Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-11-04 / 92. szám

Békéscsaba, 19uo. nov. 4. BEKÉSfc, JiÖNT szonyaink közepette a legerélyesebb til takozással kell találkoznia minden olyan törekvésnek, mely az amúgy is kegyetle­nül megtépázott együttérzés és együtt­működés lehetőségét megakadályozni akarja. Ez a kör pedig semmi egyebet nem eredményezne a széthúzó társa­dalmi viszonyok elvaditásánál. Ez a kör sem többet, sem keveseb­bet nem akar, mint a kaszinók: szol­gálni a társadalmi békét, összehozni a társadalom rétegeit, kiegyenlíteni a köl­csönös és állandó érintkezés lehetősé­gének megteremtésével azokat az ellen­téteket, amelyek még ma is széttagolják társadalmunkat és — politizálni óhajt fekete kávé mellett . . . Nos, mindezt akarják és akarták megvalósí­tani a kaszinók is. Sikerült e nekik ?... Haj, mennyire sikerült! . . . A gyulai kaszinónak például annyira sikerült, hogy ha át nem alakul „Békésmegyei Ka­szinóvá", se nem politizálhatott, se nem működhetett volna többé. Ez a sorsa a csabai kaszinónak is, amely a maga százhúsz s egynehány tagjával még áll ugyan, de kissé meginogva. Mi azt tart­juk, hogy sem nem tanácsos, sem nem célszerű még egy körrel veszélyeztetni a már működő kaszinók és társas kö­rök fenmaradását ... Ha ujabb célja nincs ennek az újonnan alakítandó kör­nek, akkor meg éppenséggel kárhoza­tos a megalapítása, mert csak okot és alkalmat szolgál, hogy a társadalmi szét­húzás és egyenetlenkedés még veszet­tebbül dühöngjön . . . Erre a körre nincs szükség. Ott vannak kaszinóink, ott vannak polgári köreink. Tessék azokat erősíteni, tessék azokat felfrissíteni egészséges szellem­mel s ne foglalkozzunk olyan körök megvalósításának kérdésével, melyek siettetni volnának képesek vármegyénk­ben a — társadalmi csődöt. Bűnös visszaélés a gyulai királyi adóhivatalban. Felfüggesztettek egy tisztviselőt. A gyulai királyi adóhivatal egyik tisztviselője ellen súlyos vádakat tartal­mazott az a fö jelentós, amelyet Csák György pénzügyigazgató elé terjesztett minap a bevádolt embernek valamelyik jóakarója. A bevádolt tisztviselő S i­m o n Miklós adóellenőr, akit a főije lentós nemcsak szabálytalanságokkal, ha­nem bűnös visszaéléssel is vádol. A följelentő másfél héttel ezelőtt terjesztette Osák György pénzügyigaz­gató elé iratát s az abban foglalt súlyos állitások alapján — melyeket ma még nem áll módunkban közölni — a pénz­Ügyigazgató szükségesnek tartotta el­rendelni a vizsgálatot. Mintegy három napon keresztül tartott ez a vizsgálat s az eredmény meglepő volt. Minden vádpont be­igazolást nyert, sőt a közben felmerült uj állitások is egytől egyig bebizonyít­tattak. Ilyen eredmény után Csák György királyi pénzügyigazgató nyom­ban felfüggesztette állásától Simon Miklóst, aki e határozat ellen felebbe­zéssel élt a pénzügyminiszterhez. Ha ez a felebbezés visszakerül, akkor a pénz­ügyigazgatóság kebelében alakult fe gyelmi bizottság foglalkozik majd Simon Miklós ügyével. E fegyelmi bizottság tagjai az elnöklő pénzügyigazgatón kí­vül a hivatalnak rangban két legidősebb két fogalmazási tisztviselője. Simon Miklós Makóról lett Gyulára kirendelve. Ezelőtt négy évvel került a gyulai pénzügyigazgatósághoz s kartár­sai pontos, kötelességtudó embernek ismerték. Egy költséges szórakozása volt azonban a felfüggesztett tisztvise­lőnek : szeretett utazni. Sok szor napokig is elutazgatott s az útra költött pénznek summája nem állott arányban egyszáznegyven koronás havi fizetésével. A negyven, negyvenkét éves ember egyebekre való tekintettel is költséges életmódot folytatott, ami szin­tén siettette vesztét irigyei miatt. Simon Miklós felfüggesztésén kivül Csák György pénzügyigazgató helyén­valónak látta azt az intézkedést, hogy Lóránt István adótárnok ellen is elrendelje a fegyelmit megelőző vizsgálatot. Ezekkel az intézkedésekkel egyidő­ben gondoskodás történt a felfüggesztett tisztviselő helyettesítéséről is. Simon Miklós teendőit Levandovszky Dezső adóhivatali segédtiszt látja el. A gavallér allűréiről ismert tisztvi­selő ügye igen élénk megbeszélés tárgya most a kis városkában. Utóhangok a választáshoz. Dr. Zsilinszky Endre nyilatkozata. T. Szerkesztő úr! A „Bm. K." folyó évi 90-iki számá­ban a legutóbbi képviselőválasztásról hozott közleményében kritika tárgyává teszi szereplésemet. Joga van hozzá. De amennyiben, reám vonatkozólag téves alapból indulva ki, tesz megjegyzéseket, engedje meg, hogy az igazság érdekében a következőket jelentsem ki: Aki engem és gondolkodásomat nemcsak a mostani zűrzavaros politikai viszonyok között, amikor a pártkeretek elmosódtak, az elvek elhomályosultak hanem régebbi időtől ismeri, az tudja, hogy elveim és meggyőződésem köze­lebb állanak a demokrata párt elveihez, mint a feudális és agrárius alkotmány­párthoz, vagy a klerikális néppárthoz, pedig e kettőn kivül 67-es párt nincs ; aki pedig nem ösmer és nem tudja, mennyire utálom a kiváltságokat, elő­jogokat, s mennyire helytelenitem a kasztszerü társadalmi tagozódást, annak csak azt felelem, hogy ha a legutóbbi három választásnál politikai meggyőző­dést keres az egyes zászlók körüli cso­portosulásban, akkor mielőtt felettem törne pálcát, kérdezze meg azokat az „urakat", akik Áchim L. András első megválasztatása alkalmával reá szavaz­tak, meggyőződésből tartoztak e a párt­jához, vagy az utolsó előtti választáskor azok a 67-es „urak", akik a 48-as pa­rasztpárt jelöltjét támogatták, továbbá az imént lezajlott választáskor a 48-as párt tagjai, akik a feudális, agrárius alkotmánypárti Beliczey Gézáért lelke­sedtek, mind-mind tisztán politikai meg­győződésükről tettek e vallomást ? Nekem a szabadelvű-párt megszű­nése óta nincsen pártom, pártállást nem foglaltam, a koalícióhoz nem tartoztam, de mág az alkotmánypártba sem léptem be. Azok az én „jó barátaim", akik en­gem, mint a szabadelvü-párt elnökét a 67-es pártok egyesülése alkalmával tit­kos összejöveteleikre, később furcsa összeházasodásukkor lakodalmukra, nyil­vános gyűlésükre s a választások előtt tartott bármely bizalmas, vagy nyilvános pár tgy ülésükre soha meg nem h i v t a k. Mi jogon követelik most ve­reségök után, hogy nekem hozzájok kell tartoznom. A most ellenem indított hajszában pedig ugyanazok viszik a fő­szerepet, akikkel politikai meggyőző­désem mindig ellentétes volt s akik mindig személyes ellenségeim vol­tak. Ezekkel az urakkal én egy alapon sem politikai, sem társadalmi, sem er­kölcsi tekintetben nem állottam, ezeknek lelke, morálja áradoz ellenem a Békés­megyei Függetlenségben. Szóval és Írás­ban terjesztik felőlem a becsületsértő, hazug hireket azok, akik a múltban nyilvános szereplésükkel és titkos köz­reműködésükkel egyaránt támogatták Áchim L. Andrást s most ugyanazok szej lr; erkölcstelenség a demokrata-párt jelöltjére sznvazni, mert azt Áchim L. A narás ér. pártja is támogatta Ám foly­I tassák a hajszát, én nyugodt lelkiisme­j lettel és felemelt fővel fogok haladni ; utaimon. Marciháza, okt. 31. dr. Zsilinszky Endre. Nyilatkozat. A „Békésm. Függetlenség" legutóbbi száma, mint barátaimtól értesülök, oly célzattal irott és a sajtóban egyáltalán meg nem engedett hangú s engem a közmegvetésnek kitenni célzó hazug közleményt hozott a legutóbbi képvi selőválasztásból kifolyólag, hogy telje­sen ki van zárva, hogy e lap hasábjain védekezzem, azért csupán csak annak a kijelentésére szorítkozom, hogy ha­zugság az, miszerint engem Áchim L. András bármikor és bárhol, tehát a fő­ispáni instailáció alkalmával is insultált volna, ezt a „B. F." találta ki, hogy en­gem kisebbíthessen. Hasonlóan gonosz célzatú hazugság az is, hogy a legutóbbi választás alkalmával bárki is leköpdö­sött volna, ami már csak azért is lehe­tetlen lett volna, mert a néhány intelli­gensnek látszó, engem abcugoló alak tőlem messze állott. Hogy ilyesmi szán­déka is müveit, becsületes, mások véle­ményét tisztelő úriembernek lehetne, nem tételezem fel, ha azonban mégis lett volna valakinek ilyen szándéka, az mindenesetre nem engem, hanem az illetőt becstelenitené meg s azt felelő­ségre vonható emberrel szemben meg­torolatlanul nem hagynám, igy azonban csak a közlemény irója ellen tartom­fenn a megtorlás jogát. Marciháza, okt. 31. 'Dr. Zsilinszky Endre. A szent hamvak ünnepe. Jeleztük már, hogy vármegyénk köz­ségei kivétel nélkül impozáns keretek között emlékeztek meg II. Rákóczi Fe­renc és bujdosó társainak hazahozata­láról. A gyomai ós kondorosi ünnep­napról most értesiti szerkesztőségünket a tudósító s bár egy kissé megkésve érkeztek sorai, a kegyelet ós visszaem­lékezés értékének szemelőtt tartásával nem zárkózhatunk el a tudósítás közzé­tétele elől. A gyomai ünnepségek lefo­lyását ezekben örökíti meg (munkatár­sunk : Gyoma. Október 27-én — szombaton — dél­előtt a polgári leányiskolában, délután 2 óra után az ev. ref. vallású népiskolai tanulók a templomban, 28-án reggel az iparostanonciskolában tartattak kegye­letes és jól sikerült iskolai ünnepélyek. A város háromféle felekezetű tem­plomában 4 napig zúgtak a harangok; vasárnap este pedig a város ki volt vi­lágítva és az utcákon zajtalan csöndben járt a város népe. Vasárnap — délelőtt 9 órakor az ev. ref. templomban tartatott ünnepi isteni tisztelet, melyen a hivatalos és társa­dalmi egyesületek testületileg — vallás felekezeti külömbség nélkül — vettek részt. Ez alkalommal G a r z ó Gyula lel­kész magas szárnyalású beszédben mél­tatta Rákóczi Ferencet, a gyomai da­lárda pedig hazafias énekekkel műkö­dött közre az ünnepély fényének eme­lésén. Ugyancsak délelőtt 10 órakor az ágostai ev. templomban hasonló lefo­lyású ünnepi isteni tisztelet volt, melyen Hajts Bálint lelkész tartott igen szép szónoklatot. Este 6 órakor a központi kaszinó helyiségében gyűlt össze Gyoma város intelligenciája, hogy társasvacsorával egybekötött ünnepélylyel ülje meg a száműzöttek hamvainak temetési nagy napját. Itt Hajts Bálint méltatta Rá­kóczi fejedelmet ós a"kuruc szabadság­harc korát, utána Ürményi Lajos „Rá­kóczi itthon" cimü, saját szerzeményű költeményét szavalta el. Vacsora közben igen sok és szép pohár köszöntő hangzott el, melyek közül különösen kiemelendők: Debreceni Endre elnöknek a királyra, G a r z ó Gyulának ós P i k ó Bélának Thaly Kál­mánra, P á 1 f y Bélának Rákóczi önzet­len, tiszta hazaszeretetének követésére, B i r ó Benedeknek Pálfyra ós H a j t s Bálintnak a hazaszeretet alapját képező egymás iránti testvéri szeretetre buzditó felköszöntői. Végre ez alkalomból kifolyólag Thaly Kálmánhoz Kassára másnap a következő táviratot intézték az ünneplők. „Fejedelmét a daliás időknek, nagy­vezérét a magyaroknak, nem csupán ki­rályi kegy, hanem Nagyságodnak a dicső multat kutató munkássága és kuruc lel­kesedése hozta nekünk vissza. Midőn szóles e hazában temetésre kondulnak a^harangok. midőn a magyarföld buj­dosó Nagy Fejedelme szent hamvait fo­gadja kebelébe, a gyomai központi kaszinó hálás köszönetét fejezi ki a daliás idők nagy tudósának ; Debreczeni Endre elnök, Koncsek Gy. József jegyző." Hétfőn délelőtt szintén ünnepi isteni tiszteletre jött össze Gyoma népe a róm. kath. templomban tartott gyászmisére, melyen Pálfy Béla magas szárnyalású, gyönyörű szép szónoklatban méltatta Rákóczi fejedelem érdemeit, a haza­szeretetet és a szabadságot. Kondoroson. Az iskolás növendékek ünnepélye okt. 29-ón a testvériség jegyében folyt le. A lelkészek ós tanitók kölcsönös meg­egyezése folytán valamennyi iskolának növendékei felekezeti különbség né'kül egybegyűltek a Kossuth-téren s a már szintén együtt betanított hazafias dalok elzengóse mellett többen szavaltak. Bu­kovinszky Mihály községi tanitó lelkesen vázolta a Rákóczy és Thökölyi korsza­kot. Czirbusz Endre ev. tanitó a bujdo­sókról tartott előadást, mely után a ki­csinyek elénekelték a kuruc időkre em­lékeztető bús dalt: „Messze, messze Ro­dostóban, Rákóczy van bujdosóban". Ke­viczky László ev. lelkésznek szeretetre és hazafiságra buzditó beszéde után a Hymnusz elóneklósével véget ért a meg­ható szép ünnepély s a kicsinyek az ün­nep épitő hatásának emlékével távoztak az ünnep helyéről, okt. 28-án az egyházi ünnepélyek szintén a hivek nagy érdek­tődése mellett kegyeletes módon foly­lak le. Nyílt kérelem a Gynlavidéki h. é. vasút Igazba ságához. A „Békés" cimű lap hasábjain öröm­mel olvassuk Zerkowitz Rudolf igazgató főmérnöknek a közraktárak építésére vonatkozó ajánlatait, örömmel olvassuk a vasút jövedelmezőségét számítás sze­rint biztosító tudósítását; örömmel ol­. vassuk azt is, hogy pénteken délután tartották meg a benzinmotoros személy­kocsik műszaki felülvizsgálatát. De azért a mi örömünk nem teljes, mert mi azt szeretnők, ha már a sze­mélykocsik nemcsak uradalmi répamun­kásokat szállítanának, hanem átadatnék az a forgalomnak, az érdekelt közön­ség részére Gyulától Nagyzerindig. Ha már a terhetszállitás Gyulaváriból s talán Nagyzerindről is — több mint egy hónapja eszközölhető: azon mél­tányos és jogos kérésünket terjeszük a helyiérdekű vasút Igazgatósága elé, mél­tóztassék latba vetett erejüket arra is felhasználni, hogy a személyszállítás is megnyíljék. De ennél több kérésünk is van; nevezetesen; midőn a mostani főispá­nunk — kinek félre ismerhetlen tevé­kenysége az eszmének testet és lelket is adott — boldugúlt Haviár főmérnök úrral a keskenyvágányú motoros helyi­érdekű vasutat tervezték s tervüket ismertették (1908-ik évben) ez volt mondva: Maga az általános tervezés egyébb részeiben is változást nyerhet, amint azt a helyiérdekeltség meghall­gatásával a forgalmi igények tanúlmá­nyozása szükségesnek jelzi, amely cél­ból esetleges szárnyvonalak vagy ra­kodó vágányok létesítésével is szol­gálni fog a „közönség" és vidék köve telmónyei kielógitósónek. Szerintünk eb­ben az volt igérve, hogy a motoros a falu területén is megáll. Ebben a reményben, községünkben nemcsak egyesek jegyeztek és fizettek egy-egy részvényt — s tették ezt azért hogy a község, mint erkölcsi testület, győződjék meg annak hasznos voltáról, Az őszi idény alkalmából a férfi-világ figyelmét felhívjuk a Löwy lakab L. és Tsa cég szabóüzletére, hol a legelegánsabb őszi öltönyök és felöltök s

Next

/
Thumbnails
Contents