Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-11 / 85. szám

Békéscsaba, 1096. október 11 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 kintalványozását, amely határozat ellenja vasútépitő Török Emil felebbezést nyújtott be a törvényhatósághoz. A közgyűlés e felebbezés elfogadásával utasította Gádoros képviselőtestületét a hozzájárulási összeg kiutalván yozására. Itt jegyezhetjük még fel, hogy a törvényhatóság az orosháza-szentescsongrádi vasút igazgatóságába képviselőjéül Ambrus Sándor alispánt küldötte ki. A csabai interpellációk. A hatósági erélytelenségen és a társadalmi nembánomságon megizmosodott Áchim-rendszer Csaba képviselőtestületében olyan felfordulást honosított meg, hogy Csaba képviselőtestülete egyik korábbi közgyűlésén kénytelen volt odamódositani ügyviteli rendjét, hogy napirenden kívüli felszólalásoknak csak a tárgysorozat pontjainak letárgyalása után van helye. E határozat ellen Darabos János és társai felebbezést adtak be, melyet a törvényhatóság — bölcsen — a csabai képviselőtestület által felhozott indokoknál fogva elutasított. Egyéb ügyek. A jövő évi katonai beszállásolásból eredő veszteségek fedezetére vonatkozó költségvetést 44 ezer korona szükségletben állapította meg a közgyűlés. H i v e s y Károly nyugalmazott szolgabírónak kegydij és özv. K1 i m e n t Gyulánénak özvegyi segélyiránti kérelmét kedvezően intézte el a törvényhatóság. A vármegyei segéd- és kezelőszemélyzetnek, valamint a dijnokok ós szolgaszemélyzet drágasági pótlék megszavazása iránti kérelmének az elintézését s decemberi közgyűlésre halasztotta a törvényhatóság. Szarvas községnek az ötödik ártézi kut fúrása tárgyában hozott határozatát jóváhagyta a közgyűlés. Megsemmisítette azonban Gyulavárosának ama határozatát, amelyben megtagadta a csatornázás létesítését. Orosháza községének a vámos utak beillesztése céljából felvett 200 ezer koronás kölcsönét jóváhagyólag vette tudomásul a törvényhatóság. Tótkomlós község képviselőtestülete községi takarékpénztár létesítését határozta el, mely ellen Újhelyi Samu és társai felebbezéssel éltek. A törvényhatóság arravaló tekintettel, hogy a Tótkomlóson már jelenleg fenálló két pénzintézet veszélyeztetné a községi takarékpénztár jövőjót, az emiitett felebbezés elfogadásával elutasította a község kérelmét. Esti 6 óra elmúlt, amikor a főispán a közgyűlést berekesztette, s annak folytatását szerdára tűzte ki. A tegnap elintézett ügyekről lapunk legközelebbi számában adunk tudósítást. Egy népgyűlés epilógusa. Bizalom a megyei tisztviselőknek vagy: Lecke Serényi Árminnak. Addig jár a korsó a kútra, mig eltörik. Haj, milyen régi ez a közmondás! És mégis akadnak kaputos emberek, akik csak akkor tanuiják meg, amikor saját becses személyük az a bizonyos korsó, amely eltörik. Ez a szánandó sors érte kedden Berényi Ármin dr. gyulai fiskálist és megyebizottsági tagot, aki — igazán csak a jó Isten a megmondhatója — sértett hiuságból-e, személyes bosszuból-e, hóbortos bolondériából vagy rögeszmétől üldözve-e ? — az utóbbi években olyan rendszert akart meghonosítani, amely a gyanúsításon kivül, minden egyebet kizár a vármegyei közigazgatás intézésében. Valóban nem értjük ezt a különben minden tehetségekkel megáldott urat, aki jobb sorsot érdemelne, mint mindenkor és mindenkiben ellenséget keresni ós találni ! Hibás szemüvegen át látja-e a világot, avagy maga választotta-e magának olyan utat, ahol a társadalmi renddel való összeütközés csak tragikomikuinot szülhet számára? Mégoldatlan rejtély marad előttünk ez a kérdés, probléma, amin talán maga ez a jobb sorsra érdemes tehetséges ember volna legilletékesebb a fejét törni. És ha törné rajta a fejét, ha megalkudna saját énjének jobbik meggyőződésével, bizonyára kivergődne szánandó állapotából — ha mindjárt a közélettől való visszavonulással is. De nem akarunk tanácsokat adni Berényi Árminnak. Pusztán konstatáljuk a megtörtént tényeket. Tagadhatlan, hogy Berényi Ármin dr. a tisztviselők inkompatibilitási kérdésének örve alatt hajszát indított a megyei tisztviselők ellen. Az arra egyedül illetékes fórum, a törvényhatóság elkerülésével, piacra vitt oly ügyet, amelylyel a kor-eszmének forrongó állapotában izgult nép hangulatára számítva, a köz kárára, a közvélemény bizalmától akarta megfosztani a tisztviselőket, anélkül, hogy legkevésbbé rászolgáltak volna a méltatlan hajszára Az ismeretes gyulai népgyülésről megemlékezvén az alispáni jelentés, jogosan tiltakozott Berényi alaptalan kirohanásai ellen. Ez alapon szivére vette Berényi Ármin, hogy a keddi közgyűlésen sírásig fakadt érzékenységgel keresett magának védelmet annál a törvényhatóságnál, amelynek éppen helytelen és megyebizottsági taghoz nem méltó eljárásnál fogva meghurcolta a komolyságát, a méltóságát, védelmet keresett, és amikor ezt tette, nem átallotta meghurcolni egy halott emlékét. Mert nem-e azt tette, amikor néhai volt megboldogult Haviár Lajos főmérnökről aposztrofálva, azt hangoztatta, hogy Haviár Lajos tagja volt a bókésmegyei villamos társaság igazgatóságának, s mint ilyen, segédmérnökével referáltatta a villamossági ügyeket a kórházi bizottságban és igy el lehet-e hinni, hogy nem befolyásolta segédmérnökét, hogy tantiemes igazgatója érdekei szerint járt el? Ez a Berényi Ármin bátorkodik még védekezni a gyanúsítások vádja ellen, aki igy nyilatkozik a halottról, nem is az élőről ? És még igyebben! Mert ugyanakkor, amikor elég vakmerő volt pityergésig fajult gyávasággal védelmet keresni magának, akkor tovább ment a gyanúsításban, tovább bolygatva «gy halott emlékét, tépdeste a kegyeletet. Mert nem tagadhatja le Berényi Ármin, hogy nyilvános közgyűlésen hangoztatta, miszerint néhai Haviár Lajos, mert hiszen kire célzott volna másra, amikor nevet is hangoztatott? — tagja volt a csabai téglagyárnak és a békési hídépítésnél kikötötte, hogy csak csabai téglát szabad használni. És emlegetett holmi szeghalmi betonjárdákat is. stb. stb Ezzel a szánandó védekezéssel saját szellemi szegénységéről állított ki bizonyítványt Berényi Ármin és olvasta a maga fejére a megérdemelt ítéletet. Ez az ítélet pedig erkölcsileg megsemmisítő, mert Berényi Ármin eljárása elitéltetett, s ugyanakkor a törvényhatóság egyeteme bizalmat szavazott a méltatlanul meghurcolt tisztviselői karnak, De beszéljenek a tények, ime : Az alispáni tiltakozás. Az alispáni jelentéshez Berényi Ármin szólalt föl elsőnek. A jelentés ama része ellen szól, amely a gyulai nópgyülésről emlékezik meg és az ellen tiltakozik. Ha a népgyűlés szónoka — úgymond — a tisztviselők reputációját sértette, (felkiáltások. Ugy van!) ez nem tűrhető el, hanem indítványozza, hogy rágalmazásért indítsák meg az eljárást a szónok ellen. Ellenkező esetben pedig nincs helye az alispáni tiltakozásnak. Berényi ezután minden konkrét vád nélkül újból elősorolt egy sereg gyanúsítást, többek között a cikkünk bevezető részében említett, Haviár Lajosra vonatkoztatott eseteket. F á b r y főispán itt figyelmezteti a szónokot, hogy a halottakat he vonja;bele a vitába. Közbekiáltások: Eláll! Eláll! Le vele! Hallgasson! Hogy tovább mit beszélt Berényi vagy másfél óráig, az nem férne bele ebbe a lapba. A nóta tragikomikus vége az volt, hogy a nagy hős kitagadott páriának nevezve magát, sirva esdekelt védelmet a törvényhatóságtói, kérve a közgyűlést, hogy az alispáni jelentésnek tizedik pontját, mely a népgyűlést elítéli, ne vegyék tudomásul Leckék Berényinek. Ambrus Sándor dr. alispán köszönetet mond a szives türelemért és csendért, hogy végighallgatták Berényit. Köszönetet, mert éppen e felszólalás igazolta, hogy a vádat, mely méltatlanul érte a tisztviselőket, nem érdemelték meg és nem is érheti őket. Óvakodik attól, hogy a maga részéről az inkompolibilitási kérdésben hangot adjon, de szava van az ellen, hogy Berényi Ármin ugy tüntesse fel a tényeket, hogy gyanúsításokkal, visszaélésekkel vádolja a tisztviselőket, amikor azok óppen a törvényhatóság megbízásából járnak el. Hivatkozik a rendőrfőkapitányi jelentésre, amelyből kitűnik, hogy a népgyűlés szónoka névszerint támadta és gyanúsította a tisztviselőket. E jelentós alapján fejezte ki tiltakozását és ismétli meg azt szóval is. (Éljenzés, helyeslés). Báró Drechsel Gyula kijelenti, hogy hive minden purifikációnak és lelke egész melegével támogat minden olyan törekvést., amely a közélet tis taságát célozza, irömének ad kifejezést, hogy e téren Berényinek is finomultak az érzései és ezért örömmel üdvözli törekvését Egykor mint ellenfél állott Berényivel szemben egy megyebizottsági tagválasztáson. A szavazás eredménye az volt, hogy az igazoló-választmánynak kellett a választásban dönteni. Ő nem jelent meg ezen az ülésen, de Berényi igen ós szavazott is, és éppen ezzel a szavazatával döntött. (Derültség.) Ennek a jellemző esetnek a dacára is örömmel üdvözölné most is Berényi törekvését, hanem gyarló melléktekintetek befolyásolják, mint sértett egyéni hiúság, vagy nem is tudja mifé

;le motívumok .. . Berényi Ármin : Ne is keresse! Báró Drechsel Gyula: Ne gorombáskodjék! Uri emberrel áll szemben. Ez intermezzó után báró Drechsel nyugodtan folytatta beszédét. Egyik intelligens megyebizottsági tag — úgymond — beteges lelkesedésből évek óta izgatja a megyét. Mielőtt arra illetékes fórum érdemileg határozna, egy általa felvetett kérdésben kimegy a piacra, hódolva a divatos, hangulatkeltő politikának. A legnagyobb mórtékben e'itóli ezt az eljárást, egyenesen bűnnek tartja, mert a politikai rendszerben beállott nagy változások annyi problémát zúdítottak a szegény nép fejére, szenvedélyeit annyira igénybe veszik, hogy szinte nem lehet csodálni, ha elfogul az igazsággal szemben is. Ez az eljárás nemcsak a tisztviselőkkel, de a törvényhatósággal szemben is méltatlanság. Hangsúlyozza, hogy feltétlen hódolója a népfelségnek, az előtt meghajlik. De azt is tudja, hogy a nép szava nem mindenkor Isten szava. Nem, mert a népgyűléseken rendesen az előterjesztett határozati javaslatokat fogadják el. Ez a körülmény minden erkölcsi suly nélkül valónak jellemzi a szóbanforgó népgyűlést is. Akik gyanúsítanak állandóan, azok tartsák magukat távola cözólettől, mert annak nem előnyére, de hátrányára vannak. Kijelenti, hogy egyedüli indoka felszólalásának, az a mélyen érzett felháborodás, amelyet Berényi jelenlegi felszólalása ós akciója támasztott lelkében. Emlékezteti a törvényhatóságot, hogy Fábry Sándor dr. alispán korábban is olyan nagyszabású és áldásos közgazdasági tevékenységet fejtett ki, amelyet nem lehet eléggé méltányolni. (Felkiáltások : Igaz, ugy van, éljen !) Attól fél, hogy ez a rendszer, mely a fogékony nép szenvedélyeinek felkorbácsolására utazik, meg fog honosodni, éppen ezért örömmel látja, hogy az alispáni jelentését, valamint annak felszólalását, mely Berényi akcióját igazolja, sőt jobban szerette volna, ha azt meg is tiltja. (Éljezés !) Veres József: Zavarban van, hogy kénytelen bevallani, miszerint Berényi törekvésével bizonyos tekintetben szinpatizál. Tudja, hogy háládatlan vállalkozás a kisebbség igazát védeni, de mégis védelmére kell az ügynek. Csak azt sajnálja, hogy Berényi nem illetékes helyen állott elő indítványával, hanem kiment a piacra, oda, ahol a hangulatkeltésre van szüksége. A nép lelke úgyis tele bizalmatlansággal, gyonuval a kaputos emberek iránt ugy, hogy ha uri ember szitja még ezt a gyanút, kész a nép gazembernek nevezni minden becsületes úriembert (Felkiáltások: Igaz! ugy van!) Ha panasza van Berényinek a tisztviselők ellen, ott a felettes formán tegyen panaszt, de ne gyanítson, mert a mostani közhangulatban a tisztviselőket odadobni martalékul a népnek, az gyanúsítás, amelynek pedig nagyon veszedelmes a hatása. És Berényi még holtakat is gyanúsít, akiknek nem áll módjukban a védekezés ! Másrészt öröinme\ hallotta Berényi felszólalását, mert hiszen éppen abból tünt ki, hogy a tisztviselők nem panamáztak, nem követtek el visszaélést. Es Berényi legkevésbbé illetékes magát védeni, mert hiszen ép pen az inkompatibilis, hogy azt védi, aki az ő személyében gyanúsított (Derültség, taps). Nagyon szükséges az elvhűség, de még szükségesebb a tárgyilagosság. Berényit elutásitani kéri kérelmével és indítványozza az alispáni jelentésnek egész terjedelmében való tudomásul vételét. Szabó János: Ha a tisztviselői állással összeférhetetlen a szóban levő bizalmi állások elfogadása, akkor öszszeférhetetlen a bizottsági tagsággal is, mert a bizottsági tagoknak is épp úgy szivükön kell viselni a vármegye érdekeit, mint a tisztviselőknek. (Helyeslés) Ezután újból siránkozott egy jó sort Berényi, kijelentvén, hogy igazán nem is tudja, miért harcol és hogy nem bir eleget tenni a közvéleménynek. — Ne is tegyen! — kiáltotta közbe valaki. László Elek szintén a legnagyobb mértékben elítéli Berényi eljárását, a módot, amelylyel pellengérre állítja a tisztviselőket, akiknek egyetlen kincsük a becsületük és a közönség bizalma. Ezt megingatni bűn és sokszorosan az, ha azt illetéktelen fórum elé viszik. Indítványozta, hogy a törvényhatóság bizalmát fejezze ki az alaptalanul meghurcolt tisztikarnak. (Éljenzés.) A szavazás. A törvényhatóság il.yetónképp megbélyegezvén Berényi eljárását, bizalmat szavazott a tisztikarnak és teljes terjedelmében elfogadta az alispáni jelentést, megtoldva Veres József indítványával, elitélvén Berényi támadásait. Az inkompatibilitási indítvány. Ez a határozat azután megbélyegezte az inkompatibilitási indítvány sorsát is, amelyet az állandó választmánynak mai lapunkban ismertetett javaslatában foglalt indokok alapján a közgyűlés 28 szavazattal 4 ellenében elvetett. Magunkról. Ezek után még a történeti hűség kedvóért idejegyezhetjük, hogy Berényi Ármin ur két órás lapatyolá'sából részünkre is jutott egy-két nem épen hízelgő strófa. Az ítélkező ur nagy torokkal támadt neki lapunknak, s annak a közgyűlésen jelenvolt képviselőjének, tudva, hogy nem áll módjában a hírlapírónak a védekezés. Hát amihez nincs jogunk a törvényhatóság tanácstermében, azzal élhetnénk e helyen. De nem élünk, merthogy Berényi urnák a támadása nem érhet bennünket a történtek után. Pont. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőház ülése. Két ós fél hónapos szünet után, éppen második évfordulóján annak a nap nak, amikor Tisza István végzetes emlékű ülésszaka megkezdődött, megnyílt ma az országgyűlés. Friss kedvvel és eleven hangulatban gyülekeztek össze a premiórre a törvényhozók. 11 órára tűzte ki az elnök az ülést, de fél 11-kor már tele volt a folyósó ós a parlament palotájához vezető ut, az Ország-ház-tér is zsongott az érdeklődő közönségtől. A Házban főleg a háznagy-választásról beszélnek. A vidékről feljött függetlenségi képviselők megütközve kérdezték, hogy kinek a rendelkezéséből került közre egyik félhivatalos laptudósitóban az a nyilván sugalmazott kommüniké, hogy a párt háznagy-jelöltje L e s z k a y Gyula. A .párt vezetői erre kijelentették, hogy azt a nyilatkozatot nem a függetlenségi párt elnöksége adta ki és az lesz Tóth János utódja, akit a párt értekezlete jelölni fog. A függetlenségi képviselők hangulata után ítélve, az semmiképpen sem lesz L e s z k a y Gyula, hanem P u t n o k y Móric. A mai ülést csak formálisnak tervezték, de váratlanul nagyon érdekesnek ígérkezik. S z e m e r e Miklósnak egyéb bokros elfoglaltsága között eszébe jutott, hogy jó volna purfikálni a saji tót és int erpellációt jegyzett be — a j sajtóbotrányok dolgában. Justh Gyula elnök bejelentette, hogy a miniszterelnök átirata szerint a király tudomásul vette a trónbeszédre kapott feliratot. Tóth János kultusz-államtitkár,