést ós bejelenti, hogy dr. Pán dy István, D o in b y Lajos ós Veres József bizottsági tagok távolmaradásukat bejelentették s elfoglaltságukra való hivatkozással magukat kimentették. A főispán üdvözlése. Szalay József a főispán bejelentései után szólásra emelkedett: Tekintetes közigazgatási bizottság ! Mint méltóztatnak tudni, a kormány bizalma ós Őfelsége kegye vármegyénk főispánját, dr. Fábry Sándort Hódmezővásárhely város főispánjává is kinevezte. Nem mulaszthatom el megragadni ezen alkalmat - s hiszem, ebben mindanynyiunknak érzései találkoznak — hogy örömteljesen tudomásul, venni indítványozzam ezt a tényt. Üdvözöljük dr. Fábry Sándorban most is a lankadatlan 'munkakedv emberét s kívánjuk, hogy adjon az isten egészséget és erőt feladatainak teljesítéséhez. (Helyeslés.) Fábry Sándor dr. hálásan köszöni ezt a megtisztelő jóindulatot. Az alispáni jelentés során akart kitérni erre, de megelőzték. Ez a bizalom lélekemelően hat rá s annál megtiszteletőbb, mert annak megnyilatkozása tárgysorozaton kivül történt. Ha a bizalom képes növelni az ambíciót, ugy a jelen esetben sokkal inkább emeli benne a m mkakedvet. A munka az ő öröme. Kettős feladata nem akadályozza cselekedni vágyását. Törekvése arra irányul, hogy működésével a törvényhatóságok érdekeit támogassa, elősegítse. (Lelkes éljenzés.) Alispáni előadmányok. E szép jelenet után dr. Daimel Sándor főjegyző ismertette az alispán előterjesztését. A szokásos havi jelentésről más helyütt talál ismertetést az olvasó. Báró Köningswarter közli a közigazgatási bizottsággal, — hogy birtoka nincs bérbeadva, amint ezt a mult üléssel közölte jogügyi tanácsosa s biztosan olyan gazdatiszteket alkalmaz, kik — képesítés dolgában — megfelelnek a törónyes rendelkezéseknek. Az ülés tudomásul veszi a bejelentést. A földmivelésügyi miniszter egy Nyitrán fölmerült esetből kifolyólag a birtokos és gazdatisztek közötti jogviszonyt szabályozó törvény végrehajtása tárgyában rendeletet intézett Nyitra vármegye törvényhatóságához. A rendelet meg lett küldve Békésvármegyének is. E rendeletet felolvasás nélkül tudomásul vették. Dr. E i s 1 e r Vlmos járás-orvos panaszt tett dr. B a r t h a Gusztáv tb. járásBékésmegyei Közlöny tárcája. Kivándoroltam . , . Kivándoroltam Bús, messze földre, Elhagytam érted otthonom! A kik szerettek S kiket szerettem, Elhagytam érted, angyalom ! És megtagadtam Nevem, szülőim, És megtagadtam az eget . • . S most itt vagyok Hazátlan, árván. Remény, hit nélkül s — nélküled. Somló Sándor. A tehetség. Irta' Zöldi Márton. Morvái Pál szinigazgató elégedetten dörzsölte a kezét, mikor Földváry Jolánt drámr' ősnőnek szerződtette. Sietett is közöln. >römét a rendezővel, az öreg Balázsyval. — Láttad Móric ? kérdezte. — Láttam. — Mit szólsz hozzá ? Az öreg rendező, valamikor híres bonviván-s?>"ész, egykedvűen tekintett maga elé. — ~zép leány . . . — rióditó szépség, deklamálta az igazgató. Klasszikus szépség. Micsoda szempár. Vadak-^ lehet vele szelídíteni és szelídeket vaditam a termete! Becsületemre, vénuszi te '. . . szinte hullámzik. Ha ez eljátszsza* vuart Máriát . . . — HmTámozni fog, vetette közbe fanyar hangon a rendező, mert csupa dagály. Csak egy szerepben láttam, de a többiről szívesen lemondok. Az igazgató kelletlenül fészkelődött a székén. — Azt más mondotta, te művészi szempontból beszélsz, de nekem az üzleti szempontot is tekintenem kell. Hiába, a közönség szereti a szép női arcokat, és a közönségnek igaza van. A szép asszony pozitív esztétikai gyönyör . . . Hátha még Ízléssel öltözködik.'Ennek a lánynak pedig mesés toálettjei vannak. Párisban felléphetne. — Azt hiszem, bólintott az öreg rendező, ott talán még nagyobb toalett-sikere lenne . . . Grimaszt vágott s kissé idegesen folytatta. — Ha a hárem számára kellene hölgyeket szállítani, azt mondanám, pompás akvizíció, de h? arról van szó, hogy Stuart Máriát játszsza, akkor azt mondom, hogy a lefejezési jelenetet az első felvonásba kell tenni . . . Egyébként a te dolgod. Megyek a próbára. Az igazgató nem tartóztatta. Egyedül maradt, és ismét elégedetten dünnyögött maga elé: — Az öregnek igaza és még sincs igaza ... A szépnek sokat megbocsátanak a színpadon, a nem szépnek csak akkor, ha igazi művésznő ... Itt van a Major Nelli . . . olyan művésznő, hogy engem is megríkat a gázsi napokon is, mikor igazán közömbös vagyok minden iránt. Es mégis egyre azt hallom: „milyen kár, hogy nem szép". Még azon a héten fellépett Földváry Jolán, a hires szépség. Az igazgató, hogy a közönség figyelmét a szépségére terelje, az jj Erdő szépe" cimü darabban léptette fel. Rokonszenvesen fogadták. A fellépést követő napokon alig beszéltek egyébről, mint ennek a szőke, fejedelemnői alakú színésznőnek igéző szépségéről. — Ilyet még nem láttunk ... Ez felülmúl mindent! — Ez volt a kritika. Azok az urak, akiknek idejük és hajlandóságuk van a színésznőknek udvarolni, körülrajongták mindenfajta szeretetreméltósággal. A város előkelői titkon és nyilvánosan versenyeztek a társaságáért. Naphosszat élvezhette az ünnepeltetés gyönyöreit. Igen, egész nap, csak este, az előadások kezdése idején tartott némi szünetet az ünnepeltetés. A szép leány már az első napokban tapasztalta, hogy ilyenkor a figyelem másfelé terelődik, egy vézna, közönséges arcú leány felé, ki nappal mit sem számított, ki egy Írnokot nem tudott volna meghódítani magának ... Ki hiján volt mindenféle külső előnynek. Ez a nem szép leány Major Nelli volt, a színházi kellékes leánya, ki kissé tompa hangján csodás melegséggel tudta kifejezni a legmélyebb érzést, a legviharosabb szenvedélyt. Nyugodtan, biztosan uralkodott szerepének minden apró részén. Akár halkan suttogva, akár érdes, kiabáló hangon beszélt, a közönség vakon hitt szavának. A szép Jolán láthatta minden este, hogy a közönségnek meghatottsága mily őszinte, ha Nelli játszik. Még a taps dinamikai fokozódása is más elemi erőt fejezett ki, mint mikor neki tapsoltak. Önkénytelenül irigység lopódzott a lelkébe. Es ez az irigység nyugtalansággal, fájdalommal töltötte el. Az elkényeztetett szépségű leány nem hitte volna, hogy valaha szinpadi partnert ennyire irigyelni fog. Mikor egy darabban együtt léptek föl, egész nap roszkedvü, bátortalan volt. Megérezte, hogy az este bármit követ el, csak stafázs lesz. A két színésznő együtt öltözködött. Nelli közömbös arccal festette magát a tükör előtt. Mikor a ruháját összefűzték, könnyű sóhajjal mondotta: — Már a harmadik szerepet játszom ebben az antodős ruhában. Nem csodálnám, ha megszólnának érte . . . Jolán rezignáltán jegyezte meg: — Ön játszhatik akármilyen ruhában ... — Gondolja ? — Ugy van. Az ön győzelme bizonyos . . . Ah, Nelli, ha én ngy tudnék játszani, ha én birnám azokat az eszközöket . . ., — És ha én olyan szép lennék, mint ön. A szép leány elfintorította az arcát. — Mit értek vele? Nem tagadom, én irigylem önt. Vad indulatos, kinzó irigység lep meg ha látom, hogy ön mint uralkodik az emberek nemesebb indulatain . . . Nelli pajkosan vont vállat, — Azt.hiszi talán, hogy én nem irigylem önt. Önt, a ki midenkit hódolatra késztet tökéletes szépségével . . . Jolán eldobta a szemöldök feketitőt. — Esküszöm, hogy ezen nincs mit irigyelni. Igen, körülzsonganak, keresik társaságomat diszkréten és tolakodóan . . . Hallhatok annyi hazugságot, hogy megcsömörlik belé a lelkem. — Nekem nem hazudnak, arra sem tartanak érdemesnek a férfiak, mondotta Nelli nem minden keserűség nélkül. — De este! kiáltott Jolán. — Este? Hát igen . . . tapsolnak . . . De azért van itt is szomorú tapasztalatom. A kik legjobban méltányolnak, nem a férfiak, hanem a nők ... s a leányt, akármilyen emelkedett lélek legyen is, nem elégíti ki, a nők hódolata: — Óh én büszke lennék rá! mondotta Jolán olyan igaz hangon, a milyet a színpadon sohasem hallottak tőle. — Könnyű önnek, a ki annyi férfiút látott lábai előtt, sóhajtott Nelli, a haját igazítva, de előttem csak a szinpadi pártnerek térdelnek a szerző utasítása alapján ... Csöngettek •. . . Nelli sietett a színpadra, ő kezdte a darabot. Mihelyt a deszkákra lépett, egészen átváltozott, még az arca is más kifejezést mutatott, nemeseb1 bet, vonzóbbat . Es Jolán láttc', hogy a színfalak mögött | a színészek mini megállanak, mintha láI buk gyökeret vért volna. Ezek a cinikus alakok, kik magokon kivül nem ösmerncK | senkit, s magukat legkevésbbé, állítatta! kö-