Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-25 / 89. szám

2 Békéscsaba, 1906 okt. 25 Elnöki megnyitó. A díszközgyűlést Wagner József ipartestületi elnök nyitotta meg. Megemlítette, hogy Csaba iparossága alig egy éve szerényebb körben ünnepelte Áchim János ipartestületi jegyző munkálkodásának húszéves jubileumát. Az a rendkívüli munkásság, melyet az öreg mester kifejtett, nem kerülte el a legfelsőbb körök figyelmét sem. A vármegye szeretve tisztelt főispánjának gondossága felhívta a magas kormány figyelmét Áchim Jánosra. Ezért ugy a maga, mint az ipartestület nevében szivéből üdvözli a főispánt, a megjelent vendégközönséget és az iparosságot. A főispán átadja a keresztet. Ezután Fábry főispán szólt az ünnepelthez. Szép beszédét végig lelkes éljenzés kisérte. Nem azért jelent meg az ünnepségen, — mondotta — hogy annak fényét emelje, de hogy részt kérjen magának a csabai iparosság öröméből. Á munkás megbecsülése a munkának is jelenti a megíisztelését. Magyarország utóbbi éveit a szociális törekvések jellemzik. Az ebből eredő káros jelenségek okai, hogy a megélhetési források egyoldalúak, minden keresetet a mezőgazdasághoz kötöttek és stereotyp jelzővé vált, hogy pang az ipar. Az az ipar, mely alkalmas volna a munkaalkalmat szaporítani, csakugyan pang, mert hazánk ipara elhanyagolt volt a múltban, a közelmúltban pedig mostoha. Az uj kormány figyelme azonban az ipar felé fordul, hogy azt megerősítse. Az az egyén, aki Magyarországon megtalálja azt a módot, hogy ipari, kereskedő állammá fejlessze az országot, az lesz a második honalapító. Nem-e az uj kormánynak jelentőségét látni abban, kogy a nemzeti kormány első kitüntetése iparost ér ? Igenis, áz iparnak méltánylása uj érát jelez, s ennek jelentősége sokkal nagyobb, mint annak a kitüntetésnek, melyet protekció, összeköttetés szerez meg. Ez a koronás arany érdemkereszt határkövet jelez a magyar ipar történetében. Ha valamely kitüntetésnek általános jelentősége van, akkor annak fedni kel) az egyéni tulajdonokat is, Áchim János érdemeit feleslegos jellemezni. Kedves egyéniségét, nagysok munkásságát ismeri mindenki. A,főispán ezután részletesen felsorolta Áchim János 21 éves szolgálatának működését. Oroszlán része \an Áchimnak az ipartörvény megalkotásának munkájában, mely ügyben két országos kongresszusnak volt a vezére felsorolja szakirodalmi müveit, hangsúlyozván, hogy Áchim az egész országban agitált, s munkássága áldást hozott mindenütt. Ez a kitüntetés csak a betetőzés, mert Áchimot már régen kitüntette az iparosság. A kitüntetés szimbólumának akkor van meg az igazi értéke, ha a társadalom e megbecsülése és a koronás király elimerése összhangban van egymással. Nagy lelkiöröme van, hogy most ez az összhang megvan, s móg nagyobb lelkiöröme, hogy a kormány nevében sajátkezüleg tűzheti Áchim János mellére a koronás érdemkeresztet. Szűnni nem akaró tapsvihar és éljenzés közt tűzte ezután a főispán Áchim János mellére a királyi kitüntetést, elhalmozván az ünnepeltet jóindulatainak özönével. Áchim köszönete. Áchim János könyékig meghatva mondott köszönetet. Csekélységemet — rövid időn belül másodszor éri kitüntetés, amelyek sokkal felülmúlják érdemeimet Á mult évben húszéves szolgálati jubileumomát ülték, amelynek keretében arcképemet leplezték le iparostársaim Nem kerestem a kitüntetést, amit pedig tettem, iparostársaimért és az iparért tettem. Mennyivel nagyobb hálára kötelez ez a kitüntetés, .melyben a koronás király részesített. Örömömnek kifejezést adni gyenge a szivem. De alattvalói hálám fejezem ki szeretett királyom iránt, hálás köszönetemet Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter ur és szeretett főispánom, valamint az itt megjelent diszes közönség ós iparostársaim iránt. Felkérem méltóságos főispán urat, hogy ezen köszönetemet ugy a legmagasabb helyen, mint a kormánynál tolmácsolni kegyeskedjék. Szavaim pedig azzal a közös óhajjal fejezem : hogy éljen a király! (Hosszantartó, lelkes éljenzés). Üdvözlések. Az°ünnepelt üdvözlése következett ezután. Elsőnek Linder Károly dr. üdvözölte, szép szavakban fejtvén ki, hogy Áchim János maga a szerénység megtestesülése, aki a kitüntetést soha nem várta, még kevésbbó kereste. Érdemeitkét szóval jellemezhetni: a munka embere volt, a csendes munka önzetlen embere, aki soha a maga, de a közérdeket tekintette. Achimot a gondviselés nemcsak ószszel, de aranyszivvel is megáldotta. — Tudja, hogy minden dicsérő szó csak bánt a szerénységét. Rö viden jellemzi ezután működését, szavait jókivánatainak tolmácsolásával fejezi be. | Reinhard Gyula az aradi kereskedelmi.. és iparkamara alelnöke szólt ezután. Üdvözlő szavaiban hangsúlyozta, hogy a koronás arany érdemkereszt nem kívülről kap fényt, de Áchim Jánosnak becsületes jó szive aranyozza azt meg. Steigerw ald Alajos aradi ipartestületi elnök szép szavakban ecsetelte, hogy az országos kongreszusoknak mindenkor Áchim volt a fénye, az aradi ipartestület pedig mindenkor szeretettel ölelte keblére. Ezek, valamint a maga nevében örömet fejezi ki Áchim kitüntetó e felett. Megható jelenet volt, amikor Steigerwald hangsúlyozva, hogy az ünnepelt 22 éven át példaképe volt az iparosságnak, megölte és megcsókolta Áchim Jánost. Kitrosy László főjegyző a város közönsége nevében szól. ^chim János kitüntetése a várost is érte, mely büszke, hogy ilyen érdemes fia van. A város közönsége nevében azon általános óhajt tolnácsolja, hogy az úristen számos évekig tartsa meg az ünnepeltét erőben, egészségben ós tartsa meg szülővárosa iránt azt a gyermeki jóindulatot, amely a szülőt büszkévé teszi. (Lelkes éljenzés). Végül Wagner József, mint az ipartestület elnöke is üdvözölte az ünnepeltet s a főispánt és megjelentek köszöntésével bezárta a díszközgyűlést. A társasvacsora. A magyar ipar és az iparosság érdekében sokadt fáradt Áchim János tiszteletére a Fiúméban adott társasvacsorára mintegy 150-en jelentek meg. A kamara, a vidéki ipartestületek kiküldöttein kivül Csaba elöljárósága, a tanitói testület, a kereskedelem igen sok tagja, az iparosság szine-java. Mondanunk sem kell, hogy igen sok pohárköszöntő hangzott el, mind tartalmas és legtöbbje a kitüntetett férfiura. Wagner József, ipartestületi elnök mondotta az elsőt a királyra, ki Áchim kitüntetésével a megyei iparra is fényt árasztott. Majd újólag felszólalva, az ünnepelt nejét, ki a sok balsors között mindig támasza és vigasztalója volt, s kinek vigkedélyét köszönheti. Veres Károly ,(SzaIonta), az ünnepelt régi barátja, Áchimot. K o r o s y László főjegyző a folytonos és becsületes munka emberét, ki tiszteletet és elismerést szerzett Csabának is, a község közönsége nevében éltette. Klein Gusztáv a kereskedelmi tes tület tiszteletéről biztosította. Beliczey Géza éljenek között a a magyar iparosságnak, mint nemzetfentartó tényezőjéről beszélt hosszasabban, éltetve a kitüntettetett és az iparostársadalmat. Áchim Tamás biró a család nesztoráért ürített poharat. Áchim János kezdetben meghatottan mondott köszönetet az érdemein felüli elismerésért és ragaszkodásért. Mit sze| rény munkájával a köz javáért igyeke1 zett tenni: a kötelessége volt. A megyének legmunkásabb fiára, a közért sokat fáradozó férfiút, Fábry Sándor dr. főispánt élteti. A zajos éljen ós taps után Klein József, Pándy István dr., ki annak a reménynek adott kifejezést, hogy a kormány egy munkában eltöltött ember végnapjait anyagi támogatással is méltányolni fogja. Reinhard Gyula az iparkamara nevében éltette az ünnepeltet, a csabai ipartestület tagjait ós Áchim László alelnököt, az apának méltó fiát. Áchim László köszönete után, ifj. Horváth Mihály olvasta fel az érkezett sürgönyöket, mely közül kiváló elismeréssel emlékeztek meg Áchimról: az országos iparegyesület, annak országos bizottsága, Gallóri Mór, ,Thék Endre, Ambrus Sándor alispán stb. A kedélyes hangulatu vacsora belenyúlt az éjféli órákba. és labanc küzdelem. Az ifjú férj a hazaszeretet istenasszonyáért ott hagyta családi fészkét, hol Magyarország legszebb, legjobb és legtökéletesebb asszonya boldogította szerelmével. És a nő ? Nem marasztotta fórjót, pedig fájt a távollót. „Édes Istenem", irta egyik levelében, „ne adja azt érnem, hogy az én édes uram nélkül akárminemü bátorságos várban vagy helyben megmaradásomat lelhessem. En azt nem kívánom : hanem vagy élet, vagy halál, semminemű félelem, vagy nyomorúság engem Kegyelmedtől el nem rekeszt. Csák éppen Kegyelmed el ne hagyjon, én ha gyalog is, kész vagyok elmenni, valahun hallom Kegyelmedet lenni". A sors nem engedte, hogy „szerelmes szive urát" harcaiban kövesse, sőt a megfordult hadiszerencse arra kónyszeritette, hogy az élet küzdelmeivel farkasszemet nézni tudó asszonv egyedül, férje helyett is megállja helyét. A folytonosan előrenyomuló győztes labanc fegyverek egymásután vették vissza Thökölyi várait, kinek szorongatott helyzetében az a kétségbeesett gondolata támadt, hogy mostoha fiát, a kis Ferencet kezesül adja szövetségesének, a töröknek. Először és utoljára törtónt az, hogy Zrínyi Ilona megtagadta férje kívánságát. Anyaszeretete győzedelmeskedett hitvesi szerelmén, ^s Thökölyi üres kézzel, egyedül tért vissza Váradra, hol a basa börtönbe vetette. Mindenki elhagyja, senki sem bizott szerencse csillagában, feleségót kivéve, ki 1685-ben erősen készülődött Munkács várának, férje utolsó menhelyének védelmére, melyet Caprare tábornok vezérlete alatt a német had ostromolni kezdett. A veszély pillanatában férje helyet tudott cselekedni, megmutatta „igaz hűségét férjéhez, hazájához." Három évig dacolt az ostrommal, melyben a gyermek Rákóczi Ferenc is részt vett. És „senki sem engemet, sem gyermekemet megijedt állapottal bizony nem látta", irja férjének, mert „valamint a dolog elején, ugy a dolog folytán, is készek voltunk fejünk fenálltáig a várat megtartani életünk letételével is. Lássa, immár kikkel tett fel az ellenség, ha asszony-ember vagyok is Munkácson, megmertem várni őket, vigyék hirót máshová is." Az önerejében bizakodó, erős lelkű asszonyt nagyon bántotta, hogy a töröktől szabadon bocsátott férje nem jöhetett Munkácsba. „Rongyos várban jó-szívvel látnánk mindnyájan Kegyelmedet," irja Thökölyinek. Buda és a többi török kezén levő várak visszavétele, az 1687 ben tartott országgyűlés teljesen homályba borította a kuruc vezér dicsőségét. Pártja felbomlott. "^Bujdosó lett saját hazájában. Várnagyának árulása következtében Zrinyi Ilona is kénytelen volt feladni a várat harmadfólóvi ostrom után 1688. január 17-én. A bécsi vércse lecsapott áldozatára. Thökölyinót gyermekével együtt Bécsbe vitték, hol szívtelen kegyetlenséggel, durvasággal és hihetetlen kapzsisággal határoztak sorsa felett. Szegény, — önkényüknek kiszolgáltott anyától elragadták gyermekeit, hogy „Julianka kisasszonykából" apácát, „Feriből" jezsuitát neveljenek, előbbit az orsolya szüzek zárdájába, utóbbit a neuhausi jezsuiták nemesi iskolájába dugták. Féltek a sasfiókáktól és szükségük volt a fejedelmi vagyonra! Tervüket keresztül húzta a sórsj Más volt megírva a csillagokban) Mint a szedett szőlő, egyedül raajadt Zrinyi Ilona! Az a felkelés, melyhez annyi reményt fűzött, leveretett! Bujdosó férjétől távol, gyermekeitől megfosztva, vagyonából kifosztva, a mult emlékeiből éldegélve tengette életét a gyűlölt Bécsben, csak olykor-olykor felügyelet alatt láthatta gyermekeit. Fogságáról akkor hullott le á lakat, midőn férje a török fegyverektől még egyszer és utoljára segitve, megkísérelte eszméinek diadalra jutását, a zernyesti csatában, hol a foglyul esett Heíszler tábornokért és Doriá ezredesért kicserélte rég nem látott feleségét. Szabad volt végre Zrinyi Ilona ! — De milyen áron ! Gyermekeitől elbúcsúzott, férjéhez indult, hogy megossza vele a bujdosás keserű kenyerét. Hoszszas testet-lelket kimerítő utazás után 1691. május 14-én érkezett meg Pozseroraira, hol „nagy pompával, igen nagy örömmel" mentek üdvözlésére. — Hat esztendő óta nem látta férjét. Aztán együtt táborozott, együtt reménykedett urával mindaddig, míg a bécsi kormány 1698-iki béketárgyalásokban Thökölyi kiadását és a kurucok kiűzését kezdte követelni a töröktől. Egyik kívánsága sem teljesedett : a kirlovici béke Thökölyi fejedelemségét nem, de személyi biztonságát megmentette. Folytalták tovább a bujdosást. Konstantinápolyban egyideig az „erdélyi házban" laktak, onnan Galatába költöztek, mignem 1701. szeptember 24-ón Kis-Ázsiába, Nikodémiába internáltattak. Itt a „Virágok mezején" építtetett Thökölyi magának nyári lakot, melybe 1703. szept. 18-án gyász költözött be társául, miután a heroina, Zrínyi Ilona visszaadta bátor lelkét az IJrnak. Bene sperando et male habendo transit vita, — mondogatta mélán búsongó Thökölyi. A vármegyei tisztviselők fizetésrendezése. A belügyminiszter rendelete. A nemzeti kormány meghozta a vármegyei tisztviselőknek a várva-várt reménység megvalósulását. — Leérkezett ugyanis a vármegyékhez, igy Bókésvármegye törvényhatóságához is, a belügyminiszternek a tisztviselők fizetésrendezéséről szóló rendelete, amely fehivja a vármegyék alispánjait, hogy az újonnan életbeléptetett illetményekre jogosultak névsorát és az ezek kielégítésére szükséges összegek kimutatását terjesszék fel a belügyminiszterhez, aki azután az összegeket az állampénztártól mindjárt folyósítja is. Az illetményeket ugy az állami, mint a vármegyei tisztviselők részére visszamenőleg julius hó elejétől számítva utalványozza a kincstár. Régóta vajúdik a tisztviselők fizetésrendezésének a kérdése. Már abban az időben, mikor a megyei pénztárakat az állami adóhivatalok körébe helyezték át, szó volt arról, hogy ezzel kapcsolatosan radikálisan hozzákezdenek a fizetések rendezéséhez. A politikai viszonyok azonban elseperték ezt a fontos kérdést a nagy feladatok napirendjéről. A fizetés rendezésére vonatkozó belügyminiszteri rendeletet a köztisztviselők körében — a vármegyei tisztviselőket kivéve — általános megelégedést keltett. A vármegyéknél azonban nagy volt az elégedetlenség, mert híre járt, hogy ez a fizetésrendezés — a fizetési osztályok első fokozatainak betöltésére s a korpótlékok rendszeresítése — a vármegyei tisztviselőkre nem terjed ki és igy a vármegyék nem részesülnek a revízió előnyeiben. Ez a félreértés onnan eredt, mivel a pénzügyminiszter ide vonatkozó rendeleteiben mindenütt csak az állami tisztviselők illetményeinek rendezését emlegeti, továbá, mert a belügyminiszter ezideig nem bocsátotta ki azt a rendeletet, amely a többi állami tisztviselőkre vonatkozólag már mintegy két héttel ezelőtt megjelent. Fokozta a vármegyei tisztviselők elkeseredését az a körülmény is, hogy mig az ő fizetésük ügyéről egy szóval sem tétetett említés, addig más állami tisztviselők számára az uj illetményeket és pótlékokat már folyósították is. Most végre kitudódott, hogy a belügyminiszter igenis rendelkezett arról, hogy a legújabb fizetésrendezés előnyeiben a vármegyék tisztviselői is teljes mértékben részesedjenek s esmpán teknikai okok késlelték a rendelet kibocsátását. A fizetésrendezés a vármegyei tisztviselőknél a VI—XI. fizetési osztályokra terjed ki s az uj tervezet szerint a következőkép alakul: VI. Fizetési osztály: Alispán. Alapfizetés 6400 K. Öt évi szolgálat után , , , , 7200 „ Tíz évi szolgálat után .... 8000 „ VII. Fizetési osztály : Főjegyző, árvaszéki elnök, főügyész ós az előléptetett főszolgabirák. Alapfizetés 4800 K. Öt évi szolgálat után .... 5400 „ Tiz évi szolgálat után.... 6000 „ VIII. Fizetési osztály: Főorvos, Ii oszt. aljegyzők, főszolgabirák, árvaszék, ülnökök. . . 3600 K . . 4000 „ . . 4400 „ Alapfizetés Öt évi szolgálat után . . . Tiz évi szolgálat után . . . IX. Fizetési osztály: Alügyész (árvaszéki ügyész), II. oszt. aljegyzők, I. oszt. szolgabirák, levéltáros, irodaigazgató. Alapfizetés 2600 K. 4 évi szolgálat után .... 2900 „ 8 évi szolgálat után .... 3200 „ 16 éyi szolgálat után .... 3400 „ 20 évi szolgálat után .... 3600 „ X. Fizetési osztály : III. oszt. aljegyzők, II. oszt. szolgabirák, árvaszéki fogalmazók, vármegyei alorvos, járási or-