Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-11-11 / 94. szám

erősödve, a vármegye ügyeiben még intenzivebb befolyással birjon döntő szavuk az eddiginél is. Politikai pártjainknak többije nem vesz részt a harcs a függetlenségi ós 48-as jelölteknek ellenfeleit csak kisebb-nagyobb érdekkörök jelölik. Gyula polgármester-válságához. Ellenvéleméuy a „Békés" cikkére. Város, vagy nagyközég? Gyula város polgármester-válságával régóta foglalkozik már a közvélemény. E válság kapcsán megint felujult bizonyos körökbeu az az aktió, amely két évvel ezelőtt Gyula városnak visszafejlődését szorgalmazta a nagyközségi szer vezetre. Ennek a törekvésnek inditó rugója Gyula város adminisztrátiójának elhanyagoltsága volt, de D u t k a y Béla polgármester távozásával kapcsolatosan megszűnt az ok is, ami a nagyközségi szervezetre való visszafejlődést mondta szükségesnek s ma már a helyes nyomon haladó városi munkálkodás a nagyközségi szervezet hiveit is a mai rendszer barátjaivá avatta. A „Békés" cimű laptársunk két legutóbbi számában szintén szóvá teszi ezt a kórdóst.. Cikkeinek tendentiája az, hogy Gyula város mondjon le e rendezett tanács szervezetéről, és alakuljon 34 é^ mult után nagyközséggé vissza azért, mert Gyulaváros \ iszonyai szerinte annyira elfajultak a város adminisztrátiója oly válságos helyzetbe jutott, hogy abból kimenten' csak nagy közsógi szervezettel lehet. Az bizonyos, hogy Gj ulaváros igazgatásában zavarok és különösen pénzügyi zavarok vannak. Ámde ezeknek minden más az alkotója, csak a közsógi szervezet nem, még a hitvány fizetések sem. A létező visszás állapotok okait másutt kell szerezni. Közvetlen legközelebbbi okok ezek: politikai pártoskodás. Sajnos, de azt elvitatni nem lehet, hogy a város igazgatásában egy politikai párt gyakorolt befolyást. E párt nélkül vagy annak akarata ellenére semmit kivinni nem lehetett, viszont amit e párt akar, az képviselő testületi határozat lesz. A választásokat is e párt intézte. E párturalom mellett a város ügyei vezetése a párt kezeibe került, alóiról, az igazgatottak vezették. A felső hatóságok a közgyűlési határozatokat még felebbezés esetén is helybenhagyták. Létesítettek egy nyugdíj-intézményt reális alap nélkül, mely születése óta viszályt termelt. GYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. nov. 11. A nagy párt elhatározta a L földvótelt s reális fedezet híjáin rekre menő vételbe vitte be ; a nácsa, képviselőtestülete és ti^tvise egyebet sem tesznek, mint parcellának, eladnak, kölcsönöket szereznek, s a vétel körüli panaszokat intézik. Ez tart immár két éve. Ezen vétel, ma sincs lebonyolítva, már megveszi a város az árendási birtokot, ismét parcelláz, kölcsönöz, panaszokat intéz stb. Politikai bonyodalom, alkotmányválság és 2 éves ex-lex állapot, melyek mellett a közsógi életre senki nem is gondolt. A polgármesteri affér tart immár 2 éve. Ez állás helyettesítés útján úgy töltetett be, hogy mindig egy főtisztviselő vonatott el, kinek állása azonban nem lett helyettesítés útján betöltve. Költségvetés idejében nem nyert elintézést, de ex-lex lévén: reális költségvetés nem is volt készíthető. A képviselőtestületben utóbb a vezérszerepet a nagy párt egy töredéke vette át, amelytől szóhoz csak az juthatott, aki órákig birta türelemmel a sort bevárni, mig e töredék szót engedett másnak. Állami iskolák létesíttettek és vasúti részvények vétettek át anélkül, hogy költségvetési fedezet lett volna stb. Meglepő a cikkben írójának azon kijelentése, hogy ő támogatta ugyan 34 éven át a rendezett tanács szervezetet, de meggyőződése ellenére. Meglepő ez annál inkább, mert ugyan a legujabbi időkig a rendezett tanácsot évtizedeken szolgálta is, még pedig „hitvány" fizetéssel, de elismerem, hogy odaadással teljesítette kötelességét. Épen azért autosuggestiónak tartom azon kijelentését, hogy sohasem tartotta üdvösnek a rend. tanács szervezetet, mert cikkíró ily következetlen nem lehetett még a po

,

;tika körül sem. Éppen cikkíró esetét hozom fel arra, hogy a fizetés mérve nem határoz a tisztviselő odaadása s működésének sikere tekintetében. Ezért megfogja engedni, hogy kijelentsem, miszerint „hitvány" fizetés dacára a tisztviselők — ha tán lenne is kivétel itt-ott, — általában kötelességeiket híven teljesítették s teljesitik. Téved cikkíró ur, midőn a szervezetnek tulajdonítja a létező zavarokat ós különösen abban téved, hogy a zavarok elhárítása s normális helyzet teremtéséhez más szervezet volna szükséges. Közös jó akarat és egyetértés a fő. Ennek hiányában semmiféle szervezetváltoztatás nem segit. Cikkíró úr nem tett Gyulavárosnak szolgálatot azzal, hogy az elmondott okotf ignorálásávál éppen most a szervezet kérdését vetette fel, amikor a helyzet szerinte annjira ziléH ós amikor a feajok foirása nem a szervezetnek tulajdonitható. Ezután ismótelhetem azt, amit cikkíró úr a legutóbbi közgyűlésen mondott „hogy nem akai ra is tehet egy képviselő kárt a városnak szavai által". Tehát vonja vissza szavát cikkíró is, mint ezt ama kóp\ iselő társának tanácsolta, mert helytelen ok feltevése és alapnak elfogadása káros elhatározásokra vezethet. Cikkíró határozottan akkor tesz szolgálatot a városnak, ha Ambrus Sándor alispán urat megkezdett aktiójában hévvel támogatja, mely actio kitűzött célja az, hogy a létező bajokon gyorsan segítve legyen és normális helyzet teremtessék. Az után szívesen szólok a szervezet változtatásról is. xy Békéscsaba költségelőirányzata. Szaporodnak a bevételek. Községe jövedelmek és kiadások. Békéscsaba község 1907 évi költségelőirányzatát most készítette el Tóth László községi számvevő. A nagy körültekintéssel és ^szakjártassággal megszerkesztett költségelőirányzatot az a közgyűlés fogja tárgyalni, melyet e hó második felébei

1 tart képviselőtestületünk. Örvendetes fejlődést jelent községünk büdzséjében ez a költségelőirányzat, mert adatai szerint a bevétel szaporulat kedvezőbb az előbbi é\inól s a kiadások apadása is épp ilyen arányokat tüntet föl. A bevételek tetelónél az 1906 évi pénztári maradvány valószínű összege 7045 korona 54 fillért tesz ki. Ingatlanok jövedelme cimén ugy a földbért, mint az épületek jövedelmét az érvényes haszonbér, illetőleg bérszerződések alapján, községi jogok jövedelme cimén a fogyasztási és italadót, valamint a kezelési jutalékot á Mncstár és a község között létrejött jogérvényes megállapodás alapján, a szeszfogyasztási adópótlókot belügyminiszteri rendelet alapján hozza javaslatba a költségelőirányzat. A bevételek tételénél szép summával szerepel az ö'n t ö z ö t t-r é t jövedelme, mely az előbbi évinél 3500 koronával magasabb s 1907-re 15500 koronában van megá^apitva. Rendkívüli jövedelmek cimén az 1906 évi előirányzat összeghez hasonlóan 2003 koronát hoz javaslatba e költségelőirányzat. Akiadásoktételénéla személyi járandóságok pontja jelent emelkedést 12580 koronával. E szaporodást a képviselőtestület által a fizetések rendezésére kiküldött bizottság javaslata indokolja. Magunk részéről ehelyütt csupán azt jegyezzük meg, hogy a bizottság a költségelőirányzat beható ós részletes megvitatása után, amennyiben a község adózó polgáraira nagyobb adóteher nem hárul, méltányolta ós elfogadta a beterjesztett kérvénvekben felhozott indokokat s ugy a község, mint a tisztviselők érdekében lakbér helyett 15%-o s fizetés javítást hozott javaslatba. Az így előáUó költségek fedezéséről akóppen történne gondoskodás, hogy az ideiglenes alkalmazottak tótelénél 2400 koronával kevesebbet, vagyis 1600 koronát irányoznak elő. Félvette a költségvetés a 1258 korona szaporulatba az elöljáróság ál' .1 szervezr

1' kért árvaszéki és az alszámvevői áUás javadalmazására szükséges 1000 és 1800 koronát is. A személyi járandóságok emelkedését bizonyos részben a rendőrök, hajdúk, kocsisok és tűzoltók ruházata is okozza. Ag épületek fenntartására előirányzott összeg 1500 koronánál kevesebb az elmúlt évinél. Épp így kevesebb 1000 koronával az irodai szükségletek összege is. Uj tétel a költsógélőirányzatban E rzsébethely közvilágítása, mert ez az összeg mindezideig t u 1kiadásként lett beillesztve. Egyházak segélyezése cimén 4146 koronát hoz javaslatba a költségelőirányzat. Ámde ebben az évben megszűnik a kegyúri teher örökváltsága cimén fennállott 39000 korona tartozás s igy a római kathoJikus egyház községi segélyre többé törvényes igónynyel nem bir. Ezzel együtt az 1898 LIII. t. c. 25 §-a alapján megszűnik a többi felekezetéknek is a közsógi segélyre vonatkozó igénye. A nevelésügyi kiadások tételeinél 300 korona csökkenés mutatkozik a felsőbb leányiskola faszükségletónek beszerzése körül. Az építő iparosok téli tanfolyamánál 600 kovona marad el. A tanítói és óvónői nyugdijájrulék összege szintén apadást tüntet fel. A szegényházi kiadások csökkenése 2221 korona. Előre nem látható kiadásokra 10300 korona helyett 8000 kor. irányoztak elő. Ezek szerint a költségelőirányzat végeredménye ,

ra következő: Bevétel: 325,947.94 kor. Kiadás: 565,253.20 kor., pótadóval fedezendő 239,305 26 korona ; szemben az 1906 évi összeggel a csökkenés 6724 31 korona. A bevétel apadt 2561 koronával, a kiadás apadt 17851 koronával. Bevételi többlet 6724 korona 31 fillér. Hol van a közművelődési egyesület? vagy; A memorandum elkészült de: Nem szabad belenézni . . . A Békésmegyei Közművelődési Egyesület sorsáról esztendők óta mitsem tudunk. Élt, működött, szónokolt is az érdekében egy-két ur, de aztán elhagyottan, elfelejtetten dűlt le a szereplés szindeszkáiról, hogy helyet adjon egy ifjabb egyesületnek, amely munkássághoz sem fogott még s máris kimúlni látszik, a csöndes részvét teljes mellőzésót kérve. Bella: Nem igy képzeltem. Nem ismertem. Oyula: Pedig hát ez nem is olyan igazi falusi élet, mert itt meg van minden kényelem és szórakozás. Gyakran utazunk a fővárosba, ott bevásárolhatja a mi igényeinek megfelel. Csodálom, hogy még van oka panaszra! Bella (kedvetlenül): Ne forszírozza kedves barátom. Én mondhatom, hogy keserűen csalódtam . . . Oyula (szomorúan): Nagy baj, szörnyű nagy baj, édes Bella . . . ha legalább tudnám a pozitív kívánságuk . . . Bella : Még most sem érti ? ... (hangsúlyozva). A fővárosban akarok élni és előkelő nyílt szalont tartani. Oyula: Azt mondja édes — már másodszor — hogy „akar", de ha nem lehet... Erről szó sem volt azelőtt közöttünk. En ezt a gyönyörű birtokot, mely oly szépen virágzik és jövedelmez nekünk, ismétlem, hogy bérbe nem adom soha! Legalább egyelőre nem! Az a kívánság csak szeszély magától! Bella : Kegyetlen ! Gyula : Engem meg a fővárosi szalon gondolata nem melegít! Inkább élek én itt a magam egyszerűségében, urasan, jól, minthogy etessek és itassak mindenféle jöttment látogatókat egy rideg szalon zsurfixein ! Ez nera az én kenyerem, Bella! Bella : Persze, maga nem világfi . . . (gúnyosan} csak falusi gazdálkodó! Oyula (sértődve): Ez a hang valóban érdekes. Miért nem mondta ezt az esküvő előtt ? Bella : Azt hiszem, hogy magától is kitalálja! Gyula : Idáig még nem tudtam, hogy földesúrnak lenni szégyen . . . Most hallom először! Bella: Nem arról van szó. Sokkal ideálisabbnak gondoltam! Oyula : Vagy ugy! . . . (keserűen) Szóval maga Bella szeretne a fővárosban lakni, mondjuk az Andrássy-uton, egy remek palota első emeletén, öt-hat szobás lakásban . . . Szeretné, ha minden héten zsurt tartanánk, amikor az inas nagy grandezzával jelentené be a vendégeket egymásután, sorban : dr. Ráthóty Elek királyi tanácsos ur és neje . . báró Honthy Elemér kamarás ur . . . Őméltósága özv. Kadarkuthy grófnő . . . stb. Es kegyed édes Bella, selyemben vagy bársonyban adná a háziasszonyi honneurt, én pedig — mivel ez nekem nem ideálom — egy sarokban ásítoznék vagy unottan hajlonganék és hallgatnám az üres flirtelést, az ostoba bókolást, a léha hazudozást, a szemérmetlen ámítást . . . Bella (közbeszól): Milyen badar fogalmai vannak a társas életről! Oyula (folytatja): Azután a következő napokon maga menne színházba, hangversenyre, bálokra, zsurokra, én pedig — mivel ezek sem érdekelnek —• ülnék otthon és virrasztanék, mig magát hazakísérik az udvarlók, azután vagy lefeküdnék a baloldali sarok-szobába, vagy illedelmesen kopoghatnék, vájjon „őnagysága" kegyesen hajlandó-e fogadni . . . (Bella sirva fakad). Oyula (folytatja): Télen bizonynyal szeretne jégkirálynő lenni, a farsangban bálkirályné, a zsurokon primadonna és ezeken kivül a hölgyegyletek választmányi tagja, a jótékonysági bazárok ünnepelt hölgye, a gyűjtő-bizottságok lelkes tagja, buzgá honleány, a feminizmus zászlóvivője, a virágegylet jegyzője stb. No, ez a maga felfogásának valóban megfelelne, de az enyémnek soha! (Bella keservesen sir). Gyula : Jegyezze meg, hogy soha ! . . • Mikor én megházasodtam s feleségül édes Bella, magát választottam . . . Bella (közbeszól)Bár soha se választott volna! Gyula (kesriíen) .• Ebben igazat adok most — legalább e pillanatban — bár soha sem választottam volna ! Bella : En szerencsétlen ! (Zokog.) Oyula (folytatja): Akkor azt hiszem, hogy nemes gondolkozású, higgadt leányra akadtam, aki komolyan fogja fel az életet és aki nekem odaadó, őszinte társnőm lesz a jövőben. Rátermett gondos háziasszony, gazdaságom kezelője, gondozója, továbbfejlesztője, leendő gyermekeink szerető édes anyja . . . Bella:. Gyula ! Gyula : Ugy van. Csak az igazat mondom. Aki férjhez megy, az éljen férjének, családjának és hivatásának. Ahol most élünk, ez a mi otthonunk és aki innét elkívánkozik, az nem lehet az én feleségem. A szerető hitves örömmel osztja meg sorsát az ő férjével jóban és rosszban. Mi az életet csak a jó oldaláról ismerjük. Szükségünk nincs, a hiu vágyak kergetése csak balga ábránd lehet csupán ! Bella (sóhajtva): Szegény anyám ! Gyula : Ismét az anyjára hivatkozik ... Én tisztelem és becsülöm őt, de hát az én elhatározásomat ő nem befolyásolhatja ! Bella : Erről magára ismerek. Mindig az anyámat bántja, durván sértegeti Gyula: No de szó sincs erről. Egy szóval sem sértettem a mamát. Bella : Nem elég az, hogy engem bánt, még az anyámat is sértegeti. Gyula (ingerülten): Teringettét A mi sok, az sok! Én magát nem bántom, az anyját sem sértegetem. Csak arra kérem, hogy végre hagyjon engem békében. Bella: Maga is engem ! Gyula ; Hát ki kezdte ? ... Ki akar Pestre menni ? ... Ki akar szalont tartani ? En nem! Es nem is fogok! Bella : Én pedig addig nem nyugszom, mig ezt a kívánságomat nem teljesiti. A faluját, a birtokát utálom, gyűlölöm ! Oyula (nyugodtan, de erélyesen): Itt maradunk szivem! A józan ész is ezt diktálja. Bella : Maga itt maradhat, de én nem maradok. Semmi esetre sem 1 Gyula: Jól van, nem marad. Tehát elmegy ! Bella: Még ma megirom a mamának. Gyula. Tessék. Én felőlem mindent irhát. Nekem visszaadni valóm nincsen. Bella : Igy bánnak a szegény leánnyal. Mert hozományom nem volt, most kidobnak, elkergetnek. Gyula: Erről szó sem volt. Bella : Nem azt mondta, hogy „elmehet" ? . . . Gyula: Hát ha nem akar maradni, persze, hogy köttéllel nem fogom visszatartani. Bella (sértési szándékkal): Találok én még valakit, a ki engem megbecsül. Gyula : Csak rajta, keressen és találjon valakit. . . minél előbb! Bella : Elválunk! . . . Gyula: Ugy van elválunk 1 Bella-. Majd eltart maga engem! Fizethet

7 a tartási dijat! Gyula (ingerülten): Azt ugyan lesheti! Most már látom, hogy mindenáron Pestre akar menni és főcélja, hogy én elváltán kitartsam . . . Tudja, majd ha fagy ! (Kimegy és becsapja az ajtót.