Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-18 / 87. szám

Békéscsaba, 1906. XXXllI-ik évfolyam. 87-ik szám. Csütörtök, október 18. BÉKÉSMEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. szatnú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltŐFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éuncgvcdenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr- SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Tisztességtelen fegyverek. Békéscsaba, okt. 17. Küzdeni egy mandátumért szép dolog. Szükséges hozzá az arravalóságnak tudata, férfias bátorság a vállalt elvek megtartására és kivivására és elsősorban is a népnek bizalma, no meg, hogy mivel Magyarországban vagyunk, egy kis alkotmányos pénzmag, .mert hát az Úr koporsóját sem őri ingyen. Van ugyan valami kúriai birá Adásról szóló törvényünk, amely védi a választások tisztaságát — amennyi védheti. Hogy teljesen meg nem védheti, arról nem a törvény tehet, de azok, akik jól-rosszul megtákolták. i Igaz, hogy kortesvilág idején szorosabb a kapocs pénz és bizalom között, mint egyébkor, bár pénzért mindig hamarabb szerezhető bizalom, mint bizalomért csengő arany. Hogy azután az aprópénzre váltott bizalomnak más módja és természete van, mint a munkával és érdemekkel kivívott bizalomnak, az már más lapra tartozik. Valakinek a meggyőződését pénzért eladni, megvásárolni, erre alkut kötni, csúnya dolog, több: megtagadása a férfiasságnak, az önállóságnak, az egyéni szabadságnak pedig arculütése. Szóval ez olyan izlés dolga s szinte mondhatni, bolond aki megveheti és nem vásárolja meg a vásárra vitt meggyőződést, pláne ha kap az alkudijért kellő ellenértéket. Nem tisztességes fegyver ugyan, elitéli a törvény is, olyan oknak tekinti, amely beigazolt esetben érvényteleníti a választást. De hát nem azért jár srófra az emberi ész, hogy be ne kösse az igazság szemét. Valakit azonban rábírni meggyőződésének elhagyására terrorizmussal, megfélemlítéssel, osztály és felekezet elleni izgatással, ez már nemcsak tisztességtelen eljárás, de bűnös jograblás, amely az erkölcsi csalásnak, szélhámosságnak minden kritériumát magán viseli. Hát ezeket a fegyvereket viszik bele lelkiismeretlen emberek a csabai képviselőválasztás harcába. Osztályok és felekezetek között szítanak gyűlölséget, széthúzást, hogy nagyobb tábort hódítsanak a magát eladott parasztpártnak és az ismeretlenség homályából idecsöppent Pollacseknek, aki a hazug ámítások szerint helyettesként akarja kezelni mindenható Áchim L. András ur személyét és a csabai mandátumot. Közel három év óta éppen elég harc dult végig ezen a városon. Elég kavarodást csinált Áchim L. András. S hogy most letörték a szarvát, hát éppen most magukat művelt emberekreknek tartó nadrágos és kravátlis emberek sietnek segítségére a felekezeti gyülölségnek ocsmány fegyverével ? Neveket tudnánk itt felsorolni, odaállítani megbélyegzésre a nagy nyilvánosság elé. Hallgassunk azonban egyelőre. Némuljon el a vád, talán észretérnek a tévelygők, s odaálIanak az egyesűit béketábor mellé, melynek szeretete, egyetértése diadalra fogja vinni egy hét múlva Beliczey Géza zászlaját. P. J. Békésmegyei Közlöny tárcája. { Románc. — Ne sirj, leányom, meglásd még visszajön, S térdreborúlva kér bocsánatot. — Hiába mondod, édes jó anyácskám, Nem látom én már azt a szép napot! — Törüld le könnyed, édes kicsi lányom, S ne gondolj rá, majd elfelejted őt. — Igen, anyácskám, majd ott a föld alatt, Készíts hát nékem csipkés szemfedőt. S add rám hófehér menyasszony ruhámat, Melyben áldozni voltam egykoron

T Mir'tusvirágot is tűzz a hajamba, S ültess rezedát, rózsát síromon. Rezeda, rózsa volt az ő virága, S mint egykor ő, csak az boruljon rám, ...De mért sírsz? hiszen ő nem tehet róla, . Hogy szebb s gazdagabb az a másik lány ! Hcllósi Sándor. Az én szekeresem. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Jakab Ödön. Hivatlos ügyben, a főnököm megbízásából, nóhány napot künn töltöttem falun. Gyermekkorom óta mindig szerettem á csendes falusi életet, de ez alkalommal, megval'om, nem igen telt benne gyönyörűségem. Ott időzésem alatt az ég folytonosan be volt húzva lusta, fekete felhőkkel s éjjel-nappal szakadatlanul szemerkélt az eső. Valami kimondhatatlan álmos unalom nehezedett az egész falura. Amint a dolgaimat elvégeztem, siettem minél hamarább otthagyni azt az unalmás világot. Ugy értesültem, hogy a faluban van egy lovas gazda, aki haz'a I vihet, ha meg tudunk egyezni. | Vettem tehát a pálcámat és minden I további késedelem nélkül elindultam | hozzá. Rá voltam előre készülve, hogy drága lesz a fuvar, mert átkozott rossz ut volt. Legalább a falu között rettenetesen fölfakadt az ut, melyen, a keréknyomok mélységéből itélve, tengelyig dagasztottak az ott járó szekerek. Kétoldalt a sáncok csordultig álltak tele vizzel, melyben minden kapu előtt vigan hápogya lubickoltak a kicsapott récék. Sallós Mózes uram ott lakott az alszegen, közel a falu hídjához. Cifra galambbugu kapuja könnyűszerrel odavezette az embert. Különben, ha nem is lett volna galambbúg a kapun, ugy sem lett volna baj. Ismertetőjelnek váltig elég volt az a terebélyes rengeteg eperfa, mely a háza előtt állott, koronáját még a szomszéd utcákba is fennen mutogatva. Mikor beléptem a csinos életszerre, . Sallós Mózes uram éppen kalongya-karókat faragott a csűrben s valami pajkos nótát dudorászott, melyet még a katonaságban tanult el valahol. Észre sem vett, mig oda nem értem. — Jó napot, atyafi! — Adjon isten! — Magának van lova ? — Nekem, a micsodás. — S jó ? — Mind a kettő meg tudja még rágni a lucernát. S büszkén hunyorított. Én tovább beszéltem. — Hallja, nem vihetne be engem a városba ? — Hiszen bóvinni bóvihetném, ha nem volna ilyen istenverte, pocsék időjárás. — Dezze, nekem ma okvetlenül haza kell még mennem. — Hát aztán az ur tudja legjobban a maga dolgát. Azzal egész nyugodtan tovább hegyezte a karót. I — Atyafi 1 — folytatám türelmetleProgramadások napja. Beliczey Géza választói előtt. A kortesvilág láza minden bélyegét rányomta az elmúlt vasárnapra, mely a programadások jegyében folyt le. A fellobogózott utcákon eleven élet lüktetett s a piros-zöld, piros tollas embereknek ezrei hullámzott, tolongott. A megelevenedett tábor a Gabona-téren nőtt hatalmasra, ahol mintegy két-háromezer ember, hallgatta Beliczey Géza programját. A hallgatók táborában ott voltak a kivezényelt nemzetközi szocialisták, s magának a parasztpártnak egy kiküldött zászlóalja, nyilván azzal a cél. zattal, hogy zavart támasszanak, rendet bontsanak. Erre azonban sem okuk, sem alkalmuk nem volt, részben, mert Beliczey Géza programja olyan volt, amely ellen kifogást nem emelhettek, másrészt, mert a rendőrhatóság bölcs előrelátással gondoskodott az esetleges rendzavarás megakadályozásáról. Igy Beliczey Géza programját a helyzethez illő ünnepies komolysággal és nagy lekelsedóssel hallgatta meg Csaba népe. Ez a lelkesedós rendithetlen bizalmat öntött azokba, akik még kételkedtek az egyesült pártok diadalában, abban a diadalban, amelyet Beliczey lobogója a béke, a szeretet, az egyetértés hármas jelszavában fog kivívni október 25-én. Beliczey Géza programját itt méltatnunk szinte felesleges. Legszebben méltatta azt Csaba népe, amely lelkesedéssel elfogadta, magáévá tette és annak győzelmére fogadalmát adta. Itt emiitjük meg, hogy a parasztpárt jelöltje, Pető Pollacsek I nül, de mégis kérő hangon, — ne vegye | olyan fóllvállról a dolgot. Ebben a faluban nincsen lószekere másnak, nekem pedig szörnyű sietős az utam. — Azt megengedem. — Ej no, — mondja mennyiért viszen bó ? Letette a baltát s gondolkozva vakarta meg a füle tövét. — Hát ha már ugy meg van szorulva : nem bánom, négy forintért bóviszem az urat. Ez a szokatlan borsos ár sehogysem volt kedvem szerint. Az ón szerény napidijamból nem igen futotta, kivált ha még haza is akartam vinni valamicskét. — Szinte indulatosan vágtam a szavába : — Az sok lesz, atyafi! — Sok az urnák, de nekem nem sok. — Dehogy nem ! Nagy pénz ám négy forint innét a városig! — Már pedig én alább még a kapuig sem megyek ebben az időben. Különben lássa! S újból fölvette a baltát, hogy a munkáját folytassa. Elpróbáltam mindent az ón emberemmel, de nem használt semmit: csökönyösen megmaradóit a négy forint mellett. Sőt utóljára ugy tett, mintha haragudnék. Megemelte a hangját s teli torokkal kezdett magyarázni: — Hiszen most csak a balavásári hegyen kihajtani is megér két forintot; az ákosfalvi hágón pedig két^forintért sem hajtok ki szívesen! Hát aztán a többi ut még hol van ? Apránként mind jobban-jobban megkötötte magát s egyre kevesebb lett a reménységem, hogy elálljon attól az ártól, amit először kimondott. Egész vitatkozás fejlődött ki köztünk : mindenikünk támogatta ezzel is, meg azzal is, a maga igazát. Hanem azért csak az lett a vége, hogy Sallóz Mózes uram disputálás közban olyan dologgal hozakodott elé, ami egyszerre elvágta a vitát. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Sándor dr. fiskális ugyancsak vasárnap délután fejtette ki programját hívei előtt. A paraszt-demokrata lehetetlen politikai zagy valókot a Csirke-piactér szenvedte el. A vasárnap és általában a választási hadjárat hireit alább adjuk: Beliczey programja. Vasárnap alig mult el délután egv óra, a Gabonatér kezdett népesedni, A Kovács-ház előtt felállított és Beliczey zászlókkal fellobogózott szónoki emelvény körül mind sűrűbb lett a választók tábora, s mire kettőt elütette a nagyharang, mintegy háromezerfőnyi nép töltötte be a tágas teret. A volt hatvanhetesek és 48-as pártok jelöltje, Beliczey Géza kettő után érkezett meg. Spontán lelkesedéssel fogadták a népszerű jelöltet s a percekig tartó frenetikus éljenzészugást visszaverte a Főtér is. A megnyitó. Elsőnek Urszinyi János dr. szólt a néphez. Üdvözlés után hangsúlyozta, hogy nem az a párt, amelyhez szól, okozta, hogy félév multán újra választás izgalmait éli Csaba népe. Híveik mindenfelől a leglelkesebb jelentéseket hozzák, hogy a legnagyobb rokonszenvvel támogatják az egyesült pártok szeretett jelöltjének, Beliczay Gézának (Hosszantartó lelkes éljenzés) zászlóját, kell is, hogy támogassák azt a köztisztelt férfiút, aki a szeretet, béke ós egyetértés zászlaját vette kezébe, ak' tanújelét is adta annak, hogy a község békéjét helyreállítja munka, foglalkozás és valláskülönbség nélkül. Beliczey Gézát Csabának minden fia ismeri, s iudja róla, hogy nagynevű apja hagyományaihoz híven, a gazdasági egyletben, mint azonkívül, mindenkor a közjóért küzdött, dolgozott. De feleslegesnek tartja a maga részéről feldicsérni Belicszey érdemeit, amelyet méltányol és legszebben elismer a megjelent pol— Uramfia, hát olyan sok négy forint? — mondá a csűr végéhez mutatva. — Hiszen ha onnat béviszek egy szekérderóknyi fát: azért is kapok négy forintot. Odébb a csűr oldalához csakugyan egy rakás felhasított fa volt támogatva, a mint ez a fával kereskedő székelyeknél szokás. Azért támogatják oda, hogy jobban megszáradjon s ugy vigyék a városba eladni. Amint megpillantám a fát, hirtelen egy szei-encsés gondolatom támadt. Félbehagytam az alkudozást s egyébre fordi tottam a szót. — Hát jól van. Majd másként segítek a dolgon. Hanem tudja mit, atyafi, Nem szállitna nekem egy szekér fát? Ugy látom: jó száraz. Kémlő tekintettel vizsgálta kereken az eget s kissé gondolkozott. Aztán rövidesen felelt: — Azt már megtehetem. — S hogy egy szekér ? — Az is csak négy forint. Kevesebbért nem érdemes megtenni az utat. — De nekem most lenne szükségem a fára. — Az a legkisebb baj ! Mindjárt megrakodom, s estére ott leszek. Ez ellen nem lehet semmi kifogásom. Kezet csaptunk s megmagyarázva a lakásomat, felpénzt adtam neki. Aztán elballagtam a faln végén levő fogadóba s ott ültem csendesen. Alig mult egy óra, mikor észrevettem, hogy az ón emberem a megrakott szekérrel' döcög már lefelé az uton. Ugy | intéztem, hogy mire a fogadó elé ért: , akkor léptem ki magam is a kapun. Sallós Mózes uram mihelyt meglátott ott a kapu előtt, megállította tüstént a iovait. Most egészen más ember volt, mintha merőben kicserélték volna. Mint valami régi jó ismerőshöz, nyájasan szólt le hozzám a szekérről: — Tyüh, hát az ur még itt van ? — Falatoztam a fogadóban.